ELŐZŐ OLDAL 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 - oldal KÖVETKEZŐ OLDAL

16. oldal Tudomány

A láthatótól a láthatatlanig
Párosan szép az élet?! (A párkapcsolati grafológia)

„Ha házasodni készülsz, legyen nyitva mind a két szemed. Ha megházasodtál, hunyd be az egyiket.”

(keleti bölcsesség)

Lassan múlik a nyár, a több szabadidő, a szabadságok ideje élénkebb társasági életet hozhat és ezzel együtt új ismeretségeket is. A laza együtt járásból szövődhet szerelem és egyre mélyülő kapcsolat, melynek végén ott várja az emberpárt a házasság boldogsága.

Kérdés természetesen, hogy ez a boldogság néhány napos, pár éves, vagy egy életre szóló kötelék lesz-e?

Nagyításhoz kattintson a képre!Ezt előre eldönteni lehetetlen, mert akár a „szerelem első látásra” élménye érinti meg a partnereket, akár hosszas udvarlás előzi meg az érzelmek kibontakozását, úgy érezhetjük: Ilyen még sosem történt meg velünk, és ez a legnagyobb érzelem, amit valaha is megéltünk!

Ezzel a mozzanattal felkerül a rózsaszín szemüveg és elvész az objektivitás belőlünk, ami a kritikai szemléletünk alapos csökkenésével járhat. Ám bizakodásunk, lelkesedésünk ugyanilyen sebességgel növekedhet.

Lehetséges, hogy a természet így gondoskodik arról, hogy gyakran több csalódás és kudarc után is képes legyen a lélek új lapot nyitni, bizakodva abban, hogy éppen most jött el az „Igazi”, a nagy Ő.

A gyakorlatból mondhatom, hogy a kamikazék bátorságával megyünk bele a kapcsolatainkba, mindent a véletlenre bízva.

A mi kultúrkörünkben ismeretlen a házasság tudatos „előkészítése”, a párkapcsolatban résztvevők kiválasztása személyiségük ismeretében. A legritkább esetben fordul elő, hogy a szerelem „bimbódzó” korszakában kérjenek párkapcsolati analízist a grafológustól, mert ilyenkor még minden olyan szép, minek azt elrontani: „Még kiderülne valami!” Ha mégis kiderül, belép a „Majd én megnevelem, a szerelmünk ereje megváltoztatja….stb.” szándéka. Pedig a felkészületlenség, a sodródás csak a regényekben hoz happy endet. A sikeres történetek vége a leánykérés, vagy a házasság, ám a java csak ezután következik időben is és eseményekben is. Ezen a hosszú úton csak a tudatosság és az egymás iránti tisztelet hozhat tartós eredményt, melyet a párkapcsolat vonatkozásában – boldogságnak nevezünk.

Viktória, angol királynő írta egyik levelében, hogy nevelői szüntelenül intették, mit nem szabad tennie, „Azt viszont, hogy mit kell tennem leendő királynőként, senki sem mondta meg nekem.”

Valahogy így érezhetnek azok a párok is, ahol elérkezett a problémák, a felismerések ideje. Így azután nem csoda, ha botcsinálta autóvezetőként viselkedünk az együttélés útján: se jogosítvány, a szemünk is bekötve és a csúcsforgalmon így szeretnénk átjutni… Ilyenkor jön a mélységes bánat, az önvizsgálat, miért ütöm-verem magam össze, futok bele mindig ugyanabba a krízisbe, vagyis hol rontom el?! Azt szoktam erre mondani, mint grafológus, hogy „Mindjárt az elején”.

A párkapcsolati problémák nehézsége nem feltétlenül a résztvevők ilyen vagy olyan együttélési és személyiségbeli alkalmatlanságából adódik, hiszen mindenki rendelkezik annyi készséggel – főleg a kapcsolat elején –, hogy hibáin változtatni próbáljon. Inkább abból a tényből következik, hogy nem sajátították el egymásról a partnerek a szükséges ismereteket a szerelem komolyra fordulásakor, pedig erre a ma emberének van már lehetősége pl. a grafológia által.

Most bemutatunk néhány olyan személyiségjegyet, melyet a kézírás szembetűnően megmutat:

Az OROSZLÁN havában vagyunk, kezdjük ezért stílusosan az uralkodási vággyal, a dominancia igénnyel. Ennek jegyei a megnövekedett kezdőbetűk, a felfelé kiemelkedő betűszárak, az egyenes álló írás és az erőteljes nyomaték. Az ilyen ember mindig igyekszik uralni a helyzeteket, sőt a környezetét is. Nagyvonalú, melegszívű és érzelemgazdag, de a családjában, kapcsolatában uralkodó.

