Lahmkruam Helytörténeti Emlékparkban található táblák

Pilisvörösvár történetének fontos mérföldkövei

A római légiók a mai település határán húzódó római úton vonultak a Nyugat meghódítására. A mai Szabadságliget területén segédtábor állt a légiók rendelkezésére és kiszolgálására, ezt a régészeti kutatások és a Városi Könyvtár udvarán felállított mérföldkövek tanúsítják.

1543-ban Lala Musztafa az utak találkozásánál palánkvárat építtetett – a Buda és Esztergom közötti út védelmére -­ kőből, téglából, palánkból és vörös agyagból. A vár már messziről vörösen csillogott, ezért a törökök vörös palánkvárnak, röviden Vörösvárnak nevezték. A község a Pilisvörösvár nevet 1901-ben kapta.

A törökök által feldúlt vidék lakatlanná vált. Vörösvár első földesura, gróf Csáky László, I. Lipót császártól német parasztokat, telepeseket kért a földek művelésére. Még abban az évben 1689. augusztus 4-én megjelentek az első telepesek, négy család Dél-Németországból. A szorgalmas “sváb” telepesek virágzó mezőgazdasági kultúrát teremtettek.

A XVIII. sz. közepétől érkeztek a zsidó kereskedők is, a korabeli leírások szerint Vörösvár a zsidó hitélet jelentős vidéki központja volt. Az egykori virágzó zsidó kultúrára ma már csak a Lőcsei utcai zsidótemető sírkövei emlékeztetnek.

Mária Terézia rendeletére 1749-ben elkészült a Budapest és Bécs közötti úgynevezett “posta út”, pár év múlva megindult az utasokat szállító postakocsi járat is, ennek egyik megállóhelye 1888-ig Vörösváron volt. A posta állomás a mai városháza épülete volt.

1895. november 16-án Vörösváron áthaladt az első vonat, az akkor épült Budapest-Esztergom gőzvasút vonalon.

1896-ban egy belga tőkéscsoport kőszénbányát nyitott a szomszédos Szentiván községben. Hamarosan kiderült, hogy a szénbánya átnyúlik Vörösvár határába. A vörösvári Lipót-akna 1940-ig működött. A termelés folyamatos bővítésével szemben a bányászok helyzete romlott, ezért 1928. november 23-án kéthónapos sztrájkba léptek. A megélhetés és a község fejlődése szempontjából sokat jelentett a bánya. 1923-ban a bányától kapott energiának köszönhette Pilisvörösvár és környéke a villamosítást.

A magyar történelem sorsfordulói, a háborúk Vörösvárt sem kímélték. Az I. világháborúban közel 100 vörösvári katona halt meg. 1944 pünkösdjén 50 zsidó családot hurcoltak el, közülük csak öten tértek vissza Vörösvárra. A II. világháború után Vörösváron a hatóságok nem éltek a kényszerítés eszközével, nem telepítették ki a németajkú lakosságot, mert a hadiipar működtetéséhez szükség volt a jelentős számú, iparban foglalkoztatott ember munkájára.

Pilisvörösvár az elmúlt évtizedekben fokozatosan a Pilisi-medence oktatási, szolgáltatási központjává vált, e térségi szerepének, valamint folyamatos fejlődésének köszönhetően 1997-ben városi rangot kapott. A lakosok száma gyorsan növekszik, 2010-ben már eléri a 14. 000 főt.

A németek betelepítése

A 150 éves török uralom és a törökök kiűzése után az ország középső része elnéptelenedett, a földek parlagon hevertek.

A földeket meg kellett művelni, a sivár területeket élettel kellett megtölteni, ehhez szükség volt tapasztalt földművesekre. A királyi udvar és a földesurak egyaránt német nyelvterületről igyekeztek telepeseket hívni. Követeik vonzó képet festettek az itteni viszonyokról: jól termő földek, csodálatos klíma várja az idetelepülőket, akik különböző kiváltságokat is kapnak, többek között ingyen termőföldet, építőanyagot a házépítéshez, néhány év adómentességet, katonai szolgálat alól való felmentést.

A Magyarországon való letelepedés sokakat csábított, hiszen ekkoriban a német területeken csak az elsőszülött örökölhetett földet, a földesurak magas adókat vetettek ki.

