ELŐZŐ OLDAL 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 - oldal KÖVETKEZŐ OLDAL

9. oldal Kegyelet

Mindenszentek után

Mindenszentek estéjén mindenütt piciny lángocskák gyúltak a sírokon a vörösvári temetőben. Még a temetőkert legeldugottabb, rég felszámolásra váró, bozóttal benőtt részében, két évtized óta meg nem váltott sírokon is piros vagy sárga fényecskék lobogtak a virágokkal dúsan lepett sírokon. Néhol 10-15-20 is. Több száz a két keresztnél. Alig akad ilyenkor sírhely, ahol az emlékező szeretetnek semmi jele nincsen. Az emlékező utódok csendben látogatják végig a sírokat, és titkon arra gondolnak, vajon lesz-e őket, aki látogassa majdan. Eljön-e, hogy időről időre megigazítsa a bágyadó virágokat nyugvóhelyükön és mécsest gyújtson november fordulóján.

Nagyításhoz kattintson a képre!
Molnár Sándor az út szélére vetett sírkőtörmeléket szemléli

Meghatóan szép ilyenkor a temető, megnyugtató szépsége még az elmúlás (memento mori) kegyetlen igazságát is feledteti az emberben…

És most váltsunk stílust: a kegyelet teljes, borongós emlékezésből nagyon is prózaira, mindennapira, gondokkal telire. Néhány nappal Mindenszentek után szemergő esőben járom be az egész temetőt – a legfrissebb sírhanttól az északkeletre néző, művirágokkal borított sírboltokig, a szociális otthon rendezésre váró parcellájától a halottasház borzongató hűtőkamrájáig…

Egy készülő könyv okán gyakran járok egy év óta a temetőbe, most azonban más hozott ide. Molnár Sándorné (Varázskő Kft.), a temető üzemeltetője október 31-én beadványnyal fordult Gromon István polgármesterhez és a képviselő-testület tagjaihoz, hogy a „zavartalan működés érdekében segítsék és támogassák javaslataikat egy kulturáltabb sírkert létrehozása céljából”.

A temetőben és közvetlen környezetében az elmúlt években nagyon sok változás történt: új parcellák lettek kialakítva, viacoloros utak épültek, az egész temetőkertet műkő kerítéssel kerítették be, a temető mellett viaco-loros parkolókat alakítottak ki, a hátsó parkolókhoz vezető utat leaszfaltozták. Új szolgáltatásként bevezették az urnasíros temetkezést. És ne felejtsük el: nagylelkű adományozók jóvoltából megújult a temető főkeresztje is. Épül-szépül a temető, bővülnek a szolgáltatások, minden-minden kulturáltabb, mint korábban volt, ám továbbra is rengeteg a tennivaló.

Nagyításhoz kattintson a képre!
Ezt a sírkövet le kellett fektetni,
mert életveszélyessé vált

A beadvány öt pontban részletezi a változtatni valókat. A két oldalas beadvány lényegét a következőképpen foglalhatjuk össze:

1. Fel kellene újítani a ravatalozóhelyiséget, szükséges bevezetni a szelektív hulladékgyűjtést a temető területén (hulladékgyűjtő edények kihelyezése, komposztáló létesítése a zöldhulladék kezelésére).

2. Feltétlenül szabályozást igényel a síremlékek felállítása, bontása, a felelősség kérdése a baleset- és lopásveszélyre vonatkozóan. Temetői munkát (sírfelállítást, bontást, javítást) kizárólag szakembereknek lenne szabad végezniük. Meg kellene szüntetni a sírhelyek előre való megváltását. Így nem lennének többé gondozatlan sírhelyek

3. A hátsó kerítés mentén murvázott út kiépítése indokolt. Ki kellene építeni egy keresztirányú utat teljes hosszban a temetőben, jelenleg ez a német síroknál megszakad. A 6-os parcellát szanálni kellene.

