Flash Player -letöltése szükséges a megtekintéséhez.

XI. évfolyam 2. szám 2011 február
KezdőlapElőző oldal
Következő oldal

„Temetők könyve”

Vörösvár története ezúttal másképp

A most megjelent „Hol sírjaink domborulnak” című könyv a vörösvári honismereti sorozat immáron negyedik kötete. A „Temetők könyve” több tekintetben is különleges. Ritkaság azért, mert témájában újdonság, hogy egy publikáció egy település történetét ezen a nyomon elindulva kísérje nyomon és derítse fel.

A könyv szerzői a téma alapos ismerői: Fogarasy Attila, a Vörösvári Újság felelős szerkesztője és tördelőszerkesztője, jelentős tapasztalatokkal rendelkező újságíró és több kötet szerzője. A másik szerző a német szakos Sax Ibolya, a pilisvörösvári Német Nemzetiségi Önkormányzat tagja, aki a témát mélységében kutatta és a kultúrkörben többször publikált is. A könyv kiadója a pilis-vörösvári Német Nemzetiségi Önkormányzat, amely pályázati pénzt is nyert a kötetre. Az 500 példány kiadásához segítséget nyújtott a pilisvörösvári Önkormányzat is. A könyv kétnyelvű – magyar és német, rövid összefoglalóval, sok-sok jó minőségű és értékes archív képpel. A német nyelvű fejezetek után magyar nyelvű összefoglaló is olvasható, ami szintén dicséretes dolog. Ritkaság az is, hogy a könyv anyagának nagy része az interneten máris megtalálható.

Milyen újdonságokat találhatunk a „Temetők könyvét” forgatva? A könyv első részében Fogarasy Attila foglalja össze többévi kutatómunkájának eredményét. Megtudhatjuk, hogy a Pilisben már a jégkorszakban megjelentek a barlangi eszkimók. A látogató talpai alatt Pilisvörösvár térségében, mint máshol is, őskori, bronzkori, kelta, római, longobárd, avar, honfoglalás kori és középkori sírok rejlenek. Csak Vörösvár közigazgatási területén jelenleg 23 régészeti lelőhelyet tartanak nyilván a régészek… Ez pedig nem kevés! Az Akácfa és Puskin utca környékén langobárd, illetve avar kori sírleletet sikerült találni. A római kori leletek közül kiemelkedő fontosságú az az álló sírkő, mely a római út mellett megtelepedett legionáriusnak, a római polgárjogot nyert Aurelius Respectusnak és családjának állít emléket. A nagy méretű síremlék sajnos eltűnt Vörösvárról, és jelenleg egy balatonszemesi hotel oldalába van beé-pítve… Eddig még nem sikerült visszaszerezni ezt a történelmi ritkaságot.

Az oszmán időkben a vörösvári csatának több száz török áldozata is volt – sírjaik azonban nem maradtak fenn, de ha meg is találták a török temetőt az 1689-ben ide érkező telepesek, a sírköveket minden bizonnyal felhasználták házaik felépítéséhez, ami Európa-szerte szokásos eljárás volt.

Az épülő templom körül kialakított temetőben 1703. február 23-án temették el elsőként a postamester 9 évesen elhunyt fiát. Egyébként 1775-ig lehetett temetkezni a templom körüli megszentelt földbe, amíg ezt Mária Terézia országosan rendeletben megtiltotta. Ezután létesült az Öregtemető, ahogyan Marlok apátplébános nevezte, amely a mai Solymár utca környékén volt. Ezt az idők folyamán - a lakosság számának növekedése és a több halott miatt - folyamatosan bővíteni kellett új határos területek megvásárlása révén. Legnagyobb kiterjedése idején a mai Széchenyi utca, Fő utca, Dózsa György utca, Solymár utca, Régi temető utca által által bezárt területen volt, beleértve a mai Hősök terét is. Az új temető megnyitása tulajdonképpen a kőszénbányászat megkezdésének volt a következménye. 1923 novemberétől már csak az új temetőbe lehetett temetkezni. Ennek megnyitását még a nagy nevű Prohászka Ottokár székesfehérvári megyéspüspök engedélyezte Angeli plébánosnak írott levelében.

