MSZP- levél

A felelős szerkesztő úr bemutatkozó írásban tett megállapítására jelezzük, hogy az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990 évi LV. törvény szerint a képviselő a mandátuma érvényességének megállapításától számított 30 napon belül köteles vagyonnyilatkozatot tenni. Tehát így mivel Medgyessy Péter jelenleg nem tagja a Magyar Országgyűlésnek, ez idáig nem volt vagyonnyilatkozatra kötelezet a ma hatályba lévő törvények szerint.

1990. évi LV. törvény az országgyűlési képviselők jogállásáról!
Az Országgyűlés az Alkotmány 20. §-a (5) és (6) bekezdésének végrehajtására a következő törvényt alkotja:

Vagyon-,jövedelem- és gazdasági érdekeltségi nyilatkozattételi kötelezettség
19. § (1) A képviselő a mandátuma érvényességének megállapításától, majd ezt követően minden év január 1 jétől, továbbá - ha nem választották újra - megbízatásának megszűnésétől számított harminc napon belül köteles az Országgyűlés elnökének e törvény melléklete szerinti vagyon-,jövedelem- és gazdasági érdekeltségi nyilatkozatot (a továbbiakban: vagyonnyilatkozat) tenni. A képviselő saját nyilatkozatához csatolni köteles a vele közös háztartásban élő házas- vagy élettársának, valamint gyermekének a melléklet szerinti nyilatkozatát.

Ezért a fent leírtak alapján csodálkozunk rajta, hogy Szakács Gábor úr - aki állítása szerint széleskörű média kapcsolattal rendelkezik - meglepte, hogy Medgyessy Péter az MSZP miniszterelnök jelöltje nem tett vagyonnyilatkozatot.

Két dolgot tudunk feltételezni, ami miatt ez így került be az írásba: 1 / Tudatlanság, a vonatkozó törvény ismeretének hiánya.

2/ Szándékos hangulatkeltés. Bármelyik esettel állunk szemben ez komoly baj.
Kérjük a T. felelős szerkesztő urat, hogy a továbbiakban - tekintettel a Vörösvár Újság hagyományaira is - tartózkodjék a valóságtól elrugaszkodott írásoktól.

Tájékozottsága javítása céljából mellékelten megküldjük a fent hivatkozott törvény másolatát.

Tisztelettel:
Horváth József
MSZP Pilisvörösvári szervezet Elnöke

Őszintén köszönöm az MSZP Pilisvörösvári szervezet elnökének, Horváth József úrnak tájékoztató jellegű levelét, amely a jövőbeni képviselőket is eligazítja a vagyonnyilatkozat mibenlétéről. Ami ide vonatkozó mondatom tudatlanságból eredő, esetlegesen szándékos hangulatkeltés jellegét illeti, ahhoz az alábbiakat fűzöm. Írásomban arra az ordító különbségre hívtam fel a figyelmet, amely a választásokon induló parlamenti képviselők és magánszemélyek - jelenleg Medgyessy Péter még az - vagyoni helyzetének átláthatóságában tapasztalható. Márpedig ez a helyzet akkor is fennáll, ha az MSZP miniszterelnökjelöltjének nincs vagyonnyilatkozat tételi kötelezettsége. Az általam jelzett visszás állapotot minden érintett pártállástól függetlenül jól ismeri, nem is beszél róla. Medgyessy Péter kijelentése nem azért lepett meg, mert kötelessége lett volna vagyoni állapotáról nyilatkozni, hanem mert ebben a formában nem is kellett volna válaszolnia egy ilyen jellegű kérdésre, egyszerűen csak a törvényre kellett volna hivatkoznia. Ezen válaszával viszont fölöslegesen adott fel egy labdát Orbán Viktornak.

Tisztelettel
Szakács Gábor

 






Elsőre leverte...