Az első telepesek a mai Baden- Württemberg tartományból, sváb nyelvterületről érkeztek, ezért a magyarok az összes német telepest “svábnak” nevezték, függetlenül attól, hogy később bajor, frank, lotaringiai és osztrák területekről is sokan vállalták a többnapos dunai hajóutat, hogy itt új életet kezdhessenek.

A telepeseknek kezdetben nem volt könnyű dolguk, a terméketlen földek, a járványok, az éhínség és gyakran az ellenségeskedés keserítette meg életüket.

Erdőket irtottak, mocsarakat csapoltak, művelték a földet, házakat építettek, szorgalmukkal, kitartásukkal évek, évtizedek alatt rendezett, tiszta településeket hoztak létre.

Vörösváron a török uralom után a postamester mellett csak néhány lakosa volt a falunak, ezért Csáky László gróf, Vörösvár földesura is hívott német telepeseket. 1689. július 4-én négy földművelő család érkezett ide sváb nyelvterületről, így Vörösvár volt az első település a környéken, ahol németek telepedtek le. 1696-ban már 64 német és 2 magyar háztulajdonost tartottak nyilván.

Mária Terézia uralkodása idején további 43 házaspár érkezett sváb területről, 17 Bajorországból, 15 Ausztriából, 15 más vidékről. Később egyre többen érkeztek Bajorországból, s az itt élők az ő nyelvüket, szokásaikat vették át. Ezért a vörösváriak a mai napig bajor nyelvjárást beszélnek.

Egyházak

Nem sokkal megérkezésük után, 1692-ben az első vörösvári telepesek fából megépítették az újjátelepített község katolikus templomát. Az azóta többször is renovált és Nagyboldogasszonynak szentelt templomunk 1703-ban épült fel. A Templom téren kapott helyet a parókia és a kántorlak – valamint a község földesurának uradalmi központja.

Grómon István polgármester

Ma már kevesen emlékezhetnek arra, hogy a község földesura zsidók letelepedését is engedélyezte, s hogy a Vörösváron épült zsinagóga – amely mellett mikve (rituális fürdő) és jesiva (héber hittudományi főiskola) is működött – az ország egyik legrégibb ortodox hitközségének temploma volt, s hogy az egyházközség élén nagyhírű tudós rabbik álltak.

A község felekezeti karakterét mindig a római katolikusok határozták meg, és a Templom mellett több, a hívek, az egyház és a község életében fontos szerepet játszó kápolna is a vörösváriak mély vallásosságáról, jámborságáról tanúskodik. A Mariahilf vagy Pfeiffer-kápolnát 1774-ben, a Tizennégy Segítő Szentről és a Fájdalmas Anyáról elnevezett Erdei Kápolnát, a pünkösdhétfői búcsúk színhelyét 1780 körül, a Kálvária-kápolnát 1710-ben emelték eleink. A tűzoltók védőszentje, Szent Flórián kápolnája a 19. század elején épült.

A bánya megnyitása, a nagyszámú betelepülő család, a Bányatelep megépítése két szempontból is jelentősnek bizonyult a község egyházi életében. A katolikus hívek számára a bánya vezetősége 1930-ban rendezte be a Bánya kápolnát, ahol a bányászok Borbála-napi körmenetüket is tartották. S a bányának köszönhetően jelentek meg reformátusok Vörösváron, egyházközséggé izmosodott felekezetük önálló templomot épített.

Vörösvár népességének növekedése elkerülhetetlenné tette, hogy a Szabadságligeten élő hívek számára is épüljön egy katolikus templom. Erre a rendszerváltás után került sor, 1992-ben a Szent Család tiszteletére szentelték fel a ligeti templomot.

Fúvószenekarok

A falu, a közösség életében kezdettől fogva fontos szerepet töltött be a zene, elsősorban a fúvószene.

A német telepesek valószínűleg magukkal hozták őshazájukból hangszereiket, és közösségük szórakoztatására játszottak.

Grómon István polgármester

A Pilisvörösvári Fúvószenekar alapítója a Mauterer karnagydinasztia volt. A Mauterer család Baden-Württembergből származik. Mautererék már a XVIII. században vezető szerepet töltöttek be a község zenei életében. Több generáción keresztül (Mauterer Jakab, Mauterer Márton, Mauterer János) vezették a helyi fúvószenekart.

