Romló kastélyok, fogyó birtokok
Vörösvár hajdani földesurai

A magyar arisztokrácia közel ezer évig meghatározó szerepet játszott Magyarország történetében. Legkiválóbb nemesi családjainkra, e családok kiemelkedõ személyiségeire ma is úgy tekintünk, mint nemzetünk eleire, „nemes”-eire: azaz – a szó egy másik jelentésében erkölcsi kiválóságaira. Történelmi tanulmányainkból ugyanakkor ismerjük azt az eróziós folyamatot, amely az arisztokrácia gazdasági súlyának csökkenéséhez, történelmi szerepének elvesztéséhez vezetett.

A II. világháború után felnõtt generációk, a Rákosi-korszak és a Kádár-rendszer gyermekei már szinte természetesnek vették, hogy az úgymond a „történelem süllyesztõjébe” került arisztokráciáról en bloc megvetéssel, gúnynyal, jobb esetben szánalommal lehetett csak szót ejteni. Az énekórákon az agyakba vésett „királyok, hercegek, grófok, naplopók és burzsoák” értékítéletet nehéz kitörölni, s nehéz egyensúlyra lelni a nemesség történelmi szerepének megítélését illetõen.

Amikor Pilisvörösvár földesurairól – különösképpen a legutolsó arisztokrata családról, a Karácsonyiakról szólunk – ez a történelmi igazságtétel is vezérel minket.

A beodrai Karácsonyi-kastély táncterme

Vörösvár földesurai a Karácsonyiakig

Pilisvörösvár területe közvetlenül a török kor elõtt a Podmaniczky család birtokában volt. Amikor 1689-ben az elsõ német telepesek megérkeznek a pusztává lett vidékre, még láthatják annak a kastélynak a romjait, amelyet középkori oklevelek „Kisszantho castellum”-ként említenek. (Kisszántó vagy más néven Királyszántó nagy valószínûséggel a mai település helyén vagy annak közvetlen közelében terült el.) Egy 1696-os összeírás is megemlíti a Podmaniczkyak hajdani kastélyát, amely „már egészen összeomlott, csak a jó anyagból épített boltozatos pince sértetlen még, nagysága ca. 10 öl hosszú és 2 széles”.

(Fogarasy-Fetter Mihály nemrégiben Kovács Zsolt tûzoltóparancsnok segítségével megmérte annak a pincének a hosszát és szélességét, amely a tûzoltószertár alatt húzódik, s a mértékegységek átszámítása után kiderült az a tény, amit már régóta gyanított: a pince méretadatai megegyeznek az 1696-os összeírásban közöltekkel. Ha ez igaz, akkor ez a pince Pilisvörösvár legrégibb, közel 500 éves épülete, ami mûemléki védettséget érdemel.)

Pilisvörösvárt még a törökök uralják, amikor 1649-ben III. Ferdinánd király adományozó levelet ad gróf Csáky Lászlónak, amellyel Tata és a környezõ falvak (köztük Pilis-vörösvár) birtokosává teszi. Az új földesúr Vörösvárt csak több évtized után, 1683-ban veheti ténylegesen birtokába, miután visszafoglalták a császári csapatok a törököktõl. Csáky tisztában volt azzal, hogy földjei mit sem érnek, ha nincs, aki azokat megmûvelje. Kérésére érkeznek német telepesek a Fekete-erdõ vidékérõl a teljesen pusztává vált vidékre. Az õ érdeme tehát a betelepítés megkezdése. 1989-tõl ismét vannak lakói Pilis-vörösvárnak. Az élet lassan újraindul, a mezõgazdaság feléled.