Kíváncsian vettem kezembe a VÖRÖSVÁRI ÚJSÁG 2002. februári számát.
Kíváncsian, mert az új felelős szerkesztő által szerkesztett lapszám ez mégis Az alábbi néhány gondolatot bemutatkozása hozta felszínre bennem. Tudom, hogy nehéz egy szerkesztő élete, főleg ha "felelős" is: Gondolom egy lap, egy TV vagy rádióműsor szellemiségét meghatározza a felelős szerkesztő szellemisége is. A VÖRÖSVÁRI Újság hűséges és régi olvasója révén bizton állítom, hogy a lap szellemiségének eddigi mércéjét (szerintem) igen csak magasra állította az előző (lemondott) főszerkesztő Fogarasy Attila.

Igaz, az egyes megjelenő írások nem feltétlenül egyeznek meg a szerkesztőség véleményével. Ezzel együtt én egy nyugodt hangvételű, szélsőségektől mentes, realitásokon nyugvó újságot szoktam meg.

Nehéz ennek a magasságnak megfelelni, nehéz ezt megugrani. Nem véletlenül nem tolongtak a pályázatra. A pályázni óhajtók bizonyára felmérték képességeiket, és a megszokott színvonalat. Az egyetlen pályázóként nyertes Szakács Gábor felelős szerkesztőnek már a bemutatkozó írása is nyugtalanabbra sikeredett - finoman fogalmazva.

Nem az elképzelésekkel van bajom.

Nem a formai és tartalmi megújulás szükségességét vitatom.
A HOGYAN nem tetszik, mert így nem őrzi meg a felelős szerkesztő úr az általa is fontosnak ítélt - megszokott jellegét - a lap.

Nem tetszik, hogy a bemutatkozás gyanánt burkolt politizálásba fogott a választások előtt.
Olyanokról ír, amihez nekünk vörösváriaknak semmi közünk, ami Pilisvörösvár polgáraira a rendszerváltás óta egyáltalán nem jellemző. Itt nem volt harcizaj, barátok és szomszédok összeveszése, itt nem szokás egymás sértegetése.

Milyen üzenete van annak Pilisvörösvár részére, hogy Budapesten fizikailag bántalmaztak egy MIÉP képviselőt!? Tán valamilyen politikai indítékot vél felfedezni a T. felelős szerkesztő úr, olyat amilyet a rendőrségnek nem sikerült felderítenie?

Mitől a legmeglepőbb bejelentés az utóbbi hetekben, hogy Medgyessy Péter csak akkor tesz vagyonnyilatkozatot, ha ő lesz a Miniszterelnök?

Van ilyen irányú kötelezettsége? Én sem tettem, mint ahogyan vagyunk ebben az országban néhányan, akik nem tettünk rajta kívül.

Azért mert nincs ilyen kötelezettségünk. Remélem a Magyar Demokratát még véletlenül sem keveri össze a T. felelős szerkesztő úr a Vörösvár Újsággal. Mert ha igen, akkor kezdek aggódni az újságunkért (pedig a léc még magasan van). Számomra ugyanis a legmeglepőbb bejelentést Orbán Viktor Miniszterelnök úr tette a FIDESZ kongresszusán amikor azt mondta, hogy - "A jövő terveink megvalósítása előtt a választásokon még meg kell küzdenünk a múlt gonosz erőivel. És ha az orrom nem csal, akkor utoljára."

Tessék eldönteni tisztelt olvasó, melyik a meglepőbb bejelentés! Nem tudom kire gondolt O. V. Csak nem arra a néhány millió magyar választópolgárra, akik 1998-ban nem a FIDESZ-re szavaztak? Mert ha igen, akkor kezdek félni - én ugyanis BOCSI - nem a Fideszre szavaztam.
Legalább ilyen meglepő számomra a PLÉBI című írás is.

Először is: arról a bizonyos 1961 februári "davaj gitáros" éjszakáról, a pisztolyügyet "meghiúsító" V. I. akkori rendőrtiszt (ha mindketten Vajda Imre bácsira gondolunk) nem is tud! A Vörösvári Újságból kellett megtudnia, hogy is "történt" és Ő maga mit tett, több mint negyven éve.

Ennyit az írás hitelességéről.

Másodszor: Ami a nyílt kommunistázást illeti, azon viszont nem lepődtem meg ismerve a szerzőt és szellemiségét. Ez a hangvétel az 1994 évi választások előtt is jellemző volt ( a szerző és pártja országlása idején). Arról ír Sz. R. ami nem jellemző ránk vörösváriakra. "Újra előkerültek a régi eszközök, a gyalázkodás, a rágalmazás, sőt már a fizikai erőszak is."

