ELŐZŐ OLDAL 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 - oldal KÖVETKEZŐ OLDAL

17. oldal Múltidéző



Múltidéző

Az itt látható két képpel visszapörgetjük az idő kerekét...

Nagyításhoz kattintson a képre! Nagyításhoz kattintson a képre!

 

Első képünk a Zsíros-hegyet ábrázolja. A felvétel 1930-ban készült. A múlt század elejéig a hegy kopasz volt. Nevét zsírtömbszerűen kivillanó dolomitszikláiról kaphatta. A kopárfásítási program keretében a harmincas években feketefenyővel ültették be. A felvételen jól látszódik a zsíros-hegyi turistaház.

A második felvétel 1926 májusában készült a nagy-szénási turistaház megnyitóünnepségén. A turistaházat a Munkás Testedző Egyesület építette – szinte téglánként hordva fel a hegyre az építőanyagot.

A turistaházban élénk egyesületi élet folyt, amelyet a csendőrség is figyelemmel kísért. A munkások politikai szervezkedése miatt Pilisvörös-várról rendszeresen őrjáratokat indítottak a hegyre.

Forrás: Eladó e táj? A Budai-hegység természeti értékei régi fényképeken (Bp., 2003.)

A béketábor legfőbb őre
(részletek Pilisvörösvár község tanácsülési jegyzőkönyveiből)

… a jelenlevők arcán, valamint hangulatán látszik, általános megvetést tanúsítanak az imperialisták háborús eseményeivel kapcsolatban. (tanácsi határozatból)

...ragyog, ragyog a béketábor...
(mai versből)

Egy készülő tanulmány céljából mostanában gyakran megfordulok a Pest Megyei Levéltárban. A közgyűlési majd tanácsülési jegyzőkönyveket átlapozva szembeötlő volt számomra az 1945 előtti és az 1950 utáni jegyzőkönyvek felépítése, tartalma, stílusa közötti éles különbség (1945 és 1950 közöttről nem maradtak fenn jegyzőkönyvek.) Ez persze nem meglepő dolog, hiszen a nagypolitika annak idején a legkisebb közösségek életét is meghatározta, s beleivódott az emberek gondolkodásába, még szókincsüket, beszédstílusukat is meghatározta.

Az 1945 előtti jegyzőkönyvek a falu mindennapi életével kapcsolatos gondok, problémák felvetését, az ezzel kapcsolatban hozott határozatokat és azok indokolását tartalmazzák. Az ötvenes évek eleji tanácsülések ezzel szemben – a jegyzőkönyvek tanúsága szerint – a Végrehajtó Bizottság elnökének terjedelmes előadásával kezdődtek a kül- és belpolitikai helyzetről. Ezután a terménybehajtás helyzetével, majd adózási ügyekkel foglalkoztak. Csak ezután kerülhettek más témák is sorra.

A V. B. elnök beszámolóját a kor ideológiája határozta meg. Tragikomikus, hogy a tanácsteremben ülő jó szándékú és becsületes tanács-tagoknak először végig kellett hallgatniuk ezt a maszlagot, amely félinformációkból, hazugságokból és sületlenségekből volt összegyúrva – valami elképesztő magyartalansággal.

Történelemkönyvekben, dokumentumgyűjteményekben gyakran találkozhatunk hasonló szövegekkel, félelmetes azonban a saját településünk irataiban találkozni mindezzel. Hátborzongató, ahogy a múlt megelevenedik és a sötétség szétárad. Szinte érezzük az akkori emberek zsigeri félelmét, amely családjuk érdekében hallgatásra késztette őket a hamis ideológiák, uszuló ordas eszmék tombolása közepette.

