Egy KZ-tábor díszletei

„…az út egy magas kanyarodóhoz érkezett, s odalenn egyszerre széles látkép bukkant ki alattam. Ott volt az egész roppant lejtõt benépesítõ sûrû táj, az egyforma kõházikókkal, a takaros zöld, meg egy külön csoportot alkotó, tán új, kissé komorabb, még festetlen barakkokkal, a különbözõ övezeteket elválasztó belsõ drótkerítések tekervényes, de láthatóan rendezett szövevényével, távolabb a hatalmas, most csupasz fák ködbe veszõ rengetegével."

Akárha Kertész Imre szavai elevenedtek volna meg. Lépdelünk a hóban, ropogtatjuk a hideg jégkristályokat a lábunk alatt, s le-lenézünk a szögesdrótok mögé merevedett üres táborra. Ki-ki el van foglalva a saját gondolataival. Van, aki azon mereng, hogyan élte volna õ túl gyerekként egy koncentrációs tábor mindennapjait; van, aki azon, ha lebontják majd a házakat, mit kezdenek ezzel a rengeteg faanyaggal?, van, aki azon, mi a fenének kell itt bóklászni, bokáig hóban, jégben, lucsokban ezen az átkozott péntek délutánon. Csütörtökön és szombaton verõfényes idõ volt. Ezen a március eleji pénteken azonban mintha az idõjárás is asszisztált volna a táborban tett látogatásunkhoz, sötét fellegek borították az eget, s utolsó hókészletét söpörte arcunkba elkeseredetten a télvégi ég.

– Nem igaz, mit kap ezért tõlem a Csabi bá! – morog az egyik kamaszlány, kelletlenül bukdácsolva a hóesésben. Lerí róla, hogy utálja, hogy itt kell lennie, de talán a legjobban az bosszantja, hogy egyesek különbözõ átlátszó indokokkal elkéredzkedtek az osztály-fõnöktõl…

Csabi bá, azaz Engerth Csaba a vörösvári gimnázium 11. A osztályának osztályfõnöke sokfelé elvitte már diákjait – érdeklõdõ, nyüzsgõ, belevaló banda –, a mostani kirándulás ötletéért azonban kezdetben nem lelkesedett az osztályt.

A legtöbben most mégis kíváncsian tekintenek körül és látszik rajtuk, amint megérinti a lelküket valami csendesség, amire nincs még szavuk.

Hatmillió áldozat! Micsoda trauma, tragédia ez egy nép életében, évtizedekig, évszázadokig sem lehet feldolgozni!

A piliscsabai lõtéren felépített díszlettáborban Platschek Jenõ önkormányzati képviselõ vezet körbe bennünket. Ha õ nincs, nem valószínû, hogy a feketeruhás biztonsági õrök beengedtek volna a szellemtáborba. Rajtuk kívül senki nincs itt, a filmforgatás folytatására ugyanis elfogyott a pénz, a stáb kényszerpihenõt tart.

Platschek Jenõ, amikor megtudta, hogy Koltai Lajos filmet kíván forgatni a Nobel-díjas Kertész Imre világhírû regényébõl, a Sorstalanságból, felhívta a rendezõt, hogy figyelmébe ajánlja a volt piliscsabai lõteret. Koltai Lajosnak megtetszett a hegyek övezte, negyven hektáros terület, s itt építették fel a buchenwaldi tábor díszleteit. Persze nem az eredeti nagyságban, hiszen a náci táborban annak idején több mint százezer rabot tartottak fogva. A filmben itt elég 400 statiszta is…

A magyar viszonylatban eleddig legnagyobb költségvetésû filmben igyekeztek a díszleteket az eredetihez hûen elkészíteni. A központi épület, a barakkok, õrtornyok, a szögesdrótrendszer kísértetiesen idézik Buchenwaldot. Minden újonnan épült, de úgy lett kialakítva, hogy használtnak, kopottnak tûnjön. Rengetegbe kerülhetett a díszlettábor, s még csak három napot forgattak itt. A többi jelenetet Fóton veszik fel, a filmgyárban, az auschwitzi és a zeitzi tábor ugyanis síkvidéken feküdt, a forgatásra a csabai helyszín nem lett volna alkalmas.

