ELŐZŐ OLDAL 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 - oldal KÖVETKEZŐ OLDAL

7. oldal Helytörténet

Helyi érdekű vasút a Pilisben

„Robog a HÉV Pomáztól Pestig, és viszi Beát…” – énekelte a hetvenes években Cseh Tamás. A kedves Beát akár Esztergomig is vihette volna a helyi érdekű vasút, ha a XIX. század végén az a terv valósult volna meg, amely a szentendrei HÉV-vonalat a Pilis-hegységen keresztül meghosszabbítva kötötte volna össze az egykori királyi székvárost Budapesttel.

Magyarországon a vasúti fővonalak kiépülése után az 1880-as évektől kezdve egyre nagyobb ütemben épültek ki a kisebb jelentőségű, helyi érdekű vasútvonalak. „A helyiérdekű építkezések csúcspontját a századforduló előtti évek jelentik. 1895-ben 774 km, 1896-ban 949 km, 1897-ben 774 km, 1898-ban 620 km, 1899-ben 583 km új helyiérdekű vasútvonalat helyeznek üzembe. 1918-ra a helyiérdekű vasútvonalak hossza több mint 13 ezer km.”1

Nagyításhoz kattintson a képre!Az 1880-as évek végén számos elgondolás született a Budapestet Esztergommal összekötő helyi érdekű vasútvonal nyomvonalára. Az elképzelések között a legkézenfekvőbbnek a Budapest–Szentendrei helyi érdekű vasút vonalának meghosszabbítása látszott.

A Turisták Lapja 1991. évi 1. számában a következő olvasható az új vasútvonalról:

„A tervezett új vasút a Budapest–Szent-Endrei helyi érdekű vasút pomázi állomásából kiindul, s Budapestet a Dorog vidékén elterülő széntelepekkel és Esztergommal, a legrövidebb, legcélszerűbb és legjövedelmezőbb irányban összeköti, a közel 4000 lakossal bíró Pomáz község déli szélének érintése mellett folytonosan a Dera patak völgyében húzódnék a 2000 lakosú Csobánka községig. Itt a Dera patakot átszelve, annak bal oldalán folytonos szelíd emelkedéssel haladna, a Pomáz községhez csatolt, s több majorral betelepített Kovácsi pusztát átszelve, az 1000 lakosú Pilis-Szt.-Kereszt községhez érne, hogy a már megteendő emelkedésnek mintegy fele útjára jutna. Itt a vallásalapítvány faraktárát érintve, egy rövid alagúton át a Pilis hegység déli oldalára Pilis-Szántó községhez érve, a szántói erdőségen keresztül s a csévi határon át Kesztölc községéhez futna ki s a káptalani erdőségek és faraktárak mellett lejutna az Esztergom és Dorog között elterülő síkságra, s Dorog érintésével egyenes irányban Esztergomban lelné végpontját.

A pálya hossza Pomáztól Esztergomig mintegy 40 kilométert tenne ki.

Ez az új pálya első sorban hivatva lenne Esztergomot a fővárossal rövid irányban s festői szépségű vidék átszelésével összekötni. E pálya úgy kereskedelmi, valamint stratégiai szempontból nagy jelentőségű volna, s pedig annyival inkább, mert folytatását képezné az Esztergom-Füzitői vonalnak, mi által Bécs felé egy új irányú összeköttetés létesülne. Továbbá Budapestről kiinduló összes vasútvonalak egyike sem érint oly közelben hasonló szépségű regényes vidéket, mely a természet kincseivel oly dúsan volna elhalmozva, mint az új pálya melléke.”2

Ez a vonal minden bizonnyal Magyarország egyik legszebb fekvésű és legkedveltebb vasútvonala lett volna, a turisták kedvence – nem véletlenül áll ki mellette a Turisták Lapja. Ugyanakkor gazdasági jelentőségét is hangoztatták a mellette kardoskodók: biztosított volna az összeköttetés a dorogi széntelepek, a pilisi mészkőtelepek , erdőgazdaságok és a főváros között.

A nyomvonal kialakítására vonatkozó többi variációt az írás szerzője lefitymálja, mondván: „Mind a négy tervezet azonban azon egy bajban szenved, hogy Budapesttől Dorogig oly vidéket szelne át, honnét egyáltalában semmi jövedelemre sem számíthatni, mert gazdasági termelése oly csekély, hogy saját szükségletét is alig fedezi, szőlői elpusztultak, s egyéb teherforgalmat, s jövedelmet képezhető terményei teljesen hiányoznak.”

A szerző nyilván itt a Pilis-hegység és a Budai-hegység szőlőtermelő falvait említi – köztük Vörösvárt is –, amelyek szőlőit ekkortájt teljesen kipusztította a filoxéra. Az elvetett variációk közé tartozott az Óbudáról kiinduló és Esztergomot Vörösvár érintésével elérő vasútvonal terve is.