Maga az előadó is retteghetett, miközben görcsösen, izzadsággal megírt szövegét felolvasta: vajon nem ront-e el egy-egy kifejezést, jó helyre tette-e a jelzőket, odafigyelt-e a politika minden apró rezdülésére. A görcsös igyekezetben nem is veszi észre (szerencséjére más se), hogy néha a legnagyobb igazságot is kimondja. Egy helyütt például „a béke legfőbb őre, a Szovjetunió” helyett ezt harsogja: „a béketábor legfőbb őre, a Szovjetunió”. Nos, ebben igaza volt: a Szovjetunió akkoriban valóban őrködött több százmillió ember felett. Európa keleti fele és Ázsia nagy része börtön volt, ahol valódi és jelképes – szavakból, ideológiákból font – szögesdrótok közé voltak zárva az emberek. Mindamellett leginkább valóság és látszat óriási szakadéka: a mindennap rájuk nehezedő fojtó hazugságok elviselése volt a legnehezebb az emberek számára.

Ebből az orwelli korból idézek néhány jegyzőkönyvi részletet tanulságul az ötvenes évek után született generációk számára.

Nagyításhoz kattintson a képre!
A Turkmén SZSZK állami szőnyegszövő műhelyének munkája

Az egyik rész háborút, a másik békét óhajt

Nagy Péterné V. B. elnök politikai beszámolójában ismerteti, hogy nincs a világon egyetlen olyan hely, egyetlen ország, város, vagy eldugott tanya, ahol az emberek százait, ezreit és millióit a béke kérdése ne foglalkoztatná. Állandó napirendi kérdés a Szovjetuniónak a békéért folyó harca. Minden igaz demokratikus és békeszerető embernek meg kell értenie, hogy az a legelső feladata, hogy a világ népei a béke ügyét magukévá tegyék. (...) Ezzel szemben az imperialisták arra törekednek, hogy a béketábor erejét gyengítsék, köztük esetleges ellentéteket szítsanak, mely ellentétek által a tábort megbonthatnák. Áttekintve az imperializmus politikai munkáját, megállapítható, hogy legfőbb céljuk a háború és céljuk az, hogy a békés országokban nyersanyagforrásokért, valamint árupiacokért küzdjenek, mely tények által tőkebefektetési övezeteiket növelni tudják.
(1951. november 25.)

A zseniális Sztálini Alkotmányról

Nagy Péterné V. B. elnök politikai beszámolójában ismerteti a szocialista alkotmány, valamint a burzsoá alkotmány közti különbséget. A napokban volt 15 éve annak, hogy a Szovjet-unióban megszületett a világ első szocialista alkotmánya. Ezt a zseniális művet Sztálini Alkotmánynak nevezték. Ezen alkotmányban lefektetett pontokban olyan életről van szó, ahol nincsen kizsákmányolás, ahol nem érvényesül az éhség, a munkanélküliség kegyetlen törvénye. Emberhez méltó életet él a munkás, a paraszt, ahol a munka megbecsülés és nem robot többé. Ezzel szemben a burzsoá alkotmány szintén egyenlő jogokat biztosít mindenki számára, de nem a nagy többségű dolgozóknak, hanem a maroknyi uraknak.
(1952. január)

Az ellenség sem alszik

Nagy Péterné V. B. elnök politikai beszámolójában ismerteti, hogy a világ dolgozói, köztük legelsősorban a hős koreai nép milyen harcot vív, valamint azt, hogy a világ összes népének, dolgozóinak szeme előtt csak egy ügy lebeg: a béke megvédésének ügye. Ezzel kapcsolatban Sztálin Elvtárs 72-ik születésnapja alkalmából az egész világ a béke legfőbb őre, Sztálin Elvtárs és Moszkva felé tekint. A béke megvédésének ügyét nekünk, magyar dolgozóknak is a legszentebb ügyünknek kell tekinteni, mert ezen keresztül tudjuk szocialista hazánkat felépíteni. Minden országban, így hazánkban is a nép legjobb fiai, a kommunisták állanak a békeharc élén. Személyes példamutatásuk, önfeláldozásuk és tanításuk magával ragadja az egyszerű emberek százmillióit is. Ennek eredményeképpen születtek meg a mi eredményeink is és ezeknek az eredményeknek a nyomán jutottunk el ma odáig, hogy amíg a kapitalista országokban az élelmiszer fejadag csökkentéséről beszélnek és foglalkoznak, addig nálunk kormányzatunk, valamint hatalmas Pártunk eltörölte a fontos közszükségleti cikkek jegyre való árusítását, valamint meghozta az ár- és bérrendezésről, továbbá mezőgazdasági termények és termékek forgalmának felszabadításáról hozott határozatát. Nagy Péterné V. B. elnök a továbbiakban rámutat arra, hogy helybeli viszonylatban élelmiszer, valamint textiláru korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre a dolgozók részére, de ugyanakkor az ellenség sem alszik.
(1952. január 8.)

