ELŐZŐ OLDAL 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 - oldal KÖVETKEZŐ OLDAL

4. oldal In memoriam

Miska bácsi utolsó útja

2007. március 7-én, életének 89. évében elhunyt vitéz Fogarasy-Fetter Mihály pedagógus, könyvtárvezetõ, helytörténeti kutató, Pilisvörösvár díszpolgára. Miska bácsit sok száz tisztelõje kísérte el utolsó útjára március 13-án a pilisvörösvári temetõben.

Vitéz Fogarasy-Fetter Mihály fehér liliomokkal díszített koporsóját némán állták körül a gyászoló család tagjai, a rokonok, barátok, a szellemisége elõtt tisztelgõ cserkészek, az életműve elõtt fejet hajtó kollégái, a település érdekében kifejtett munkájáért hálás képviselõ-testület tagjai, nevelõ szavait, gazdag tanításait magukévá tevõ tanítványai, s mind-mind, akik ismerték és tisztelték õt.

Nagyításhoz kattintson a képre!Koporsójára végakarata szerint anyanyelvén íródott fel neve: Michael Fogarasy-Fetter. A koporsó elõtt díszpárnára tűzve nemrégiben kapott magas állami kitüntetése – Magyar Köztársasági Bronz Érdemkereszt – hirdette, hogy országos szinten is elismerték munkásságát.

Miska bácsit – aki egész életében hithű keresztény volt – Boros Zoltán plébános úr búcsúztatta a katolikus egyház temetési liturgiája szerint.

A plébános úr többek között megemlékezett arról, hogy Miska bácsinak szívügye volt a német nyelvű mise, és sokat tett az új német nyelvű egyházi énekeskönyv kiadása érdekében is.

„Az egész élete nevelésrõl szólt. Hitre és szeretetre nevelte a fiatalokat, de nemcsak az osztályteremben tanított, hanem az élet nagy iskolájában – egészen élete végéig. Megköszönjük neki az elvégzett munkát és a Jó Istennek is, hogy õt adta számunkra, aki értékesebbé tette életünket” – emlékezett meg e szavakkal Boros Zoltán plébános úr az elhunytról.

A város nevében Gromon István polgármester mondott búcsúbeszédet, amelyben felvázolta a város nagy halottjának életét és munkásságát.

Nagyításhoz kattintson a képre!Személyiségérõl, emberi értékeirõl, hivatásáról és hitérõl a polgármester úr a következõket mondta:

„Most, hogy Miska bácsi már elment, elmondhatjuk, hogy õ nemcsak tanár, könyvtáros és helytörténész volt, hanem példamutató ember is. Olyan ember, aki minden munkáját lelkiismeretesen, szorgalmasan és alázattal végezte. Fáradhatatlanul tanította az iskolában a németet, gyarapította, gondozta a könyvtárat. Sokan emlékszünk még arra, hogyan csomagolta saját kezűleg újságpapírba a kikölcsönzött könyveket, hogyan tűzte rájuk a gemkapcsot, és hogyan figyelmeztetett mindenkit arra, hogy a könyvekre vigyázni kell.

Halk beszédével, egyenes tartásával, komoly tekintetével önkéntelenül is tiszteletet keltett az emberekben. Kiegyensúlyozottság, önfegyelem és mértéktartás sugárzott belõle. Olyan ember benyomását keltette, aki elfogadta sorsát, az emberi élet korlátait, a mindenkori adott helyzetet, és igyekezett kihozni belõle azt, ami tõle tellett. Mindig új és új célokat tűzött maga elé. Sem a külsõ társadalmi körülmények, sem az élet nehézségei, sem betegségek, sem korának elõre haladása nem akadályozta meg abban, hogy tevékenykedjen, alkosson.

Optimista, nyitott ember volt: a nehézségek ellenére tudott örülni annak, ami jó, szép. Megvigasztalta a természet szépsége, egy virágzó meggyfa, egy igaz emberi szó. Szívesen beszélgetett mindenkivel. Szeretett kérdezni és saját gondolatait is szívesen osztotta meg másokkal.