Amivel viszont mélységesen egyetértek az az írása utolsó mondata:
- "Marad-e elég erkölcsi erő és tisztánlátás bennünk az eljövendő néhány hétre?"
Hozzátenném az önvizsgálatot az írás szerzőjének kellett volna kezdeni. Akkor bizonyára másként közelíti meg írása témáját.

Ennyit a bennem kavargó gondolatokról.
Úgy érzem a felelős szerkesztő úr azt a bizonyos lécet elsőre leverte. Azt nem állítom, hogy biztató kísérlet volt. Ami viszont reményt ad az az önbizalma, amivel vállalta a feladatot.

Lehet, hogy XVI. kerületben évekig volt az önkormányzati lap felelős szerkesztője. Lehet. De ez nem Rákosszentmihály hanem PILISVÖRÖSVÁR. Ennek a városnak, az itt lakó polgároknak kell megfelelni.
Kíváncsian várom a második kísérletet.
Pilisvörösvár, 2002. március 18.

ifj. Viola János
Kápolna u. 129.

A MIÉP képviselő bántalmazásával jeleztem, hogy ...ez a banditizmus elfogadhatatlan füg-getlenül attól, hogy melyik párt szimpatizánsa lesz a következő áldozat... Bízom abban, hogy az eset után senki nem fog revansot venni, vagy akár vérszemet kapni. Ezt kívántam hangsúlyozni.
Hogy Pilisvörösvár nem Rákos-szentmihály (és Árpádföld, Cinkota, Mátyásföld, Sashalom, azaz az öt faluból álló XVI. kerület) az biztos. Merem remélni, hogy V. J. kijelentésével nem alá és fölérendeltségi sorrendet kíván kialakítani a két település között.


Sz.G.

 







VÁLASZ VIOLA ÚRNAK

Örömmel nyugtáztam Viola úr heves indulatait, amelyeket PLÉBI c. cikkem kiváltott belôle. A cikk megírásának pont ez volt a célja. Nem elég a múltat csak tudomásúl venni, a múltbeli tapasztalatokat akár heves viták során meg is kell emészteni. Nagyszámú gratulációt kaptam bátor cikkemhez, csak azt nem értem, miért kell egy esemény megírását a megtörténtek után 42, és a rendszerváltás után 12 évvel bátorságnak tekinteni.

De nézzük Viola úr problémáit:

1. Az általam leírt eseménynek még élnek mind a hatóság által kirendelt tanúi, mind a zaklatott család fiatalabb tagjai.

2. A szemtanúk állítása szerint a házkutatás nagy erôkkel, nagy vehemenciával indult. Akkor volt szükség ekkora nyüzsgésre, amikor a háziak figyelmét akarták elvonni valamiféle disznóságról. A kutatás hevessége késôbb alábbhagyott, majd a kutatás tengés-lengésbe ment át. A pufajkások valamilyen parancsra vártak.
A karhatalmistákat szállító dzsipp többször elment, majd visszajött. Valahol a fônökségben is zavar támadt. Itt jön a képbe a tisztességes, vagy ésszerűen gondolkodó rendôrtiszt. A vörösvárival párhuzamosan ugyanis a többi plébánián is folyt hasonló akció a járásban. Ott a papok nem úszták meg ilyen olcsón. Volt ahol találtak fegyvert, volt ahol mást. Volt tehát éjszakai pufajkás letámadás és volt tisztességes rendôr is. Vagy talán Viola úr kétségbe vonja azt, hogy létezett hazánkban tisztességes rendôr?

3. Ha már viola úr szóba hozta Vajda Imre nyugdíjas rendôrtisztet, meg kell jegyeznem, hogy -informátorom szerint - a PLÉBIvel kölcsönösen tisztelték és becsülték egymást, de a titokzatos V. I. nem lehetett Imre bácsi, mert ô akkor már régen nem tartozott a vörösvári örs kötelékébe. Az iránta érzett tiszteletünk ettôl nem csappant meg.