A Mauterer-ház majdnem 40 éven keresztül a falu igazi zeneiskolája volt. Mauterer János rendszeresen gondoskodott a zenekar utánpótlásáról.

Pilisvörösváron 1941-ig vonószenekar is létezett. Ez a zenekar játszotta újévkor, húsvétkor, pünkösdkor, úrnapkor, búcsúkor, Szent István napkor, gyertyaszentelőkor és karácsonykor a misét.

A szokásos bálokat mindig a fúvósok nyitották meg, és a vendégek éjfélig fúvószenére szórakoztak. Éjfél körül a zenekar átváltozott vonószenekarrá. Így játszottak hajnalig, majd 4 órakor hangszert cseréltek, és reggelig ismét a rezes banda “húzta”. Nagy ünnepekkor a falu mind a 24 vendéglője zenével akarta szórakoztatni a vendégeit, ezért a zenekarok kisebb együttesekké, sramlizenekarokká alakultak. Ilyenkor általában polkát, keringőt, csárdást és mazurkát játszottak. Később ehhez csatlakozott a foxtrott és a tangó.

Nem sokkal az I. világháború előtt Cservenka Ferenc vezetésével új fúvószenekar alakult Pilisvörösváron, mégpedig a bányászzenekar, amely 30-32 tagjával a pilisi régió legnagyobb fúvószenekara lett. Elsősorban a bányászok, a bánya jeles eseményein játszottak, de alkalomadtán a falu rendezvényeit is gazdagították játékukkal. Amikor 1940-ben a vörösvári bányát bezárták, a zenekar is feloszlott, de Pilisszentivánon újjáalakult.

Iparosok, kereskedők

A vörösváriak mindig élni tudtak a főváros közelségéből fakadó lehetőségekkel, már a vasút megjelenése előtt gyalogosan vagy stráfkocsival jártak Budára, Pestre, ahol tejet, gyümölcsöt, virágot, vagy a tisztítószerként használt Reibsandot árultak piacokon és házaknál. Ennek a kereskedelmi formának jellegzetes alakja a Mülimári volt. A községi kereskedelem a 19-20. század fordulójáig a jellemzően zsidó vörösvári lakosok szatócsboltjait jelentette, míg az ipar (kovács, kötélfonó, kádár, pék, mészáros stb.) a paraszti gazdaságokat szolgálta ki.

Grómon István polgármester

A fordulatot a vasúti közlekedés megindulása (1894) majd a bánya megnyitása (1903) jelentette, elsősorban a népesség gyors növekedésével, differenciálódásával és új igények megjelenésével. Gyors ütemben nőtt az iparosok: kőművesek, ácsok, asztalosok, cipészek, szabók, hentesek, kötők, kőfaragók stb. száma. Az iparosok jellemzően saját lakásukban dolgoztak, s egy vagy két segédet alkalmaztak, de néhány ügyes mester kiemelkedett közülük, s a községi virilisek (legnagyobb adófizetők) sorába emelkedett. A növekvő lakosságot egyre több kis üzlet szolgálta ki, a bányászok számára működött egy saját konzum is a Fő utcán. A vendéglők, kocsmák száma is gyarapodott, s kialakult a stabil kuncsaftok köre, volt, ahová a parasztok jártak szívesen kártyázni, volt, ahol iparosok söröztek és szórakoztak inkább, ahogy akadt olyan vendéglő is, ahová a bányászok tértek be szívesen. A vörösvári iparosok és kereskedők többsége paraszti sorból származott és soha nem szakadt el a földtől, maga is gazdálkodott, s aki tehette, bevételeit föld vásárlására fordította. A szerényebb egzisztenciájú iparosok, kereskedők pedig legalább egy kis szőlőbirtokot műveltek.

