ELOZO OLDAL1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 - oldal KÖVETKEZO OLDAL

2. oldal Beköszöntő

Megfogyva bár ...
200 éven belül kihal a magyar?

„Előbb a kocsi, utána a kicsi” – sommázta Lakner Zoltán június 4-i családpolitikai előadásán a Városháza tanácstermében a mai fiatalok családalapítási szokásait. Az esztergomi Vitéz János Tanítóképző Főiskola tanszékvezető tanárát a Napos Oldal Szociális Központ hívta meg „Érték vagy válság, avagy a családpolitika mint rendszer” címen előadást tartani. Az alábbiakban ezen előadás néhány tanulságos megállapítását és megdöbbentő adatát osztjuk meg olvasóinkkal.

Az előadó szerint az elmúlt évtizedben jelentősen megváltoztak a családalapítási szokások. Ma már nemcsak a férfiak házasodnak később – 26-28 éves korban –, hanem a nők is. Megnőtt ugyanis a felsőfokú tanulmányokat végzettek száma. A magasan képzett nők az egyetemi, főiskolai tanulmányok után szeretnék a megszerzett tudást használni, ezért munkát vállalnak, karriert építenek…, a házasság, a gyermekvállalás hátrébb szorul vagy ki is szorul az életükből.

Nagyításhoz kattintson a képre!

A csíksomlyói búcsúban

Felmérések szerint a mai családok többsége csak a lakás és a kocsi megszerzése utánra tervezi a gyermeket. Azaz: „Előbb a kocsi, utána a kicsi.” Mivel a diploma, a karrier és az egzisztencia megszerzésének elsőbbsége miatt a családalapítás és a gyermekvállalás ideje kitolódik, jelentősen csökken a további gyermekek vállalásának hajlandósága is. Egyre nő az olyan – főleg értelmiségi – nők száma, akik 40 éves koruk felett szülik meg az első gyereket. (Nagymamáink korában a 30 éves hajadon, gyermektelen nő már vénlánynak számított.) Aki ilyen idős korában vállal gyereket, egyszerűen kifut az időből: nem fog tudni második vagy harmadik gyermeket szülni.

Egy emberöltővel (25-30 év) ezelőtt Magyarországon még 160-180 ezer csecsemő született egy évben, ma ez a szám 90 ezer körül alakul.

A születések számának csökkenése a statisztikák szerint már 150 éve tart Magyarországon, de csak 1956 nyarától érezhető erőteljesebb mértékben. Ha ezt a folyamatot nem sikerül megállítani, 200 éven belül kihal a magyarság Európában. Lehet, hogy lesz egy Magyarországnak nevezett ország, de abban már nem magyarok fognak élni.

Aki túl durvának, riogatónak tartja ezeket a számokat, az gondoljon bele, hogy népszámlálási adatok szerint 1990 és 2001 között a Kárpát-medencében 800 000 magyarral lett kevesebb. Reális számítások szerint 2021-re további 1,2 millióval csökken majd a magyar anyanyelvűek száma.

(Már ma is illúzió 15 milliós magyarságot emlegetni…, hát még egy emberöltő múl-tán…)

Sovány vigasz a számunkra, hogy a népesség csökkenése nemcsak Magyarországot, de nagyrészt Európát is jellemzi. A vén kontinens egyes országaiban 40 %-kal csökkent az elmúlt évtizedekben az őslakosság, és ez a folyamat megállíthatatlannak látszik. Európa szinte beszippantja a harmadik világból – más értékrenddel, szokásokkal és vallással – betelepülő népességet. (Egy jellemző hír: a svéd hadseregben nemrégiben engedélyezték a turbán viseletét.)

A szakemberek szerint az európai jóléti államokban a vallásosság csökkenése is egyértelműen kihat a gyermekvállalásra és a termékenységre. A vallásos családokban nagyobb a gyermekvállalási kedv. A vallástól való eltávolodás demográfiai veszteséggel jár. „Az öngyilkos ateista társadalmak felszámolják magukat” – mondta keserűen az előadó.

A gyermekvállalást az is befolyásolja, hogy az élettársi kapcsolatok aránya folyamatosan nő a mai Magyarországon. A fiatalok közül sokan amolyan próbaházasságnak gondolják az élettársi kapcsolatot. Ennek megvan az a veszélye, hogy nem kipróbálják, hanem „elhasználják” egymást.