Az imperialisták lemaradnak

A szovjet delegáció tervezetet terjesztett a biztonsági tanács elé az atomfegyver eltiltásával és a tilalom feletti szigorú nemzetközi ellenőrzés foganatosításával kapcsolatban. A szovjet javaslatok jelentős lépést képviseltek azon az úton, amelyen a Szovjetunió és az ENSZ küldöttsége halad előre a békeszerető emberiség érdekeit képviselve, hogy fenntartsa a béke ügyét és viszszavonulásra kényszerítse az agresszió washingtoni erőit. A mai nemzetközi helyzetben minden becsületes dolgozónak legfőbb feladata a béke védelme. Ugyanakkor a dolgozó nép ellenségei, az imperialisták látják és érzik, hogy a békés szabad fejlődésben lemaradnak, tapasztalják a szocialista béketábor fölényét, így minden igyekezetükkel azon vannak, hogy egy harmadik világháborút robbantsanak ki. Nekünk, magyar dolgozóknak, főként tanácstagjainknak a mindennapi munkában feladatok teljesítése közben és minden téren szem előtt kell tartani a béke megvédésének ügyét, és harcolnunk kell úgy a külső, mint a belső ellenséggel szemben.
(1952. február 3.)

A világ legfejlettebb országának küldöttei

Nagy Péterné V. B. elnök beszámolójában kitér a szovjet-magyar barátság hónapjának jelentőségére. Megemlíti, hogy egész dolgozó népünk boldog büszkeséggel fogadja vendégül a világ legfejlettebb, leghatalmasabb országának, a kommunizmust építő Szovjetuniónak a küldötteit. A Szovjetunió küldöttei eljöttek hazánkba, hogy mint minden évben szokásos, e hónapban is megmutassák szeretetüket a magyar nép iránt, felvilágosítást adjanak ipari, valamint mezőgazdasági dolgozóinknak.

A hónapok során általában a szovjet nép legjobb fiai látogattak el hozzánk, világszerte ismert sztahanovisták, nagyszerű kolhozparasztok, kiváló tudósok, valamint a legjobb művészek. Szeretett vendégeink látogatása során ugrásszerűen lendült iparunk egy-egy ágának fejlődése, valamint irányt mutatnak a mezőgazdasági, valamint állattenyésztési terv teljesítésével kapcsolatban. Amilyen döntő jelentőségű szocialista építésünk előrevitele terén a szovjet sztahanovisták, tudósok, mérnökök és kolhozparasztok segítsége, ugyanolyan értékű az a testvéri baráti segítség, amelyet az új magyar kultúra kialakítása terén nyújtanak a kiváló szovjet írók és művészek. Dolgozó millióink a nagy Szovjetunió küldötteinek testvéri látogatását a magyar-szovjet barátság hónapját ünnepi alkalomnak tekintik, hogy kifejezzék mélységes szeretetüket, hálájukat, ragaszkodásukat a béke hatalmas és a békeszerető emberiség nagy vezetője, Sztálin Elvtárs iránt. Bármerre tekintünk a világban, nap mint nap újabb és újabb nagyszerű megnyilvánulásait látjuk a Szovjetunió felé áramló szeretetnek és hálának.
(1952. március 4.)

Nagyításhoz kattintson a képre!
Amikor az őrület renddé vajul:
mesekönyv 1953-ból

Elég volt a leigázásból!