Iskolaügy Vörösváron

A kor elvárásainak és a mindenkori törvényeknek megfelelően községünkben a 18. század elejétől működött falusi iskola, az iskolamesterek egyben kántorok, orgonisták vagy jegyzők voltak, tehát több községi és egyházi tisztséget betöltöttek. Az iskolamesterek jellemzően saját otthonaikban tanították a gyerekeket, de a létszám növekedése a 19. században szükségessé tette egy-egy önálló iskolaépület létrehozását, külön a fiúk, külön a leányok számára. Ezt a község magánházak megvételével oldotta meg. Az első óvoda 1885-ben nyitotta meg kapuját Vörösváron.

Grómon István polgármester

A 20. század elején a gyermekek számának emelkedésével szűkössé váltak a meglévő épületek, így napirendre került a meglévők mellé egy új állami óvoda és elemi iskola építésének ügye. Az intézmények helyét a sváb telepesfalu központjában, a Templom téren jelölték ki, a ma is álló épületeket 1911-ben adták át.

1926-ban rendelet kötelezte az ötezer lelkesnél nagyobb településeket polgári iskola létesítésére. Ekkor már három éve működött a faluban egy magán polgári leány- és fiúiskola, amely 1927-ben, a községi elöljáróság döntése nyomán állami polgárivá vált. Szükség lett volna egy új iskolaépületre, de a község pénzt nemigen akart áldozni az építkezésre. Hosszas huzavona után a képviselő-testület Hóman Bálint kultuszminiszterhez fordult anyagi támogatásért, s a miniszter jelentős államsegélyt és kamatnélküli kölcsönt eszközölt ki az iskola építésére. A Vásár téri polgári iskola ünnepélyes átadására 1938. december ötödikén került sor. Jelen volt Hóman Bálint is, aki gyerekkorának egy részét Vörösváron töltötte, s aki e napon átvehette a díszpolgárságáról szóló oklevelet a község elöljáróitól.

Pilisvörösváron 1963-ban kezdődött a gimnáziumi oktatás, először a Vásár téri iskolában, majd 1968-tól önálló épületben. A gimnáziumi és közgazdasági szakképzést nyújtó intézmény ma Friedrich Schiller nevét viseli, fenntartója a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata. A vörösvári iskolaügy veszteséget is elszenvedett: a Muttnyánszky Ádám Szakközépiskolát, amely 1954 óta képzett szakmunkásokat, fenntartója 2007-ben végleg bezárta. Napjainkban öt óvoda, két községi és egy alapítványi általános iskola valamint egy középiskola kínálja szolgáltatásait a városban és környékén élők számára.

Kőszénbánya

A pilisi medencében a szénbányászat gyökerei a XIX. század végéig nyúlnak vissza, amikor az ipari fejlődés következtében létrejött egyre több pesti és budai gyárnak tüzelőanyagra volt szüksége. Egymás után létesültek a pilisi bányák, 1898-ban a belga Societé anonyme des charbonnages du Bassin de Budapest érdekeltségébe tartozó Budapestvidéki Kőszénbánya Rt. belekezdett a pilisszentiváni Erzsébet-akna mélyítésébe, aminek eredményeképpen kiderült, hogy a szénmező benyúlik Vörösvár alá is. 1904-ben nyitották meg a Lipót ikeraknákat, amelyek 1940-ig üzemeltek. A szenet 200-250 méter mélyről hozták fel, még a XX. század elején is 12 órából állt egy műszak. A bányában a hét minden napján folyt a kőszénfejtés.

Grómon István polgármester

A bánya sok embernek biztosított megélhetést, hiszen nem csak bányászoknak nyújtott munkát, hanem például asztalosoknak, ácsoknak, kőműveseknek, fuvarozóknak is. Sok bányász idegenből (pl. Dorog, Észak-Magyarország, Németország, Ausztria, Szerbia, Horvátország, Erdély) érkezett, mivel a helybeliek közül nem találtak elég munkaerőt a föld alatti munkára. Az újonnan érkezettek számára Pilisvörösváron három kolónia épült: az Alsó Kolónia, az Öreg Kolónia és az Új kolónia. Az első világháború után szerb és orosz hadifoglyokat is dolgoztattak a bányában.

A kőszénbánya vezetősége 1930-ban a Bécsi úton lévő munkásszállást kápolnának rendezte be. A kápolna védőszentje Szent Borbála, akinek emléknapján szünetelt a szénkitermelés a bányában.