1696-tól Franz Josef Krapff bécsi udvari tanácsos a település földesura. A templom már az õ idején épül. A betelepítés tovább folyik, de most már leginkább Bajorországból érkeznek földmûvesek, hogy szerencsét próbáljanak az új hazában. A birtokot késõbb gróf galántai Esterházy József, majd nádasi Tersztyánszky József esztergomi alispán veszi meg.
Utóbbi halálával, 1769-ben több más faluval együtt Pilisvörösvár is a Majtényi család birtokába kerül. Majtényi Károly földesúr és a német telepesek viszonya nem volt felhõtlen.
„A Majtényiek idején nemcsak irtvány- és tartalékföldeket vettek el, hanem a közös legelõkrõl is kiszorították a jobbágyokat. 1826-ban a vörösvári és solymári parasztok panaszt tettek, hogy a földesúr akadályozza õket a közös legelõk használatában. Csak a földesúr szarvasmarhái legelhettek rajtuk. A megye utasította Muslay Imrét, a helyettes szolgabírót, hogy hívja össze az úriszéket és az vizsgálja meg az úrbéri szerzõdés alapján vagy egyéb módon, hogy a panaszok elintézést nyerjenek. Muslay az akkori szokások szerint csak három év múlva reagált a panaszokra” – olvasható Fogarasy-Fetter Mihály Pilisvörösvár története és néprajza címû monográfiájában.

Mivel Majtényi Károly végrendelet nélkül halt meg, a család tagjai összevesztek az örökségen. Hosszas viszálykodás után a vörösvári birtokot ifjabb Majtényi Károly szerezte meg.

A Majtényi család házasság révén kapcsolatba került a Madách családdal. (Madách Imrének, Az ember tragédiája írójának édesanyja Majtényi Anna volt.) Egy régi birtoktérkép szerint a Madách család nevén is voltak bejegyzett birtokrészek Pilisvörösváron.

A Majtényi család néhány tagja – köztük Madách Imre anyai nagyszülei és nagynénje – a plébániatemplom oltára alatti kriptában nyugszik.

A Majtényiakat a Marczi-bányiak követték a pilisvörösvári földbirtokosok sorában.
1867-ben váltak e vidék (Pilisvörösvár, Pilisszenti-ván, Solymár) utolsó földesuraivá a Karácsonyi család tagjai. A pilisi birtok több más birtokkal együtt házasság révén szállt a Karácsonyiakra. (Gróf Karácsonyi Guidó felesége Marczbányi Mária volt.)

Az egykori nagy kiterjedésû birtok a XX. század közepére megfogyatkozott, a maradékot az államosításkor vették el a családtól. Az utolsó gróf, Karácsonyi-Keglevich Imre szegényen halt meg a hatvanas évek elején.

A dohányzószoba a beodrai kastélyban

A Karácsonyiak

Az örmény eredetû, erdélyi család a XVIII, században tesz szert tetemes vagyonra. Címeres nemeslevelüket 1718-ban III. Károlytól nyerik. A család jelmondata ez volt: Pietate, honore et perseverantia: Odaadással, tisztelettel és állhatatossággal!

A család egyik tagja, nevezett Karácsonyi Adeatus az utolsó törökellenes háborúban szerzett érdemeiért királyi adományként megkapta a Torontál vármegyei Beodrát. Innen származik nemesi elõnevük. A beodrai Karácsonyi (vagy Karátsonyi) családnak fénykorában csak itt, a Bánságban 17 000 hold földje volt. Számos birtokuk volt még Erdélyben (pl. Karátsonyifalván és Karátsonyiligeten) és Magyarország más részein is.

A család egzes tagjai nemes lelkû adományaikkal vívtak ki maguknak tekintélyt és elismerést. Karácsonyi Lázár Torontál vármegyei alispán például 10 000 forintot adományozott 1852-ben a Ludovikának. A Karácsonyiak építtették többek között a beodrai templomot is. (E templom szentélye alatt vannak eltemetve a család Beodrán elhunyt tagjai.)

A Karácsonyiak hagyományosan pártolták a mûvészeket. Munkácsy Mihály többször is megfordult Beodrán, s igen jó barátjává vált a családnak. A jótékonykodás és mûvészetpártolás legjelesebb képviselõje gróf Karácsonyi Guidó volt. Õróla azonban majd csak következõ számunkban ejtünk bõvebben szót.

Fogarasy Attila

Forrásmunkák:

Fogarasy-Fetter Mihály: Pilisvörösvár története és néprajza
Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal. Reprint kiadás. Helikon Kiadó, 1987.

 


Fel a lap tetejére


IMPRESSZUM:
Copyright © Pilisvörösvár Város Önkormányzata e-mail

Szerkesztõ: Schuck Béla e-mail