A szerző e szavakkal fejezi be írását: „Mindezek után, ha a tervezet a minisztérium által jóváhagyatik, miről a fentebbiek után kétkedni alig lehet, ez esetben csak rövid idő kérdése marad, hogy a fővárosi közönség üdülni vágyó részének a Pilis vidéke, e páratlan Eldoradó megnyittassék.”

A minisztérium azonban végül is nem ezt a tervezetet támogatta. S hogy miért? Nem valószínű, hogy egy akkori Levegő Munkacsoport (pl. Légtisztaságóvó Bizottmány) megtámadta volna a terveket. Sokkal inkább gazdaságossági okai voltak. Vélhetően mérnöki szempontból bonyolultabb és jóval drágább lett volna megépíteni a Pilis-hegységen keresztül vezető vonalat. Szerepet játszhatott a döntésben a mélyművelés megindítása a solymári–vörösvári szénmedencében.

Az új helyi érdekű vasutat végül is 1895-ben avatták fel. Ekkor a vonatok még csak Óbudáig közlekedtek. 1896. novemberétől lett a végállomás a Nyugati pályaudvar. A vasút és a kőszénbánya a következő évtizedekben döntő hatással volt Vörösvár fejlődésére.

F. A.

1. Frisnyák Zsuzsa: A magyarországi közlekedés krónikája (1750-2000) www.trafipax.hu
2. Takách Mihály: A Budapest–Esztergomi vasút. Turisták Lapja, 1891. 1. szám, 7-11. old.

A Vörösvári Újság helytörténeti archívumából

Nagyításhoz kattintson a képre! Nagyításhoz kattintson a képre!
A vasútállomás régi képeslapokon

Elfeledett díszpolgárunk: Gróf Apponyi Albert

Gróf Apponyi Albert a kiegyezés utáni politikai élet egyik jellegzetes és markáns alakja volt. Kiváló szónokként ismerhette meg őt az ország közvéleménye, a parlamentben elmondott nagy ívű beszédeit kormánypárt és ellenzék egyaránt megtapsolta. Ez annak is köszönhető, hogy politikai elvei meglehetősen eklektikusak voltak: vegyítetten a Habsburg-hűség és a nemzeti függetlenség eszméjével.

Nagyításhoz kattintson a képre!1906 és 1910., valamint 1917 és 1918 között vallás- és közoktatásügyi miniszter volt. Nevéhez fűződik annak az iskolatörvénynek a keresztülvitele, amely a nemzetiségek számára rendkívüli hátrányokkal járt. Apponyi azért harcolt, hogy „ebben az országban ne lehessen iskola, mely az állami és nemzeti érdeket nem szolgálja”. Mindez a nemzetiségi nyelv oktatásának rovására történt.

Apponyi nagy magyar hazafi volt. Szilárd meggyőződéssel vallotta, hogy „a magyar állam évezredes fennmaradásával a történelem visszaigazolta a magyarság politikai és társadalomszervező tehetségét”, s a magyarságnak mint „civilizációteremtő erőnek” támogatása egyetemes érdek is egyben.

Ennek szellemében szólalt fel a magyar békedelegáció vezetőjeként 1920. január 16-án a párizsi békekonferencia Legfelső Tanácsa előtt, s mondta el híres „védőbeszédét”.

Apponyi e beszédével és egész párizsi szereplésével, amely során „a nemzet védőügyvédjeként” lépett fel – keményen a győztes nagyhatalmak képviselőinek arcába vágva az igazságot –, rendkívüli népszerűségre tett szert Magyarországon.

1921 májusában, 75. születésnapja alkalmából városok és falvak tucatjai választották meg őt díszpolgárukká. A képviselők egyöntetű lelkesedéssel szavazták meg a határozatot még az olyan nemzetiségi településeken is, mint Pilisvörösvár vagy Solymár, ahol korábban kultuszminiszterként – erőszakosan magyarosító oktatáspolitikája miatt – vélhetően nem volt túlzottan népszerű.

Pilisvörösvár képviselő-testülete 1921. május 22-én hozta meg a díszpolgári címről szóló határozatát:

„Pilisvörösvár község képviselő-testülete Apponyi Albert grófot 75-ik születésnapja alkalmából és 50 éves közérdekű munkásságának elismeréséül egyhangú lelkesedéssel Pilis-vörösvár község díszpolgárává választja meg.

Indokok: A nemes gróf kimagasló politikai pályafutását a mi választókerületünk megbízó levelével kezdvén meg: közérdekű munkásságával a magyarság történelmének, kultúrájának, hírnevének annyi díszt szerzett, hogy díszpolgárrá választását kötelességünknek kell elismernünk.”

A jegyzőkönyv megörökíti az Apponyi Albert számára elküldött díszoklevél szövegét is.

A gróf a díszpolgári címet és az oklevelet, rövid levélben köszönte meg.

Apponyi Albert 1933-ban bekövetkezett halála után az iránta érzett tisztelet jeléül a képviselő-testület a községháza előtti teret Gróf Apponyi Albert térnek nevezte el.

