Magyar zászló a világ tetején

A repülőgép csak nem akart megérkezni. A (fotó)riporterek hada már tűkön ült, és a várakozás feszült perceit a minél jobb pozíció elfoglalásával igyekezett kitölteni. Végül felhangzott egy név és egy méterben megadott magasság, majd a repülőtér várójában megjelent a hozzá tartozó személy. Őt követte egy másik, és így tovább az egész csapat, végül csak annyi, hogy Erőss Zsolt, 8850 méter. És ott volt előttünk az a 33 éves fiatalember, aki több ezer éves történelmünkben elsőként tűzhette ki a magyar nemzeti lobogót a világ tetejét jelentő Mount Everest (Csomolungma) csúcsára.

A viszontlátás első pillanatai, az ölelések a családtagokat és közeli barátokat illették, a neheze azonban még hátra volt. Az írott és elektromos sajtó jelen lévő képviselői szusszanásnyi időt sem engedélyeztek az öt hegymászónak, azonnal kérdések össztüzét zúdították rájuk. És ezen nem lehet csodálkozni. A többszöri nekirugaszkodást végre siker koronázta, Magyarország neve is felkerült a Himalája meghódítóinak listájára. Pilisvörösvár polgárai talán honfitársaiknál is közelebb érzik magukhoz ezt az eredményt, hiszen Erőss Zsolt majd tíz esztendőt töltött a városukban. Az iránta érzett tiszteletből egy hangyányit sem von le, hogy néhány éve Mogyoródra települt át.

A történet nem ma kezdődött, ami jól mutatja, hogy a valódi sikert nem adják ingyen, évekig tartó szakadatlan edzés és elszántság előzi meg. Zsolt Erdélyben, Gyergyóban született és ez meghatározta érdeklődését, további életútját.

- Hegyek között nőttem fel, ahol az erdők borította sziklák jelentették a játszóteret, tehát eleve adott volt a lehetőség ahhoz, hogy megszeressem a hegymászást. Ezt követően már szinte észrevétlenül sodródtam a 'végzetem' felé. Nagy mozgásigényű gyermekként minden sportot kipróbáltam, azonban ezek egyike sem tudott úgy megragadni, mint az igazi élményt nyújtó sziklamászás - meséli, amikor végre sikerül kiszabadítani az újságírók 'fogságából' és édesanyjával együtt betuszkoljuk Rásonyi Marikáék kocsijába. A fiatalember első útja természetesen Vörösvárra vezet. A máskor boszszantó forgalmi dugó ezúttal előnyünkre válik, így bőven van időnk áttekinteni a múltat s jövendőt. Lelki szemeink előtt egy tizenéves fiúcska bontakozik ki, akinek kedvét a gyergyói hegymászó klub két idősebb tagjának tragikus halála sem szegte.

Elkötelezettsége abból eredt, hogy számára a hegymászás minden alkalommal óriási élményt jelentett, független attól, hogy milyen magasra jutott. Esetében lassanként kiderült, hogy olyan fizikai adottságai vannak, amelyek segítségével sikeresen vehette fel a magas hegyek kihívásával szembeni harcot.

- A feltételeket kizárólag a csúcsteljesítményhez igazítják, azt pedig tudjuk, hogy a csúcsteljesítmény minden sportágban káros lehet az egészségre, mert olyan mértékben veszi igénybe a szervezetet. Ahhoz azonban, hogy valaki amatőrként, puszta kedvtelésből csupán az élmény kedvéért felmásszon akár egy magasabb dombra, nincsenek általánosan elfogadott feltételek. Erős elhatározás mellett szinte mindenkiből lehet hegymászó, amire legjobb példa Szendrő Szabolcs, aki fél lábbal lett e sportág híve és Magyarország egyik legsikeresebb hegymászója - válaszolja meg kérdésünket a szakember.
Aki atletizál, úszik, küzdősportot űz, a rendszeres gyakorlással fejlesztheti képességeit, de hogyan sajátíthatja el a hegymászás mesterfogásait, amikor minden egyes útvonal más és más? Nos, ebben a sportágban éppen az a legjobb, hogy az ember egy soha nem látott hegyen, vagy sziklafalon próbálkozik. Minden a helyszínen dől el. Nagyon ott kell lenni agyilag, mert az elméletben aprólékosan eltervezett megoldást csak a rögtönzés módszerével lehet megvalósítani. Fizikailag erősítheti magát a hegymászó, de a kivitelezés módozatai kizárólag a helyszínen derülnek ki. A hegymászás napjainkban is ott tart, hogy továbbra is az őstehetségek foglalkoznak vele, akik különösebb edzés nélkül, csupán motivációk alapján mászszák meg a legnehezebb hegyeket is.

Zsolt életében 12 évvel ezelőtt alapvető fordulat állt be. Édesanyjával és testvérével nem kis nehézségek árán Magyarországra települt és Pilisvörösváron telepedett le. Valójában ekkor gyorsultak fel számára az események. 1990-ben vett részt először expedíciós túrákon, így a Kaukázusban, azt követően pedig szinte évente a világ különböző tájaira, Pakisztánba, Nepálba, Indiába, az Andokba.
A hegymászásnak azonban nem csak szépségei, de árnyoldalai is vannak.

