Svejk Vörösváron
Acélvárosi díszletekbe bugyolálták az állomást


Július 12-én kikarikáztam a vörösvári állomásra. Az épület homlokzatán lévő hatalmas vörös csillag már messziről a szemembe szúrta ágait, alatta öles betűkkel harsogó felirat: ,,Forró elvtársi üdvözlet ifjú szocialista városunk harcos építőinek!" Az épület melletti tér már zsúfolásig megtelt. Egy vörös drapériákkal borított lestrapált Csepel teherautón izgatott elvtársak járkáltak fel s alá Sztálin és Rákosi elvtárs embertelen nagyságú képei előtt, miközben a téren piros nyakkendős úttörők énekelték teli tüdőből, bár kissé hamisan az ,,Egy a jelszónk a béke, harcba boldog jövőnkért megyünk..." kezdetű indulót. Az őket kísérő úttörőzenekar időnként el-elkalandozott a dallamban és a ritmusban más dimenziókba. Kétségbeesetten tárta szét kezeit a kórust dirigáló tanítónő... Velük szemben, a legelső vágányon egy 424-es gőzmozdony fújtatott, a hozzá kapcsolt vagonok leeresztett ablakaiból pesti divat szerint öltözött fiatalemberek kandikáltak ki érdeklődően. Igyekeztem egy ismerős arcot találni a tömegben. Örömmel fedeztem fel Pék elvtársat, a városi párttitkárt. Az épülettől kissé távolabb egy kőkorláton ült. Régen nem láttuk már egymást, de bátran odamentem hozzá, s minden további nélkül megszólítottam - egykor katonatársak voltunk a kalocsai forradalmi lövészezred első zászlóaljában.

- Titkár elvtárs, zavarhatlak egy interjú erejéig? - kérdeztem tőle. Rögtön vette a lapot, s meg sem lepődve váratlan megszólíttatásán készségesen rendelkezésemre állt: - Parancsolj, kérlek, kérdezz bátran...

Mielőtt azonban akárha egyetlen kérdést is feltehettem volna neki a helyi újság számára az állomáson zajló eseményekről, a zsebében hirtelen megszólalt valami különös, zenélő szerkezet...

- Bocsáss meg, kérlek, egy pillanatra - szabadkozott, majd előhúzta a ... mobiltelefonját, és diszkréten beleszólt:

- Halló tessék, Máté Gábor.

A fenti - egyébiránt szóról szóra igaz - leírásból a csalókaság ellenére már kitalálhatta az olvasó, hogy ezen a bizonyos hétvégén (július 12-től 14-ig) az ütött-kopott állomás az ötvenes évek lelkes-szorongásos-hamis hangulatába szállt vissza az időben. Itt forgatta Koltai Róbert legújabb filmjének néhány jelenetét. A Csocsó, avagy Éljen május 1-je! Koltai hatodik saját rendezésű filmje, olyan jelentős közönségsikerek után mint például a ,,Sose halunk meg" vagy a ,,Szamba". E kettőhöz hasonlóan ez a film is önéletrajzi ihletésű. Története az ötvenes években játszódik egy fiatal, szocialista településen, Acélvárosban, mely az egykori Sztálinvárost idézi. Nem véletlenül, hiszen gyermekkorában a rendező éveket töltött el itt, édesapja a helyi fociklub vezetője volt.

A film címszerepét maga Koltai alakítja. Csocsó, azaz Csomai Gusztáv tanár úr a május 1-jei ünnepség főszervezője, amolyan időn és téren kívüli, öntörvényű figura, egy helyi Svejk, aki mindig kilóg a sorból, aki nem tud betagozódni az ötvenes évek izmusos, lélektelen és hazug világába, és aki lelkes naivságával, egyéni megoldásaival, szókimondásával mindig bajt kavar. Legfőbb filmbeli jóakarója Pék Antal, a helybéli pártitkár, aki időnként kétségbeesett igyekezettel próbálja kihúzni őt a slamasztikából...

Pék Antal, azaz Máté Gábor közben befejezi a telefonálást, és újra felveszi az előbb elengedett fonalat. Mielőtt azonban a filmre rátérnénk, gombolyítunk egy keveset múltbéli közös élményeinkből is a kalocsai laktanyára emlékezve, ahol a kapu előtti kőrakás mellett - soha nem néztem meg közelebbről, valami emlékmű lehetett - bálványimádandó csak díszlépésben lehetett elhaladni. Én akkortájt egyszerű gépesített lövész voltam - bokorugró, jakumó stb. - ő viszont Gáspárral, Derzsivel, Bezerédivel, Kunával együtt a színészcsoport tagja - irigyelte is őket ezért mindenki...

