ELŐZŐ OLDAL 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 - oldal KÖVETKEZŐ OLDAL

14. oldal Sport - Hobbi

Magyarok a hegyek királyán
Erőss Zsolt a MOL–K2 expedícióban

Küzdősportok rajongói a K2-ről azt is gondolhatnák, hogy talán valamiféle új változata a K1-nek, a manapság egyre népszerűbb harcművészetnek. A jellegtelen név azonban a világ második legnagyobb hegyét jelöli a Himalája legkeletibb nyúlványában. 1954-ig nem akadt ember, akinek sikerült volna megmásznia a félelmetes csúcsot. Magyar ember mindmáig nem jutott fel rá. A MOL–K2 elnevezésű magyar expedíció ez év nyarán kísérletet tett a meghódítására. Az életre szóló kalandról filmet készítettek, amelyet országszerte és Erdélyben élménybeszámolókon mutatnak be. Budapesten november 24-én tartottak izgalmas beszámolót az ELTE lágymányosi épületében.

Nagyításhoz kattintson a képre!
Az expedíció tagjai: (elöl) Mécs László, Erőss Zsolt és Kollár Lajos, (hátul) Markos Huba, Csollány Katalin, Dan Borcea (Románia) és Jaro Dutka (Szlovákia)

A K2-t a kínaiak Csogorinak hívják, de mások szokták emlegetni Godwin-Austenként is. Meredek lejtőivel, sokhelyütt függőleges sziklafalaival a hegymászók ezt a hegyet nehezebben megmászhatónak és veszélyesebbnek ítélik meg, mint a Mount Everestet. A halálos balesetek gyakorisága is ezt igazolja. Magányos piramisként emelkedik ki 8611 méteres magasságával a Karakorum-Himalája környező hegyei közül, kitéve az időjárás, a monszun kényének-kedvének. Így aztán a megmászása mégiscsak valódi küzdősport, csakhogy itt az ellenfél sokkal félelmetesebb, mint a K1-ben, s nincsen edző sem, aki szorult helyzetben bedobhatná a törülközőt.

„A veszélyek és a nehézségek legyőzése teszi a hegymászást érdekessé, de a sötét oldal túl zord. Ha látod barátodat meghalni egy olyan döntés miatt, amit közösen hoztatok, ez bizony az egyik legrosszabb dolog, ami történhet veled” – olvashatjuk Erőss Zsolt, a Mount Everest első magyar megmászójának egyik írásában. Zsolt két alkalommal is részt vett a 2002-es sikeres vállalkozás előtt olyan Mount Everest-expedícióban, amelyből nem tértek meg mindnyájan. Minden hegymászóban benne van az ettől való félelem, aki 8000 méternél magasabb csúcsokat ostromol.

Nagyításhoz kattintson a képre!
„Másodszorra talán sikerülni fog!” – biztatják tán Erőss Zsoltot a K2 lábánál... (Mécs László felvétele)

A MOL–K2 tagjai is belebotlottak a hegyen gazdátlan ruhadarabokba, jéggé fagyott emberi testrészekbe, amelyek egy évtizedekkel korábbi tragédia szörnyű emlékei voltak. A maradványokat a hegy aljában kövekből rakott közös sírba temették, amelyen jó néhány emléktábla emlékeztet azokra a hegymászókra, akik alulmaradtak a heggyel folytatott küzdelemben.

A Csogori – ami magyarul nagyjából annyit jelent, hogy a hegyek királya – szerencsére ezúttal megkegyelmezett mindenkinek: a 2005-ös hegymászó szezonban egyetlen halálos baleset sem történt itt. Igaz: nem is tudta senki megmászni a hegyet.

Nagyjából júniustól augusztusig lehet sikeresen támadni a hegyet, ennek az időszaknak az időjárása még viszonylag elviselhető. A többi hónapban általában felhők fedik a csúcsot és mindent belep a több méter magas hó. Nem beszélve az irgalmatlan hidegről.

