Flash Player -letöltése szükséges a megtekintéséhez.

XIII. évfolyam 6. szám 2013 június
KezdőlapElőző oldal
Következő oldal

Gondolatok az elűzetéshez 1.

Dr. Szabó Dezső
A magyarországi németség sokáig kitelepítésnek nevezett elűzetéséről szóló sorozatunkban most dr. Szabó Dezső, az ELTE Germanisztikai Intézetének tudományos munkatársa, a Balassi Intézet nemzetközi igazgatója gondolatait olvashatják az események történelmi hátteréről: mi is történt valójában.
Nagyításhoz kattintson a képre!

A több mint 200.000 magyarországi német elűzése a mai napig nehéz történelmi súlyként nehezedik hazánkra. Igen, az „elűzetés” szót használom, hiszen a német „Vertreibung” szót sajnálatos módon még ma is sokan az eufemisztikus „kitelepítés” szóval fordítják, amely nem csupán fordítási hiba, de meggyőződésem szerint elferdítése is a történelmi tényeknek. Örvendetes, hogy a rendszerváltozás utáni években, illetve már azt megelőzően is egyre több magyar történész és politikus – mindegyikük a maga módján – vállalta a tisztességes szembenézést közös múltunk e keserves fejezetével. Ez nem szabad, hogy azt a benyomást erősítse bennünk, hogy nincs már tennivalónk. Épp ellenkezőleg. Ha figyelembe vesszük, hány komoly tudóstól, közéleti szereplőtől halljuk még ma is nap, mint nap, a történtekért Magyarország nem felelős, hiszen a nagyhatalmak döntötték el a kérdést, világossá válik: a görcsök csak oldódtak, ám nem szűntek meg létezni. „A potsdami legenda” makacsul tartja magát, jóllehet már közel húsz éve, hogy a kitűnő német történész, Dr. Gerhard Seewann brit források kiértékelésével egyértelműen bebizonyította, a magyar hatóságok már hónapokkal a potsdami konferencia előtt jegyzékben fordultak először a britekhez, majd az amerikaiakhoz, hogy tegyék lehetővé a hazai sváb lakosság kitelepítését. A magyar kormány 1945. május 26-án szóbeli jegyzékben kérte a Szovjetuniót, hogy járuljon hozzá 200-250 000 „fasiszta” németnek a Németország szovjet zónájába való kitelepítéséhez. A kérés egyébként nagy megütközést keltett, a szövetséges hatalmak egyenesen kinyilvánították, hogy furcsállják egy vesztes országtól, amelynek területén éppen csak véget értek a harcok, s amely ország röviddel ezt megelőzően kiszolgáltatta saját zsidó származású lakosságát, ilyen kollektív büntetésre vonatkozó kérést hallani.

Nagyításhoz kattintson a képre!
Horthy és Hitler

A módszer maga természetesen nem volt újkeletű. Hitler már 1938-ban meghirdette „Heim ins Reich” (Vissza a hazába) elnevezésű nagyszabású telepítési akciótervét, amelynek következtében – az érintett államokkal kötött szerződések értelmében – németek milliói kényszerültek elhagyni korábbi lakóhelyeiket a Dnyesztertől, Dobrudzsán, Volhínián, Szlovénián keresztül egészen Tirolig. Ma már ismertek Hitler és Horthy titkos klessheimi megbeszéléseinek záradékai is, amelyekben már a háború éveiben megállapodtak a magyarországi németség kitelepítésében a háború utáni rendezés idejére. De tekintsük át röviden, mi is történt Magyarországon és Európában a háború befejeződését követően.

A második világháború után Európában 20 millió embert telepítettek ki, e 20 millióból 13 millió német volt. Az NSZK 1958-as hivatalos statisztikája szerint a Magyarországról kitelepítettek száma a második világháború utolsó évében és a világháború után 213.000 volt. A kiűzetés közvetlen előzménye Magyarországon a 1945. de­cember 29-én kelt 12330/1945. M. E. számú, a magyarországi német lakosság németországi áttelepítéséről szóló rendelet volt. Ez a rendelet – bármennyire is igyekszik a differenciált megítélés látszatát kelteni – a kollektív büntetés alapjára épített. Erőszakos kitelepítésre ítélte a német anyanyelvűeket és a német nemzetiségűeket, azaz minden németet. Most vált hátborzongató bizonyossággá azok félelme, aki az 1941-es népszámlálás alkalmával vonakodtak nemzetiségi hovatartozásukról számot adni, ugyanis a kitelepítési listák összeállításának alapjául éppen az akkori eredményeket vették a magyar hatóságok.

