ELŐZŐ OLDAL 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 - oldal KÖVETKEZŐ OLDAL

17. oldal Természetvédelem

Hol a pofátlanság határa?
Közel ezer tonna sittet raktak le illegálisan a városban

Aki gyalog, kerékpárral vagy lóháton járja a városunk körüli ligetes, erdős tájat gyakran felháborodik azon, hogy itt is, ott is szemétkupacokkal, egy-egy teherautónyi sitthalommal találkozik. Képzeljék el ugyanezt 50-60-szor nagyobb mennyiségben a városon belül, a Szent László utcában. Néhány tízezer forint megspórolása érdekében az utca egyik üres telkén – néhány méterre a lakóházaktól – közel ezer tonnányi építési törmeléket helyezett el illegálisan valaki, elképesztő – marsbéli tájat hozván létre.

Legendás életű lovagkirályunk – Szent László – bizonyára példás büntetésben részesítette volna a maga korában az olyan embert, aki ilyen galád merényletet követ el a közösséggel szemben. A mai törvények azonban akár évekig tartó tilitolira is lehetőséget adnak, miközben a sitt a helyén maradhat – hacsak az önkormányzat nem hordatja és helyezi el a saját, azaz a polgárok pénzén. Az ilyen esetekben fogalmazódnak meg a törvényeket tisztelő, környezetüket megbecsülő és féltve vigyázó polgárokban olyan indulatos kérdések, mint amit cikkünk címe is idéz.

Nagyításhoz kattintson a képre!De pergessük vissza az eseményeket.

Június második hetében Grószné Krupp Erzsébet polgármester asszony, Müller János, a Költségvetési és Pénzügyi Bizottság elnöke és Váradi Zoltánné, a Műszaki Osztály vezetője műszaki bejárást tartottak az Iparterületen. A Szent László utcába érve megdöbbenve vették észre az egyik telekre frissen elhelyezett 50-60 teherautónyi építési törmeléket. Előzetes becslések szerint körülbelül 850 tonnányi tégla- és betontörmelék heverhet itt. Ilyen nagy mennyiségben még soha nem helyeztek el Vörösváron illegálisan sittet. Ez már „nagyüzemi környezetrombolásnak” számít.

Váradi Zoltánné fáradságot nem kímélve azon nyomban kutatni kezdett a törmelékek között az illegális szemét lerakójára utaló nyomok, iratok után. A talált iratok között számlák, levelek is voltak, amelyek alapján egyértelműen ki lehetett deríteni, ki a lerakott törmelék tulajdonosa.

Zakariás János közterület-felügyelő a begyűjtött dokumentumok alapján eljárást kezdeményezett az ügyben. Az iratokból megállapított személyt kötelezték arra, hogy 8 napon belül szállítsa el a szemetet, helyezze el megfelelő helyen és ennek megtörténtét számlával igazolja a Műszaki Osztályon. Ezen felül 4,3 millió forint bírság kifizetésére kötelezték az illetőt hulladékgazdálkodási eljárás keretében. A bírságot a lerakott huladék mennyisége alapján szabták ki.

Zakariás Jánostól megtudtuk, hogy az elmúlt évben nagyjából 50 esetben szabtak ki bírságot – ennél persze kisebb mennyiségű – sitt, szemét illegális lerakása miatt.

A Szent László utcai esetben a megbírságolt illető megfellebbezte a Polgármesteri Hivatal határozatát a Pest Megyei Közigazgatási Hivatalban, a későbbiekben pedig közigazgatási per keretében még bíróságon is megtámadhatja a határozatot. Ez akár évekig is eltarthat, miközben a lerakott közel 1000 tonnányi sitt további utánpótlást is kaphat.

Az önkormányzat saját költségére persze elvitetheti a sittet – de hogy ennek többmilliós költségét egyszer majd megtéríti-e valaki, az kétséges.

Az egyszeri állampolgár meg csak áll és csodálkozik és dühöng és tehetetlen.

Marad a címben feltett kérdés:

„Hol a pofátlanság határa?”

F. A.

Hajdani csőszök utóda

A huszadik század húszas éveiben a korabeli képviselő-testületi jegyzőkönyvek tanúsága szerint nyolc csőszt alkalmazott a község. Akkoriban persze volt is mire vigyázni a határban, a kukoricaföldeken, szőlő- és zöldségeskertekben, gyümölcsösökben. Ma már leginkább gabonát vagy napraforgót termesztenek itt, a gazdálkodók száma alaposan megcsappant. A földek egy része megműveletlen, idegen tulajdonosaik leginkább arra várnak, hogy valamilyen ürüggyel belterületbe vonathassák területeiket – jókora haszon mellett. A csőszök felett is eljárt az idő.

Ma a város mindössze egy mezőőrt alkalmaz, akinek a feladatai is egészen mások, mint múlt századbeli kollégáinak voltak. Mostanság elsősorban már nem arra kell vigyázni, hogy ne lopják el a termést a mezőkről, szántóföldekről, hanem inkább arra, hogy ne lopják oda a szemetet, sittet, építési hulladékot, veszélyes anyagot.

