ELŐZŐ OLDAL 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 - oldal KÖVETKEZŐ OLDAL

11. oldal Építőművészet

Az emberi alkotószellem és megbékélés diadala
A drezdai Frauenkirche

Nagyításhoz kattintson a képre!
A Frauenkirche a háború előtt

Az elbai árvízről mutatott felvételeket a minap (április 1-jén) a Magyar Televízió híradója, homokzsákokat pakoló katonák tűntek fel a képernyőn, amint a gátat erősítik Drezdában, s kisebb házak, amelyek már víz alá kerültek a hullámtérben. A folyó túloldalán egy pillanatra megvillant egy hófehér kupola, amely méltóságteljesen és pompázatos szépséggel magasodott a környező épületek és a folyó mentén küszködő hangyaemberek fölé. A villanás is elég volt arra, hogy felismerjem: a Frauenkirchét.

Alig egy héttel korábban olvastam róla egy magazinban (Antenna, 2006/1) és rögtön utána átböngésztem a róla szóló honlapokat is (www.frauenkirche.de, www.frauenkirche-dresden. org). Általában nem kedvelem a barokk épületeket – taszít túlzott pompájuk, cicomájuk, dagályosságuk –, a hatalmas, háromezer ember befogadására alkalmas, kőkupolás drezdai templom arányai, eleganciája, messze sugárzó szépsége azonban lenyűgöznek.

Nagyításhoz kattintson a képre!
A bombázás után ennyi maradt Drezda
legnagyobb templomából

De korántsem esztétikai vagy művészettörténeti indokok játszottak szerepet abban, hogy gondolataimat lejegyezzem; a Frauenkirche (vagy ahogy magyarul mondanánk: Miasszonyunk templom) ugyanis az építő ember diadala a pusztító düh, a gyűlölet, a rombolás démona felett.

Történetének megismerése, az újjáépítéséről készült 241 felvétel (www. frauen-kirche-dresden.org. Ezen belül: Presse Bilder-galerie) felemelő érzéssel hat az emberre. Magam is átéreztem: ahogy a falai egyre magasabbra és magasabbra emelkedtek, úgy térhetett vissza a drezdaiakba az a büszkeség, ami gyönyörű barokk városukat, az Elba Firenzéjét elpusztító bombázás előtt töltötte el őket.

A szövetségesek légiereje a háború befejeződése előtt nem sokkal, 1945. február 13-án és 14-én három hullámban bombázta le a barokk belvárost. A bombázásokban több tízezer ember halt meg. A gyújtóbombáktól a város legnagyobb temploma, a Frauenkirche is kiégett, de még két napig állt s csak azután omlott össze. A háború után a romhalmazt, a falmaradványokat meghagyták háborús mementónak: az értelmetlenül, stratégiai okokat nélkülözően, pusztán bosszúból elpusztított város mementójaként.

Nagyításhoz kattintson a képre!
A templom újjáépítése

Drezda pusztulását megrázó erővel ábrázolja Kurt Vonnegut „Ötös számú vágóhíd” című regényében. Az író amerikai hadifogolyként egy drezdai vágóhíd pincéjében élte végig a borzalmas bombázást.

Rövid idézet az életrajzi vonatkozású regényből:

„Lenn tartózkodott a húsraktárban azon az éjszakán, amikor Drezdát elpusztították. Mintha óriások léptei döngtek volna odafenn: a szőnyegbombázások nagy erejű robbanásai. És az óriások csak jártak és jártak döngve odafenn. A húsraktár rendkívül biztos óvóhelynek bizonyult. Mindössze a meszes vakolat törmelékei záporoztak néha rájuk… Olykor-olykor felment az egyik őr a lépcső tetejére, hogy megnézze, mi van odakinn, aztán lejött és odasúgott valamit a többi őrnek. Odakinn tűzvész tombolt. Drezda egyetlen lángtengerré változott. És ez a láng elnyelt minden szerves anyagot, mindent, ami csak éghető volt.

