ELŐZŐ OLDAL 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 - oldal KÖVETKEZŐ OLDAL

14. oldal Sport

Labdarúgás

Csak reálisan
Ez az új mottó a Pilisvörösvári Labdarúgó SE életében. Ahogy a klub gazdasági igazgatója, Heer István korábban nyilatkozta, mostantól fogva egy fillért sem költenek a játékosok javadalmazására. Akinek ez nem tetszik, mehet Isten hírével.
Nagyításhoz kattintson a képre!

Az egyesület a 2008/2009-es idényben, a megyei másodosztályban szerepel. Úgy tűnik, ez a megyei első-és másodosztály közötti liftezés mostanában a vörösvári foci egyik jellemzője. De talán most már megállapodik valahol, amennyiben a vezetők elszántsága megmarad. S úgy tűnik, erre reális esély van. Széplaki József, aki Wohl Zoltántól vette át az edzői teendők ellátását, legalábbis bízik az új tervek sikerében.

– A célunk, hogy a vörösvári és környékbeli játékosokra építve, amatőr alapokra helyezve szervezzük újjá a sportágat – mondja. – A mostani elképzelések, és az új gazdasági helyzet láttán sok játékos elhagyta a felnőtt csapatot. A korábbi gárdából négy játékos maradt meg, a többiek alapvetően az ifjúsági csapatból kerültek fel a felnőttek közé. Eddig is azt szerettük volna, hogy fokozatosan minél több saját nevelésű fiatallal töltsük fel a keretet, most ez a folyamat felgyorsult.

– Milyen az idősebb és fiatalabb játékosok aránya?

– Tény, hogy most hiányzik egy középgeneráció, csak két-három, 25-27 éves focistánk van. De abban reménykedem, hogy a 35 évnél idősebb játékosok kitartanak addig, amíg a mostani 18-19 éves fiataljaink beérnek. A megyei másodosztályban nem szokatlan, hogy akár még negyven év felett is aktívak maradnak a játékosok.

– Ez az osztály elegendő motivációt jelent a labdarúgóknak?

– Én úgy tapasztalom, hogy igen. A megyei első osztály ennek a csapatnak túl erős lett volna. S az, hogy most javarészt környékbeli csapatokkal játszunk, még jobban motiválja őket, hiszen meg akarják mutatni a „szomszédváriaknak”, hogy ki a jobb.

– És ki a jobb?

– Egyelőre még az ellenfelek. Az eddig eltelt nyolc mérkőzésen ötször döntetlenre végeztünk, és háromszor kikaptunk. Erre azonban számítottunk, hiszen a csapatunk teljesen átalakult. Így is lehettünk volna egy kicsit szerencsésebbek. A listavezető Pereg ellen kihagytunk két büntetőt, így kaptunk ki 2-0-ra. A csapatkapitány, Balázs Gergely a harmadik fordulóban megsérült, és maródi az egyik ifjúsági korú csatárunk, Szmetana Balázs is. Ha ők felépülnek, és az edzéseken sikerül még jobban összecsiszolni a gárdát, tavasszal már jobbak lehetünk.

– És mi a helyzet a felügyeleted alá tartozó korosztályos csapatokkal?

– Az ifjúsági csapatból öt-hat játékost kivettünk, ők rendszeresen a felnőttben játszanak. Ezzel természetesen meggyengült a gárda, de ennek is van jó oldala, hiszen így több lehetőséget kapnak a többiek. Ebbe a csapatba csak két serdülőkorú játékost hoztunk fel, hiszen szerencsére így is a bőség zavarával küzdünk. A serdülőknél is nagy létszámmal, 26 játékossal dolgozunk. Most úgy látom, velük ott leszünk a dobogón. Az U-13-as korosztályban is van 25-26 játékosunk. ők a Budai körzeti bajnokságban játszanak, méghozzá kitűnően. A 2007-es bajnok Piliscsabát például 6-2-re, Biatorbágyot 6-0-ra verték. Ez a csapat képes arra, hogy megnyerje a bajnokságot! Ennél a korosztálynál egyébként azt gyakorlat, hogy akik kevesebbet játszanak, az ellenfelek edzőivel megbeszélve, egy harmadik félidőben kapnak lehetőséget. Így ők is játékélményhez, és fejlődési lehetőséghez jutnak.

Várhegyi Ferenc

Jó utánpótlás

Szerencsére van mire alapozni a vörösvári labdarúgás jövőjét. Erre enged következtetni az elmúlt időszakban elvégzett munka és a szemmel látható fejlődés.

Ez utóbbi egyébként nem feltétlenül kell, hogy az eredményességben is jelentkezzen. A kisiskolásoknál legalább olyan fontos a jó képzés, az élményszerzés, a közösségi nevelés is, mint a rúgott gólok, megnyert mérkőzések száma.