Hűséges ember volt. Egész életében ragaszkodott ifjúkori cserkésztársaihoz, tanítóképzõs osztálytársaihoz, volt katonatársaihoz, iskolai kollégáihoz, barátaihoz. Rajongva szerette az õt egyedül felnevelõ özvegy édesanyját, hűséges társát, Ibolyka nénit, gyermekeit és azok családját. Nagyon büszke volt unokáira, és boldogan gyönyörködött dédunokáiban.

De nemcsak kortársait tisztelte, hanem a múlt nagyjait, értékeit is. Megbecsülte vörösvári õseinket, nemzetiségi múltunkat és hagyományainkat. Szenvedélyesen gyűjtötte Vörösvár történetének minden mozzanatát: adatokat, képeket, dokumentumokat. Ugyanakkor magáénak vallotta és tisztelte a magyar történelmet, nemzeti példaképeinket, nagy íróinkat és költõinket is.

És tisztelte a Teremtõt is. Párbeszédben állt Istennel, hitt az örök életben, és igyekezett megtartani mindazt, amit a keresztény életrõl tanult. Folyamatosan számot vetett sorsával, önmagával, tetteivel, õszintén szembenézett hibáival és erényeivel egyaránt.

Miska bácsi mértékadó ember volt. Évtizedeken át õ volt a kisszámú helyi értelmiség egyik oszlopos tagja. Vállalta származását, küldetését, itthon maradt közöttünk, velünk és értünk élt és dolgozott a 40-es, 50-es, 60-as, 70-es, 80-as és 90-es években egyaránt. Felelõsséget érzett és vállalt tanítványaiért, a falu egész közösségéért.

Munkásságát többször elismerték hivatalosan is: 1943-ban a doni harcokban mutatott hõsi helytállásáért a „Magyar Érdemrend Lovagkeresztje hadiszalagon kardokkal” kitüntetést kapta. 1959-ben a népművelés terén kifejtett kiváló munkája elismeréséül a „Szocialista kultúráért kitüntetõ jelvény”-t vehette át. 1971-ben a községi könyvtár „Kiváló könyvtár” miniszteri kitüntetést kapott. 1993-ban az önkormányzat Pilisvörösvár Díszpolgára címet adományozott Miska bácsinak. 1996-ban a Pest Megye Művészetéért díjat vehette át. 1997-ben felvették a Vitézi Rendbe. Végül tavaly, 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemkereszt Bronz Fokozatát kapta.

Miska bácsi a sok kitüntetés ellenére sem bízta el magát. 2000. október 14-én ezt írta naplójába: „…napok óta azon gondolkozom, hogy hosszú életemnek volt-e értelme, volt-e haszna. Az alapot mindenesetre Ohmüllner Márton plébános és a cserkészet adta meg. Nekik köszönhetem, hogy a legnehezebb körülmények között is ember tudtam maradni. Bár sokszor megvádoltak, elárultak, megaláztak, mégis képes voltam nekik megbocsátani. Igaz, elfelejteni nem tudtam. …Én csak közepes tehetséget kaptam, nem teremtettem világrengetõ alkotásokat. De amire képességet és tehetséget kaptam, azt embertársaim javára alkottam. Csak a jövõ fogja eldönteni, hogy használtam-e a tanítói, a könyvtárosi és a nemzetiségünkért küzdõ tevékenységemmel.”

Tisztelt Gyászolók!

Mi, akik most itt állunk Miska bácsi koporsójánál, tudjuk a választ ezekre a kérdésekre. Tudjuk, hogy a Csonka–Rübl–Hidas–Fogarasy-féle nagy generáció utolsó tagját veszítettük most el. Tudjuk, hogy Miska bácsi vörösvári emberek százainak, ezreinek gazdagította az életét. Tudjuk, hogy Miska bácsi kérdéseire a válasz: „Igen, volt értelme!”

Kedves Miska bácsi!

Köszönjük munkádat, fáradságodat, küzdelmedet és tanításodat.

Isten veled, nyugodj békében!”

Háziorvosa és barátja, dr. Hidas István német nyelven búcsúzott az elhunyttól, kiemelve, hogy kiváló pedagógus, hazafi, és mélyen vallásos ember volt, aki a fiatalokat a jóra és jóakaratra nevelte. Élete példaként áll elõttünk.