A szeptemberi szülöttekre a SZŰZ jegyének aprólékos, koncentrált és gyakorlatias szemlélete a jellemző, mely a kisméretű betűkben, a kidolgozott középzónás írásképben és a formákra adó írásmódban mutatkozik meg. Ő az, aki racionális és mindenben a mélyebb értelmet keresi, az elméleteket tudomásul veszi, de inkább a konkrétumok érdeklik. Azt hiszi, amit lát.

Most képzeljük el azt a helyzetet, ha ezt a két embert találja el Ámor nyila. Szerencsés, ha a férfi kézírása mutatja az Oroszlán jelleget és a hölgy egy Szűz jegyű, mert a hagyomány elfogadja, megengedi a családfői dominanciát, ám a jelen világunk sikeres és önálló asszonyai ezt már zokon vehetik.

Ilyenkor jön jól a fentiekben említett felismerés, mely szerint nem a „résztvevőkben” van a hiba. Kellő (és fejleszthető) toleranciával, megértéssel lehet kezelni az ilyen párkapcsolatban felmerülő súrlódásokat is, de ahhoz fel kell tárni és nevén kell nevezni azt, hogy melyek azok a tulajdonságok, amiket „kezelnie” kell a másik félnek. Ez már maga a tudatosság, vagyis a legszelídebb „nyúlanyó” is tudja kormányozni királyi OROSZLÁN típusú párját, ha felvértezi magát a tudással és nem éri hideg zuhanyként annak fenséges viselkedése.

Ha olyasmit árul el a partnerünk kézírása, ami mélységesen ellenkezik beállítottságunkkal, arra is fel lehet készülni, de legvégső esetben még időben el is lehet kerülni a szorosabb kapcsolatot, hogy az „Eső után köpönyeg” helyzetet megússzuk.

Ez utóbbira példa egy olvasói levélben érkezett, mely mély érzésekről árulkodó bársonyos, telt vonal minőségű, mélynyergű füzéres és igen dinamikus, mozgáshangsúlyos tempóban íródott – de későn.

Párja, akivel már hosszú éveket élt, szürke és egyre jobban megfáradó házasságban kötetlen írásmóddal, töredezett, vékony vonallal, lassú, monoton írásképpel írt, apró betűkkel. Az egész íráskép azt fejezte ki, hogy nála az érzelmek nem állnak fontos helyen, kötődései és alkalmazkodása is nagyon problémás. Ő a tények emberek, inkább a munkájába szerelmes, mint a párjába. A kérdés az volt, hogy van-e remény arra, hogy a férj megváltozik, érzelemgazdagabb lesz.

A választ a grafológia adta meg, ugyanis a kézírásban látott személyiségjegyek alaptulajdonságokat mutattak, vagyis őt így kell elfogadni, a változásra kevés az esély. Itt sem a résztvevők a hibásak, de a kapcsolat mégsem működött. Csak akkor és úgy lehetett volna fenntartani a hölgy házasságát, ha az elfogadás erősebb lett volna benne, mint a probléma nagysága.

Fentiekből bizonyára kiderül, hogy a grafológia dolga kizárólag a problémák feltárása, a döntést mindig a feleknek kell meghozniuk a feltárt tények ismeretében, mert még az is lehetséges, hogy képesek lesznek elfogadni egymás tulajdonságait, ha már szembesültek vele.

Szándékosan nem „hibákat” mondok, mert ítélkezni a grafológia sem szokott, másrészt elképzelhető, hogy valaki ezen a világon pont ezekkel a „hibákkal” rendelkező embert keres magának társul.

Ezért szoktam javasolni, hogy ne kapcsolatunk romjain tegyük fel a kérdést: Hogyan tovább? Hanem inkább vegyük le egy pillanatra az említett rózsaszínű szemüveget és nézzünk sok-sok szeretettel és nagyon őszintén partnerünk és saját magunk lelkébe, hogy van-e porszem a fogaskerekek között, menynyire illeszkedik egyéniségünk a másik emberéhez.

Mindegyikünk személyisége külön világ és ezt a két, más-más úton egy közös ponthoz érkező lelkületet kell összehangolnunk úgy, hogy képesek legyünk állni az élet viharait és örömeinket is közösen, azonos hullámhoszszon tudjuk megélni.

Fontos lenne, hogy ezt a vizsgálatot bátran és minél korábban tegyük meg, mert párkapcsolatunk sikeressége, vagy kudarcai jelentős mértékben befolyásolhatják életünk egyéb területeit is.

Utasi Ilona

 

 

ELŐZŐ OLDAL 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 - oldal KÖVETKEZŐ OLDAL
FEL A LAP TETEJÉRE