Persze, ez utóbbiakat lebecsülni hiba volna. A sikernél nagyobb motiváció ugyanis nem kell, és szerencsére a vörösvári fiataloknak ebből is jutott. A teljesség igénye nélkül, következzék néhány kiragadott példa ezek közül.

– Az 1996-as korcsoport játékosai a 2008. szeptemberi, kiskunhalasi tornán második helyezést értek el. A két évvel idősebbek ugyanezen a tornán ötödikek lettek.

– Az 1999-es korosztály csapata a 2008. szeptemberi pilisvörösvári, Kovárik János emléktornán a második helyen végzett. (Kovárik János 2007. szeptemberében hunyt el a solymári labdarúgó pályán. A tornát megtekintette a családja, a díjakat pedig fia, Máté adta át a csapatoknak.)

– A 2000-es korosztály csapata megnyerte az augusztusi Steckl János emléktornát, szeptemberben elsők lettek egy nyergesújfalui, másodikak egy kiskunhalasi tornán. Októberben a budapesti REAC pályán megrendezett korosztályos Football World Cup tornán a vörösvári csapat ötödik lett. A legjobb négy közé kerülésért a Vasastól, büntetőkkel kapott ki a gárda. Ez a társaság egyébként első helyen áll a Szentendre körzeti bajnokságban.

– A 2001-es korosztály csapata szeptemberben második lett a Nyergesújfalun megrendezett tornán. A gólkirályi címet 9 találattal Braun Benjámin érdemelte ki. Októberben a 12 csapatos Football World Cup eseményen a második helyen végzett a vörösvári együttes! Többek között legyőzték a házigazda REAC, a Kispest Honvéd és a Csepel csapatát. A döntőben a Vasas csak az utolsó percben tudott felülkerekedni a mieinken.

Ezekkel az eredményekkel nem kell szégyenkezni. Már csak azért sem, mert egyre többen felfigyelnek az itt folyó utánpótlás nevelési munkára.

– A Kovárik János emléktornán itt volt az MTK egyik játékos megfigyelője is – mondja Bilau Csaba, az 1998-2003-as korosztályos csapatok edzője. – Néhány játékosunkról olyan jó benyomást szerzett, hogy ezt követően felhívott az MTK utánpótlás igazgatója, Jakobsen József, aki meghívott minket az MTK, Agárdon működő Labdarúgó Akadémiájára.

– Mit takar ez a meghívás?

– Megnézhetjük milyen edzésmunka zajlik ott, és részt vehetünk egy szakmai előadáson is. Az MTK eddig, ha egy tucat utánpótlás nevelő együttessel kötött együttműködési megállapodást, ezért nagy öröm számunkra, hogy a mi munkánk is felkeltette az érdeklődésüket. Érzékeltették, nem volna ellenükre, ha mi lennénk a következő partnerük. Tárgyalni fogunk velük erről a lehetőségről.

Egy biztos, már ez a megkeresés is a vörösvári labdarúgás komoly elismerése. S ebben részesek a Pilisvörösvár Labdarúgó Utánpótlásáért Alapítvány támogatói, a Liegl-Dachser Kft., a Vörösvár Kft., a Waldi Kft., és a BútorG Kft. is. Az MTK érdeklődése az ő sikerük is.

Várhegyi Ferenc

Megvan a hetedik!
27 órás, rekordidejű csúcstámadás a Makalun

Szeptember 26-án ismét Erőss Zsolt volt a vendége a Mű-hely Galériának. Az idén 40 éves hegymászó már túl van a hetedik 8000-es csúcsán. De még korántsem pihenhet a babérjain, mivel még ugyanennyi 8000 méternél magasabb hegycsúcs van a világon – egytől-egyig a Himalájában –, és ő mindegyiket szeretné meghódítani. A Mű-hely Galéria közönségének ezúttal a legutóbb hódításáról: a Makalu megmászásáról tartott előadást.
Nagyításhoz kattintson a képre!

Sterczer Hilda, Erőss Zsolt, Mécs László
és Kollár Lajos a Makalu alaptáborában
(Fotó forrása: www.hoparduc.hu)

– Ez volt a legnehezebb túra a 8 ezresek között – mondja Zsolt a Makalun forgatott filmet kommentálva, s az adatokat, tényeket hallva nemcsak a szánk marad tátva, hanem a kalapunkat is megemelnénk, ha nem hagytuk volna a fogason, a terembe belépvén.

Erőss Zsolt és társai az eredeti tervek szerint idén tavasszal az Everest északi falát és a Cho Oyut mászták volna meg oxigénpalack nélkül. A kínai hatóságok azonban a tibeti helyzet miatt nem engedélyezték a beutazást. Így aztán a nepáli oldalon maradva a Makalu mellett döntöttek, amely a világ 5. legmagasabb csúcsa a maga 8463 méterével és az egyik legnehezebben megközelíthető hegye a Himalájának. 4000 méternél magasabb hágókon vezet az út, hegyre fel, hegyről le – hatalmas szintkülönbségeket kell legyőzni.