2005-ben az időjárás nem nagyon törődött a meteorológiai statisztikákkal és egész nyáron alig akadt néhány kimondottan szép, napos idő. Kilenc különböző expedíció táborozott türelmesen a hegy aljában – a kedvező időjárásban reménykedve.

Nagyításhoz kattintson a képre!
A hegyek királya az alaptáborból (Erőss Zsolt felvétele)

A MOL K2 tagjai július közepén érkeztek ide, és összesen 39 napot töltöttek a valamivel 5000 méter fölött lévő alaptáborban.

Ez a magasság még alkalmas arra, hogy a szervezet regenerálódjék, ennél magasabban az ember huzamosabb ideig nem képes tartózkodni. Ott már nem lehet pihenni, feltöltődni, minden egyes óra a végső romláshoz vezet közelebb.

„A hegyekben négyezer méter fölött rasszizmus van – írja Zsolt. – Nem a bőrszín (de legyünk napbarnítottak és zordképűek, ha lehet), vagy etnikum szerinti megkülönböztetés ez, csak születni kell arra, hogy az ember elviselje a magassági körülményeket. Ez nem is az edzettségen múlik, az akklimatizáció élettani dolog. Ha valaki végképp nem képes kellően akklimatizálódni, ne keseredjen el, négyezer méter alatt is lehet csodaszép dolgokat mászni és kockáztatni.”

A K2-n az akklimatizáció Erőss Zsoltnak, Csollány Katalinnak és a szlovák Jaro Dutkának sikerült a legjobban. Végül is ők lettek a csúcstámadók.

Az expedíció tagjainak az alaptáborból kiindulva sikerült kiépíteni az egyes táborokat, egészen a 4-es táborig, ahonnan a csúcsot meg lehet támadni. E közben jó szerencséjük sem hagyta el őket. Az egyik éjjel a 6000 méter fölött lévő 1-es tábor területét betakarta egy lavina, hegymászóiknak azonban semmi baja sem lett, mivel előző este túl fáradtak voltak ahhoz, hogy felmásszanak a táborba, és inkább valamivel alatta ütötték fel sátraikat.

Nagyításhoz kattintson a képre!
Pihenőben az alaptáborban.
Lent: Fel a csúcsra! (Erőss Zsolt felvételei)

Hiába igyekeztek azonban a végső roham megindításához, erre heteken keresztül nem adódott lehetőség. Ha a hegy alsóbb részein néha szép idő is volt, a csúcs tejfehér felhőbe burkolózott, lehetetlenné téve a feljebb jutást.

Sok időt töltöttek a hegyen a különböző táborokban, de végül mindig vissza kellett térniük az alaptáborba.

Az itt várakozó csapatok sorra hazaindultak, s augusztus közepére a mieinken kívül már csak nyolc hegymászó maradt.

Közeledett augusztus 17-e, amikorra a magyar csapat visszarendelte a teherhordókat. A meteorológiai szolgálat ekkor azonban néhány nap szép időt jelzett. Reménykedni kezdtek, hátha ezt az utolsó esélyt ki tudják használni.

Kihasználva az ajándékba kapott szép időt, augusztus 14-én Zsolt, Katalin és Jaro eljutottak a négyes táborig. Valamivel a tábor alatt vertek sátrat, eltökélve, hogy másnap megtámadják a csúcsot.

A csúcstámadást Zsolt így beszéli el:

„Hajnal 2-kor indultunk el a csúcs felé, de Kati hamarosan feladta, mivel erősen elfagytak a lábai és Jaróval együtt visszafordultak a hármas tábor felé. Így egyedül mentem tovább. Egy idő után utolértem a négy kazah hegymászót, akik jóval korábban indultak. Körülbelül 8300 méterig jutottam. Ekkorra azonban elromlott az idő, és mérlegelnem kellett, hogy továbbfolytassam-e a mászást, és kockáztassam a lejutás lehetőségét. Nem láttam semmi esélyét a csúcs elérésének, legfőképpen amiatt, hogy a mellig érő hóban csak a legnagyobb erőfeszítéssel lehetett előre jutni. Egyértelmű volt számomra, hogy a vihar előtt le kell szöknöm a hegyről. Ezért elindultam visszafelé.

