Õ így imádkozott
Dr. Réthy Zoltán, az ember, az orvos és a költõ

Merített papírosra nyomott könyvkülönlegességet tartok a kezemben: dr. Réthy Zoltán „Én így imádkozom” címû verseskötetét. A könyvet az orvos-költõ unokája nyomtatta ki az idén, ezzel kedveskedve édesanyjának, Éva néninek 80. születésnapjára. Csak a szûkebb családnak jutott a 15 példányból. De az eredeti, 1938-ban megjelent kötetbõl sem lelhetõ fel sokkal több. Vajon akad-e belõle még Vörösváron egyáltalán? A család birtokában is mindössze egyetlen példány maradt, amelyben a szerzõ késõbb át meg átjavította és jegyzetekkel látta el a szöveget – az önmagával sohasem elégedett íróember nyughatatlanságával.

Dr. Réthy Zoltán az íróasztalánál
Fotó: Dékány Tibor

Réthy doktor úr leányával a bécsi kapuhoz közeli budai otthonában beszélgetek könyvek, kéziratok, fényképek, ódon, patinás bútorok és fakulatlan emlékek között. Miközben hol az eredeti, hol a reprint kiadást veszem a kezembe, Éva néni édesapja alakját színezgeti elém szeretetteljes szavakkal.

– Egész életében sokat dolgozott – mondja –, és csak kevés ideje volt ránk, gyerekekre. De amikor csak tehette, mesélt, magyarázott nekünk, oktatgatott minket. Sokat mesélt a magyar történelem dicsõ vagy fájó eseményeirõl. Igyekezett mindent átadni nekünk abból a rengeteg tudásból, amivel rendelkezett. Nagyon szerette a természetet, ismerte minden növény: fa, virág, bokor nevét. Csodálatos kertész volt, aki nem csupán saját kertjeit ápolta, hanem egész utcasorokat fásított be. Festett, és rajzolt is. Szeretett hegedülni, és még zenét is szerzett. Több nótát és egy leventeindulót is komponált. Egyszer írt egy színdarabot a számunkra, amelyben mi, gyerekek játszottunk. Különösen felejthetetlenek voltak a balatonalmádi üdülõnkben édesapánkkal együtt töltött vidám napok…

Dr. Réthy Zoltán Erdélybõl települt át Magyarországra. Szülõvárosából, a kincses Kolozsvárról a trianoni események ûzték el. Utolsó szigorlatait már a Budapesti Orvostudományi Egyetemen tette le.
– Édesapám nagyon szerette Vörösvárt, az itteni hegyek, erdõk egész életében Kolozsvár környékére emlékeztették õt – meséli Éva néni –, ahogy egyik versében is írta:

Virágcsokorral várt reám is
A Pilis hegye és a völgy,
Már ismer rétje s erdejében
Ágyat terít a fû s a tölgy.
A Hóját és a Törökvágást
Én megkerestem itt is már,
A Nagykevély a Fellegváram
S szívemben szunnyad Kolozsvár.

– Az itt élõ emberek tisztelték és szerették õt. Ez nem is csoda, hiszen egyhuzamban 50 évig volt Pilisvörösvár körorvosa, s még nyugdíjazása után is dolgozott: 1977-ben bekövetkezett haláláig a Szociális Otthon orvosaként. 1923-ban megalapította a Stefánia Anya- és Csecsemõvédõ Intézetet. Elkötelezetten küzdött a gyermekhalandóság és az alkoholizmus ellen. Dolgos élete alatt sokat tett az emberekért.

Miközben Éva néni szavait hallgatom, továbblapozgatom az elébem tett könyveket, és izgatottan veszem kézbe azokat a kéziratokat, amelyek még sohasem publikált verseit tartalmazzák. (Gyorsan közülük két rövidebbet le is jegyzek magamnak.) Arra gondolok, hogy ezeket a verseket másoknak is meg kell ismerniük. Szépségüket, bölcsességüket, szenvedélyüket másoknak is tapasztalniuk kell. Mert olyan versek ezek, amelybõl építkezni lehet. Erõt, tartást adóak. Orvosként Réthy doktor úr már nem tehet értünk semmit. De a versei még sokáig gyógyíthatnak: megrendült hitünket, megsebzett magyarságunkat, megvékonyult emberségünket.