4. Mindenütt szilárd útburkolatú utak kellenének, a sírok között füvesíteni lehetne.

5. Fontos lenne vízhordó edények tárolására alkalmas helyek, szikkasztók kialakítása.

Mindezek fontosságáról személyesen is meggyőződhettem hulló falevelek és esőcseppek alatt a temetőben. Kísérőm Molnár Sándor önkormányzati képviselő, a Varázskő Kft. társtulajdonosa volt.

Nagyításhoz kattintson a képre!
A Varázskő Kft. alkalmazottai a hulladékot gyűjtik össze a temetőben

Ott-jártunkkor éppen a hulladékot gyűjtötték a cég emberei: leégett mécsesek, elszáradt virágok, lehullott lombok irdatlan mennyiségét. A dugig megpakolt teherautó nehezen mozgott a szűk utakon, a fordulóknál centimétereken múlott, hogy neki ne menjen egy-egy fának vagy sírkőnek.

– Ez az egyik legkomolyabb problémánk: a keskeny belső utakon nehezen tudunk közlekedni, kanyarodni szinte lehetetlen. Ezért kérelmeztük, hogy a kerítés mellett legyen végre kialakítva a beígért murvás út és a keresztirányú út is épüljön meg – mondja Molnár úr. – A hulladékok begyűjtése terén pedig mindenképpen lépnünk kell, mivel megváltoztak a jogszabályok. Mostanáig a begyűjtött hulladékot ömlesztve szállítottuk el a dorogi szeméttelepre. Január elsejétől át kell állnunk a szelektív hulladékgyűjtésre: külön kell kezelnünk a sírkőtörmeléket, a műanyagot, az üveget, a fémet, a növényi hulladékot. Ömlesztve már nem fogadják el tőlünk a temetői hulladékot. Már korábban is kezdeményeztük a szelektív hulladékgyűjtés bevezetését, meg is vannak a gyűjtőedények, reméljük, mielőbb sikerül használatba állítani ezeket.

Beszélgetés közben egy műkőhalomnál állunk meg, Molnár úr homlokát befutják a ráncok:

– Egy „kedves” sírköves kolléga új sírt állított, a régi köveket pedig egyszerűen iderakta. Az elszállíttatási költségek így minket terhelnek majd.

Másutt megáll egy sírkőnél, amely erősen dől befelé. Nekiveselkedik és lefekteti a sírra:

– Sajnos sok ilyen sír van, ami megsüllyedt és életveszélyessé vált. Van, hogy az idő, van, hogy a szakszerűtlen felállítás miatt. Ezeket mind fel kellene újítani, az új sírköveket pedig csak hozzáértő szakembereknek lenne szabad állítaniuk, akik dokumentálhatóan felelősséget is vállalnak az elvégzett munkáért.

Talán a legújabban megnyitott temetői parcellában minden rendben van – gondolom. Távolról igen: rendezett sírok, kövezett utak, szépen fejlődő fácskák az út mentén. Közelebb menve azonban látszik, hogy a sírok nem elvágólag lettek kialakítva, valahogy rendezetlen az egész. Amikor kérdőre vonom Molnár urat, széttárja a karját:

– Jogos az észrevétel, de bármilyen furcsa is, nincsen sok beleszólásunk ebbe. Az üzemeltetési szerződésben nem kaptunk hatáskört erre, így aztán a sírok kialakítása, a parcellák beépítése a sírkőállítók jóindulatán és hozzáértésén múlik. Szabályozatlan, tisztázatlan az egész. Ezért is szeretnénk, ha a temetői törvény 2005-ben megjelent módosítása és a beadványunkban felvetett javaslatok alapján a képviselő-testület napirendre tűzné a témát és megnyugtatóan rendezné a mostani helyzetet. Ez mindnyájunk érdeke: holtaké és élőké egyaránt.

Egy közösség összetartását, kulturáltságát, erejét az is tükrözi, mennyire törődik elhunyt tagjaival, hallgatag őseivel. Vörösvár eddig példát mutatott e tekintetben. Reméljük, ez a továbbiakban is így lesz, és még kegyelet- és szeretetteljesebben ünnepelhetünk eljövendő Mindenszentek idején a piros és sárga lángocskákkal az égbolt csillagait tükröző vörösvári temetőben.