A bányászok szabadidejüket dalárdájukban és zenekarukban is eltölthették.
A már nem létező bánya emlékét őrzi Vörösvár egyik negyedének a neve (Bányatelep) valamint a város szélén található bányatavak. Utóbbiak közül a legismertebb a Slötyi, ami a német “Schlamm” (iszap) szóból ered.

A Lipót-aknán (1904-1940) kívül létezett még az Új (lejtős) akna (1917-1926) és Pilisvörösvári lejtősakna (1947-1949), amelyről alig maradt fenn adat.

Népszokások: farsang, májusfa, búcsú, szüret, advent, karácsony és újév, esküvő

Farsang

A farsang vízkereszttől (jan. 6.) hamvazószerdáig, a nagyböjt kezdetéig tart, de napjainkban általában már csak az utolsó három napon: farsang vasárnapján, farsanghétfőn és húshagyó kedden szokás ünnepelni. A magyar ‘farsang’ elnevezés a német Fasching szóból ered. A magyarországi farsangi szokások kialakulásában a Magyarországon élő németek fontos szerepet játszottak. A vörösvári farsangi bálokon a falu fiatalságának lehetősége nyílt arra, hogy a fiúk és a lányok megismerjék egymást. A lányok a terem szélén egymásba karolva álltak és arra vártak, hogy felkérjék őket. A gyakran hajnalig is eltartó bálokon a zenéről mindig egy rezesbanda gondoskodott, a legkedveltebb fúvószenekar a Mauterer zenekar (“Maura Panda”) volt. A családasszonyok farsang vasárnapján farsangi fánkot vagy cakkos szélű csörögefánkot sütöttek. A farsangi ünnepségek húshagyó kedden érték el a tetőpontjukat, amikor a farsangot szimbolikusan eltemették. A farsangtemetés során egy szalmabábut koporsóba fektettek és a bábut (nőnek öltözött) férfiak tréfás mondókákkal és dalokkal búcsúztatták el. Régen, a farsang elbúcsúztatása után a koporsót vidám menetben a falu végére vitték, ahol egy ünnepi beszéd után eltemették.

Grómon István polgármester

Májusfa

Május elsejére virradó éjszaka a fiúk májusfákat állítottak a faluban. Előző nap kimentek az erdőbe, ahol kiválasztottak és kivágtak egy pár fiatal, 2-3 méter magas, már zöldellő fát. A fákat színes krepp-papírból kivágott szalagokkal, girlandokkal egy kis üveg borral és kiflivel díszítették fel.
A fiúk annak a lánynak a háza előtt állítottak májusfát, aki tetszett nekik. A májusfát a szeretett lány háza előtt a legnagyobb titokban, az éj leple alatt kellett felállítani, így előfordulhatott, hogy a lányos házakban csak találgatni tudták, hogy vajon ki lehet a titokzatos “lovag”. A májusfa egy hónapig, június elsejéig díszítette a kerítéseket. Június elsejére virradó éjszaka az a személy szedte le a májusfát, aki egy hónappal korábban állította. A májusfa állítóját ilyenkor – ha tetszett a lánynak és a szüleinek az udvarló személye – behívták a házba, és süteménnyel, borral kínálták.

Búcsú (Kiridoog)

Augusztus 15-én, Mária Mennybemenetele napján ünnepli a városi plébániatemplom a búcsúját. A vörösváriak már hetekkel a búcsú előtt elkezdtek készülődni az ünnepre. A házakat kifestették, kimeszelték és kitakarították. A kerteket rendbe rakták és felszórták murvával. Búcsú vasárnapján ebédkor a háziasszonyok libát, kacsát, tyúkot tálaltak, desszertként pedig mákos és diós sütemények, torták kerültek az asztalra. A búcsú ünnepe 10 órakor a németnyelvű misével kezdődött. A mise után került sor az ünnepi ebédre, amire rokonokat és ismerősöket is meghívtak. Délután, amíg az idősebbek egy pohár bor mellett beszélgettek, a gyerekek és a fiatalok a régi focipálya területén kialakított vásárba látogattak el, ahol édességeket, játékokat lehetett vásárolni és a búcsú idejére felállított hintákon lehetett szórakozni.