Az idei nyárelőn a kínai embargó miatt nagyon sok csapat érkezett a Himalája nepáli részére, így a Makaluhoz is. Az alaptábor – amelyet május 1-jén értek el – a szokásosnál kissé magasabban, 5700 méteren volt. Ez már nem igazán embernek való környezet. A tibetiek úgy is tartják, hogy itt már az istenek laknak. Ha valaki belép ebbe a jeges, ritka levegőjű világba, jobb, ha előbb az istenek jóindulatáért fohászkodik, különben csúnyán megjárja.

Zsolték tibeti szakácsa ezért az alaptáborból való elindulásuk előtt áldozatot mutatott be a hegy isteneinek…

Hárman indultak el az alaptáborból a hegy meghódítására: Erőss Zsolt, Sterczer Hilda és Mécs László. A három előre tolt tábor kiépítése után azonban egyedül Zsolt érte el a Makalu csúcsát, másik két társa feladta a küzdelmet; Hilda alig több mint 30 méterrel a csúcs előtt...

2008. május 18-án délután négy órakor érte el Erőss Zsolt a hetedik, a magyar hegymászás történetének pedig kilencedik nyolcezres csúcsát.

Délután öt óra tájban indult el lefelé Hildával a III-as tábor irányába. Végül 27 órai maratoni menet után, éjjel két órakor bújhattak bele hálózsákjaikba.

A csúcs meghódításának azonban most komoly ára lett: Zsoltnak elfagyott két lábujja – lassan gyó-gyulnak a sérült részek. ő maga csodálkozott rajta a legjobban: még soha nem történt vele ilyen a 8 ezresek megmászása során.

Az alaptáborba való visszaérkezés után még várt a magyarokra egy 100 kilométeres gyalogtúra lefelé a Himalájából. Zsolt a második nap után levetette a bakancsát két lábujjának elfagyása miatt, s szandálban folytatta az utat.

A Makalu a magyarok számára a rekordok hegye lett: a legkisebb létszámú csapattal, a leghosszabb felvezető úttal, a legmagasabban fekvő alaptáborral, a leghosszabb ideig tartó csúcstámadással.

Ami pedig a jövő évi terveket illeti, Erőss Zsolt a következőket mondja:

– Szeretnénk visszatérni az Everestre, hogy megmászhassuk az északi falon keresztül, természetesen oxigén nélkül. A Cho Oyut előtte másznánk meg. Ez egy könnyebben járható csúcs – amit amolyan akklimatizálódásképpen másznánk meg.

Fogarasy Attila

Vörösvári magasugró siker
Országos diákolimpiai bajnok a Schiller Gimnázium IV. korcsoportos fiú magasugró csapata

Hatalmas sikert értek el a Schiller Gimnázium sportolói. Október 8-án az UTE atlétikai stadionjában megrendezett ügyességi csapatbajnokság országos döntőjében, a 7-8. osztályosok között fiú magasugrásban, országos diákolimpiai bajnoki címet szereztek A győzelem értékét tovább növeli, hogy új országos diákolimpiai csúccsal, 163,75 cm-es átlaggal nyertek. Ilyen eredményt Magyarországon még 14 éves csapat nem produkált! (A csapatversenyben öt tanuló szerepel, s közülük a négy legjobb ugró átlaga jelenti a csapat teljesítményét.)

Nagyításhoz kattintson a képre!

A bajnokcsapat Vincze Ákos és Engerth Csaba
testnevelő tanárokkal

A csapat tagjai és eredményeik:

Gerencsér Ádám 180 cm
Gerencsér Noel 165 cm
Poprádi Márk 160 cm
Marosi Barnabás 150 cm
Gerencsér Martin 145 cm

(Tartalék: Busa Jonatán)

Az országos csúcs annak köszönhető, hogy az első négy sportoló az év legfontosabb megmérettetésén egyéni csúcsot is döntött. Gerencsér Ádám 180 cm-es teljesítménye az egész döntő legnagyobb ugrása volt, amivel esélyes a tavaszi pályabajnokság egyéni számában is. (Érdekesség, hogy a csapatban szereplő Gerencsér fivérek hármas ikrek, akik Poprádi Márkkal együtt tagjai voltak a tavalyi mezei futó diákolimpia országos második helyezett együttesének is.)

A Schiller Gimnázium tanulói az elmúlt öt évben hat sportágban 21-szer lettek megyei bajnokok, s az országos döntőkön is kiválóan szerepeltek. A felkészítésüket végző testnevelő tanáraik, Engerth Csaba, Ónodi Zoltán és Vincze Ákos joggal büszkék tanítványaikra, akik a diákolimpiai bajnoki címmel megkoronázták az utóbbi évek nagyszerű sikereit.

- ecs -

 

ELŐZŐ OLDAL 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 - oldal KÖVETKEZŐ OLDAL
FEL A LAP TETEJÉRE