50 éves a táncegyüttes

Nagy sikerû mûsoros esttel ünnepelték a jubileumot

Megalakulásának 50. évfordulóját ünnepli a pilisvörösvári Német Nemzetiségi Táncegyüttes. Október 30-án a Közösségi Házban az ez alkalomból rendezett jubileumi mûsorban zsúfolásig telt nézõtér elõtt léptek fel az országszerte méltán híres táncegyüttes egykori és mai tagjai, valamint vendégeik: a cölbei, a babarci és a leányvári táncegyüttes. A táncosokat a Német Nemzetiségi Fúvószenekar, a Bravi Buam, a Schwäbische Jungs, valamint a leányvári sramlizenekar kísérte, és természetesen fellépett Peller Anna énekmûvész is. A jubiláló táncegyüttest meleg szavakkal köszöntötte Grószné Krupp Erzsébet polgármester, megemlékezve idõsebb Hidas Györgyrõl, az együttes alapítójáról, városunk díszpolgáráról. A több mint háromórás rendezvény végén a meghívott vendégek, a zenekarok, táncegyüttesek képviselõi elismerõ szavak kíséretében ajándékokat nyújtottak át az együttes tagjainak és vezetõjüknek, Wenczl József koreográfusnak. A jubileumi est háziasszonya Klotz Mária volt.

Úton Baranyába 1964-ben.
Elöl Hidas Gyuri bácsi, baloldalt Wenczl József

Nagy sikerû, forró hangulatú, pazar repertoárt, lendületes koreográfiákat felvonultató est volt ez, amelyre már régóta vártunk. Nemcsak az 50 év, a kerek évforduló, az ünnepes jubileum okán, hanem mert ki voltunk éhezve a szépségre és a büszkeségre. A szépségre, amely a mozdulatokból, gesztusokból, felszabadult mosolyokból áradt és a csillogó szemekbõl sugárzott. A büszkeségre, amely táncosaink tudása, a produkciók gazdagsága, a koreográfiák mívessége, nemzetiségi hagyományaink ereje és az egész rendezvény értéke váltott ki belõlünk.

Tartást adott nekünk ez a mûsor a táncosok délceg tartásán is túlmenõen: ott azokban az órákban jó volt vörösvárinak lennünk. Háromszáz évekkel ezelõtti õseink szóltak hozzánk a dallamok hullámaiban és a tánclépések ritmusában. És mosolyogtak az õsök: mert önmagukat látták bennünk és érezték a közösség, a hagyományok erejét…

Vellmari vendégszereplésen 1994-ben

Túlzott elragadtatottsággal, elfogultsággal, dagályossággal vádolhat a szenvtelen olvasó, aki nem volt ott ezen az estén, s tán még soha nem is látta táncolni a vörösváriakat. Ám, aki ott volt, lett légyen az táncos, zenész vagy nézõ, azt magával ragadta az a nagyszerûség, ami a közös táncból, éneklésbõl, muzsikálásból, együttlétbõl épült fel.

Kitettek magukért a vendég együttesek is. A Németországból érkezett Fröhliches Kreis Cölbe tánccsoport színes népviseletével és vidám táncaival aratott sikert. A babarci és a leányvári táncegyüttes pedig azzal kedveskedett nekünk, hogy vörösvári táncokkal léptek fel: a babarciak a vörösvári rezgõs polkával, a leányváriak a Lahmkruam-polkával. (Természetesen mindegyik táncot Wenczl József koreográfiája szerint táncolták.)

A mûsorban megcsillantották friss tudásukat a legfiatalabb vörösvári táncosok, akiket látván, abban reménykedhetünk, hogy ennek az együttesnek nemcsak gazdag múltja, de jövõje is lesz. (A gyermekek táncoktatója: Breier Anita.)

A születésnapi torta

A színpadon ezen az estén nagyon sok olyan táncos lépett fel, akik már nem aktív tagjai a csoportnak: több generáció is együtt táncolt nagy buzgalommal és élvezettel. Mert a tánc öröm: s látszott is az arcokon, milyen nagy örömet okozott számukra az, hogy hosszú évek után ismét az elkoptatott deszkákra léphetnek, és lábaik a jól ismert tánclépésekre mozdulhatnak. Olyan profi módon, gördülékenyen és összeszokottan ropták õk, mintha most is hetenként próbálnák a koreográfiákat. Mindközül tán õk aratták a legnagyobb sikert.

Összeszámolni nemigen lehet, hányan és kik voltak azok, kik az elmúlt fél évszázad alatt e híres együttesben táncoltak: közel ezren bizonyosan. De még az elmúlt öt évtized gazdag történéseit is csak érinteni tudhatjuk, hacsak nem akarnók regényt írni:

A pilisvörösvári Német Nemzetiségi Táncegyüttes 1954-ben alakult Hidas-Herbst György vezetésével. Elsõ jelentõs fellépésük 1955-ben volt a Nemzeti Színházban. 1957-ben pedig nagy sikerrel szerepeltek a Gyulai Nemzetiségi Fesztiválon. Elsõ koreográfusuk Tímár Sándor volt, majd a hatvanas években a legendás hírû Lányi Ágoston vette át a mûvészeti munka irányítását.

