Száll a négyhuszonnégyes
Gőzfelhős kirándulás Esztergomba


Május óta kéthetenként szombaton vonatfüttytől hangos a város. Alig néhány száz méterre kanyarodik tőlünk a vasút a Kálvária felé, hallom a legendás 424-es fekete mozdony szuszogását is, amint felfelé húzza a vagonokat. ,,Száll a 424-es" - kezdem dúdolgatni Cseh Tamás régi dalát. Majd gyerekkori emlékek tolulnak fel elmémben: magam előtt látom, ahogy hatvanas szögeket teszünk a Kápolna utcai sorompónál a sínekre, hogy csinos kis kardocskákat préseljen a vasmasina belőlük, s orromban érzem a füstszagot, ami egy-egy utazás alkalmával az ablakon kihajolva megcsapott. Nagyon szerettünk vonatozni. Még ifjúkorunkban is, amikor a Balatonra igyekezvén a vagon alsó lépcsőjén kucorogtunk egészen Fenyvesig.

Aztán kiöregedtek a gőzmozdonyok, lángvágó nyalta végig a 424-eseket is.

A füttyök, a szuszogás arra késztet, hogy magam is vonatra szálljak és nosztalgiázzak egyet.

Fél 11-kor érkezik Vörösvárra a gőzös, izgatottságomban egy jó félórával korában érkezem. Ám lesújtó látvány fogad. Az állomásépület város felőli része teljesen elhagyott, lakatlan. Szárnyaszegetten lóg egy-két üvegtelen ablaktábla az emeleti homlokzaton. Egykor szép napokat látott ez az épület. Ma szégyellni való csúfság. Nem nosztalgia: csak egy rossz, kellemetlen érzés. A váróteremben hajdanán a vonatra váró közönség ütötte el az időt jóízű beszélgetésekkel, miközben pattogott a vaskályhában a tűz: ma se padok, se kályha, az üvegüket vesztett ajtókról még a zárat is kilopták. A falakat körben graffitik borítják. Beleolvasok. Egy Magdi nevű csabai lányról megtudom, hogy finoman szólva prostituált. ,,A bugyiát (így!) is eladná egy szál cigiért!" ,,Te hülye malyom!" (így!) - olvasom másutt. Várótermi betűvetőink nem sokat adnak az illemre és a helyesírásra.

- Te jó isten, hogyan néz ki ez a váróterem! - sopánkodik egy idősebb hölgy, aki a férjével, a lányával és négy unokájával érkezett, hogy részt vegyenek a nosztalgikus utazáson. Hirtelen megfordul a fejemben, nem lett volna-e mégis jobb a Szabadság-ligeti megálló helyett az állomásra költeni azt a nyolcmillió forintot...

Ideje megváltani a jegyeket, átmegyünk a pénztárba, ahol már sokan gyülekeznek. A legtöbben gyerekekkel érkeztek, és kedvezményes családi jegyet váltanak.

Nekem 186 Ft-ba kerül a menetjegyem, ehhez kell még megváltani a vonaton a 300 Ft-os nosztalgiajegyet.

A peronon már mintegy harmincan gyülekeznek, köztük a négy unokás család, akikről időközben megtudtam, hogy ők Brichtáék. A nagyszülők nemrég Gerstettenben jártak az énekkarral, és olyan zsúfolt volt a program, hogy nem volt idejük ajándékokat venni az unokáknak. Kárpótlásul megígérték nekik, hogy kirándulnak velük Esztergomba a nosztalgiavonattal. A kicsik még sohasem utaztak rajta, de látni már többször is látták: a vasút mellett laknak, s mindig kiszaladnak, ha meghallják a vonatfüttyöt.

Ahogy most is rögtön felkapják a fejüket, amint az állomás túlsó felén vidáman füttyent nekünk a vasparipa. Dohogva, sisteregve, sziszegve dübörög be a 143 tonnás mozdony az állomásra: hatalmas vasidomaiból mindenünnen gőz tolul elő. Hatalmas, lenyűgöző, csodaszép masina. Az elmúlt korok csúcstechnikája. Fekete vasmellén a felirat: C 424-247.

A szerelvény öt vagonból áll. Közülük négy fapados, korhű vasúti kocsi - annak idején én még utaztam ilyennel -, csak az ötödik modernebb, rajta a felirat: játszóteres kocsi.

Felszállunk a vonatra, nincs teltház, de nagyon sokan vannak. Vidám a hangulat, a gyerekek rögtön az ablakokhoz szaladnak, s végig be nem áll a szájuk. Csak az alagútban szeppennek meg néhányan, valahonnan még pityergés is hallik: vaksötét van. Régen nem tapasztaltam hasonlót. Villantok néhányszor a vakuval, hogy ezt az időtlen, tér nélküli, üres lebegést feloldjam.

Végigjárom a szerelvényt. A legkisebbek a legutolsó, játszóteres kocsiban hancúroznak. A szülők a körben ülnek. Középütt szőnyeg, játékokkal. A nagyobb gyerekek ide már nem jönnek be, ők a fapadosban viháncolnak.

- Mi tetszik nektek ezen a vonaton? - provokálom az ablakban lógó Brichta-gyerekeket. - Lassú, kényelmetlen, zajos és büdös...

- Hát éppen az a jó benne - vágják rá, s teli szájjal nevetnek...

Itt-ott egy-egy fiatal párt is látok: a zsibongó gyerekhadról ügyet sem véve elmerülnek a maguk romantiká-jában...

