A hősök emléke
II. világháborús emlékművet kíván állítani a város

Ha a vörösvári temetőbe belép az ember, mindkét oldalt először a szovjet katonai sírokkal találkozik. Mintha most is sorfalat állnának neki a katonák, úgy sorakoznak a kopott, elhanyagolt kőlapok, betonszegélyek, és a sírok felé emelkedő egymásnak tisztelgő két obeliszk, rajtuk az egyedül itt megtűrt vörös csillaggal. (Közvetlenül a temetőkapu mellett kapott helyet a Hősök teréről egy évtizede ideszállított harmadik obeliszk, a volt szovjet hősi emlékmű.)
Odébb néhány tucat méterrel, egykori ellenségeik nyugszanak: az itt elesett német katonák. Néhány éve emelt fekete márvány lapos impozáns emlékmű az övék. Az egykori büszke, fess ruhás katonák ma már az enyészet hadseregének tagjai. De emlékük nem lehet az enyészeté. Ahogy az egykoron hitványabb uniformist hordó szovjet bajtársaiké sem.
Igen, bajtársaiké. A halálban mindenki bajtárssá válik. Az egykori ellenségek az elmúlásban találkoznak, ahol már nem számít, milyen egyengúnyát hordottál, melyik ármádiában meneteltél, támadó voltál-e vagy védekező, szövetséges vagy ellenség.
A vörösváriak jól tudják ezt. Magam is tapasztaltam, amikor nemrégiben lent jártam a temetőben, hogy a német és a szovjet katonai sírokon mindig van friss virág.


Botzheim István polgármester tavasszal kezdeményezte, hogy mindkét katonai sírhelyet lássák el az elesett katonák névtábláival. A sírhelyek ugyanis nem tömegsírok, pontosan tudjuk, kik nyugszanak ott. A Városházán megtalálható mind a német, mind a szovjet (orosz, ukrán és tatár) katonák listája. A polgármester felvette a kapcsolatot a vörösvári kőfaragókkal, azzal a céllal, hogy megkérdezze, tudnának-e segíteni a sírok rendbetételében és a táblák elkészítésében. Városunk kőfaragói egy emberként álltak az elképzelés mellé.
Sax László kőszobrász mester a vörösvári emberek régi vágyának hangot adva ugyanakkor javasolta, hogy a német és szovjet katonák emléktábláinak elkészítését megelőzően állítson a város emlékművet a II. világháború vörösvári hőseinek. A Hősök könyvébe 153 elesett vörösvári katona neve került bejegyzésre, a neveket méltó módon egy hősi emlékművön is meg kellene örökíteni. Az emlékmű a Hősök terén kerülne felállításra, az 1848-49-es, az I. világháborús és az 1956-os hősi emlékmű mellett.
Sax László elképzelése szerint a II. világháborús emlékmű egy vonalba kerülne az I. világháborús, illetve az 1848-49-es emlékművel. Formáját tekintve az I. világháborúséhoz hasonló obeliszk lenne, három oldalán a hősök neveivel. Anyagában harmonizálna a meglévő emlékhelyekével, melyek előtt középen helyezné el az 56-os emlékművet.
Már a megbeszélések elején kiderült, hogy több elképzelés is van a hősi emlékmű felállítására vonatkozóan, így Bruckner Antal épületszobrászé, aki a meglévő I. világháborús obeliszk mellé állítana fel kétoldalt egy-egy gránitlapot a II. világháborús, illetve az 1956-os hősök nevével vagy Gromon Andrásnéé, aki a Templom téren képzeli el az emlékművet régi vörösvári sírkövek felhasználásával.

A szakemberekkel történő újabb megbeszélésen megállapodás született arról, hogy az emlékmű megtervezésébe a kőszobrászokon, kőfaragón kívül bevonják a helyi művészeket, felhívva őket az emlékmű makettjének elkészítésére. A maketteket a Vörösvári Napok keretében megrendezendő kiállításon kívánják bemutatni, kikérve a vörösvári polgárok véleményét.
A vélemények ismeretében a Képviselő-testület dönt majd az emlékmű felállításáról.
Az elképzelések szerint a temetői névtáblákat idén novemberben, Halottak napján helyeznék el, az emlékmű átadása 2002. május 28-án, a Hősök napján történne meg.
A Képviselő-testület eddig 1 200 000 forintot hagyott jóvá az emlékhelyek kialakítására. Botzheim István polgármester levélben kereste meg a vörösvári polgárokat kérve segítségüket a tervek megvalósítására.

A II. világháborúban elesett vörösvári katonák emlékhelyének felállításához a

11 742 245 - 15 390 101 - 1004 0007

a vörösvári temetőben nyugvó német és szovjet katonák emlékhelyének felállításához a

11 742 245 - 15 390 101 - 1005 0006
számlaszámon gyűjtik az adományokat.

Fogarasy Attila

 


Fel a lap tetejére


Copyright © Pilisvörösvár Város Önkormányzata e-mail