Versek ecsettel
Kovács Adrienn festészete

„Minden a napról szól. A központról, az egységrõl – arról a harmóniáról, amelyet saját központunkból, lelkünk békéjébõl kiindulva vehetünk észre. Ezáltal valósíthatjuk meg azt a kozmikus, mindent átható ragyogást, ami egyetlen célunk és feladatunk: Fénnyé válni. Egységben lenni Teremtõnkkel és teremtményeivel” – olvasható Kovács Adrienn négy évvel ezelõtti, a Magyarok Házában Napképek címmel rendezett kiállításának meghívóján.

A fiatal festõművész ars poeticája, művészi hitvallása ez. Fény, harmónia, béke, hit. A legfontosabb szavak. Az õ szavai. Amelyek képpé válnak ecsetje által. Ahogy a kínai széptan szerint a vers nem más, mint kép szavakkal, a kép nem más, mint vers ecsettel…

Szent Család

Gyermekkora meghatározó művészi élménye anyai nagyapjához fűzõdik. Temesvári Mátyás nyughatatlan szellemű, rendkívül kreatív személyiség volt. Minden érdekelte, mindenhez értett.

Ezermester, újító és művész volt egy személyben. Festeni nyugdíjas korában kezdett. Tájképei – amelyek az Ódry Színpadhoz közeli Vas utcai lakásban láthatók – fényt, tisztaságot és harmóniát árasztanak. Adrienn szüleivel együtt néhány évig itt, a nagyszülõk lakásában élt. Legtöbb festménye is itt van: az egyik szobában Temesvári nagypapa, a másikban az õ festményei láthatóak a falakon.

– Már kiskoromban elhatároztam, hogy festõ leszek – mondja Adrienn. – Elõször nagyapám képeit kezdtem utánozni. Õ idõnként rajzversenyt rendezett az unokái számára. Feladatokat adott, tanácsokkal látott el minket. Nagyon élveztem, bár nem mindig én nyertem a házi versenyeken.

Tanárai korán felfigyeltek tehetségére, már alsós általános iskolás korától rajzszakkörbe járt, a gimnázium harmadik évében pedig rajztanára ösztönzésére iratkozott be Gyémánt László óbudai festõiskolájába. 17 éves volt, amikor festményeit elõször láthatta a közönség a festõiskola csoportos kiállításán a sárospataki művelõdési házban.

Napkép

(További csoportos kiállításainak helyszínei: Hotel Aquincum, Budapesti Művelõdési Központ, Egri Ifjúsági Ház.)

Az érettségi után két éves fotósiskolát végzett, majd jelentkezett az egri tanárképzõ fõiskola rajz-vizuális kommunikáció szakára. Művésztanárai Nagy B. István és Földi Péter voltak.

– Rajziskolai és fõiskolai tanáraimtól a szakma alapvetõ ismeretein túl megtanultam, hogy a művészetben a szabadság, a bátorság és az önállóság nagyon fontos alkotóerõk. Minden művésznek szabadon, bátran kell alkotnia, és nagyon fontos, hogy megtalálja a saját útját, egyéni stílusát, felépítse eredeti világát. Felszabadító erõvel hatottak rám e tekintetben tanáraim, sokat köszönhetek nekik. Tanárként magam is igyekszem átadni tanítványaimnak azt a szellemiséget, amik õk alakítottak ki bennem. Annak idején például az órákon gyakran festettünk komolyzenére. Engem rendkívüli módon ösztönöz a zene, nagyon sok ötletet, gondolatot, érzelmet merítek belõle. Ma is legtöbbször zenére alkotok. Ezt a módszert az óráimon is alkalmazom, úgy vettem észre, a növendékeim is nagyon szeretik.

A „Bach: Brandenburgi verseny I-II-III” című sorozatból

Adrienn 2002 óta vezeti a Cziffra György Alapfokú Művészetoktató Intézmény képzõművészeti tanszakának foglalkozásait. Munkájának eredményességét jelzi, hogy a kezdeti 30 fõrõl mára 70-re duzzadt a tanítványok száma. Adrienn azon művészek közé tartozik, aki szereti tudását, tehetségét a legkülönbözõbb képzõművészeti ágakban és alkotótechnikákban kipróbálni. Nemcsak festményeket és grafikákat, hanem szobrokat, tűzzománcokat, kerámiákat, üvegfestményeket is készít. (Tán nem meglepõ, hogy verseket is ír. Képek és szavak című fõiskolai szakdolgozatát saját írásaiból és festményeibõl állította össze.)

Az általa használt művészi technikákat a gyerekek nagy élvezettel próbálják ki a hétfõ-szerda-péntek délutáni foglalkozásokon. Műveikbõl rendszeresen nyílnak kiállítások a zeneiskolában, és az újság hasábjain is gyakran találkozhatnak ezen alkotásokkal olvasóink. (Lásd a Kína gyermekszemmel című pályázatra készült hat alkotást a 36. oldalon. – a szerk.)
– Ha választanom kellene festészet és a tanítás között: a tanítást választanám. Nincs annál nagyobb öröm, mint látni egy gyermek fejlõdését. Gyönyörűség megélni azt a pillanatot, amikor hirtelen beérik, mint egy gyümölcs: ráérez az alkotás lényegére, rálel a saját útjára.

