Elhunyt dr. Rübl János
tanár, igazgatóhelyettes
Pilisvörösvár Város Díszpolgára

2004. szeptember 7-én, 92 éves korában elhunyt dr. Rübl János, a Vásár téri általános iskola és a gimnázium egykori tanára és igazgatóhelyettese.

Gyönyörû vidéken, a Máramaros megyei Dragomérfalván született, 1912-ben. Német (cipszer) származású édesapja a szolgabíróságon írnokként dolgozott. Édesanyja ukrán származású volt, aki nyolc gyermeket szült.

A tanár úr Máramarosszigeten végezte a tanítóképzõt, frissen szerzett tanítói oklevéllel a dragomérfalvai iskolában kezdett tanítani. Itt ismerkedett meg késõbbi feleségével, Verbai Magdolnával, aki csak ebben a Pilisvörösvártól igen távoli iskolában kapott állást. Amikor a románok viszszavették az országrészt, nem számíthatott túl sok jóra az, aki Magyarországról választott házastársat. A szigorodó viszonyok miatt 1945-ben Pilisvörösvárra költöztek.

Hamarosan mindketten álláshoz jutottak a Vásár téri iskolában.

A tanár úr – mivel a földrajz mindig is a kedvenc tantárgyai közé tartozott – szívesen vállalta a földrajz oktatását a felsõ tagozaton. Ehhez néhány évvel késõbb megszerezte a tanári oklevelet is. Fáradhatatlan elméje, a természet iránt érzett olthatatlan lelkesedése azonban tovább lendítette õt a tudomány útján, és 1959-ben földrajzi doktorátust szerzett. Doktori disszertációját a Pilisvörösvári-medence geomorfológiájáról írta.
1963-ban megalakult a Vásár téri iskola keretében a gimnázium, amelynek 12 éven át megbecsült tanára lett.

Hosszú és eredményes pedagógiai tevékenységének végén, 1975-ben ment nyugdíjba.

Az utóbbi években – különösen szeretett felesége halála után – már nemigen mozdult ki otthonról, természettudományos könyveit olvasgatta, kedvenc idõtöltése a keresztrejtvényfejtés volt.

Dr. Rübl Jánosnak a lakosságért végzett önzetlen, áldozatos, eredményes és maradandó tevékenységéért a település önkormányzata 2001-ben városunk legmagasabb kitüntetését, a Pilisvörösvár Díszpolgára címet adományozta.

Dr. Rübl János hamvait szeptember 17-én családtagjai, tanártársai, tanítványai és tisztelõi jelenlétében helyezték örök nyugalomra a vörösvári temetõben, szeretett felesége mellé.

Dr. Rübl János kiváló tanár, a természetet mélyen tisztelõ tudós és igaz ember volt.
Halála fájdalom, elvesztése veszteség a számunkra. De mindig örömmel és büszkeséggel fog eltölteni bennünket, hogy ismerhettük õt.

Nyugodjon békében, legyen neki könnyû a föld.

Fogarasy Attila



In memoriam
dr. Rübl János

A nagy emberi teljesítmények, alkotások, életmûvek tiszteletet, megbecsülést érdemelnek. Sokszorosan így van ez, ha céljuk mindenkor a közösség szolgálata. Az egyéni vágyak, hajtóerõk, ambíciók gyakran önzõvé s boldogtalanná teszik az embert; aki bölcs alázattal, s legjobb tudása szerint a közösség érdekében cselekszik, valódi boldogságot nyer: olyan sugárzó tiszteletet, amely nemzedékeken átívelve is megõrzi az egyén tetteit, szavait, hírnevét.

A közösség szigorú ítész, csak makulátlan jellemû emberek lehetnek kiválasztottjai, olyanok, akikre felnézhet, akik példaképeikké válhatnak, akikhez mindenkor igazodni merhet.
Ilyenek a mi közösségünk, kisvárosunk, Pilisvörösvár díszpolgárai. Az õ emberi teljesítményük a mi gazdagságunk.