Szüret

Októberben, amikor elérkezett a szüret ideje, a gyerekek, a férfiak és az asszonyok szüretelni indultak a szőlőkertekbe. A szőlőfürtökből asztali bort és csingerbort készítettek. A csingerbor kis alkoholtartalmú ital, amit a kipréselt szőlőszemekből erjesztettek.

A szüretet a szüreti felvonulással ünnepelték meg: az emberek lovaskocsin körbejárták a falut, a mai Dózsa György úton, a Hősök terén és a Fő úton meg-megálltak, énekeltek, táncoltak és vigadoztak. A szüreti felvonulásban az első lovaskocsi bakján ült a szüreti mulatság idejére választott bíró és bíróné. A szüreti mulatság a szüreti bállal zárult.

Ősszel, a szüret után került sor a kukoricafosztásra is. A kukoricafosztás során a rokonok és a barátok a kertben vagy egy pajtában a leszedett kukoricacsövek külső leveleit tépték le úgy, hogy a belső zsenge leveleket meghagyták. Ezeknél a meghagyott leveleknél fogva vastag copfokba fonták össze a kukoricacsöveket, amelyeket később a padláson vagy az eresz alatt akasztották fel.

Advent, karácsony és újév

A téli ünnepkör legjelentősebb eseménye a karácsony. Az egyházi év advent első vasárnapjával kezdődik. Adventi időszaknak a december 25. előtti négy hetet nevezzük. Adventben a vörösvári emberek fizikailag és lelkileg is készültek a karácsonyra: kitakarították a házukat, rendbe tették a portájukat, a karácsony előtti utolsó napokban süteményeket sütöttek. Ebben a négy hétben tartózkodtak a vigasságoktól, táncmulatságoktól, és aki tehette, elment a hétköznap hajnali 6-kor kezdődő roráte-misékre. Az adventi koszorún a vasárnaponkénti egy-egy gyertya gyújtása új keletű szokás, kb. az 1980-as évekig csak a templomban lehetett adventi koszorút látni. Régi, vagyis második világháború előtti szokás volt azonban, hogy december 24-én, délután 4-5 gyerek körbejárta a család ismerőseit, rokonait. Bekopogtattak az ajtón és hangosan bekiabáltak, hogy bejöhet-e a Chris(t)kindl? Az igenlő válaszra bementek a gyerekek a konyhába, lerakták a sajátkészítésű jászolt, körbeállták és elénekelték Jézus Krisztus születésének történetét. A kriszkindlit éneklő gyerekeket (kriskindlsi?ö) mindenhol szívesen fogadták, a vendéglátók az éneklésért aprópénzt és süteményt adtak. Karácsony legelterjedtebb süteménye a mákos (moo?päägl) és diós (nuspäägl) bejgli volt.

Az ünnepek után, a karácsony és az újév közötti héten az emberek meglátogatták a rokonaikat. Január elsején az emberek az újév alkalmából jó egészséget, boldog és szerencsét hozó újesztendőt kívántak egymásnak. Háromkirályok napján a pap megszentelte a házakat és szentelt krétával Gáspár, Menyhért és Boldizsár neveinek kezdőbetűjét (C+M+B) rajzolt a bejárati ajtóra. Ezen a napon, a szentmise keretein belül vízszentelést tartottak. A Vízkeresztkor hazavitt szentelt vízzel nagy viharok alatt az asszonyok behintették a ház helyiségeit, hogy a házba ne üssön mennykő.

Az esküvő

Az esküvők ideje az 1940-es évekig a paraszti munka és az egyházi év ritmusához igazodott: farsangi időben vagy novemberben ülték meg őket. A lakodalmat otthon ünnepelték, a paraszti esküvőkre általában ötven vendéget hívtak, akik már az előző héten hordták az esküvői házhoz a hozzávalókat. A padokat, poharakat, étkészletet, mélytányérokat valamelyik vendéglőből kölcsönözték. A parasztcsaládból származó menyasszonyok sötét viseletben, fehér köténnyel, kezükben égő gyertyával, fejükön mirtuszkoszorúval járultak az oltár elé. Az öltözék éke a citromfa és rozmaring ágával díszített, vállra terített kasmírkendő volt. A két ágacskát az oltárra helyezték, áldást hozott a házaspárra. Az ágacskát néha almába vagy narancsba szúrták, ezt a menyasszonyt kísérő két koszorúslány tette az oltárra. Az alma a házaspár hitbeli egységét fejezte ki.