- Ja igen, Pék elvtárs! - térünk vissza filmhez. - Az általam alakított figura - mondja Máté - a pozitív szereplők közé tartozik. Egy jó szándékú, naiv ember, aki nagyon szereti Csocsót, de akinek a felelőssége azonban ugyanúgy felróható: hiszen már ő is tudja, hogy nagy disznóság az, ami az országban zajlik...

Máté Gábort most hirtelen visszahívják a jelenethez, amit már legalább negyedszer állít be Koltai Róbert rendező. A dunapüspöki (Acélváros leánykori neve) állomáson a fővárosból érkező munkásokat és vezető elvtársakat várják. Nagy az izgalom, és valahogy semmi sem akar sikeredni. A pártitkárt szinte az őrületbe kergeti, hogy a zenekar és a kórus képtelen egymással összhangban előadni az indulót, és valami szörnyű káosz, ,,ellenforradalmi" hangzavar lesz az egészből... ,,Állj, állj, állj, mi ez a macskazene?..." - inti le kétségbeesetten a zenészeket. Máté zseniálisan gesztikulál, hadonászik, s bár rendkívül komikus az egész, mégis éreztetni tudja, s valahogy átsüt a suta mozdulatokon az egész kornak a tragikus, félelmetes, sötét izzása, az a páni, sejtjeit mardosó félelem, hogy az ünnepség botrányba torkollik, s az akár az ő fejébe is kerülhet...
Akárhányszor újraforgatják a jelenetet. Nemcsak művészet és hivatás, de időnként kulimunka ez az egész a színész számára... De Máté mindig hozza magát, s egy pillanat alatt szinte a semmiből újrarajzolja a figurát.

Az úttörőnek öltözött gyerekeket azonban - akik lassan fáradni kezdenek az egy helyben álldogálástól - irányítani kell, helyzetbe kell hozni.

- Bármilyen hihetetlen, ezért annak idején a szülőket börtönbe zárhatták - magyarázza türelmesen Koltai a gyerekeknek. - Tudjátok, ezt úgy hívták: szabotázs. Lehet mosolyogni, de ez nem vicc! Kérem egy kicsit lendületesebben! - s beállítja újra a jelenetet. Közben a világosítók is arrébb mennek vagy öt méterrel, mert erősen beborult, s megváltoztak a fényviszonyok.

Az újraforgatott jelenet azután kitűnően sikerül, ám mielőtt felszabadultan felsóhajtana mindenki, a hangmérnök közli, sajnos rossz az egész, mert nagyon belehallatszik a Vasút utca elején egy légkalapács hangja.
- Csatornáznak a városban - mondja valaki magyarázatképpen a rendezőnek.

- Gyerekek, szóljatok már nekik, hogy álljanak le néhány percre - könyörög Koltai. Később aztán többször le kellett fújni még a forgatást vonat érkezése, repülőgép zaja vagy egy rosszkor csörögni kezdő mobiltelefon miatt. Egy ízben pedig azért ment pocsékba egy jól sikerült jelenet, mert az utolsó másodpercekben elfogyott a felvevőgépből a film...

A felvételek közben egyre több ismerős arc bukkan fel, érkeznek a következő jelenetek színészei, s türelmesen várnak jelenésükre: Gáspár Sándor, Kováts Adél, Pogány Judit, Stohl András, Benkóczy Attila. (De említsük meg azokat is, akik az aznapi forgatáson nem kellett jelen lenniük: Kern András, Zenthe Ferenc, Básti Juli.)

Gáspár Sándor baljóslatú öltözetben - széles karimájú, homlokba húzott kalap, ballonkabát - komor arccal lépdel az állomás épülete előtt, lélekben már a jelenetére készül. Nem nehéz kitalálnom, hogy az általa megformált figura nem rendelkezhet túl sok pozitív jellemvonással.