Nagyításhoz kattintson a képre!
Magyarországi Volksbund-gyűlés
(Salamon Konrád: A csonka ország c. könyvéből)

Magyarországon 1880-óta a népszámlálások során a nemzetiséget nem kérdezték, a népesség etnikai hátterére csupán az anyanyelv és a beszédnyelv alapján lehetett következtetni. Az 1941 februárjában lezajlott népszámlálás során az anyanyelv mellett a nemzetiséget is megkérdezték a kérdezőbiztosok. A népszámlálás segítségével a magyar kormány két fontos „faji” kérdésben kívánt tájékozódni. Egyrészt le akarták mérni azt, hogy anyanyelvtől függetlenül hányan vallják magukat német nemzetiségűnek a megnagyobbodott országban. A magyar kormány meg akarta tudni, hogy a Hitler által kezdeményezett „hazatelepítési” program elvben hány magyar állampolgárt érinthet. A népszámlálás alkalmat adott a zsidóság számának megállapítására is. A zsidóság számára vonatkozóan addig csak felekezeti adatok álltak rendelkezésre, de 1941 elején már a szülők, nagyszülők vallására vonatkozó kérdésekre is válaszolni kellett. Ráadásul a népszámlálás személyi adatlapjai az üldözött személyek kiválogatásánál fontos támpontot jelentettek.

Az érintetteknek elvben módjuk lett volna igazolni szembenállásukat a fasiszta áramlatokkal, s ezzel mentesülhettek volna a kitelepítés alól, a gyakorlatban a kérdés visszavonhatatlanul összekapcsolódott nem egyszerűen csak aktuálpolitikai szempontokkal, hanem bizonyos gazdasági megfontolásokkal is, legyen elegendő ehelyütt csak a földkérdésre emlékeztetni. Az 1945. március 17-én elfogadott földreform törvény kimondta, hogy „teljes egészében és nagyságra való tekintet nélkül el kell kobozni a hazaárulók, a nyilas a nemzetiszocialista és egyéb vezetők, a Volksbund-tagok, továbbá a háborús és népellenes bűnösök földbirtokait.” A rendelet azonos elbírálás alá vonta a háborús bűnösöket és a németség nagy részét tömörítő szervezet tagjait, akiknek csak töredéke volt nemzetiszocialista meggyőződésű. Ekkor válik szállóigévé Magyarországon a „zsíros sváb paraszt” kifejezés.

A kitelepítésről szóló rendelet 1946. január 4-én megjelent végrehajtási utasítása minden tiltakozás ellenére érvénybe lépett. A Népjóléti Hivatal (NH) tervezete alapján 449 069 fő kitelepítésével számoltak. A kitelepítés előkészítéseként gyűjtőtáborokat hoztak létre a 70-90 százalékban németek lakta községekben. Egyik leghírhedtebb példája volt ennek a lengyeli Apponyi-kastélyban Bodor György kormánybiztos által létrehozott „koncentrációs tábor”, amelyet az ott uralkodó embertelen viszonyok miatt maga a szovjet megszálló csapatok vezérkara záratott be. A kitelepítés maga 1946 januárjában, kegyetlen hidegben kezdődött meg. A kitelepítettek személyenként általában 20 kilogramm élelmiszert és 80 kilogramm ruhaneműt, valamint a zsebükben elférő értéktárgyaikat vihették magukkal. Így teljesültek be a Nemzeti Parasztpárt főtitkárának, Kovács Imrének követelései, amikor kijelentette: a svábok egy batyuval jöttek, egy batyuval is távozzanak.

Bármennyire igyekeztek is a magyar hatóságok eleget tenni a kitelepítési ütemtervnek (1946. június 1-jéig 120 ezer németet telepítettek ki), a SZEB még legalább 130 ezer német eltávolítását tervezte. 1946 áprilisától-májusától a befogadó nyugati fél részéről kísérletek történtek a kitelepítések ütemének lassítására és a kitelepítendők számának csökkentésére. Egyre nyilvánvalóbbá vált azonban, hogy a kitelepítést a tervezett határidőig (1946 augusztusa) nem lehet végrehajtani. A Németország amerikai megszállási övezetébe folyó kitelepítések 1946 júniusában megszakadtak. A kiszállítások első szakasza 1946 nyaráig tartott. Július 1-ig mintegy 110 ezer személyt telepítettek ki. A további kiszállításokat amerikai kérésre fel kellett függeszteni. A Németország nyugati övezeteiben lévő fogadó táborok már megteltek és az amerikai hatóságok számára az új kényszertelepesek elhelyezése és ellátása túl nagy terhet jelentett. Az amerikaiak a Szövetséges Ellenőrző Bizottság szovjet tagjainak és a magyar kormánynak is jelezték, hogy a telepítés embertelen módon zajlik, és a magyarországi németek pénz, használati tárgyak és megfelelő mennyiségű ruha nélkül, vagyis mindenükből kifosztva érkeznek a fogadó táborokba.

