ELŐZŐ OLDAL 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 - oldal KÖVETKEZŐ OLDAL

8. oldal In memoriam

Walper atya koporsójánál

December 22-én a csobánkai templomban végső búcsút vettek Franz Walper kanonoktól. A gyászmisét számos egyházi méltóság és a környező települések plébánosai részvételével dr. Paskai László, nyugalmazott esztergomi érsek, bíboros celebrálta. Walper atya egyszerű, dísztelen koporsóját a templom előterében lévő kriptában helyezték örök nyugalomra.

A temetés napján, fertályórával a szertartás kezdete előtt Walper atya tisztelői már zsúfolásig megtöltötték a római katolikus templomot. Sokan kiszorultak a templomudvarba. A bentlévők német nyelvű egyházi énekeket énekeltek, a kint lévők halk beszélgetésekben idézték fel a 77 éves korában, hosszan tartó súlyos betegségben elhunyt egyházi méltóság emlékét.

Nagyításhoz kattintson a képre!
Dr. Paskai László nyugalmazott esztergomi éresek, bíboros celebrálta a gyászmisét. Az előtérben Walper atya egyetlen virágkoszorúval díszített koporsója

A szertartásra Pilisvörösvárról és Pilisszentivánról is sokan eljöttek. A padsorokban helyet foglaltak Gro-mon István polgármester, Sax László kisebbségi elnök, a Gradus Egyesület tagjai, Gromon Andrásné, a hagyományőrző Egyesület elnöke és még számos vörösvári polgár. Eljött a szentiváni énekkar is, hogy közreműködésükkel járuljanak hozzá a szertartás emelkedett hangulatához. Walper atya magyarországi tevékenységének jelentősége fejeződött ki azáltal is, hogy búcsúztatásán Heinek Ottó, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnöke is részt vett.

11 órakor megszólaltak a harangok a szertartás kezdetét jelezve. Néma csend ülte meg a templomot, majd bevonultak a bíboros úr, a püspökök, plébánosok, és helyet foglaltak a templom szentélyében az egyetlen virágkoszorúval feldíszített koporsó mögött.

A szertartást dr. Paskai László nyugalmazott esztergomi érsek, bíboros vezette. A mise során több emlékbeszéd is elhangzott, amelyekben méltatták az elhunyt érdemeit, kiemelkedő egyházi és közéleti tevékenységét.

Várhegyi István kanonok emlékbeszédében többek között elmondta, hogy Franz Walper a kommunista történelemhamisítás ellen fellépő és felvilágosító jellegű, német nyelven írott és külföldön nagy példányszámban megjelent Magyarország története című könyv szerkesztője és kiadója volt.

1956-ban ellátó bázist szervezett, amely rendszeresen gyógyszerekkel, kötszerekkel és tápszerrel látta el a magyar forradalom és szabadságharc rászorultjait. A mosonmagyaróvári vérengzés sebesültjeinek elsőként ő hozott vérplazmát és gyógyszereket.

A magyar katolikus egyházat jelentős adományokkal támogatta. Adományainak köszönhető a csobánkai templom, a plébánia és a kegykápolna felújítása. Nagylelkűségét dicséri az esztergomi bazilika leégett tetőszerkezetének rendkívül gyors helyreállítása is. Ezenkívül megszámlálhatatlan az az anyagi és lelki segítség, amit nyugati kapcsolatai révén előteremtett szenvedő testvéreinek megsegítésére.

De eljött az az idő, amikor újra és újra elmondta, hogy „Készülök az Istennel való nagy találkozásra.”

„Ez a mondat azonban számára – hangsúlyozta a kanonok úr – nem frázis, hanem élet és valóság volt. Nem félve, nem nyugtalankodva, hanem végtelen nagy hittel vette tudomásul súlyos betegségének egyre nehezebbé váló keresztjét. Tudta jól, akiket igazán szeret az Isten, azokat keményen megpróbálja. A legnagyobb gyötrelmek napján sem csillant meg könnycsepp a szemében. Hős volt. Nemcsak a szenvedésnek, hanem a türelemnek, az alázatnak, a mélységes igaz hitnek és a rendíthetetlen Isten- és emberszeretetnek a hőse.”

Török István polgármester az önkormányzat nevében búcsúzott, amely 1993-ban díszpolgári cím adományozásával köszönte meg azt a sok-sok jót, amit Walper atya a településéért tett. Életét a következő szavakkal jellemezte: „hűség, tisztaság, öröm, szeretet, ragaszkodás, igazság, jóság, önfeláldozás”. Szellemiségét gyertyához hasonlította, amely fényesen világított ebben a gyarló világban, s amelynek fényéből nagyon sok ember részesülhetett.

Török István emlékező beszédét így folytatta: „Kedves Walper atya, most, hogy búcsút veszünk tőled, azt kérdezhetnénk tőled, vajon hová tűnik el, amit életedben összegyűjtöttél? Hová tűnik el jóságod, igazságod, tudásod, szereteted? Hová tűnnek el a tartalmas életről való gondolataid, mindennapi beszéded fordulatai? Ez a rengeteg gyászoló ember jól tudja a választ. Mindazt, amit összegyűjtöttél, királyi örökségként hagytad ránk. És mi visszük tovább. Épülünk belőle. Önzetlen szeretetedből, gondoskodó jóságodból, végtelen türelmedből, figyelmeztető gondolataidból, eszméidből, igazságos szellemiségedből.

Drága, Walper atya, nyugodj békében!"

A gyászmise végén a templom kriptájában végső nyugvóhelyére helyezték Walper atya koporsóját. A sírhelyet dr. Paskai László bíboros áldotta meg. A templomból távozó hívek még egy utolsó pillantást vethettek Walper atya koporsójára, majd a sírboltra ráhelyezték a súlyos kőfedelet, amelyet koszorúk és virágok borítottak el.

Walper atya sírja bizonnyal zarándokhely lesz, ahová a vörösváriak is gyakran ellátogatnak majd, megköszönve azt a sok jót és szépet, amit városunkért és a németségért tett.

Fogarasy Attila

 

ELŐZŐ OLDAL 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 - oldal KÖVETKEZŐ OLDAL
FEL A LAP TETEJÉRE