Kõkonferencia ötödször

„Csodálatos anyag a kõ, végigköveti az emberiség történetét a Stonhenge-en, a piramisokon, a kínai nagy falon, Hadrianus falán, a Dávid-szobron mind-mind megannyi nagyszerû alkotáson át” – illette e szavakkal az 5. Nemzetközi Kõkonferencia egyik elõadója mestersége alapanyagát. Ez a hangütés nemcsak a konferencia résztvevõit jellemzi, hanem az egész köves szakmát: kõfaragókat, kõszobrászokat, mûkõkészítõket, sírköveseket, kõbányászokat, de még hipermodern feldolgozógépek készítõit is. Mindegyikük a legnagyobb tisztelettel, csodálattal és mesterségbeli alázattal, és szinte rajongással beszél a kõrõl. És ez óhatatlanul átragad a külsõ szemlélõre is.

Február 28-án a gimnáziumban immár ötödik alkalommal rendezte meg a Kõfaragó és Mûkõkészítõ Vállalkozók Országos Ipartestülete a szakma e jeles seregszemléjét, amely Grószné Krupp Erzsébet polgármester üdvözlõ szavaival vette kezdetét.

A mini-jubileumon a tavalyinál némileg kevesebb érdeklõdõ vett részt, és a hangulat is némileg visszafogottabb volt, érezhetõ némi aggódás a májusi EU-csatlakozás miatt. Ez különösen Szûcs György, az IPOSZ elnökének nyitóbeszédében tükrözõdött:

– Bonyolult világban élünk, amelyrõl még csak sejtjük, hogy milyen feladat elé állít bennünket. A célunk a távlatok figyelembe vételével az lehet, hogy megérjük a holnapot.

Franz Bamberger, az EACD elnöke, az Osztrák Szövetségi Kõfaragó Ipartestület Elnöke népes osztrák delegációval érkezett. Elõadásában a kõfaragó szervezetek helyérõl és szerepérõl értekezett az EACD-ben, azaz az Alkotó Kézmûvesség Európai Szövetségében. Ezt a nemzetközi szervezetet 2003 októberében alakították, többek között az épített kultúra és a mûemlékápolás területén dolgozó kézmûvesek érdekeinek képviseletére, védelmezésére és támogatására.

Az elõadások között az egyik legnagyobb sikert Marcantonio Ragone, az IMM Carrara reklámigazgatója aratta, aki a kõfeldolgozás legmodernebb technikáival ismertette meg az érdeklõdõket. Ezek a technikák lehetõvé teszik, hogy a márványtömbökbõl minimális veszteséggel, szinte minden négyzetcentiméter anyagot felhasználva vágjanak ki számítógép-vezérléssel különbözõ formákat.

Ehhez az elõadáshoz szólt hozzá Dall'Asta Arnold úr is, a Kõfaragó és Mûkõkészítõ Vállalkozók Országos Ipartestülete elnöke, aki elragadtatással beszélt Carraráról, ahol nemcsak az ottani világhírû nyersanyagot lehet felvásárolni, de a világ minden tájáról ide érkezõ köveket is, ráadásul olcsóbban mint Veronában. Csak mellékesen jegyezzük meg: Verona a köves szakma számára nem a halhatatlan shakespeare-i szerelmeseket jelenti elsõsorban, hanem a kétévenként itt megrendezett kõkiállítást.

(A másik nagyon fontos kiállítás a nürnbergi Stone+tec, errõl 2003. júniusi számunkban olvashattak tudósítást olvasóink.)

Témájában a legizgalmasabb programnak ígérkezett a Kõfaragó volt-e Szent József Jézus Krisztus? címû elõadás, ez azonban némi csalódást keltett, mert a téma felvezetõje nem tudott hatásos érveket felsorakoztatni az ácsmesterség bibliai „trónfosztása” mellett.

Szakmai szempontból természetesen az elõbbinél fontosabb volt az a pódiumbeszélgetés, amelynek témájául a kegyeleti szolgáltatásokat és a temetõkultúrát jelölte meg.