(A cikket a júliusi számban folytatjuk.)

„Wer sich seiner Vergangenheit nicht stellt, den stellt die vergangenheit“

Eginald Schlattners Lesungen in Budapest an der Andrássy Universität Budapest und im Haus der Ungarndeutschen mit Teilnehmern aus Werischwar

Nagyításhoz kattintson a képre!

Am 21. und 23. Mai 2012 las der siebenbürgisch-sächsische Autor und Pfarrer der evangelischen Landeskirche der Sachsen in Siebenbürgen Eginald Schlattner in Budapest an der Andrássy Universität und im Haus der Ungarndeutschen aus dem Roman „Rote Handschuhe“, dem zweiten Werk aus seiner stark im Autobiographischen verwurzelten Trilogie. Unter den vielen Teilnehmern der beiden Lesungen befanden sich auch interessierte Leser aus Werischwar, die sich angesichts der voneinander abweichenden vorgetragenen Passagen aus dem Roman und der unterschiedlich verlaufenden Gespräche vor und nach der Lesung gut ergänzten, das Bild von Autor und Werk vertiefen halfen.

Nagyításhoz kattintson a képre!

Der Anlass der Lesungen war das Erscheinen der hervorragenden ungarischen Übersetzung von „Rote Handschuhe“ mit dem Titel „Vörös kesztyű“ von Zsuzsa Fodor. Das Buch ist eng mit der Biographie des Autors verwoben. Er wurde im Dezember 1957 – er war damals Student der Hydrologie – von der Securitate verhaftet und blieb 2 über Jahre in einer 7 Quadratmeter großen Zelle, die er mit anderen Verhafteten teilen musste. Das Buch entstand aus dem Wunsch, sich selbst darüber Rechenschaft zu geben, was in diesen Jahren der Untersuchungshaft beim Geheimdienst „an“ dem Autor und „durch“ ihn geschehen war. All das erfolgt mit einem hohen Grad an Authentizität, geradezu schonungslos kann man die Selbstanalyse nennen, die auf der vom Autor betonten Erkenntnis basiert, nach der: „Wer sich seiner Vergangenheit nicht stellt, den stellt die Vergangenheit.“ Das Buch hat auch international einen großen Erfolg, inzwischen liegt es auch in rumänischer, polnischer, spanischer und brasilianisch portugiesischer Sprache vor.

Es ist neben den poetischen Qualitäten des Romans die bewusste und konsequente Offenheit des Werkes, die seine Faszinität ausmacht. Eginald Schlattner stellt auch unmissverständlich im Zusammenhang mit seinen Werken klar: „Ich verbürge mich für die Genauigkeit des Erzählten.”

Eine Vorstellung des Buches folgt im kommenden Monat.

Gábor Kerekes

A gyermekeink jobban fognak tudni németül, mint mi
Interjú Sax Lászlóval

Nagyításhoz kattintson a képre!

A 2011-es népszámlálási adatok nemzetiségi kérdéseinek kiértékelése után elmondhatjuk, hogy Pilisvörösvár továbbra is előkelő helyet foglal el a magyarországi német kisebbség által lakott települések rangsorában. Erről és az elmúlt félév, valamint a 2013-as év még előttünk álló eseményeiről kérdeztük Sax Lászlót, a vörösvári NNÖ elnökét.

• Kedves Elnök Úr, nyilvánosságra kerültek a várva várt népszámlálási adatok. Milyen eredmények születtek a magyarországi németséggel kapcsolatban?