Õket el nem múlóan tiszteljük és szeretjük, õk a mi közösségünk eleje:

Berencsváry Gyuláné, Fogarasy-Fetter Mihály, Hidas György, Jáki Lajos, Marlok István, Labbant Lajos, dr. Bernd Rieder, Csonka József, Mirk Józsefné, Manhertz Józsefné és az életmûvét most végleg lezáró dr. Rübl János.

Dr. Rübl János 2001-ben lett városunk díszpolgára, azon kevesek közé tartozott, aki még életében kapta meg e kitüntetõ címet. Egész életével, munkásságával, pedagógiai tevékenységével a közösséget szolgálta. Sok-sok nemzedéknek volt tanára, tanítója.

Élete példa, senki máshoz nem fogható személyisége legenda.
Városunk önkormányzata és minden polgára nevében fejet hajtok elõtte.

Grószné Krupp Erzsébet
polgármester


 

Fában, fûben, kõben

 

– Tanár úr?… Ön az, tanár úr?…
– Én vagyok, fiam. Hát persze, hogy én vagyok… De ha jól emlékszem, tegezõdünk…
– Igen, de… Ön, azaz Te… már nem…
– Arra gondolsz, fiam, hogy én már meghaltam?
– …
– Ez nem igaz. A test elgyöngülhet, porba hullhat, de a szellem erõs és halhatatlan. Arkhimédész meghalt? Leonardo meghalt? Einstein meghalt? Dehogy haltak! A mindenség részei már õk, fában, fûben, kõben, a csillagokban élnek tovább, s bennetek is, fiam. A szellemük ott van veletek, magatokban, amíg emlékeztek rájuk, élnek õk is…
– …
– Tessék? Szóltál, fiam? Kérlek beszélj hangosabban, tudod, a csillagok nagyon leárnyékolják a hangodat…
– De hát mégis… honnan beszélsz, tanár úr?
– Hm. Fáj, hogy ezt kell mondanom, de butákat kérdezel. Itt már nincs ideát és odaát. Nincs honnan és hová. Tér és idõ. Fény és árnyék. S nincsenek kérdések sem. Mert minden válasz eleve megadatik. Tudod, nekem mint tudósnak ez kicsit bosszantó is: hogy már nem lehetek kíváncsi, hogy nincs több felfedezés, rácsodálkozás, csak az eleve tudás.
– A válaszokhoz kell megszerkeszteni a kérdéseket?
– Valahogy úgy, fiam...
– Tudod, tanár úr, a temetésed után két nappal kimentem a sírodhoz, s leültem elõtte a kis padocskára. Még soha nem csináltam ilyet… Nézegettem a koszorúkat, szalagokat, amiket idõnként meg-meg-libbentett a Pilisek felõl fújó szeptemberi szél, betûzgettem a feliratokat, és egyáltalán nem voltam szomorú, mert úgy éreztem, hogy gazdagabb vagyok azáltal, hogy ott ülök…
– Ugyan, fiam. Csak ne üldögélj te a síromnál, jobban szeretném, ha inkább a világ csodáival, titkaival foglalkoznál. Már nincs sok idõ. Félek, hogy az ember, mielõtt megismerhetné, elpusztítja a természetet.
– De, ugye, tanár úr, Te már erre is tudod a választ, csak az én kedvemért aggódsz...
– Kezdjük lassan érteni egymást, fiam...
– Akkor áruld el, kérlek, a megoldást vagy a végzetet.
– Nem tehetem, Istenre tartozó dolgok ezek... „Küzdj, és bízva bízzál”, jobbat én sem mondhatok... De, most már megyek, egy exobolygóval van randevúm, Isten megáldjon, fiam. Aztán ne hanyagold el a tanulmányaidat!
– Máskor is eljössz, tanár úr?
– Örökkön eljövök, mert el sosem mentem.

- fa -

 


Fel a lap tetejére


IMPRESSZUM:
Copyright © Pilisvörösvár Város Önkormányzata e-mail

Szerkesztõ: Schuck Béla e-mail