Nagy Péterné V. B. elnök politikai beszámolójában ismerteti a jelenlegi bel- és külpolitikai eseményeket. Beszámolójában rátér arra, hogy nekünk, magyar dolgozóknak úgy a pontos adófizetéssel, mint pedig a begyűjtési eredmények fokozása által hazánkat meg kell erősítenünk és a békét meg kell védenünk, és mindezek mellett állandóan fokoznunk kell a harcot úgy a belső mint a külső ellenséggel szemben. Nem kell azt hinnünk, hogy belső ellenségeink csak tétlenül és jó szemmel nézik fejlődésünk hatalmas eredményeit. Ugyanez vonatkozik a háborús uszítókra, az amerikai imperialistákra és azoknak csatlósára, a szomszédunkban lévő imperialista bandára, vagyis Titó fasiszta országára. Nekünk ezekkel szemben keményen fel kell vennünk a harcot, és meg kell mutatnunk, hogy békét akarunk, elég volt a leigázásból, elég volt a rabságból és az építés, a fejlődés, a haladás útján tovább akarunk haladni. Nem akarjuk azt elérni, hogy az idegen imperialisták ismét rabságba döntsenek minket. Mindez rajtunk, magyar dolgozókon múlik. Múlik ez úgy az ipari munkásságon, úgy a bányászokon, valamint a falu mezőgazdasági munkásain.

Hozzászólás: Kruppa Pál Elvtárs tanácstag Nagy Péterné V. B. elnök politikai beszámolóját kiegészíti és megemlíti a jelenlegi koreai eseményeket. Felveti azt a kérdést, hogy minden embernek általános megvetést kell tanúsítania ezekkel az állati bőrbe bujtatott, pénzzel felfogadott kegyetlen imperialista vadállatokkal szemben.
1. számú Határozat

Pilisvörösvár községi tanács Nagy Péterné V. B. elnök beszámolóját tudomásul veszi és egyúttal mint a jelenlevők arcán, valamint hangulatán látszik, általános megvetést tanúsít az imperialisták háborús eseményeivel kapcsolatban.
(1952. április 11.)

Békekongresszus Bécsben

Földi István V. B. elnök tudomására hozza a tanácsülésnek, hogy a mai tanácsülésünket a békekongresszus jegyében kell megtartsuk. Ugyanis 11-én, azaz csütörtök este indult Bécsbe a világ békekongresszusára a magyar dolgozó nép millióinak 22 küldöttje Andics Erzsébet Elvtársnő vezetésével, hogy a magyar dolgozók forró üdvözletét, üzenetét vigyék magukkal a bécsi kongresszusra és beszámoljanak arról, hogy a magyar nép forrón szereti hazáját, és kész arra, hogy azt minden ellenséggel szemben megvédje. (…)

Ez a kongresszus megmutatja, hogy nincs olyan vitás kérdés, amelyet ne lehetne rendezni. Ugyanis minduntalan világosabbá válik az emberiség előtt az a tény, hogy a béke útja járható és a béke megőrzésének ügyében néptömegeknek fel kell sorakozniuk a béke ellenségeivel szemben. A békemozgalom hatalmas lendítő kerekei a kommunista demokratikus munkás- és parasztpártok, akik a béketábor legfőbb őrének, a Szovjetuniónak oldalán küzdenek. Ezt a hatalmas béketábort, ezt a nagy és dicső küzdelmet Sztálin Elvtárs géniusza vezeti és útját a szovjet állam következetes megingathatatlan békepolitikája világítja meg.

E hatalmas béketábor soraiban felszabadult népünk is a békemozgalom első vonalaiban küzd, mivel népünk felismerte, hogy az új háború megakadályozásáért küzdő hatalmas világmozgalom soraiban van. Békeküldöttségünk tolmácsolni fogja népünk tettekben megnyilvánuló békeakaratát. Tudomására fogja hozni a világnak, keletnek és nyugatnak, nagy és kis nemzeteknek, szabadoknak és elnyomottaknak, hogy velük vagyunk a béke megóvásáért vívott küzdelemben, velük vagyunk a demokráciáért, a szabadságért, az emberiség jólétéért, a rombolás és a pusztulás sötét ereje ellen folyó nagy világütközetben.
(1952. december 12.)