Dr. Réthy Zoltán otthonosan mozgott az irodalomban. A 30-as években megalapítja az Ányos Pál Irodalmi Társaságot, amelynek tagjai sorába tartozott többek között Puszta Sándor és Bartalis János is. Élénk irodalmi élet folyt ekkor Vörösváron, a társaság több könyvet is megjelentetett. Az 1938-ban kiadott kis alakú „Én így imádkozom” címû verseskötetét gondosan megkomponálja: Ady Endréhez hasonlóan tematikus ciklusokra osztva és nem idõrendbe sorolva a verseket.

„A magyar anyák a Golgotán” címû legelsõ ciklusba foglalta össze a költõ a legsúlyosabb mondanivalójú verseket, amelyekben a Trianon okozta traumát próbálja a maga és mások számára feldolgozni, s a súlyos, nem hegedõ sebekre jó orvosként gyógyírt keresni:

Uram! Még meddig, meddig járjuk
E kínkeresztes Golgotát,
Vezeklõ szívvel meddig várjuk
A feltámadás hajnalát?
Ha tudnánk, hogy az útnak vége
A Kárpát ormára vezet,
Nem ostromolnánk több panasszal
A csillagtalan bús eget.
(Trianoni magyarok fohásza)

A ciklus több versében is megfogalmazza reményét, hogy a nemzet ismét erõssé, büszkévé válik, se ezt a magyar anyáktól várja (Trianoni magyarok fohásza, Hit, remény, szeretet, Szomorú magyaroknak üzenem, Bölcsõdal).
„Hit, remény, szeretet” címû versében így ír:

Aki reményünket élteti, táplálja:
Szálljon ezer áldás az édesanyákra!
Amerre õk járnak, kinyílnak tar mezõk,
Könnyünket letörli simogató kezök
Szívük forrásából életek fakadnak, –
Õk a magvetõi a magyar tavasznak.
Legyen e hazában áldott a te neved:
Rab magyart megváltó anyai szeretet!

Erdélyi menekültként, Trianon reménytelenül fekete árnyékában élve Réthy doktor úr – ahogy sokan mások is abban a korban – a németektõl remélte szülõföldjének visszaszerzését.
Éva néni azonban határozottan állítja, hogy édesapja nem szimpatizált a nemzeti szocializmussal – hiszen humanista és mélyen vallásos ember volt. A Volksbundot is elítélte.

Jelentõs szerepe volt abban, hogy Vörösváron a Volks-bund nem tudott teret nyerni, mindenkit lebeszélt róla. Éva néni szavait támasztják alá a következõ verssorok is a „Hitet hirdetek” címû versbõl:

Madridban patakzik vértanúk vére,
Krisztus keresztje céltábla lett,
A germán óriás figyel a Vezérre,
Pogány gõg harsog Berlin felett.

A kötetben valódi kis gyöngyszemek „A Pilisek alján” rövid kis versei, amelyek a pilisi tájról, az itt élõ emberekrõl, mindennapi gondjaikról-bajaikról, hétköznapjaikról és ünnepeikrõl szólnak. Itt, a Pilisek alján találta meg õ is a boldogságot, s új hazáját, a kincses Kolozsvárénál is gazdagabb kincseket:

Én ezt kerestem: asszonyt, otthont,
Kicsiny fészket az õsi fán,
Bölcsõk dalában megtaláltam
Az én dalom s az én imám.
Én ezt kerestem: munkát, gondot,
Hét gond után egy jó napot,
Én megköszöntem minden este,
Amit az élet megadott.

Búcsúzáskor Éva nénitõl egy fényképet kapok kölcsön az édesapjáról, amely a doktor urat idõs korában ábrázolja. Úgy, ahogy annak idején én gyerekként megismertem. Akkor még nem tudhattam, hogy nemcsak a test és lélek doktora õ, de kiváló lírikus is.

Olvasgatom a verseit, és egyre jobban tetszenek. Tartozom neki azzal, hogy másokkal is megismertessem õket.