Fogarasy Attila

Lásd még: www.temetokkonyve.hu

Kegyelet, méltóság és dicsőség

November 3-án – a Mindenszentek és a Nemzeti gyásznap közötti kegyeletteljes időszakban – rendezte meg a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság a Magyar Hadtörténeti Intézet és Múzeumban az V. Országos Kegyeleti Konferenciát. A konferencián képviseltette magát a Pilisi Kulturális Örökségünk Védelméért Alapítvány is, amely szeretné, ha a vörösvári temető két jeles sírját – Moór Anna színésznőét és Fedor Lajos 1956-os hősi halottét – a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánítanák.

A konferenciáról

Nagyításhoz kattintson a képre!
Dr. Boross Péter köszönti a konferencia résztvevőit

A konferencia kiemelt témája volt az 1956-os emlékév. Kiss Tamás, a Politikai Foglyok Szövetsége elnökhelyettese 1956 – Kegyelet, méltóság és dicsőség című előadásában beszámolt arról, hogy a Pofosz a budapesti hősi halottakról összeállított egy kegyeleti listát. Ennek alapja az a fáradságos kutatómunka volt, amelynek során áttekintették a halálozási anyakönyveket és a temetői nyilvántartásokat. Összesen 1615 hősi halott került fel a listára. (A lista korántsem teljes, illetve pontos, ugyanis félve a megtorlástól a halál okaként sokszor természetes halál lett bejegyezve az anyakönyvekbe. Például tüdőlövés helyett tüdőgyulladás.)

A Pofosz által összegyűjtött névsor alapján november 4-én, a Nemzeti gyásznapon mind a 13 budapesti temetőben egy-egy gránit emléktáblát avattak fel az ott eltemetett hősi halottak névsorával.

A konferencián hallhattunk még többek között a 301-es parcella felújítási munkálatairól, a székesfehérvári királysírok helyzetéről, a pécsi ókeresztény sírokról és a közszolgálati média szerepéről a kegyelet megőrzésében. (Itt hívjuk fel a figyelmet az MTV 1. kegyeleti műsorára, amely „Sírjaik hol domborulnak” címen látható péntekenként 13.30-tól.)

Elhangzott, hogy jövőre Batthyány-emlékév lesz. Ennek kapcsán kért szót a Fiumei úti sírkert igazgatója, aki kétségbeesetten kérte a bizottság segítségét a Batthyány-mauzóleum megmentése érdekében. A mauzóleumot öt évvel ezelőtt újították fel jelentős összegért. Csakhogy nem elég körültekintően és szakszerűen. Az épület beázik, a falak vizesednek, mártír miniszterelnökünk méltatlan és kegyeletsértő körülmények között alussza örök álmát a hálás utókor által emelt hatalmas mauzóleumban.

Reméljük, a Batthyány-emlékév kapcsán sikerül megoldást találni a problémára, ami az országban másutt is komoly gond: síremlékeink pusztulnak, vesznek. (Vörösváron a zsidótemető van szinte reménytelen helyzetben.)

A Nemzeti Sírkertről

A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság, a konferencia rendező testülete, 1999-ben jött létre. Elnöke dr. Boross Péter volt miniszterelnök, tagjai közé neves személyiségek tartoznak, többek között dr. Katona Tamás történész és dr. Holló József, a Magyar Hadtörténeti Intézet és Múzeum igazgatója.

A bizottság egyik legfontosabb feladata a magyar nemzet jeles személyiségei, kiválóságai sírhelyeinek védelmét biztosítani. Ennek érdekében hozták létre a Nemzeti Sírkertet.