- Gubinyi ávós alezredest alakítom a filmben - magyarázza nekem a stáb büféjének egyik asztalánál ülve -, aki pont ellentéte a párttitkárnak. Ostoba és agresszív szolgája a hatalomnak. Igaz ugyan, hogy negatív szereplő, ugyanakkor bonyolult, ellentmondásos jellem is, ezért izgalmas feladat a számomra. Gyűlöli és üldözi Csocsót. Egy ízben részegen a barátjává fogadja, másnap reggel kijózanodva azután bilincsbe vereti, sőt a film végén le akarja lőni...

Mivel azonban a poént nem akarjuk lelőni az olvasó előtt, ennél többet egyelőre nem árulhatunk el a szimbolikus zárójelenetről...

(És hogy ne csak a szerepről, hanem magáról a népszerű színészről is ejtsünk néhány szót: Gáspár elmondja magáról, hogy Óbudán lakik, apósa rendszeresen idejár a bányatavakhoz horgászni, s bár nem nagy pecás, néha ő is elkíséri. Városunkat dicsérendő még azt is megjegyzi, hogy bejárta a múltkor szinte egész Budapestet, de nem kapott az ereszcsatornához tartócsavart. Végül itt, Vörösváron sikerült beszereznie, a sorompó melletti bádogosnál...)

Mire visszaérek a forgatáshoz, már egy másik jelenetet próbál a stáb: a pesti elvtársak megérkezése előtt Csocsónak nyoma vész, ráadásul nála van a párttitkárnak írt ünnepi beszéd is. Pék a vesztét érzi, és teljesen kikel magából: ,,A k... életbe, hol van ez a barom Csocsó, nála van a beszédem, azt mondta még dolgozik rajta?!"
A síkideg pártitkárt az iskola-igazgatónő (Pogány Judit) nyugtatgatja: ,,Nem baj, Pék elvtársam, majd mond valami szépet..."
Csocsó persze végül is nem kerül elő, s a kritikus pillanatokban a szerencsétlen párttitkár hebegve-habogva rögtönöz valamit, amit aztán a pesti elvtársak enyhe szemrehányással fogadnak...

Ezt a jelenetet is többször újraveszik, a felvett anyagot nyomban vissza is játszatja, s feszülten tanulmányozza Koltai és Máthé Tibor operatőr. Köztük feltűnik azután Dés László is, aki a film főcímzenéjét és betétdalait szerezte.

Kettő óra tájban már szemmel láthatólag mindenki fáradt, de még mindig csiszolni kell a jeleneten. Fél háromkor aztán váratlanul kitör az ebédszünet, a szereplők és a stáb tagjai szétszélednek.

Koltai azonban nem megy ebédelni, hiába kapacitálják színésztársai, az operatőrrel és Gáspár Sándorral együtt már a következő jelenetet gondolja át. Közben egy-egy ötlettől, sziporkától vezérelve átírják a szövegkönyvet is, amit Gáspár azonnal elpróbál: ,,Bekéné elvtársnő, a föld alól is!" - adja ki ellentmondást nem tűrően a Csocsóra vonatkozó parancsot Gubinyiként, és szinte vibrál a levegő az indulattól. Részlétesen elpróbálják, hogy ki hol álljon, mit csináljon a mondat elhangzásakor. A szemem láttára alakul a jelenet, belefeledkezem a szemlélődésbe, s még azt is elfelejtem, hogy a rendező épp az ebédidőben ígért nekem rövid interjút.

Jó negyedóra után tudom csak őt ,,elkapni", amint kezében egy csipet kenyérrel éppen magyaráz valamit a stáb egyik tagjának.

- Kicsoda voltaképpen Csocsó? - szólítom most már meg kicsit türelmetlenül...

- Csocsó egy születő város mindenese, olyan lelkes tanárféle, mindenben benne van, minden hozzá tartozik, egy kicsit illetékes elvtárs is. Egy kis ember, aki nem ijed meg, aki mindig talpra esik. Svejki figura, aki zavarba hozza a pillanatnyi hatalmasságokat. Nagyon jó szerep! Nagyon élvezem! Ennél is nagyobb öröm a számomra az, hogy emellett van még legalább 6-7 ilyen jó szerep a filmben színészkollégáim számára. Nagyon boldog vagyok, hogy Nógrádi Gáborral - akivel közösen a forgatókönyvet írtuk - sikerült ilyen ragyogó figurákat teremtenünk. Igazi színészi tűzijáték lesz ez a film. Remélem, a siker sem marad el.