A búcsúbeszédek elhangzása után a koporsóvivõk vállukra vették a koporsót, hogy végsõ nyugvóhelyére vigyék az elhunytat. Vitéz Fogarasy-Fetter Mihályt – végakarata szerint édesanyja sírjába temették. Utolsó útjára a saját maga által kiválasztott zeneszámok és német nyelvű énekek kísérték õt.

Sírját – de még a szomszédos sírhelyeket is – ellepték a kegyelet és a tisztelet koszorúi és virágai.

Emlékét, tanításait megõrizzük.

- f-

Részlet dr. Hidas István búcsúbeszédébõl:

Nagyításhoz kattintson a képre!

Miska bácsi a német nyelvű egyházi énekeskönyvvel a kezében

„Ich Hoffe, sein Leben, sein Beispiel ist ein Beweis für uns alle, die glauben und hoffen: ein jeder, der so aufrecht und offen lebt, erhielt seine Belohnung. Wenn nicht hier auf der Erde, bestimmt in der Überwelt. Ich hoffe dort drüben treffen wir uns, Michael Fogarasy-Fetter ruhe sanft bis in die Ewigkeit.

Zs. Dobozy Erzsébet

Pilis szép vidéke
Fogarasy-Fetter Mihálynak

Rólatok nem egy költõ énekelt,
ki itt, köztetek otthonára lelt.
Volt, ki tovább ment, volt, ki ittmaradt,
és volt, ki itt nyugszik a föld alatt.
És végül akadt egy író-tanár,
ki mindent megírt rólad, Vörösvár!
Több évszázados múltad, jelened,
egész életét szánta Teneked!
És milyen jó, hogy van egy Krónika,
olvashat városunk minden fia.
Az idõ múlik, soha meg nem áll.
Marad a könyv, mit megírt a tanár.

Alapja ez a távoli jövõnek.
Régiek mennek és új idõk jönnek.
Nemcsak a könyvért jár a köszönet;
az ifjúságért, akiket nevelt!
A jövõben is adja Istenünk,
ilyen kiváló tollú,
önzetlen szorgalmú
pedagógusaink legyenek nekünk!

Pilisvörösvár, 2005. 04. 15

MICHAEL FOGARASY-FETTER GESTORBEN

Es ist schon wieder ein wertvoller, auf-richtiger Mensch von uns gegangen. Michael Fogarasy-Fetter, der Pädagoge, Bibliothekar und Heimatforscher ist am 7. März 2007, kurz vor seinem 90. Geburtstag nach einer schweren Krankheit gestorben.

Dank seiner besonderen Persönlichkeit hatte er ein buntes, volles Leben, das beispielhaft und anerkennenswert ist. Er erwarb sich unschätzbare Verdienste u. a. in der Bewahrung und Weitergabe der deu-tschen Sprache, Kultur und Traditionen.

Michael Fogarasy-Fetter erhielt 1936 das Lehrerdiplom, unterrichtete dann auch Deutsch, gründete und leitete die Biblio-thek. In den 60-er Jahren organisierte er einen Literaturkreis und ließ viele seiner eigenen Publikationen in deutscher und ungarischer Sprache erscheinen. Er leistete einen großen Beitrag zum Ausbau der Part-nerbeziehungen Werischwars zu Deutsch-land. 1994 wurde seine Monographie über die Geschichte und Ethnographie von Pilisvörösvár in ungarischer und deutscher Sprache herausgebracht, und 1999 erschien sein Band, in dem die berühmten Persön-lichkeiten seiner Heimatstadt vorgestellt werden. Michael Fogarasy-Fetter war einer der Initiatoren und lange Zeit hindurch auch aktiver Mitwirkender der deutsch-sprachigen katholischen Messen in We-rischwar. Er organisierte jahrelang, wer an welchem Sonntag die Lesung vorlesen soll und versuchte dabei – mit Erfolg – die junge Generation einzubeziehen. Bei der Herausgabe des Gebetsbuchs „Unser hei-ligstes Erbe” (erschienen im Jahr 1997) spielte er auch eine besondere Rolle. Er hinterließ auch einige wertvolle Manu-skripte, wie z.B. Die Geschichte von We-rischwar 1945-1965, Die Geschichte der Werischwarer Bibliothek und seine eigene Biographie.