Nekem tanárként az a legfontosabb feladatom, hogy ezt elõsegítsem. Sajnos, azt tapasztalom, hogy már egy gyermek lelkében is rengeteg görcs van, amit oldani kell.

Szent Rita

Erõsíteni kell önbizalmukat, hogy rájöjjenek arra, milyen fantasztikus képességeik vannak, s milyen sok örömet szerezhetnek maguknak és másoknak alkotásaikkal, amelyek lelkük lényegét tükrözik.

A tanítás mellett Adrienn továbbra is sokat fest. Elsõsorban olajjal alkot. Festményei között egyaránt vannak hagyományos és absztrakt kompozíciók. A figurális alkotások között sok olyat találunk, amelynek alakjai inkább csak sejtetésszerűen, stilizáltan jelennek meg a vásznakon vagy táblaképeken. A festészet halhatatlan klasszikusai közül leginkább El Greco, Rembrandt, Van Gogh és Kandinszkij hatott a festészetére.

– A legfelszabadítóbb számomra Van Gogh művészete. Az õ ecsetvonásainak, vonalainak a bátorsága, szaggatottsága elemi erõvel hatott a gondolkodásmódomra és stílusomra. Amikor festek, kilépek a mindennapi korlátok közül, teljesen átlényegülök az alkotással.

Ekkor érzek igazán harmóniát magamban. Úgy érzem ilyenkor, mintha valami magasabbra emelne, éppúgy, mint ima vagy meditáció közben.

A művész festményein gyakran visszanyúl a mitológiai õselemekhez, a vízhez, a tűzhöz – a naphoz, és újabban a kereszténység is megjelenik témái között.

A művész tanítványainak festményei
elõtt a zeneiskolában

– Talán valami indián vér csörgedezhet az ereimben, hogy ennyire vonzódom az õselemekhez. Ez leginkább a Napképek-sorozat festményein érhetõ tetten, de elõtte volt egy kék sorozatom is, az éltetõ vízzel a középpontban. A világ keletkezése, a teremtés, az elemek harca mindig is nagyon foglalkoztatott. Alkotás közben pedig erõt ad, hogy vallásos vagyok.

El sem tudom képzelni hit nélkül az életem. Ha nem hinnék Istenben, nem lenne bennem elég alázat és erõ az alkotáshoz. Minden teremtéshez kellõ alázatra van szükség. Belsõ készenléti állapotra, folytonos nyugalmi várakozásra. Nem feszült figyelemre, hanem odaadóra, hogy átadóvá válhasson. Ilyenkor csak hallgatás van, hogy kérdések és válaszok zaja ne tudja elnémítani a hívó szót.

Kovács Adrienn alkotásait önálló kiállításon elõször 1999-ben láthatták az érdeklõdõk a Fonó Budai Zeneházban. 2001-ben a Magyarok Házában mutatták be a Napképek-sorozatot.

2002-ben egykori középiskolájában, a Vörösmarty Gimnáziumban nyílt tárlata. A következõ gyűjteményes kiállítást idén tavasszal vagy nyár elején tervezi Vácott vagy Budapesten. (Csak sajnálni tudjuk, hogy a fiatal művész alkotásait Vörösváron még egyszer sem tekinthettük meg.)

Kovács Adrienn műveiben „a világnak valami nagy érettsége jelenik meg” – írta róla egykoron fõiskolai tanára, Nagy B. István. Ez az érett, nyugodt harmónia ragadja meg leginkább ma is az ember lelkét, ha műveit szemléljük. Tiszta színek, tapintható érzelmek, õszinte gondolatok jellemzik alkotásait. Semmi hókuszpókusz, spekuláció. Csak végtelen csend és nyugalom.

Kék ég, melegen lobogó nap. A világ szép és egész. Harmonikus. És a vizek felett embernyi közelségben valahol Isten szelleme lebeg.

Ahogy a „Képek és szavak”-ban a művész maga is megfogalmazza:

„…A Végtelenség csendjére vágyom, hogy ne vesszek el a hangok
tisztázatlanságában.
…Olyan kék eget vágyom látni,
melyben még a felhõk játéka
sem okoz rezdülést.
…Takarózni szeretnék egy puha lepellel,
ami úgy õrzi védtelen testem,
mint kedves, ringató bölcsõ
az alvó gyermeket.
…Szeretnék az emberek tiszta szemébe
nézni, hogy lássak egy kis fényt
ebben a sötét éjszakában.

Mindenkiben ott rejtekszik
az igazság dirib-darabja,
csak a részeket egésszé kellene önteni,
hogy ne részigazságok hálózzák be
a világot.”

Kedves Adrienn, kívánjuk, hogy neked mindez sikerüljön!

Fogarasy Attila

 


Fel a lap tetejére


IMPRESSZUM:
Copyright © Pilisvörösvár Város Önkormányzata e-mail

Szerkesztõ: Schuck Béla e-mail