4. Informátorom - hosszas könyörgésemre - beleegyezett abba, hogy V. I.-vel kapcsolatban az alábbiakat közöljem: Neve: Vlagyimir Iljics, lakik: Leninvárosban; irányítószám: 1917, November u. 7. Viola úr ezen a szálon nyugodtan elindulhat.

5. Ami pedig Viola úrnak a nyíltszini kommunistázással kapcsolatos megjegyzését illeti, szeretném felhívni a T. Olvasó figyelmét arra, hogy egyes vörös szalonokban szalonképtelennek nyílvánítanak olyanokat, akik kommunistáznak. Nos, én ilyen szalonoknak tagja sohasem akartam lenni, mert nem váltam a szovjet megszálllók csatlósává, nem ôltem meg politikai ellenfeleimet az ÁVH-n, nem koboztam el a polgárok vagyonát, nem telepítettem ki családok ezreit a pusztába, nem lövettem a tömegbe 56-ban, nem én hívtam be a szovjet csapatokat abból a célból, hogy rommá lôjék a fôvárost, nem én akasztottam fel Nagy Imrét és többszáz mártírtársát, nem én működtettem a besúgóhálózatot és végül, nem vettem részt a spontán privatizáció nevű szabadrablásban. Mindezek után -Viola úr!- még én szégyelljem magam? Nem kér túl sokat?

Pvár. 2002. 03. 20.
Szauter Rudolf


 

 





HŐSI HALOTTAKRÓL

Megboldogult gyerekkoromban feladataim közé tartozott az is, hogy anyámat elkísérjem a halottak napja elötti napokban a temetôbe, az elhúnyt rokonok és családtagok sírjainak rendbetételét segíteni. Gyermeksírunk is volt. Ezt feldíszítve, a rét felôl haladtunk a temetô közepe felé, az úttól jobbra gyakran észleltem csöndes, ámde szorgos tevékenységet fejfa nélküli sírok körül. Anyám itt is elhelyezett egy csokor virágot, esetenként meggyújtott egy mécsest, elmondott egy imát. Mindezen emlékeim az 50-es évek legelejérôl valók. Legelsô alkalommal még megkérdeztem anyámat, milyen sírok ezek, és milyen rokonaink nekünk? Anyám ujját a szája elé téve halkan csak anynyit mondott : német katonáké. Ezeket a kiesô helyen fekvô sírokat azóta is figyelemmel kísérem. Ezek a sírok soha sem voltak elhanyagoltak. Nem úgy a szovjet sírok, amelyek ápolása hivatalból történt.Az ápolás itt fôleg gyomtalanításból állt. A német sírokon egynyári virágok, évelô növények voltak láthatók és persze virágcsokrok az egész szezon tartama alatt. Jelen sorok írása idején még nem tudtam teljes bizonyossággal beszerezni a sírok gondozóinak nevét és hozzátartozóik beleegyezését nevük közléséhez. Most csak anynyit, hogy minden tiszteletet megérdemelnek, mert tettük nem egyszerűen humánus, hanem bátor cselekedet is volt. Akkortájt még alig múlt el a kitelepítés réme és még minden fasiszta volt, ami a németekkel volt kapcsolatos. Felesleges megjegyeznem azt, hogy ezért a munkáért nem járt fizetség. Ezek az emberek a község becsületét szolgálták, a település történelmét írták. Ezért is háborodtam fel annyira, azon hír hallatán, hogy kényelmi szempontból központi helyre akarják szállítani ezeket a holtakat a sírokat eddig önzetlenül ápolók megkérdezése nélkül. Miféle erkölcs ez? Még szerencse, hogy a jelenlegi polgármester e témában járatos volt, így idejében meg tudta állítani ezt a gyalázatos akciót. Lehet, hogy nyitott kapukat döngetek, de célszerűnek tartanék egy erôs testületi döntést arra vonatkozóan, hogy ezek a sírok (a szovjeteket is beleértve) maradjanak a város gondozásában. Elvégre a mi hôsi halottaink sírját is gondozzák remélhetôleg valahol. Nehogy már valakik a nagy tulajdonszerzési lázban a sok-sok megszerzett építési parcella mellé ezeket a kies helyen fekvô parcellákat is megszerezze!