Fogarasy Attila

Az „Én így imádkozom” címû kötet versei elolvashatók az Interneten, a következõ oldalon: www.vorosvar.hu/Irod/Rethy.htm


 

Válogatás dr. Réthy Zoltán verseibõl

ÉN ÍGY IMÁDKOZOM

Uram! Te adtad végzetét a vérnek,
A lobbanó és hamvadó tüzet,
Én nem panaszlom, hogy gondok kísérnek,
Mint a Tisza-partot szomorú fûzek.

Elvérzett bennem réges-régen Koppány,
A lázadónak nem maradt fia,
Sóhajba halkult minden büszke orkán,
Meghalt szívemben pogány Ázsia.

Nyugatra ûzött messzi napkeletrõl
Magányos úton bolygó végzetem,
Testvéri kéz a porból nem emelt föl
Kemény tusán, ha értük véreztem.

Kelet s Nyugatnak mostohája lettem,
Kettõ között vagyok örök határ,
Törött sorompó trianoni testem,
S ruhámra is sorsot vetettek már.

De új tatárok mindhiába vernek,
Együtt dobban fel szívemmel a hit:
Véremben õrzöm én is Pusztaszernek
Árpád vérében fogant álmait.

Magyar vagyok, hitvallója fajomnak,
Akit a múlt még ma is megkísért,
Az éjszakámba hajnalok dalolnak
S nem mondok le hitemrõl semmiért!

Beteljesül, hogy végzetem a gyermek
S én érte élni, élni akarok,
Nem kardhüvelyben, - bölcsõben pihennek
A gyõzelmet jelentõ holnapok.

Uram, Te adtad s vállalom a sorsot,
Legyen bár utam hosszú Golgota,
Adj gyermeket és én dalolva hordok
Keresztet, kínt és könnyeket oda…

KÓBOR LANTOS ÉNEKE

Mi nem születtünk költõk bölcsõjében
És sírunkon nem nõ babér soha,
Vagyunk az örök magyar fájdalomnak
Hazáját vesztett, kóbor lantosa.

Dalunkat nem verik harsogva vissza
Tapsot dübörgõ hangversenyfalak,
A dzsessz nem fújja sem bárban, sem bálban,
S nem énekli kirúzsozott ajak.

Dalunk nem hallják meg a paloták sem,
Ahol gyûlölt lett minden welszi bárd,
A mi szavunk egy imára az ámen,
Amely kenyérért Égbe felkiált.

Dalunk a könny, mit százszor el kell sírni,
Bánatvirágok vérzõ harmata,
Azoknak sírjuk szennyes bûneit mi,
Kiknek nem fáj a magyar Golgota.

Dalunk a harang, mit vészbe vertek félre
Múltat vezeklõ bûnbánó kezek
És zúgja, búgja napba, estbe, éjbe
A mizeréres szörnyû éneket.

Mi nem születtünk költõk bölcsõjében,
A bér s babér nekünk nem kell soha:
Legyünk rabságba romlott gyászmagyarok
Lelkére sújtó istenostora!

SZERET AZ ISTEN

A nyári éjjel elringatja álmom
Ezüst csipkéjû szép felhõpárnákon.
Ha minden álmom elálmodtam egyszer,
Elszállok én is, fehér fellegekkel.
A fellegekrõl csillagokra szállok
És bejárom a nagy csillagvilágot.
A csillagokról a földre lenézek
És várni foglak, várni foglak téged.
De ma még oly jó veled lenni itt lenn
S elmondani az éjszakának: szeret az Isten . . .