Für seine Verdienste erhielt er zahlreiche Auszeichnungen: Ritterkreuz des ungarischen Verdienstordens (1943), Aus-zeichnung „Ausgezeichneter Bibliothekar”, Ehrenbürger der Stadt Werischwar (1993), Goldenes Diplom, Diamantendiplom, Eisernes Diplom, Rubindiplom (2006) und Bronzenes Verdienstkreuz der Ungarischen Republik (2006). 2001 erhielt er auch die „Ehrennadel in Gold für das Ungarn-deutschtum”.

Mit seiner Vielseitigkeit, Fachkompe-tenz und Intelligenz errang er die Anerken-nung und Ehre seiner Kollegen, Schüler und Mitmenschen. Seiner bewussten und humanen Verhaltensweise ist es zu verdan-ken, dass er bei allen beliebt war. Er hatte ja zu jedem einige gute, oft aber auch belehrende Worte zu sagen.

Lieber Miska bácsi, in deinem Leben warst du für uns wert und teuer, in deinem Tode bleibst du unvergesslich.

Immer, wenn du meinst es geht nicht mehr,
kommt irgendwo ein Lichtlein her,
dass du es noch einmal wieder zwingst
und von Sonnenschein und Freude singst,
leichter trägst du des Alltags harte Last
und wieder Kraft und Mut und Glauben hast.

(Ein optimistisches Zitat von den vielen Zitaten, das ich von Miska bácsi nach einer Sonntagsmesse erhalten habe.)

Ibolya Sax

Árvai György
1946-2007

Ha a nekrológ kísérlet egy ember életének bemutatására, akkor erre a feladatra éppen az elhunyt lenne a legalkalmasabb. Mindenki más életének csak egy-egy szeletét ismerheti.

Nagyításhoz kattintson a képre!Szülei, mindenkori párja, gyermekei, barátai, elveinek társai, és hobbytársai csak az együtt eltöltött évek, napok, órák beszélgetések alapján alkothatnak képet Róla.

Gyurinak Kispesten élõ szülei 1946. december 23-i születését követõ idõszakban nevelése mellett Budapesten gondoskodtak általános iskolai tanulmányairól.

Jól és praktikusan gondoskodó szülõk akkoriban az érettségi mellett szakmát is adtak gyermeküknek. Ezért az ifjú Árvai Györgyöt szülei 1961 és 65 között a budapesti Széchenyi István Közgazdasági Technikumba íratták, ahol annak kereskedelmi tagozatán technikusi oklevelet szerzett. Ez az oklevél képesített könyvelõi, vállalati tervezõi és statisztikusi állások betöltésére jogosította, és így tudott négy év gyakorlatot szerezni különbözõ nagykereskedelmi vállalatoknál.

Vélhetõen a keresettel rendelkezõ önálló fiatalember döntése volt a továbbtanulás a Kereskedelmi- és Vendéglátó-ipari Fõiskolán. Elhatározásának komolyságát mutatja az is, hogy az idõben befejezett tanulmányai után kereskedelmi üzemgazdász diplomát kapott.

A diploma eredményeként lehetett 1973-tól kezdve a Pest Megyei Vendéglátóipari Vállalat üzletvezetõje.

Tehetségét mutatja, hogy 1979 és 80 között között a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Fõosztályán, a neves közgazdász Liska Tibor mellett dolgozott ügyintézõként. Õk dolgozták ki az akkoriban forradalminak számító magánkezdeményezést és üzletmenetet lehetõvé tévõ, ún. „gebines üzletvezetés” módszerét.

Ezt követõen a kísérleti bevezetését vállalta el Gyuri a Pest Megyei Vendéglátóipari Vállalatnál.

A gebin volt a szocialista nagyvállalatoknál a szabadság elsõ fuvallata.

Bár Gyuri már 1973 óta vörösvári lakos, és oszlopos tagja a Vadásztársaságnak és a Horgászegyesületnek, mi magunk Gyurit a rendszerváltoztatás körüli közel egy évtizedében ismerhettük csak meg, és ez életének éppen a közéleti működést átfogó idõszaka.