A vörösváriak Oberkreinert táncolnak

A hatvanas évekre tehetõk az elsõ külföldi fellépések is Ausztriában és az egykori NDK-ban. Az együttes késõbb számos turnét tett Németországban és több más európai országba (Franciaország, Olaszország, Lengyelország, Litvánia) is elvitték a magyarországi németek hírét.

Az együttes legnagyobb hazai sikerét 1981-ben azzal aratta, hogy harmadszor is megnyerte a Soproni Nép-táncfesztivált, így végleg hozzájuk került a jelentõs szakmai elismerést jelentõ vándordíj.

Az egyik legnagyobb külföldi sikerüket 1982-ben a hesseni tartományi fesztiválon érték el, ahol a közönség tombolva fogadta a vörösvári táncosok fellépését.

Az együttes hazai és külföldi sikerei a magyar állam elismerését is kivívták. 1984-ben, majd 1989-ben nívódíjat kapott, 1987-ben pedig a Kulturális Minisztérium a Kiváló Együttes címet adományozta a tánccsoportnak.

Grószné Krupp Erzsébet polgármester gratulál Wenczl Józsefnek

A nyolcvanas évektõl kezdve az együttes a tengerentúlra is eljutott: 1993-ban meghívást kapott az Amerikai Egyesült Államokba, a Dunamenti Svábok Találkozójára. Táncosaink Clevlandben, Chicagóban és Detroitban szerepeltek kirobbanó sikerrel. 1995-ben a gyermek tánccsoport vendégeskedett Millwaukee-ban. 1998-ban a táncegyüttes brazíliai turnén járt, 2000-ben pedig a babarciakkal együtt Ausztráliában szerepelt.

Wenczl József 1961-ben id. Hidas György buzdítására kezdett táncolni az együttesben, õ szerettette meg vele a szép német táncokat és népdalokat. 1965-ben Budapesti Központi Nemzetiségi Táncegyüttesnek is tagja lett, ahol megismerkedett más népek táncaival is. A vörösvári együttesnek továbbra is tagja volt, 1969-ben átvette a gyermekcsoport vezetését.
1969-ben beiratkozott a Kulturális Minisztérium által szervezett német nemzetiségi néptáncoktatói szakra, amelyet 1973-ban sikeresen elvégzett. Ekkor a tánc mellett már a koreográfia is érdekelte, s bejárta Tolnát-Baranyát, a magyar-országi németek körében gyûjtve népdalokat, néptáncokat, hagyományokat. A gyûjtõutakon látottakat azután beépítette koreográfiáiba. 1974-ben vette át a felnõtt tánccsoport vezetését.

Wenczl József az együttes alapítóinak legbecsesebb eszméit megtartva, de önálló koreográfiával és a német nemzetiségi tánc iránti elkötelezettségével megteremtette az együttes igazi arcát.

A mai napig összesen 53 koreográfiát készített, amelyeket Magyarország és Európa-szerte, de még a tengerentúlon is számos tánccsoport tart mûsoron. Vörös-vári rezgõs polkája a Budapesti Táncmûvészeti Fõiskola tananyagában is szerepel.

– „A tánc meghatározza az egész életemet, az elmúlt 43 évben rengeteg élményt, sikert, barátságot jelent a számomra – vall életérõl az ünnepelt koreográfus. – Egyik legkedvesebb élményem az volt, amikor Chicagóban járván ellátogattunk az ott lakó németek kultúrházába.

Amint ott beszélgettem vendéglátóimmal, hirtelen ismerõs dallamok szûrõdtek ki egy terembõl: az ottani tánccsoport a vörös-vári rezgõs polkát próbálta az én koreográfiámmal. Nagyon megörültem neki, hogy több ezer kilométerre szülõföldemtõl is ismerik ezt a táncot, s részese lehet az ottani németek ünnepnapjainak.

Szeretném, ha a következõ években még több helyre eljutna a mi német zenéink és táncaink. Az 50. évfordulóra rendezett jubileumi mûsor, úgy érzem, jól sikerült, de tovább kell lépnünk, folytatnunk kell a munkát, a mindenkori nehézségek ellenére is. Tervezem új koreográfiák betanítását, és külföldi turnét is szervezünk. Novemberben fellépünk a piliscsabai nemzetiségi fesztiválon, decemberben a Baranya megyei Sombereken vendégeskedünk. Az új év januárjában részt veszünk budapesti svábbálon, májusban meglátogatjuk neuhausi barátainkat, akik tánccsoportjuk megalakulásának 55. évfordulóját fogják ünnepelni. Ha minden jól megy, jövõre Franciaországba is eljutunk: meghívást kaptunk a bretaigne-i Európa Fesztiválra. Remélem, itt is szép sikert érünk majd el.