MEGGYÓNOM NEKTEK
Dr. Szentiványi Róbertnek

Testvér, én nektek megvallom, gyónom:
Néha szégyellem úri mivoltom,
Vasalt kalapom, gallérom prémjét,
Új lakkcipõmnek tükörszín fényét,
S félek, nehogy nyakkendõm selymét
Sorsukat szitkozva megirigyeljék
Azok, kik rongyosan, éhesen fázva
Találkoznak az utca sodrába.
Szégyellem lakásom három szobáját
S amikor csizmás vendégek csodálják
Az antik órát, szõnyeget, vitrint,
Nem látják õk a munkát, gyötrelmet, kínt,
Amivel dolgoztam, hogy enyém legyen,
Õk csak a csillárt látják és szégyellem
A polcon hivalgó ezüstös tálcát,
Kávés csészémnek márkás zománcát.
Szégyellem testvér mindezt, mert tudom:
A Mester egykor nem ezen az úton
Járta a vérzõ, könnyezõ világot,
S barátai voltak ácsok, meg halászok.
Szeretnék néha ruhámra egy foltot,
Elkerülni messze fényûzõ boltot,
Szeretnék én is a szegények jogán
Átjutni egyszer a keskeny tû fokán.
Járni, mint Õ járt: tisztán, egyszerûen,
Asztalán nem volt pecsenyés menü sem,
Szobája felett virágos mennyezet, -
Egymaga vitt egy fekete keresztet,
Nem volt igénye cirkusz és színház
S ma mégis megváltó Istennek hívják.

Testvér, én nektek megvallom, gyónom:
Szégyellem néha úri mivoltom . . .

KORTÁRSAK

Kortársam volt Ferenc Jóska,
Együtt vesztettünk háborút,
Csatazajtól a békéig
Árkon-bokron vitt az út.

Kortársam volt Tisza Pista,
Szabó Dezsõ és Kun Béla,
Vele együtt meneteltem
Csukaszürkén és mundérba.

Kortársam volt Hitler, Sztalin,
Horthy Miklós, Mussolini,
Egyikkel sem tudnék sorson
Nyugodt szívvel megosztozni.

Kortársaim mind elmentek,
Ki a földbe, ki az égbe,
Magam maradtam belõlük
Éltem nyolcadik X-ére.

Kortársam lett három cinke,
Benéznek az ablakomon,
Múltamat szórom elébük
S már csak velük barátkozom.

ANYÁK NAPJÁN
Édesanyámnak

Lennék költõ,
Akinek e földön is van
Csillagfényes égi álma:
Dalom az ének büszke szárnyán
Hozzátok méltó magasba szállna.

Lennék szobrász,
Ki eszmét farag az agyagból
Testekben is lelket nézõn:
A mártíromság márványszobrát
Rólatok mintázná a vésõm.

Lennék festõ,
Ki képeket tudna írni
Csodás színekbe mártott ecsettel:
Csak Madonnákat festenék én
Karonülõ, mosolygó kisdeddel.

Gyermek vagyok
És szívemnek szeretete
Az egyetlen tudományom:
Anyám! Ma a két kezedet
Megcsókolom és megáldom.

Két nyomtatásban elõször megjelenõ vers:

Virág helyett
Áprily Lajos sírjára

Együtt sirattuk Erdélyt, a Hóját és a hont,
Együtt átkoztunk fegyvert és megafont.

Együtt hirdettünk életet, békét, hitet,
Tanúink rá erdõk, patakok, Pilisek.

Sírunk felett dalos pacsirtapár kering.
Együtt dalolnak véle verseink.

Pilisi éjszakák

Csodásak itt a nyári éjszakák!
Csillagot ringat párnáin az ég,
Ezüst hegyeken alusszák álmuk
Fák, virágok, fáradt jegenyék.

Csenden, holdon ketten osztozunk csak,
A kedvesem s magam, más senki, semmi, -
Be jó lesz egyszer örök éjszakákon
A Pilisek közt megpihenni.

* * *


Köszönet a versek közzétételéért dr. Szekrényi Bélánénak (sz. Réthy Évának), és fiának, Dékány Tibornak

Dr. Réthy Zoltán irodalmi hagyatékának feldolgozása az elkövetkezendõ hónapokban várható. A mindeddig publikálatlan verseket a www.vorosvar.hu/Irod/Rethy.htm webolda-lon tesszük majd közzé.

Az Interneten való publikálás mellett szándékunkban áll könyvben is kiadni a költõ válogatott verseinek gyûjteményét. Ehhez várjuk támogatók és elõfizetõk jelentkezését.

– a szerk.

 


Fel a lap tetejére


IMPRESSZUM:
Copyright © Pilisvörösvár Város Önkormányzata e-mail

Szerkesztõ: Schuck Béla e-mail