Amikor beléptünk a kapun, a filmbeli Appelplatzra jutottunk. Itt sorakoztak fel a rabok eligazításkor. Körben a barakkok nyomasztó tömbjei, az õrtornyok szigorú hasábjai, a szögesdrótok fenyegetõ kuszasága. Elsõ pillanatra teljesnek tûnik az illúzió. Az embert kellemetlen, szorongató érzések veszik hatalmába. Aztán oldódik a nyomás, mert Platschek úr elmondja, hogy a díszleteket mindenben ahhoz igazították, látszódni fognak-e a jelenetekben vagy sem. Ezért belül ezek a barakkok üresek, és a szögesdrót is csak részben veszi körbe a tábort. Ahogy továbbmegyünk, látunk olyan barakkokat is, amelyeknek a hátsó faluk hiányzik.

– Olyan „mû” ez az egész – mondja csalódottan valaki a gyerekek közül.

– Teljesen fölösleges volt ezt felépíteni néhány percnyi jelenetért – méltatlankodik egy fiú –, mi pénzt kidobhattak erre!

– És a Titanic? – kérdez rá egy másik – Ott az utolsó szögig mindent élethûen megcsináltak…

Elhaladunk a krematórium kéménye mellett. Buchenwald nem volt megsemmisítõ tábor, csak a betegségben elhunytak elégetésére használták. Mégis nyomasztó a látvány. Még egy ilyen kicsi „mû-kéményé” is.
Úgy érzem, mintha megremegne a kezem, amikor lefotózom.

– Tegye el a fényképezõgépet, itt nem lehet fotózni, nem publikus! – ripakodik rám egy feketébe öltözött biztonsági õr.

Szabályosan rosszul érzem most már magam, a tábor lehangoló látványa, olvasmány és filmélményeim belém ivódott emlékei, s most az õr rám ripakodása lelkileg eléggé megvisel. Fellélegzem, amint félóra múlva ismét átlépek a „Jedem des seine” feliratú kapun, s búcsút inthetek a kísértettábornak…

 

– Olvastad a Sorstalanságot? – kérdezem az egyik lányt a buszmegállóhoz menet.

– Olvastam, és tetszett is, de nem hiszem, hogy jó filmet lehetne belõle csinálni.

– És miért nem?

– Valahogy nem hiteles az egész... Az rendben van, hogy Kertész egy kisgyerek szemszögébõl meséli el a történetet, de nekem mégis furcsa, hogy olyanokat mond, hogy ott boldog volt, meg ilyesmi…

– Szerintem meg az ember egyik legcsodálatosabb tulajdonsága az, hogy a legnagyobb nyomorúságában is meg tudja találni a remény vagy a boldogság kicsiny kis pillanatait, ez hozzá tartozik a túléléshez – kelek védelmére a regénynek.

– Nem tudom, én akkor sem értem, miért vágyódik vissza a regénybeli fiú a táborba – mondja a lány, és kedvesen mosolyog hozzá.

Megállok egy pillanatra és arra gondolok, bár adná a sors, hogy se ez a kedves kamaszlány, se egyetlen embertársam ne ismerhesse meg többé azt a keserû, megszenvedett, megkínlódott, poklokon edzõdött élettapasztalatot, amelynek birtokában erre a kérdésre Kertész Imréhez hasonlóan igaz választ adhatna…

Fogarasy Attila

A film Kertész Imre által írt forgatókönyve elolvasható a www.neumann-haz.hu weboldalon a Digitális Irodalmi Akadémia címszó alatt.

 

 


Fel a lap tetejére


IMPRESSZUM:
Copyright © Pilisvörösvár Város Önkormányzata e-mail

Szerkesztõ: Schuck Béla e-mail