Írta és összeállította:

Fogarasy Attila

Utcanevekről

Az utcanevek mindig tükrözik egy-egy kor erkölcsi felfogását, társadalmi rendszerét, ideológiáját. A vörösvári utcanevek is sokszor változtak már. A második világháború után először a politikusokról elkeresztelt utcanevek tűntek el, a kommunizmus győzelme után pedig új nevet kapott az összes, szentekről elnevezett utca. Az új névadók gyakorta szovjet politikusok vagy kommunista mártírok voltak.
Az alábbiakban két olyan háború utáni közgyűlési (tanácsülési) határozatot idézünk, amely utcanevek cseréjéről szólnak.

Utcanevek megváltoztatása
(Közgyűlési határozat 1945-ből)

Előadó főjegyző ismerteti, hogy községünkben még ma is igen sok olyan utcanév van, amelyek tulajdonosai (értsd: névadói – a szerk.) a régi fasiszta rezsim idejében kerültek érdemtelenül utcanevekhez és ezeknek a kicserélése, illetve megváltoztatása nemcsak közérdekű, hanem demokratikus érdek is. Így többek között javasolja az alábbi utcák megváltoztatását:
Fő utca = Vörös hadsereg útja,
Gróf Apponyi tér = Bajcsy-Zsilinszky tér,
Postakert utca = Barátság utca,
Baross utca = Sallai utca,
Karátsonyi utca = Szabadság utca,
Karátsonyi-liget = Szabadságliget,
Vásár tér = Vörös tér,
Horthy Miklós utca = Dózsa György utca,
Hóman utca = Somogyi Béla utca,
Kassai utca = Gazda köz,
Újvilág utca = József Attila utca.

Határozat

A képviselő-testület egyhangúlag kimondja, hogy a fenti utcaneveket tegyék közhírré és azoknak megváltoztatásához az intézkedést azonnal foganatosítsák.

Utcanevek megváltoztatása
(Tanácsülési határozat 1951 januárjából)

Hetényi István V. B. titkár bejelenti, hogy községünkben még mindig akad számtalan olyan utcaelnevezés, amely nem időszerű, sőt bizonyos mértékben nem méltó a demokráciához. Kéri a tanácsot, hogy az alábbi utcanevek megváltoztatásához járuljon hozzá:
Fő út = Sztálin út,
Barátság u. = Béke u.,
Szt. Flórián u. = Moszkva u.,
Szt. Flórián köz = Moszkva köz,
Szt. István u. = Bajcsy-Zsilinszky u.
Szt. Erzsébet u. = Puskin u.,
Szt. Erzsébet köz = Puskin köz,
Szt. László u. = Kossuth u.
Szt. János u. = Kiss János u.
Szt. Margit u. = Bem u.
Szt. Imre u. = Táncsics u.
Mátyás király u. = Fürst Sándor u.
Rózsa u. = Rózsa Ferenc u.
Kálvária u. = Hámán Kató u.
Szentiváni hegy = Ságvári hegy,
Örömvölgyi tanya = Petőfi tanya

Határozat

A községi tanács az utcanevek megváltoztatása tárgyában hozott javaslatot egyhangúlag elfogadja, és a javasolt utcák megváltoztatását helyesnek találja. Utasítja a V. B.-t, hogy az utcanevek megváltoztatása iránt haladéktalanul intézkedjen, az utcatáblák kicserélésének költségeit a háztulajdonosok tartoznak viselni.
Végrehajtásért felelős: Hetényi István V. B. titkár.

Öszeállította: F. A.

 

ELŐZŐ OLDAL 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 - oldal KÖVETKEZŐ OLDAL
FEL A LAP TETEJÉRE