Bár a városban elvileg kötelező közszolgáltatás a háztartási hulladékok elszállítása, még ma is gyakran inkább az erdőszélre, mezőre hányják egyesek otthon termelődött szemetjüket. A Rumpold évenként rendez lomtalanítást, fél köbméterig ingyen fogadja be a háznál összegyűlt limlomot, az ürömi szemétbányába pedig viszonylag olcsón lehet beszállítani építési törmeléket, nagyon sok ember számára még most is a legkézenfekvőbb megoldás, hogy a határban helyezzék el a sittet, használt bútorokat, háztartási eszközöket, vagy az elhullott állatot – egy-két ezer forintot spórolva a maguk számára, de sok százezer forint környezeti kárt okozva a városnak.

Egy évvel ezelőtt határozta el a képviselő-testület, hogy ismét mezőőrt alkalmaz a vörösvári határban, az előbb említett problémák kezelésére. Igaz, még ma is sok a szemét, sitt városunk külterületein – legnagyobb részük a korábbi évek termése –, de mezőőrünk tevékenysége komoly visszatartó erővel hat a szemetelőkre. Az elmúlt egy évben 25 esetben szabtak ki bírságot illegális szemétlerakók ellen. A bírság összege a lerakott szemét mennyiségétől és minőségétől függött, általában néhány tízezer forint volt. Persze ennél többször észleltek környezetszennyezést, szemétlerakást, bizonyítani azonban csak 25 esetben lehetett.

P. Csaba mezőőr elmondása szerint előfordul ugyan tettenérés is, az esetek többségében azonban utólag kell bizonyítani, hogy ki rakta le a szemetet. Persze ilyenkor mindenki tagad, ameddig csak lehet, eddig mindössze egyszer fordult elő, hogy a szemeteléssel vádolt illető „emlékezett az esetre” és elismerte tettét. Legtöbbször azonban az „én semmit sem tudok”, „sosem jártam még arra”, „nem én raktam oda”, „nem az én szemetem” – válaszok hangzanak el.

– Sikeresebb lenne a munkám, ha mindig a legnagyobb szigorral tudnánk eljárni a szemetelőkkel szemben, sajnos vannak esetek, amikor szinte reménytelen a bírság behajtása – mondja mezőőrünk. – Az egyébként teljesen érthetetlen a számomra, miért szórnak ki a mezőre háztartási hulladékot, miközben a szemétszállítás igénybe vétele minden polgárra nézve kötelező. Lehet, hogy egyesek kibújhatnak ez alól, és inkább így oldják meg a dolgot? A terület is nagy, amit be kell járnom. Előfordul, hogy míg az egyik helyszínen terepszemlét tartok, néhány száz méterrel odébb valaki – szinte az orrom előtt rak le újabb szemétadagot. Sajnos a vissza-visszatérő „kuncsaftok” már jól ismernek engem, messziről integetnek és a legváltozatosabb „mesékkel” próbálnak meg kijátszani. De hát én is jól ismerem már őket. Sokszor már ránézésre meg tudom állapítani, hogy kik rakhatták le a szemetet. „Bizonyos ligeti lakók” például mindig batyuba kötve hagyják ott maguk után a hulladékot… El kell még azt is mondanom, hogy – bár nem tartozik munkaköri kötelességeim közé – annyira bántja a szememet a sok szemét, hogy sokszor magam szedem össze és égetem el a nagyját. Ebben időnként barátaim is segítenek. Persze a teherautókkal évekkel korábban idehordott betondarabokkal nem tudunk mit kezdeni…

Csaba elmondja még, hogy nemrégiben útépítésből származó törmeléket helyezett el valaki a határban. Sajnos nem sikerült bizonyítani, hogy az vajon valamelyik vörösvári utcából származik-e. Pedig nem kellett volna hozzá Colombo hadnagy, hogy kiderítse az igazságot. Az ügy mégis elakadt…

Végezetül elmondjuk, hogy Csabának igen jó a kapcsolata a helyi rendőrökkel és erdészekkel, gyakran előfordul, hogy együtt járőröznek, nemcsak a szemetelők, de az orvvadászok lefülelésére is. Mivel Csaba az erdészetnek is dolgozik, a Kopár csárdától a szántói tóig rendszeresen járja a környéket. Soha sem ugyanabban az időben, hogy megjelenése váratlan legyen. Időnként éjjel is őrjáratot tart, hogy lefülelhesse a szabályokat és a természet rendjét semmibe vevő, felelőtlen embereket.

Munkáját eddig is sikeresnek ítélhetjük meg, reméljük, a jövőben még több szemetelőt sikerül nyakon csípnie.

F. A.

ELŐZŐ OLDAL 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 - oldal KÖVETKEZŐ OLDAL
FEL A LAP TETEJÉRE