Pvár. 2002. márc. 20.
Szauter Rudolf

Utóirat: Mindenkit, aki a fenti tárgyban érdemlegeset tud mondani, fôleg a sírgondozók vonatkozásában, arra kérek, írjon cikket a szerkesztôségnek, vagy ha adatot kíván közölni hívjon engem.

 

 

 


 


VALÓBAN; "HOL A POFÁTLANSÁG HATÁRA?"

Ott, hogy Városunk valamennyi polgára, pártja és egyesülete tartja magát ahhoz a közmegegyezéshez, sőt népszavazással megerősített szándékhoz, hogy a munkahelyen nincs helye politikai szervezetnek, a munkahelyen dolgozunk, és nem politizálunk, intézményeinkben az alapító okirat szerinti tevékenység folyik. A mellékelt plakát ennek a közmegegyezésnek mond ellent.

A polgármester alig egy hónapja javasolta a FIDESZ helyi szervezete elnökének, hogy - miután minden terem az ő általuk elképzelt időpontban, a Kultúrházban foglalt volt, az országgyűlés elnökének és körzetünk parlamenti képviselőjének választási gyűlésére - kíséreljék meg a Gimnázium hangversenytermének igénybevételét. A FIDESZ elnöke - a mostani példa alapján is bizonyítottan - bár a lehetőség adott lett volna, mégis a parlament elnökével egyeztetve a lehetőséget nem fogadta el. Ennek következtében a parlament elnöke csak egy hónap késéssel tarthatta meg rendezvényét Pilis-vörösváron. Ha a két rendezvényt, e plakáton meghirdetett újságíró-találkozót, és a parlament elnökének látogatását összevetjük abból a szempontból, hogy melyik rendezvény fogadható el intézményben, talán a parlament elnöke mellett lehetne dönteni. De a példa azt mutatja, hogy a bevezetőben említett közmegegyezést szigorúan és megalkuvás nélkül kell betartani, mert a megteremtett példák, még ha jó szándékúak is, nem intézménybe való eseményekhez vezethetnek. Jelen közlemény aláírói közül például a polgármesternek semmi kifogása a plakáton szereplő újságírók személyével, sőt nagyon sok esetben és azok többségében megnyilvánulásaikkal egyetért. Azt azonban világossá kell tenni, hogy az újságíró találkozón elhangzó dolgokkal a város lakóinak csak egy része azonosulna, ezért ez nem a közintézménybe való, mert az nem a városban kialakult elvárható közmegegyezés tárgya.

Ez a plakát egyúttal jó tanulság arra is, hogy mennyire hiteles egy újságban közzétett követelőzés városi költségvetési támogatásra, politikamentességre való hivatkozással. Közügyeinkben érdemes őszintén beszélni és kimondani, hogy mi a pártrendezvény, és melyik a pártcsoportosulás, még ha nevében egyesület is. Magának a politikai célkitűzésnek mond ellent, ha egy hirtelen feltűnt társaság, önmagát legjobb civil egyesületnek aposztrofálva követel félmillió forintot, elfeledkezve

- egyrészt arról, hogy Vörösváron több évtizedes hagyományú és a városért sokat dolgozó egyesületek léteznek,

- másrészt arról, amit a bevezetőben említett közmegegyezés követel, hogy a politikát nyíltan kell vállalni, hogy álcázott politika címén nem lehet rendszeresen az egyik általános iskolát politikamentesre álcázott rendezvények helyszínéül felhasználni, és a templomból kijövő gyanútlan hívőket - egyébként jó szándékú aláírásgyűjtésre - késztetni, vagy szociális otthonokban idős, kiszolgáltatott embereket politikai kampányra felhasználni.
Pilisvörösvár, 2002. március 21.

Horváth József
MSZP Pilisvörösvári Szervezete elnöke

 

 

 


Fel a lap tetejére


IMPRESSZUM:
Copyright © Pilisvörösvár Város Önkormányzata e-mail

Szerkesztő: Schuck Béla e-mail