A szakmai program után, a nap végén kezdõdött a hagyományos kõfaragó bál, amelyen hajnalig szórakoztak a bel- és külhoni vendégek.

F. A.

Szakmai elismerések vörösvári kõfaragók számára

A február 28-i kõkonferencián a Kõfaragó és Mûkõkészítõ Vállalkozók Országos Ipartestülete kitüntetésben részesítette Tagscherer Györgyöt és a Gránit Kft.-t. Gratulálunk!

 


 

Kõfaragó volt-e Szent József és Jézus Krisztus?

Keresztény országokban mindenki úgy tudja, hogy Szent József – Jézus nevelõapja – ács volt. Szent Józsefrõl igazából azonban kevés szó esik a Bibliában, azt is csak közvetve tudjuk meg róla, hogy ács lehetett a mestersége. Történetesen egy Jézusról tett megjegyzésbõl.

Jézus, amikor tanítani kezdett a zsinagógában, az emberek csodálkoztak azon, hogy egy egyszerû ácsmester fia ilyen bölcsességeket mond nekik. Egyesek fel is háborodtak rajta.

Máté evangéliuma így meséli el a történetet:
„Visszament városába, és az ottaniakat tanította a zsinagógákban. Azok csodálkozva kérdezgették: “Honnan van ennek a bölcsessége és csodatevõ ereje? Nem az ácsnak a fia? Nem Mária az anyja, nem Jakab, József, Simon és Júdás a testvérei? S nõvérei nem mind itt élnek köztünk? Honnét vette hát mindezeket?” És megbotránkoztak rajta.” (Mt 13.)

Márk evangéliumában némileg másképp teszik fel a kérdést, itt egyenesen Jézust mondják ácsnak:
„Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simonrokona?” (Mk 6)

Egyes bibliamagyarázók szerint egy akkori ácsmestert másképp kell elképzelni, mint manapság. Sokkal inkább egy olyan házépítõ mesterembert kell érteni alatta, aki egy személyben volt ács, asztalos, esetleg kõmûves és kovács is. Azaz többrétû volt a feladata, mint manapság, amikor a szakmák sokkal jobban elkülönülnek egymástól.

Ezzel vág egybe Csia Lajos 1978-ban megjelent bibliafordítása, amelyben nem az „ács”, hanem az „építõmester” kifejezés olvasható. (Csia Lajos nem a latinból fordította le az Újszövetséget, hanem a régebbi, görög nyelvû fordítást vette alapul.)

A cikkünk címében is megfogalmazott meghökkentõ kérdést az 5. Nemzetközi kõkonferencián Szebényi Béla kõfaragó mester tette fel, spanyol kutatások nyomán. Õ is abból indult ki, hogy a Biblia görög nyelvû fordításában szereplõ szó, amely József, illetve Jézus mesterségét jelöli, tágabb értelemben értelmezhetõ.

Szebényi Béla szerint a „tekton” nemcsak ácsot, hanem építõmestert, kézmûvest, asztalost, kõmûvest, kõfaragót, szobrászt és kovácsot is jelent. Ezért nem elképzelhetetlen, hogy Szent József és Jézus is értett a kõfaragáshoz, sõt egyenesen kõfaragó volt a szakmájuk.

Fenti állításhoz közvetett bizonyítékul szolgálhat az – érvelt az elõadó –, hogy a kõ mint anyag igen sokszor fordul elõ a szent szövegekben és gyakran igen hangsúlyosan, fontos mondanivalót tartalmazó kulcsszóként.
Így például a következõ mondatokban is:

„Mit jelent akkor az Írás: A kõ, amelyet az építõk elvetettek szegletkõvé lett? Aki e kõre esik, összezúzza magát, akire pedig ráesik, azt agyonzúzza.” (Lk 20.17-18)

A kõkonferencián hallott elõadás ellenére azt gondolom, Szent Józsefre továbbra is úgy fogunk gondolni mint ácsmesterre, és Jézusra mint a názáreti ács fiára.

F. A.

 

 


Fel a lap tetejére


IMPRESSZUM:
Copyright © Pilisvörösvár Város Önkormányzata e-mail

Szerkesztõ: Schuck Béla e-mail