- Amikor balesetekről hallok, elsősorban az illető nevére vagyok kíváncsi. Amennyiben ismert személyről van szó, akkor a baleset körülményei még tanulságosak is lehetnek, hibáiból érdemes okulni. Ilyen jellegű tragédia viszonylag ritkán fordul elő, az áldozatok túlnyomó többsége amatőr - közli velünk a balesetekkel kapcsolatos álláspontját a magyar hegymászó. Márpedig ilyen életveszélyes helyzetbe már ő is került társaival, amikor Pakisztánban járt.

Mivel térképeik légi felvételek alapján készültek, nem szerepelt rajtuk az a gleccserfolyam, amelyet csak a helyszínen fedeztek fel. Az ilyen akadályok leküzdése jelenti az igazi kihívást és élményt.

Létezik-e kollegialitás az egyes csapatok között? Ha igen, miként történhetett, hogy táborukat felelőtlen egyének kirabolták?

Nos, igen sajátos helyzet állt elő, az úgynevezett Déli-nyeregnél, ahol rengeteg elhagyott és befagyott sátor található. Ide a serpák szokták felvinni a felszerelést, nem a hegymászók, ők létesítik a depókat is. Ezzel a szokással ellentétben Zsolt serpa segítség nélkül jutott odáig, majd megjelölve a felszerelést otthagyta és továbbment. A serpák ezután érkeztek és egy nagyobb tábort létesítettek azon helyen, amit pedig ott találtak, azt elvitték, mert úgy gondolhatták, hogy mivel nem tartozott az általuk felhozott felszereléshez, bizonyára régebbi, amelynek a gazdái már hazamentek. Ebben a táborban a sátor volt a legértékesebb darab - százezer forint felett volt az értéke -, a benne tárolt élelmiszerre pedig a visszaútnál számítottak.

Sajnos nem egyedi esetről volt szó, főleg az ilyen népszerű útvonalon nem számít ritkaságnak. Annyian mászkálnak már arrafelé, hogy korlátozni kellett az engedélyek számát, a szemét is egyre gyakoribb.

- Az ilyen útvonalakra külön takarító expedíciókat szerveznek, amelyek rendesen össze is szedik az hátrahagyott holmikat. Mivel Kína és Nepál eltérő mennyiségű engedélyt adott ki, a közöttük kialakult versenyhelyzet miatt feloldották a korlátozást, az összeg viszont továbbra is eltérő. Nepál esetében úgy huszonötezer dollárba kerül az engedély egy személy számára, hét fő esetében azonban kedvezményesen összesen 75.000. Ez a legdrágább az egész földön. Kínában ennek a negyedét kérik és noha ennek alapján onnan csábítóbb a feljutás, az ottani kedvezőtlenül szelesebb és zordabb útvonal mégis a nepáliak malmára hajtja a vizet - világosít fel Zsolt.

Bizonyára nem mindegy, hogy az utolsó méterekre milyen élelmet, italt visz magával az ember. A világ tetejéről visszatért hegymászó tapasztalata. Hogy ebben a magasságban már nagyon kényes az ember gyomra és szinte alig fogad be valamit, lényegében undorodik az élelemtől. Nála csaknem tíz órába tellett, mire feljutott a csúcsra - azért ilyen sokáig, mert nagy hó volt és taposni kellett- és erre az útra is mindössze egy liter cukrozott teát és szőlőcukrot vitt, de még ez sem fogyott el. Igaz, a mínusz 10-20 fok hatására a tea már az út felénél befagyott a tollkabát alatt is.

A hegymászáshoz elengedhetetlen a meteorológiai tájékoztatás, előrejelzés. Ez határozza meg a csúcs elleni támadás időpontját., ami esetükben május 25-ét jelentette. Azt már tudjuk, hogy mit vitt magával az utolsó méterekre, de azt még nem, hogy mi járhatott az eszében mászás közben.

- A Hillary Step egy nagyon jellegzetes pontja az útnak és amikor ott elhaladtam, barátaim jutottak eszembe, vajon tudják-e, hogy én már elértem ezt a pontot. Eszembe jutott néhány hegymászás közben életét vesztett barátom is. A csúcson először a megkönnyebbülés pillanatai kerítettek hatalmukba, majd előkerült a magyar zászló, a fényképezőgép, a videó.

Erőss Zsolt tehát megmászta a világ legmagasabb csúcsát. Ezek után milyen feladatai lehetnek még?

- Rengeteg magashegyi célom van még a Himalájában és eddig a világ többi részén is csak nagyon kevés csúcsot másztam meg. Ezek meghódítása fontosabb lehet számomra a mostani eredményemnél. További feladataim közé tartozik, hogy egyre több csúcsot érjek el oxigénpalack nélkül és amíg a fizikumom megengedi, addig folytatom is.

Időközben elhagytuk a Pilisvörösvárt jelző táblát. A világot járt hegymászó megérkezett abba a városba, amely évekig otthont adott számára.

Szakács Gábor

 

 

 



Fel a lap tetejére


IMPRESSZUM:
Copyright © Pilisvörösvár Város Önkormányzata e-mail

Szerkesztő: Schuck Béla e-mail