Nagyításhoz kattintson a képre!Három kazah a közeledő vihar és a nagy hó ellenére tovább ment. Mint később kiderült 5 óra alatt mindössze 150 métert tudtak haladni és a legnagyobb viharban kellett visszaereszkedniük. Az alaptáborba való visszaérkezésem másnapján nagy megkönnyebbülésünkre ők is megérkeztek. A hegyet senkinek sem sikerült megmásznia, de legalább mindenki épségben visszatért. Augusztus 18-án aztán megérkezett a 35 pakisztáni teherhordó és elindultunk hazafelé.

Ha azt kérdezik, kudarcnak érzem-e az expedíciót, azt kell mondanom: nem. Amit el lehetett érni ebben a szezonban, azt elértük, s nem vállaltunk felesleges kockázatot. Éreztem magamban annyi erőt, hogy feljussak a csúcsra, de a rendkívüli időjárási viszonyok és az irdatlan mennyiségű hó ezt megakadályozta. Annak mindenesetre örülök, hogy kaptunk egy utolsó esélyt a hegy megmászására. Jó küzdelem volt a heggyel, ahová jó lesz visszatérni.”

Erőss Zsolt szavaiból kiderül, hogy nem adták fel a K2 megmászására szőtt terveiket. Az új expedíciót azonban legközelebb két év múlva indítják, mivel 2006 tavaszán a 8091 méter magas nepáli Dhaulaghiri-t akarják megmászni.

Jó mászást, szép időt és kevés havat kívánunk nekik!

 

Erőss Zsolt

Erőss Zsolt, az első magyar, aki megmászta a Mount Everestet. A 37 éves erdélyi származású hegymászó éveken át Pilisvörösváron, a Bányatelepen élt. (Édesanyja ma is ott lakik.) A Vörösvári Újság rendszeresen beszámol a tehetséges sportember kimagasló eredményeiről. Így hírt adtunk róla a következő expedíciók kapcsán is:

– 1996-ban tagja volt az első magyar Mount Everest-expedíciónak, ahol nagyrészt ő építette ki a magashegyi táborokat és két alkalommal is támadta a csúcsot.

(Közel az éghez – Vörösvári Újság, 1996. augusztus)

– 1999-ben sikerült a Nanga Parbat (8126 m) csúcsát elérnie.

(A nyughatatlan Hópárduc – Vörösvári Újság, 2000. január)

– A 2001-es Mount Everest-expedíció során az időjárás meghiúsította a magyar csapat csúcstámadásait.

(Erőss Zsolt a magyar Mount Everest-expedícióban – a Vörösvári Újság előzetese: 2001. február)

– 2002-ben újra lehetősége nyílt kijutni a Mount Everestre és ezúttal sikerrel. Az első csúcstámadás most is balszerencsésen alakult, de a másodikkal – mikor oxigént is használt – elérte a legmagasabb pontot első magyar állampolgárként. (Magyar zászló a világ tetején – Vörösvári Újság, 2002. július)

Mostani írásunkban a 2005-ös nyári MOL K2 expedíciót idézzük fel, melynek során Zsolt nemzetközi csapattal próbálkozott elérni a legnehezebb expedíciós hegycsúcsot. A csapatnak végül sikerült reális csúcstámadást végrehajtania és Zsolt jutott a lehető legmagasabbra (8300 m).

(A cikk eredetileg a Magyar Természetbarát Szövetség „Természetbarát Híradó” című kiadvánáynak 2005. decemberi számában jelent meg.)

Fogarasy Attila

 

 

ELŐZŐ OLDAL 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 - oldal KÖVETKEZŐ OLDAL
FEL A LAP TETEJÉRE