A házasságot sokan formalitásnak tartják, pedig nem az. A házasság nem pusztán egy papír, hanem komoly és megfontolt szerződés egy egész életre.

Mindezeken felül folyamatosan nő a fiatal férfiak és nők meddősége is.

Ami azonban – Lakner Zoltán szerint – leginkább felháborító: az abortuszok számának növekedése.

– Az abortuszt támogatók azzal szoktak érvelni – fejtette ki az előadó –, hogy a nő azt csinál a saját testével, amit akar. Ezzel a liberális állásponttal nem szabad egyetérteni. A magzat ugyanis egy másik élet. Az nem ő, hanem egy másik személy, akinek az életével nem rendelkezhet senki. Az abortusz nem más tehát, mint gyilkosság. Ha ezt végiggondoljuk, iszonyodva döbbenünk rá, hogy Magyarországon és Európában folyamatos tömeggyilkosság zajlik évtizedek óta.

Előadásának második felében a családpolitika lehetőségeiről ejtett szót Lakner Zoltán.

A családpolitikának számos pillére van Magyarországon, ilyenek a családtámogatási rendszerek (pl. gyes), a családsegítő és családvédelmi szolgálatok, a gyermekjóléti szolgálatok, családsegítő közösségek, vagy a különböző otthonteremtő programok. Ezek együttesen jó hátteret teremtenek a családalapításhoz és gyermekneveléshez. (A világ számos országában semmiféle segítséget nem ad az állam a családoknak a gyermekneveléshez.)

Az önkormányzatok is hozzá tudnak járulni a maguk módján mindehhez. Az előadó Esztergom pozitív példáját említette. Ebben a városban igazán családbarát önkormányzat működik. Az úgynevezett Szent Miklós-program keretében minden esztergomi születésű és illetőségű gyermek után félmillió forintnyi összeget kötnek le egy közös számlán, s ehhez minden évben hozzátesznek 50-50 000 Ft-ot. A gyermek 21 éves korában veheti fel az összeget (több mint 3 millió forintot), melyet tanulmányai folytatására, esztergomi lakás vásárlására vagy házépítésre használhat fel. Az eredmény: 50 %-kal nőtt az újszülöttek száma a városban.

Az előadó hangsúlyozta a politika felelősségét is a gyermekvállalásban: mindig pozitív üzenetekkel kell szolgálnia a családok számára. Néhány példát is mondott erre:

A magzatvédelmi törvény elfogadása után például 20 %-kal csökkent, a Bokros-csomag bevezetésekor viszont ismét emelkedett az abortuszok száma.

Lakner Zoltán végezetül felhívta közönségének figyelmét arra is, hogy a gyermekfogyás következtében 1-2 évtizeden belül összeomlanak a jelenlegi társadalombiztosítási rendszerek. Egyszerűen nem lesz, aki fenntartsa ezeket. – Ne felejtsük: „a gyermek a legjobb adófizető” – fejezte be e sokat mondó kijelentéssel előadását Lakner Zoltán.

Az érdekfeszítő – és sajnos helyenként lehangoló – előadás kapcsán dr. Réthy Zoltán jutott eszembe, aki a Trianon okozta hatalmas vérveszteségünket az újszülöttek által kívánta pótolni, éppen ezért is sokat tett az anya- és csecsemővédelem terén.

„Nekünk a gyermek nem a gondok többje,

De új ígéret, új honfoglalás,

Az anyjuk úgy néz fénylő nagy szemökbe,

Mint szebb jövőbe látó vallomás.”

– írja egyik szenvedélyes hangú, szép versében (Hadak útján).

A doktor úr öreg korában bizonyára szomorúan látta, hogy reményei szertefoszlanak, és az abortuszok számának növekedése, a születések számának csökkenése, a magyarság vészes fogyása egy második, végleges Trianon felé sodorja a magyarságot.

Szóval akkor marad a jól bevált szlogen: „Előbb a kocsi, utána a kicsi?”

Fogarasy Attila

 

ELOZO OLDAL1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 - oldal KÖVETKEZO OLDAL
FEL A LAP TETEJÉRE