Párja szerint: „Hitt abban, hogy végre valóban szabad országban élhet. Nem érdekelte az sem, hogy anyagilag rosszabbul járt.”

Hite bátorságot is adott neki, mert akkor lépett be a helyi MDF-szervezetbe, amikor a szovjet tankok és csapatok még itt suny-nyadtak a laktanyáikban, és a munkásõrök pisztollyal a zsebükben lófráltak köztünk.

Részt vett a lázas, lelkes szervezkedésekben: lapalapításban, az MDF-piac létrehozásában. A piac körüli meggyfákat a választás második fordulójában ültettük a feleslegesnek tartott plakátok helyett, és azok a fák Gyuri keze nyomán ma is teremnek.

Munkája ezen a téren is eredményes volt, az elsõ szabadon választott – a rendszerváltó – képviselõ-testület tagja lett az MDF-frakció tagjaként.

Lehetett volna a vadászok, horgászok, vállalkozók, erõszakos, vagy sunnyogó lobbystája, azonban mindig a közjó vezérelte szavazó kezét.

Képzettsége nem tette beképzeltté, egyszerű üzletvezetõként tette a dolgát.

Derűs élményeim közé tartozik az a guggolós utazás, amit elsõ utas ülés nélküli „vadász-Trabantjában” tettem sürgõs esetként külföldi delegáció fogadásához, más szállítóeszköz nem lévén

Az MDF-frakción belül is a higgadt, középerõkkel tartott.

Az Õ türelmét már meghaladta az MDF párttörténetének hullámvasútja, nem akarta, nem tudta követni a kilépések, kizárások áttekinthetetlen dzsungelének sűrűjét. Csalódva visszavonult, de mindig barátunk maradt.

Állandóan nagy terveket kovácsolt, de a mindennapjait a természet pillanatainak megfigyelésével, szeretetével gazdagította.

Ha valaki kérdezte, szívesen beszélt a gombákról, mutatta meg szárított gyűjteményét. Ültetett fát, gyermekeket nemzett, Viktória Beatrixot, és Zoltán Istvánt, házat épített.

Már csak azt a könyvet kellett volna megírnia, ami a többi elvégzett férfikötelesség után még hátra maradt. Mire annak a könyvnek nekiállt volna, a munkájával jól megérdemelt nyugdíj mellett, addigra más feladatra szólította Teremtõje.

Emléke maradjon közöttünk.

Botzheim István
MDF elnök Pilisvörösvár, 1988-1993

 

Emlékmise és sírszentelés
– egy éve halt meg Mits János

Tájékoztatásul közöljük, hogy fõtisztelendõ Mits János temetésének évfordulója lesz április 21-én, szombaton. Bakony-szentivánon déli 12 órakor emlékmise lesz érte. Elõtte, 11 órakor magnófelvételrõl meghallgatjuk egyik elõadását, amit 1970-ben Pilisvörösváron tartott ifjúsági hittanórán „A hitetlenség okai” címmel. A mise után sírkövének megszentelése lesz a temetõben.

Tisztelettel hívjuk és várjuk azokat, akik szeretik és tisztelik õt.

Bauer Gizella
06-20-375-6984


Köszönet az együttérzésért!

Köszönetet mondunk mindazoknak,
akik felejthetetlen halottunk,
vitéz Fogarasy-Fetter Mihály
temetésén megjelentek, õt utolsó útjára elkísérték,
sírjára virágot, koszorút helyeztek.
Köszönetet mondunk mindenkinek,
akik fájdalmunkban osztozva részvétüket,
együttérzésüket kifejezték.

Fogarasy és Lerch család

Köszönetnyilvánítás

Nagyításhoz kattintson a képre!A gyászoló család köszönetet
mond mindazoknak, akik
SZABÓ ÉVA
elhunyta alkalmából részvétüket
nyilvánították vagy bármilyen
módon együttérzésüket kifejezték,
és 2007. február 23-án utolsó
útjára elkísérték.






ELŐZŐ OLDAL 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 - oldal KÖVETKEZŐ OLDAL
FEL A LAP TETEJÉRE