A 2011. évi népszámlálási eredmények alapján fellendülőben van a német nemzetiség. A német nemzetiséghez tartozók száma megduplázódott: A 2001-es népszámlálási adatokhoz képest 62.105-ről 131.951-re nőtt azon magyar állampolgárok száma, akik a német nemzetiséghez tartozónak vallották magukat. Örvendetes az a tény, hogy míg 2001-ben 33.774 személy nyilatkozott úgy, hogy német anyanyelvű, 2011-re ez a szám 38.248-ra nőtt. Azok száma is komoly növekedést mutat a statisztikában, akik családi és baráti körben németül beszélnek: míg 2001-ben ez a szám 52.912 volt, addig most 95.661.

• Szükség van-e a német nemzetiség kultúra őrzésével kapcsolatban az új adatok tükrében változtatásra?

A német nemzetiségi önkormányzat megalakulása óta nagyon fontosnak tartja a nemzetiségi kultúra megőrzését, továbbadását, és munkánk során igyekszünk ezt minél jobban hangsúlyozni. A népszámlálási adatok a mi munkánkat és természetesen a nemzetiségi egyesületek munkáját is bizonyítják. Továbbra is célunk a nemzetiségi identitás erősítése, és szeretnénk még több embert – főleg fiatalokat – bevonni a nemzetiségi munkába. Örülünk, hogy sok a fiatal a fúvószenekarban és a tánccsoportban, és hogy városunkban több, fiatalokból álló sramli-zenekar működik.

• Hatással vannak-e az új népszámlálási adatok a vörösvári német nemzetiség hétköznapjaira?

A 2011. évi népszámlálás eredménye pozitív üzenet számunkra, fogalmazhatnánk úgy is, hogy bebizonyította, van értelme a munkánknak. Ez azonban nem ok arra, hogy hátradőljünk. Számos tervünk, elképzelésünk van még, mit és hogyan lehetne, kellene jobban csinálni. Mindenekelőtt szeretnénk, ha a tavalyi évben beindított kétnyelvű német nemzetiségi oktatás sikeres lenne, amely oktatási forma iránt az idei évben is nagy igény mutatkozott.

• Milyen eseményeket sikerült a 2013-as év első félévben lebonyolítani, illetve megünnepelni?

Az év első felében megrendeztük az eddigi évekhez hasonlóan a farsangtemetést, a májusfaállítást és -bontást, valamint a hősök napját. A rendezvényeken felléptek a város nemzetiségi egyesületei, bemutatkoztak a nemzetiségi óvodák és iskolák. A fúvószenekarnak és a Nemzetiségi Vegyeskórusnak is volt egy-egy nagyon sikeres rendezvénye. Részt vettünk a két iskolában egy-egy bemutató órán, de az óvodai meghívásoknak is szívesen tettünk eleget. Ezen kívül a környék nemzetiségi eseményein is képviseltettük magunkat, mint például a solymári rózsaesküvőn.

• Milyen eseményeket tervez a vörösvári NNÖ az év hátralevő részében? Szükségük lenne-e bármilyen formájú segítségre, támogatásra?

A következő esemény a TRINA nemzetközi ifjúsági zenei tábor lesz, mely 2013. július 20-28. között kerül megrendezésre Gerstetten, Cebazat és Pilisvörösvár ifjúsági fúvószenekarainak részvételével. A zenei tábor keretében a fiatalok egy héten át a zeneiskolában együtt gyakorolnak, majd a tanultakat július 26-án (pénteken) este a Művészetek Háza koncerttermében megrendezendő ünnepélyes TRINA-koncerten mutatják be. Terveink szerint a tábor utolsó két-három éjszakáját a fiatalok családoknál töltik majd, ezért várjuk azok jelentkezését, akik szívesen fogadnának vendégeket.

A TRINA után már készülhetünk a Vörösvári Napokra. Itt fontosnak tartjuk a német nemzetiségi programokat. Ezért is támogatjuk minden évben a Schwabenfestet, amelyet a tánccsoport búcsúvasárnap rendez meg.

Fontos lépésnek tartjuk, hogy a falumúzeum sorsa megnyugtató módon rendeződött, hiszen ez hosszú évek óta megoldatlan probléma volt. Együttműködési megállapodás keretében az önkormányzat mellett a Művészetek Háza is szerepet vállal a múzeum működtetésében. Miután a múzeum ünnepélyes átadására 1993. augusztus 16-án került sor, a 20 éves jubileum alkalmából javasoltuk, hogy a Vörösvári Napok keretén belül legyen egy jubileumi kiállítás is a múzeumban. Ehhez az önkormányzatunk anyagi támogatást is nyújt.