- Úgy tudom a legtöbb jelenetet Dunaújvárosban forgatják. Milyen alapon választották ki emellett a vörösvári helyszínt, csak nem a pirulni való állapotban lévő állomásépület miatt? - kérdezem, s szinte magam is pirulok...

- De igen, ez volt az egyik oka. Az itt forgatott jelenetek a filmbeli Dunapüspöki lerobbant, szegényes állomásán játszódnak, az új acélvárosi pályaudvar elkészülte előtt. Ennek ez az itteni épület tökéletesen megfelelt. Egy másik szempont az volt, hogy nincsenek légvezetékek, és a stáb utaztatása szempontjából az is fontos szerepet játszott, hogy közel vagyunk Budapesthez.

- Meddig tart még a forgatás, s mikorra várható a film bemutatása?

- Itt még két napig forgatunk, s ha minden jól megy, augusztus közepére befejezzük a munkát. Reményeink szerint decemberben kerülhet a film a mozikba...

Ennél több kérdést nem is igen tehettem volna fel a színész-rendezőnek, mert lejárt az ebédidő, s már az újabb jelenet forgatásához állt be a stáb. Koltai ment, magyarázott, utasított, kért, esedezett, töprengett, elégedetlenkedett és lelkesedett tovább. Hogy aztán ennek eredményét, egy újabb élettel teli, szatirikus, kacagtató, keserédes, szórakoztató és elgondolkodtató nagyjátékfilmet, mi, nézők élvezhessük majd a mozikban, s mi vörösváriak kicsit büszkék lehessünk arra, hogy - acélvárosi díszletekbe bugyoláltan - ismét bevonulhatott városunk a filmművészetbe...

Fogarasy Attila

Utóirat: Augusztus 16-án felhívtam telefonon Koltai Róbertet, aki elmondta, hogy az előző napon befejeződött a forgatás.
További információk: www.csocsofilm.hu

 


 

 

Lóerők, sör, eső és blues
Szelíd motorosok a Halastó Kempingben


,,Kockásra ülted a segged? Nem érdekes! Végre itt vagy! Kösd a jószágot a fasor mellé, és tölts az arcodba egy korsó hideg sört."
(Jó tanács a programfüzetből)

- Egészségedre! - mondja az alacsony, vállas, bőrruhás fickó, és a söréből néhány kortyra valót rálöttyint a Suzukira.

- Nem láttál még ilyet? - kérdezi tőlem egy másik bőrruhás.

- Bevallom, nem, ahogy még soha motoros találkozón sem jártam - válaszolom fényképezőgéppel a kezemben.

- Nekünk meg ezzel telik a nyarunk: egyik találkozóról a másikra járunk. Ahogy jön a hétvége, nyeregbe pattanunk, és irány az országút... A motorozás egyenlő a szabadsággal...

Fenti párbeszéd augusztus 11-én pergett le a Halastó Kempingben a Pilisi Sólymok Motoros Klub által szervezett I. ,,light"-os motoros találkozó második napján. Ezen a napon az ég megkönyörült a mintegy 100 összesereglett motoroson, s az érdeklődő helyieken, s néhány órára elállt az eső. Előző nap a kinti programok mind elmaradtak, s csak a koncertek lettek megtartva az épületben: a Wulcan, a Free Time Company, a H-D Band nyomta a zenét. (A gyengébbek kedvéért H-D: Harley David-son.) Ezúttal azonban a legfontosabb kinti programokat is sikerült megtartani.

Ezek közül a legkülönlegesebb a motorszentelés volt. Balla Sándor piliscsabai és Laczkó Mihály alsó-némedi katolikus pap - mindketten a Pilisi Sólymok Motoros Klub tagjai - egyenként szentelték meg a téren felsorakozott motorokat, melyek között a félévszázados Danubius Csepeltől a hipermodern Honda Goldwingig számos típus megtalálható volt: főleg Yamahák, Suzukik, Hondák, Kawasakik, Jawak és természetesen a legendás Harley Davidson. Sándor atya a motorosok védőszentjét is segítségül hívva mondott áldást a motorokra és motorosokra: ,,Szent Kristóf közbenjárásával áldja meg ezeket a járműveket és a rajtuk utazókat az Atya, a Fiú és a Szentlélek!"
A szabadtéri programok közül nagy sikert aratott a triál-bemutató, ami lényegében motoros akrobatikát jelent. A két vakmerő motoros játszi könnyedséggel ugratott fel s le az összehordott raklapokon. Ki lehetett próbálni a vadul ugráló műbikát és a szkanderasztalokat is. De sokan a vendégek közül csak szemlélődtek, gyönyörködtek a motorokban. Természetesen a legnagyobb érdeklődés a krómozott, kicicomázott, több millió forintos motorokra irányult. S nem akadt két egyforma kétkerekű. Tulajdonosaik egyéniségét, ízlését tükrözte mindegyik.