A szertartás után a menet a zenekarral az élen a lakodalmas házba vonult, ahol bőséges ebédet, majd vacsorát szolgáltak fel a vendégeknek. A reggelig tartó lakodalom után az ifjú párt zenei kísérettel új otthonukba kísérték.

Népviselet

A II. világháború előtt a fiúknak 2-3 nyári, illetve téli nadrágjuk volt. 14 évesen kapták meg életük első csizmanadrágját, amelyet a csizmához szabtak. A lányok és az asszonyok blúzt és szoknyát hordtak. A szoknya alá 4-5 alsószoknyát is fel lehetett venni, hogy a felsőszoknya tartása szép legyen. A nők szoknyája bokáig ért, a felsőrészük (Jupl) egy derékig érő blúz volt, ami derékban fodros volt, a fodrok a szoknyára hajlottak. A szoknyához mindig kötényt is kötöttek. A kötényt szárazon mángorolták, hogy minél fényesebb és sima legyen. A mángorolt kötényt tenyérnyi nagyságú téglalapra hajtogatták, így tették be a ruhásszekrénybe. A friss, a hajtogatástól kockás kötény azt jelentette, hogy a gazdája rendszerető, rendes, gondos asszony. A fiatalabb nők ruházata színben harmonizált, például egy barna szoknyához drapp felsőt és barna mintás fejkendőt vettek fel.

Grómon István polgármester

Az idősebb vörösvári asszonyok sötétkék, barna, szürke, vagy fekete szoknyában jártak. A kötény alá, ha vásárba vagy misére mentek, egy kis szövetbatyut kötöttek: ebbe tették a zsebkendőt és a pénzt. Télen a férfiak télikabátot vagy bundával bélelt bőrkabátot, csizmanadrágot, kucsmát és bőrkesztyűt, a nők fekete, vastag vállkendőt hordtak. Az öltözködés függött a család anyagi helyzetétől, de még a legszegényebbeknek is volt egy hétköznapi és egy ünnepi ruhája. Az ünnepi ruhát hétköznap nem hordták.

Az 1930-as évektől kezdve mind a nők, mind a férfiak körében egyre jobban terjedt a városi divat, amely mindinkább kiszorította a régi sváb öltözködést a hétköznapokból. A vörösvári emberek a II. világháború után a svábokra kifejtett közéleti-politikai nyomás miatt szinte egyik napról a másikra sváb népviseletből városi ruhába öltöztek át.

Készítette:

A Német Nemzetiségi Önkormányzat megbízásából: Sax Ibolya, Dr. Váradi Monika Mária, Szabóné Bogár Erika, Dr. Müller Márta és dr. Kerekes Gábor

Helyi időjárás

Eső valószínű
Hétfő 11/20 60%
Eső valószínű
Kisebb eső. A legalacsonyabb hőmérséklet 1°C.
Eső valószínű
Holnap 11/21 60%
Eső valószínű
Kisebb eső. A legmagasabb hőmérséklet 6°C. Szélerősség DNy 10 és 15 km/h közötti. Eső valószínűsége 60%.
Helyenként felhős
Szerda 11/22 10%
Helyenként felhős
A délelőtti felhősödést délután napsütés követi. A legmagasabb hőmérséklet 11°C. Szélerősség NyDNy 10 és 15 km/h közötti.

Előrejelzés az év 47. hetére, nov. 20-26 -ig : Ma hétfőn gyakran változó felhőzet lesz felettünk, egy-egy záporral. Éjjel ény felől megnövekszik a felhőzet, de csapadék még nem lesz. Az ény szelet egész nap erős, olykor ...

Folytatás >

Képviselő-testületi ülések

A Képviselő-testület következő rendes ülésére 2017. november 30. napján (csütörtök) 18 órától kerül sor a Polgármesteri Hivatal Tanácstermében.

Észrevételek

Ha bármilyen kérdése, észrevétele van a honlappal kapcsolatban, írjon a szerkesztőknek!