A zsidó temető a Lőcsei utcában volt található – utoljára 1938-ban Menzel Ernő gazdag kereskedőt temették oda. „Az elhagyott temető olyan érték, amelyet nem szabad veszni hagyni. Minden évben egyre tovább romlik az állaga” – summázza a temetők könyve.

A vörösvári templomban kiemelkedő fontosságúak az ott nyugvó kegyurak, a Majthényiak sírjai is. A temetők között értékes és érdekes a világháborús sírokról írt fejezet, a katonasírok története. Megtudjuk azt is, mi az a Hősök könyve? A könyv tapintatosan, senkit meg nem bántva, ugyanakkor konkrétan kezeli a Vörösvár területén elesett német és szovjet katonasírok nem egyszerű történetét, ápolásukat. Megismerjük egyúttal a világháború vörösvári hőseinek új emlékművének történetét is.

A könyv második, német nyelvű része néprajzilag is igen értékes összefoglalót nyújt a Vörösváron is szokásos temetkezési hagyományokról. Ezek között számos ritkaságról értesülhetünk Sax Ibolya tollából. Így olvashatunk szófordulatokat, találunk bölcsességeket, gyakori babonákat, majd megismerjük a halottak kiharangozásának és ellátásának rögzült szokását. Azt is megtudjuk, hogy már a harangozás módjával az elhunytról fontos ismereteket lehetett közölni. A halottakat 1945-ig lehetett otthon felravatalozni. A temetések 1962 adventjéig latin nyelven folytak. 1945-ig azonban az elhunytat nagyrészt német nyelven méltatta a temető pap, ezt követően szinte mindig magyar nyelven. A temetési meneteknek is megvolt a maguk rituáléja, amely a halott nemétől és korától is függött – értesülhetünk a könyv remek összefoglalójából. Hasonlóképpen jelentősek a halotti énekek is, amelyekből a szerző jó néhányat össze is gyűjtött. A gyászt hagyományosan komolyan vették Vörösvárott: 4 illetve 6 hétig terjedt a szigorú gyász. Házastársát általában egy hétig gyászolta látványosan a túlélő társ. Érdemes elolvasni a mindenszenteki szokásokról készült részt is

A sírköveket is alaposan tanulmányozta Sax Ibolya, és elemezte őket sírfeliratuk, anyaguk szerint egyaránt. Ez a rész különlegesen értékes néprajzilag-nyelvészetileg egyaránt, hiszen nagyon gazdag a gyűjtött anyag, s Sax Ibolya sok sírverset is közöl, azokat elemzi. Megtudhatjuk azt is, hogy a jelenleg fellelhető legrégibb sír Simon Pelleré, aki 1788 óta alussza örök álmát a vörösvári földben.

Egy település történetét lakosságának múltja, jelene és jövője adja. Ahhoz, hogy Vörösvár jelentős bajor német nyelvű krónikáját megismerjük, hozzátartozik ez a remek könyv is, mely a gondos szerkesztésnek hála, az „Otthon a világban” című honismereti sorozat színvonalas kötete. Remélhetőleg hamarosan minden család könyvespolcára felkerül! Várjuk a folytatást…

Tóth Zsuzsanna


A könyv alkotói köszönetet mondanak az anyagi támogatásért a következőknek:

Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány, Pilisvörösvár Város Önkormányzata, Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Önkormányzat, Bányai Bútorok, Nettkő Kőfaragó és Kereskedelmi Kft., Varázskő Kft., Pilisi Kulturális Örökségünk Védelméért Alapítvány, Peller Károly műkőkészítő mester, Sax László kőfaragó és kőszobrász mester, Halmai József kőfaragó mester, Ifj. Iflinger Mátyás műkőkészítő, Rest Sírkő.

 

KezdőlapElőző oldal
Következő oldal
Copyright © 2008 Pilisvörösvár Város Önkormányzata