Kora délután az újra nekieredő esőben a motorosok nyeregbe pattantak és felvonultak Szentivánra, ahol tisztelegtek a nagy magyar motorversenyző, Drapál János sírjánál.

Sajnos a délutáni kinti programok többsége az eső miatt megint csak elmaradt. Az esti koncertek azonban ismét nagy sikert arattak: az Equus, a Cikk-Cakk Company és a Naked Soul. A motorszépségversenyt és a motorhangversenyt is sikerült az épületben megtartani. Nagy ováció fogadta a pocakméret-versenyt, melyre 12 versenyző jelentkezett, és az első helyezett 124 cm-es kerülettel nyerte meg az ötliteres söröshordót.

- Mitől ,,light"-os ez a találkozó? - kérdezem Molnár Tibort a Pilisi Sólymok Motoros Klub elnökét.

- Attól, hogy a találkozónkon fellépő zenekarok és a DJ elsősorban dallamos blues és rock 'n' roll és ritkább esetben - a többi motorostalálkozókon többnyire favorizált - heavy metál számokat játszanak

- Úgy tudom, ez az első ilyen rendezvényetek. Elégedett vagy a sikerével?

- Sajnos az eső miatt a legtöbb szabadtéri program elmaradt, és jóval kevesebben jöttek a vártnál. De ennek ellenére elégedett vagyok, mert nagyon szép környezetben, színvonalasan és igényesen sikerült megrendezni a találkozót. Már most megígérhetem minden motorosnak és a motorok iránt érdeklődőknek, hogy a klub jövőre is megrendezi itt, a kempingben a ,,light"-os motorostalálkozót.

- Honnan jött egyáltalán ennek az ötlete?

- Magyarországon ma egyre több találkozót rendeznek, szinte minden nyári hétvégére jut 2-3 motoros rendezvény. Az egyik leghíresebb az alsóörsi HOG Fesztivál, melyre a Harley Davidson szerelmesei jönnek össze. De említhetném a múlt heti Honda Goldwing nemzetközi motoros találkozót is, melynek gépcsodái Vörösváron is felvonultak. Mi rendszeresen jártunk ezekre a találkozókra, mígnem tavaly novemberben elhatároztuk, hogy saját egyesületet alapítunk. Ezután már egyenes út vezetett odáig, hogy saját találkozót is rendezzünk.

- Hány tagja van az egyesületnek, és milyen feltételekkel lehet valaki tag nálatok?

- Jelenleg 40 tagunk van a Pilisi-medence településeiről: a központunk Solymáron van. A Százéves Sörözőben szoktunk rendszeresen összejárni, melynek tulajdonosa tiszteletbeli tagunk. Tagjaink között 18-tól 50 évesig, diáktól vállalkozóig, szerényebb vagyoni helyzetűtől módosabbig sok mindenki megtalálható. A klubba való belépéshez két klubtagunk ajánlása szükséges. Mindenkinek azt ajánlom, akit érdekel a klub, ne siesse el a belépést, jöjjön el hozzánk, jöjjön el velünk a különböző rendezvényekre, és azután döntsön. Mi nem vagyunk egy balhés csapat, összetartunk, mindenben segítjük egymást. Imádjuk a motorokat, szeretünk motorozni, szeretjük a szabadságot, de nem vagyunk hívei a felelőtlen száguldozásnak. Már volt rá példa, hogy kizártunk valakit közülünk, mert többszöri figyelmeztetésre meggondolatlanul előzgetett az úton, veszélyeztetve másokat. 1971-ben kezdték vetíteni Amerikában a Szelíd motorosok című híres filmet. Találóbb jelzőt nehezen lehetne kitalálni most sem a harminc évvel ezelőttinél: Mi szelíd motorosok vagyunk...

Fogarasy Attila

 

 


Fel a lap tetejére

 


IMPRESSZUM:
Copyright © Pilisvörösvár Város Önkormányzata e-mail

Szerkesztő: Schuck Béla e-mail