Végezetül engedjék meg, hogy köszönetet mondjak mindazoknak, akik az elmúlt 50 évben részt vettek a táncegyüttes munkájában, vagy támogatásukkal hozzájárultak eredményeinkhez: koreográfusoknak, táncosoknak, zenészeknek, szervezõknek, képviselõknek, vállalkozóknak: egyszóval mindenkinek, aki szívügyének tekintette és tekinti a német nemzetiségi kultúra ápolását.”

Fogarasy Attila


 

 

Vásárhelyi László köszöntõje

az együttes 40. évfordulója alkalmából

Talán nem én vagyok a legilletékesebb arra, hogy üdvözöljem a nagy múltú Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Táncegyüttest, de mint olyan valaki, aki szinte megalakulása óta figyelemmel kísérte munkájukat, mégis bátran ragadok tollat, hogy méltassam fáradhatatlanságukat, s az ennek eredményeként született mûvészi sikereiket.

Ismeretségem barátaimon keresztül alakult: Tímár Sándor táncostársam volt a SZOT Mûvészegyüttesben, s a Budapest Táncegyüttesben, Lányi Ágostonnal pedig a Népmûvészeti Intézetben ismerkedtünk meg Martin György révén. Õk ismertettek meg a drága emlékû Hidas Gyuri bácsival, aki nagy mûgonddal hozta létre az együttest. Késõbbi - s még jelenleg is – vezetõjük: Wenczl József pedig a Kricskovics Antal vezette Nemzetiségi Központi Együttes táncosaként hívta fel figyelmemet magára örökmozgó, nyughatatlan természetével és kiváló tánckészségével. Már az együttes munkásságának kezdeti idõszakában többször látogattam próbáikat, meg-megnéztem elõadásaikat, mert úgy éreztem, hogy az akkori „kollektív bûnösség” vádjával megbélyegzett emberek méltánytalan mellõzöttségét valamilyen módon kárpótolni kell, s a szakemberek figyelme ebben a vonatkozásban mindenkor jólesõ biztatást jelenthet a népmûvészet ápolóinak. Tímár Sándor, majd késõbb Lányi Ágoston, de maga Gyuri bácsi is szívesen hívogattak rendezvényeikre, mert meglehetõsen büszkék voltak arra, hogy az akkori politikai helyzetben nem éppen a legnépszerûbb tevékenységük egyre szebb eredményeket produkál. Mert valóban kis mûvészi mûhely alakult ki ezeknek a lelkes embereknek odaadó, értékmentõ szorgalma révén.

A mai napig is helytálló koreográfiák születtek itt annak idején: Tímár Sándor Vörösvári táncait érdemes lehetne most is elõ-elõvenni, nem is beszélve Lányi Guszti „Komm tanz mit mir” címû kis táncáról…

Aztán jött a „Wenczl Józsi-korszak”, ami betetõzte, kiérlelte a korábbi alkotó tevékenységet, már csak azért is, mert nem tagadta meg elõdeit, hanem az õ erényeik nyomán építette tovább az utat. …

A vörösvári táncosok mindvégig a hazai német nemzetiségi együttesek élvonalában mûködtek a magyar együttesekkel is állva a megmérettetést.

Ezen túl pedig mûsorukon lévõ koreográfiáikkal óriási körre hatottak ki: számtalan fesztiválon sorra jelentkeztek a haza német nemzetiségi, de nem egyszer a magyar együttesek is a három említett szerzõ mûveivel.

Ilyenképpen a pilisvörösvári Német Nemzetiségi Táncegyüttes nem csupán saját közösségének kultúráját ápolta becsülettel évtizedeken keresztül, de országosan is erõs hatással volt a kezdetben még csak gyéren bontakozó, de napjainkra már szépen virágba borult hazai német anyanyelvi kultúra ápolására.

Magasrendû mûvészi értékeikhez a táncosok érzelemgazdag és szépen árnyalt mozgáskultúrája mellett mindenkor nagymértékben járult hozzá igényes, jól szerkesztett és kiválóan megszólaló zenekíséret, s a kiegészítésként színpadra lépõ énekesek kiváló teljesítménye.

S végül – ha már vettem a bátorságot, hogy köszöntsem õket – hadd fejezzem be soraimat azzal a jókívánsággal, hogy adjon Isten sok erõt, jó egészséget, nagy kitartást, megértõ támogatást ehhez a munkához még számos évtizeden át az együttes minden tagjának, aprajának, nagyjának, dalosának, muzsikusának, s nem utolsósorban mûvészeti és szervezeti vezetõinek.

Budapest, 1995. január

Vásárhelyi László

 

 


Fel a lap tetejére


IMPRESSZUM:
Copyright © Pilisvörösvár Város Önkormányzata e-mail

Szerkesztõ: Schuck Béla e-mail