A büfékocsi mellett - távol a gyerekhadtól - egy nyugdíjas csoport foglalja el a legelső vagont. Melankolikus, nosztalgikus hangulatban üldögélnek az öregek, tán régvolt utazásokra, hajdani szerelmekre emlékezve... Úgy látszik, zavarom őket, mert a díszes egyenruhába öltözött pincér kiparancsol a vagonból. - Zárt vagon! - mondja ellentmondást nem tűrő hangon. De azért, hogy a kitessékelést feloldja, megengedi, hogy lefényképezzem. Megtudom tőle, hogy a zárt vagon utasai - személyenként 8000 Ft-ért! - programjegyet váltottak. Ebben nemcsak az oda-vissza utazás foglaltatik benne, hanem az étkezés és belépőjegyestül, idegenvezetőstül az esztergomi városnézés is.

Akinek sok pénze van egyébként még azt is megengedheti magának, hogy a mozdonyvezető társaságában élvezze az utazást: ez plusz 2400 forintba kerül...

Jegykezelés és -vásárlás közben néhány szót váltok a kalauzzal: kiderül, hogy a fiatal hölgy, utasként soha nem utazott gőzössel. Elmondja, hogy a nosztalgiajáratot nagyon kedveli, egész más a hangulat itt, mindenki vidám, fel van dobva. Kár, hogy csak ritkán osztják be ide szolgálatra...

Szinte észre sem vettük, és máris elröpült az idő. Amikor a vonat megáll a végállomáson, többen kételkednek, hogy már Esztergomba értünk.

A mozdonynál hosszú sor alakul ki, kiderül, hogy a gyerekek most ingyen is megnézhetik belülről a vezetőállást. A mozdonyvezető és segédei felsegítik őket a vaslétrán, még azt is megengedik mindenkinek, hogy meghúzhassák a gőzkürtöt. Bántóan éles hangja van. Ez korántsem távoli vonatfütty, inkább sistergő sikoly.

Az utolsó gyerek, aki jó negyedóra múltán jut sorra, szabódik is, nem akar felszállni. Az anyja korholja: - Te buta, ezért álltunk ennyit sorba?

Nagy nehezen a fiú mégis nekidurálja magát, s felkapaszkodik a magasba.

- Na, meghúzod a dudát? -kérdi tőle a vezető.

- Meg - mondja elszántan, aztán biztos ami biztos alapon inkább befogja a füleit.

Amikor elfogy a sor, én is felszállok a fülkébe. Megcsap a kazán melege, s tán emiatt is a lehető legelcsépeltebb kérdés jut csak az eszembe:

- Régen a gyerekek közül sokan mozdonyvezetők szerettek volna lenni. Maga nem? - kérdezem Gazda András mozdonyvezetőtől, akit el tudnék képzelni egy Rejtő-regény hajóskapitányaként is.

- De bizony én is! Gyerekkorom óta mindig ez volt a vágyam. És végül is, amit akartam, megvalósult, bár apámnak például kifejezetten nem tetszett a dolog...

- Nem volt csalódott, amikor a gőzösök nyugdíjba mentek?

- Nemigen. Tudomásul kell venni, hogy a technika fejlődik. Haladni kell a korral.

- Mit könnyebb vezetni, egy diesel- vagy egy gőzmozdonyt?
- Ezt sokkal nehezebb - lapogatja meg a fülke vasfalát -, ismerni kell minden szeszélyét, fortélyát. Olyan ez mint egy hölgy. Érteni kell hozzá...

Búcsúzóul még készítek néhány közeli képet a ,,vashölgyről", amint békésen pipálgat a pályaudvaron. Csak amint otthon előhívatom a képeket, veszem észre, milyen félszegen álldogál mellette a síneken egy kimondhatatlan nevű narancssárga motorvonat, egy BZMOT 337-es, s tán azon töpreng, lesz-e belőle valaha is nosztalgiavonat. Olyas, mint amilyen ezen a napon annyi örömet tudott szerezni kicsiknek és nagyoknak, kalauznak és mozdonyvezetőnek egyaránt...



 

 

Szöveg és fotók: Fogarasy Attila

 




Gőzfelhős kirándulások Esztergomba

Felhívjuk kedves utasaink figyelmét, hogy menetrendszerinti gőzvontatású nosztalgiavonat közlekedik Budapest-Nyugati pályaudvarról Esztergomig és vissza, kéthetente szombaton: augusztus 4-én és 18-án, szeptember 1-jén, 15-én és 29-én.
A vonat 10 óra 28 perckor indul Pilisvörösvárról Esztergomba, menetrendje szerint csak Piliscsaba és Dorog állomásokon áll meg. Indulás visszafelé Esztergomból 16 óra 5 perckor, Pilisvörösvár állomásra érkezik 16 óra 57 perckor.
A vonatra bármilyen teljes árú vagy kedvezményes menetjegy váltható az állomási pénztárakban, amihez a vonaton nosztalgiajegyet kell váltani a jegyvizsgálótól. A nosztalgiapótjegy ára: 300 Ft (gyermekeknek 14 éves korig: 200 Ft).

Kellemes utazást kíván a Magyar Államvasutak Rt.!

 


 


Fel a lap tetejére

IMPRESSZUM:
Copyright © Pilisvörösvár Város Önkormányzata e-mail

Szerkesztő: Schuck Béla e-mail