Az óvóhelyről másnap délig nem lehetett biztonságban előjönni. Amikor az amerikaiak és az őreik végül kijöttek, az ég a füsttől koromfekete volt. A nap csak apró, mérges gombostűfejnek látszott. Drezda most olyan volt, mint a hold: semmi egyéb, csak ásványi anyagok. A kövek forrón izzottak. A környéken rajtuk kívül minden halott.” (Nemes László fordítása)

Nagyításhoz kattintson a képre!
Az újjáépített főoltár

A drezdaiak a német egyesítés idején mozgalmat indítottak az 1738-ban felszentelt és két évszázad után porig rombolt templom újjáépítésére. Európa-szerte ma szakmai körökben az az elv uralkodik, hogy amit a történelem viharai lerombolnak, azt nem szabad újra felépíteni vagy kiegészíteni, mert az hamisítást jelent, puszta illúziót. Ennek ellenére a templomépítő mozgalom egyre terebélyesedett, s egy világméretű összefogássá nőtt. Élén egy neves trombitaművész, Ludwig Güttler állott, aki világszerte 1500 koncertet adott a templom újjáépítése javára. A német származású amerikai tudós, Günter Blobel orvosi Nobel-díjának teljes összegét – 800 000 eurót – ajánlotta fel az újjáépítésre. Több mint 600 ezer magánszemély több mint 100 millió euró összeget adományozott a munkálatokra. Szimbólumértékű, hogy a templom aranyozott keresztjét az angol Coventry városa ajánlotta fel, amely a legtöbbet szenvedte a német bombázások idején. (Drezda és Coventry ma testvérvárosi kapcsolatokat ápol.) A kereszt egyik készítőjének apja a háborúban részt vett Drezda bombázásában.

Nagyításhoz kattintson a képre!
A templom belseje

A műemlékvédelmisek végül beadták a derekukat, s megindulhatott a helyreállítás – pontosabban szólva az újraépítés, hiszen az eredeti épületből alig néhány fal maradt épen. A rekonstrukcióban azt az elvet alkalmazták, amelyet számos magyar műemlék helyreállításánál is láthattunk: minden darabnyi eredeti építőanyagot felhasználtak, a kiegészítéseknek jól láthatóan világosabb színük van.

„Az új kőelemek természetesen sokkal világosabbak a régieknél. A sötétszürke patina 30-50 év alatt keletkezik ebben a homokkőben, éspedig a levegő szennyezettségétől függetlenül. Ez nem felületi elszíneződés, hanem az anyag vastartalma oxidálódik a pár milliméteres rétegben. A sötétebb és világosabb kövek váltakozása és a különbségek lassú, várhatóan évtizedek alatti kiegyenlítődése látványosan illusztrálja a gyógyuló seb képét. Nem véletlen, hogy a németek a Frauenkirchét nem csak az egykori ellenfelek közötti megbékélés, hanem a sokat szenvedett Drezda és vele egész Szászország újjászületésének s egyben az újraegyesített Németország szimbólumának is tartják”– írja dr. Bereznai Tamás „Az emlékezés temploma” című cikkében (Antenna 2006/1).

A templom korhű újjáépítését a korabeli fotók mellett végül is az tette lehetővé, hogy megmaradtak az egykori építőmester, George Bahr eredeti feljegyzései és az 1930-as években végzett renoválás dokumentumai. Az újjáépítés során a lebombázott templom 22 ezer köbméternyi kőhalmazából közel százezer követ tudtak beazonosítani és számítógép segítségével eredeti helyét meghatározni. A beépített anyag mintegy 40 %-át teszi ki az eredeti építőanyag. A pótlások pedig az eredetivel megegyező kőből készültek.

A hatalmas munka 12 évig tartott, és több mint 130 millió euróba került. Az újjászentelési ünnepséget 2005. novemberében tartották.

Aki Drezdában jár, ne mulassza el megtekinteni a csodaszép épületet, de ha erre nincs is lehetősége tekintse meg az idézett honlapok képeit. Higgyék el, érdemes.

F. A.

 

ELŐZŐ OLDAL 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 - oldal KÖVETKEZŐ OLDAL
FEL A LAP TETEJÉRE