Nagyításhoz kattintson a képre!
Moór Anna sírja

A Nemzeti Kegyeleti Bizottság értelmezése szerint „a Nemzeti Sírkert olyan virtuális, vagyis nem egy konkrét temetőhöz vagy parcellához köthető, hanem Magyarországot lefedő sírkert, amelybe a nemzet jeles halottainak temetési helyei tartoznak. A Nemzeti Sírkert részévé minősítés minden esetben az elhunyt életművének megítélése alapján történik. A minősítésnél döntő szempontnak az számít, hogy a szóban forgó személy jelleme, cselekedetei, műveltsége és tehetsége révén a közélet, a politika, a tudomány, a kultúra, a vallás, a gazdaság vagy a sport területén maradandót alkotott, illetve a hazát önfeláldozóan szolgálta, s így elvitathatatlan és a közösség által is elismert érdemek tulajdoníthatóak számára. Mindezek alapján pedig, minthogy tevékenységével a nemzet érdekeit szolgálta, az ország fejlődését előmozdította, valamint hírnevét öregbítette, az utókor megkülönböztetett kegyeletére számot tarthat.”

A Nemzeti Sírkert részévé nyilvánított sírhelyek nem évülnek el, azokat, míg a magyar nemzet fennáll, karbantartani, ápolni fogják. A Bizottság eddig több mint 4000 sírhelyet vett védettség alá a Nemzeti Sírkert részeként. A legtöbbet természetesen Budapesten: a Fiumei úti temetőben több mint 1000, a Farkasréti temetőben több mint 1500 sírhelyet, de sok olyan vidéki temető van, ahol 1-2 sírhelyet nyilvánítottak a Nemzeti Sírkert részévé. Piliscsabán például ebben az évben vették védelem alá Nagybaconi Nagy Vilmos vezérezredes, egykori hadügyminiszter és Metz Rezső altábornagy sírhelyét.

Két sír védetté nyilvánításáról

Az olvasó jogosan teszi fel e helyütt a kérdést: „Nekünk nem voltak olyan jeles személyiségeink, akik méltók arra, hogy emléküket e virtuális nemzeti panteonban megörökítsük és sírhelyüket védetté nyilvánítsuk?”

Természetesen voltak. Az egyik nemzeti sírhely Moór Anna színésznőé lehetne. A híres színésznő, mai szóhasználattal élve az első magyar nyelven játszó színtársulat ünnepelt „sztárja” volt. Ő alakította először magyar nyelven Shakespeare „Rómeó és Júlia” című örökérvényű színdarabjában Júlia szerepét. Visszavonulása után férjhez ment Rehák József pilisvörösvári postamesterhez. Rehák Józsefné sz. Moór Anna sírhelye ma a köztemető 1-es parcellájában található – 1926-ban telepítették át ide a sírt a Solymár utcai régi temetőből.

Nagyításhoz kattintson a képre!
Fedor Lajos sírja

Másik jeles személyiségünk, 1956-os hősi halottunk: Fedor Lajos.

Mindössze húszéves volt, amikor egy géppisztolysorozat kiontotta az életét Budapesten, a Corvin köztől nem messze. Temetésén sok száz vörösvári vett részt. Sírját az elmúlt évben újította fel Sax László kőszobrász, mivel korábban valaki lelopta a műkő sírról a kőgalambot. A sír a 3. számú parcellában található.

Molnár Sándor, a Pilisi Kulturális Örökségünk Védelméért Alapítvány elnöke és jómagam, mint a kuratórium tagja a konferencia utáni fogadáson megbeszélést folytattunk dr. Gedai István elnökhelyettessel és dr. Katona Tamással a két sírhely védetté nyilvánításáról. A Bizottság két befolyásos tagja igen kedvezően fogadta felvetésünket, és arra biztatott hogy minél előbb fogalmazzuk meg az erről szóló kérvényünket.

Az Alapítvány tájékoztatta Gromon István polgármestert a két sírhely védetté nyilvánításának szándékáról. Moór Anna síremlékének helyreállítását az Alapítvány vállalja magára.

Ha minden kedvezően alakul, Moór Anna és Fedor Lajos sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 2007-ben nyilváníthatja a Nemzeti Sírkert részévé. Az ehhez kapcsolódó ünnepségre neves személyiségek is meghívót kapnak. A fejleményekről folyamatos tájékoztatást adunk.

Fogarasy Attila

ELŐZŐ OLDAL 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 - oldal KÖVETKEZŐ OLDAL
FEL A LAP TETEJÉRE