A II. világháborút követően a teret azután Bajcsy-Zsilinszky térré nevezték át, Gróf Apponyi Albert alakját, történelmi tetteit, szónoklatait, a trianoni határok revízióját követelő cikkeit, vörösvári díszpolgári címét pedig lassan-lassan belepte a feledés homálya…

F. A.

Felhasznált irodalom:

Zeidler Miklós: Apponyi Albert a „nemzet ügyvédje”http://www.hhrf.org/europaiutas /20011/18.htm

Részlet Gróf Apponyi Albert védőbeszédéből

Sorra vettem, Uraim, az elveket, amelyek a békefeltételek megállapításánál számbajöhetnek és megállapíthatom, hogy nem tudtam a nemzetközi igazságosság, a nemzetiségi és a népek szabadsága elvének oly alkalmazását megtalálni, amely a nekünk felajánlott béke indító okait kellőleg megvilágította volna. Talán a fejtegetéseim bevezetésében már említett érdekek, a béke nagy érdekei, az állandóság és Európa rekonstrukciója sugallták őket?

Uraim! A magyar probléma az általános problémának nem oly kis része, mint azt a statisztika nyers számaiból következtetni lehetne. Ez a terület, amely Magyarországot alkotja és amely jogilag ma is Magyarország, századokon át rendkívül fontos szerepet játszott Európában, különösen Közép-Európában a béke és a biztonság fenntartása tekintetében. A magyar honfoglalást és a magyaroknak a keresztény hitre való áttérését megelőző évszázadokban hiányzott itt a nyugalom és a biztonság. Közép-Európa a legkülönbözőbb barbár népek támadásainak volt kitéve. A biztonság csak ettől a pillanattól fogva állt fenn, amikor a magyar védővonal kialakult.

A történelmi Magyarország töltötte be azt a feladatot, hogy oly államot tartva fenn, amelyben egyensúly és biztonság uralkodott, megvédte Európát a keletről fenyegető közvetlen veszedelmek elől. Ezt a hivatását tíz századon át töltötte be és erre egyedül organikus egysége képesítette. Idézem a nagy francia geográfusnak, Reclus Elisének szavait, amelyek szerint ez az ország oly tökéletes fölrajzi egység, amely Európában egyedül áll. Folyóink és völgyeink rendszere, amelyek a határokról kiindulva a középpont felé törekszenek, oly egységet alkotnak, amely csak egységes hatalom által kormányozható. Részeinek gazdasági függése szintén a legteljesebb, miután a közép hatalmas gazdasági üzemet alkot, a szélek tartalmazzák pedig mindazt az anyagot, amire a gazdasági fejlődés szempontjából szükség van.

A történelmi Magyarország tehát Európában egyedülálló természetes földrajzi és gazdasági egységgel rendelkezik. Területén sehol sem húzhatók természetes határok és egyetlen részét sem lehet elszakítani anélkül, hogy a többiek ezt meg ne szenvedjék. Ez az oka annak, hogy a történelem tíz századon át megőrizte ezt az egységet. Önök visszautasíthatják a történelem szavait mint elvet egy jogi konstrukció megépítésénél, de a történelem tanulságát, amelyet az ezer éven át hangoztatott, figyelembe kell venniök. Nem a véletlen, hanem a természet szavai beszélnek itt. Magyarország az organikus egység minden feltételével rendelkezik, egyet kivéve, és ez a faji egység. De azok az államok, amelyeket a békeszerződés értelmében Magyarország romjain építenének fel, szintén nem rendelkeznének a faji egységgel.

Az anyanyelv egysége hiányzott egyedül Magyarországon az egység feltételei közül, és hozzáteszem, hogy az alakítandó új államok az egység egyetlen alapelvével sem fognak bírni. Az alakítandó új államok átvágnák a földrajz természetes határait, megakadályoznák a hasznos belső vándorlást, amely a munkást a kedvezőbb munkaalkalmak felé irányítja; megszakítanák a tradíció fonalait, amelyek a századokon át együtt élőket közös mentalitásban egyesítették, akik ugyanazon eseményeket, ugyanazt a dicsőséget, fejlődést és ugyanazokat a szenvedéseket élték át.

A beszéd teljes terjedelmében megtalálható a következő internetcímen: www.trianon.hu.


Díszoklevél

Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye pomázi
járásába kebelezett Pilisvörösvár község
képviselő-testülete 1921 évi május hó 22-én tartott díszközgyűlésében
hazánk legnagyobb államférfiát:
Kis- és nagyapponyi Apponyi Albert Gróf Õ Nagyméltóságát

75-ik születésnapja és közéleti
tevékenységének 50-ik évfordulója
alkalmából egyhangú lelkesedéssel
a község díszpolgárának választotta meg, különösen is érezvén jelentőségét annak, hogy nemes Gróf kimagasló politikai pályafutását kerületünk
megbízó levelével kezdte meg.

 

ELŐZŐ OLDAL 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 - oldal KÖVETKEZŐ OLDAL
FEL A LAP TETEJÉRE