Szeptemberben a szüreti felvonulásra készülünk, novemberben pedig az idei évben is megrendezzük a nagyon népszerű nemzetiségi délutánt. Régóta tervezünk egy népviseleti ruhabemutatót, és propagálni szeretnénk a nemzetiségi ruha viseletét fontosabb ünnepeinken. Szívesen fogadjuk az ezzel kapcsolatos ötleteket.

Jó lenne, ha jövőre a Lahmkruam-parkban megrendezett gyereknapi felforduláson a német nemzetiségi önkormányzatnak is lenne egy sátra, ahol különböző foglalkozásokkal hoznánk közelebb a gyerekeket a német nemzetiségi hagyományokhoz.

• A kétnyelvű nemzetiségi oktatás bevezetése mindkét általános iskolában egyértelmű sikertörténetnek nevezhető. Ezzel, illetve a kétnyelvű nemzetiségi oktatással kapcsolatban milyen újdonságokra számíthat Vörösvár lakossága?

Ha minden jól megy, gyermekeink jobban fognak tudni németül, mint mi. Az eredmények azt igazolják, hogy a szülőknek fontos a nemzetiségi oktatás és ezért szívesen íratják be gyermekeiket a kétnyelvű osztályba is. Bár eleinte több kérdés is felmerült a kétnyelvű oktatással kapcsolatban, az idei évben kiderült, hogy a gyerekek számára mindez nem jelent különösebb megterhelést. Az oktatásban részt vevő pedagógusok pedig jól felkészültek, és már az első hónapok után elérték azt, hogy a gyerekek számára teljesen természetes, hogy németül szólnak hozzájuk, és ők is bátran megpróbálnak németül válaszolni.

Müller Márta

Babamúzeum nyílt a Dózsa György utcában

Ünnepélyes keretek közt megnyitották a környék első babamúzeumát 2013. május 17-én, pénteken délután.

Nagyításhoz kattintson a képre!

A 48 év alatt gyűjtött, több mint 400, egyedien felöltöztetett babából álló gyűjtemény méltó helyet kapott a Dózsa György utca 43. alatt. A kivitelezési munka a család érdeme, a gyűjtő férje és fia, Herbszt György és ifjabb Herbszt György saját kezűleg készítette másfél éven át a babák új lakhelyét.

A megnyitón barátok, osztálytársak, Pelényi Marika fotós, Gromon István polgármester úr és Kimmelné Sziva Mária alpolgármester asszony, illetve a Nosztalgia Dalkör vett részt. Mint a polgármester úr elmondta: bár a múzeum teljesen magánpénzből, minden önkormányzati támogatás nélkül nyílhatott meg, mégis sokat fog jelenteni a városnak, hiszen egyrészt városunk vonzerejét növeli, másrészt a babák között vannak sváb parasztruhába öltöztetettek is, melyek így segítenek a hagyományőrzésben is.

Nagyításhoz kattintson a képre! Nagyításhoz kattintson a képre!

 

Herbszt Györgyné Kati és Gromon István beszéde után leleplezték a cégtáblát, majd a Nosztalgia Dalkör szép műsorával szórakoztatta a meghívottakat. Végül a kertben házi sütemények és bor mellett folytatódott a jókedvű együttlét.

A múzeum minden nap 10 és 18 óra között tekinthető meg. Érdeklődni lehet: Herbszt Györgyné: 0620 4568857

KBH

Kakasszépségverseny

Az idei évben több versenyző madárról is olvashattak már a Vörösvári Újság hasábjain: tájékozódva repülő galambokról, éneklő kanárikról. Most egy szépségversenyről is hírt adhatunk Önöknek, május 11-én rendezték meg ugyanis az első össz-pilisi-medencei kakasszépségversenyt Pilisszentivánon, a tájház udvarán.

  Nagyításhoz kattintson a képre!Nagyításhoz kattintson a képre!
   

 

A versenyre olyan sokan jelentkeztek, hogy a szervezőket is meglepte. Az esős idő ellenére gyűltek-gyűltek a kakasok, a ketrecek fölé fólia került, néhány kakas saját esernyőt is kapott. A szépségverseny mellett színes programok várták az érdeklődőket: volt kakassúlybecslő verseny (szemre), a főzőversenyen pedig kakasból készült ételekkel mérethették meg magukat a versenyzők.

A nap végére – ha nehezen is, de – megszületett a szépségverseny eredménye: az első helyezett Molnár Sándor  Muki nevű kakasa lett, második Rossel Gergely Pongráca, az előkelő harmadik helyre pedig Mauterer Boldizsár Mátyás nevű kakasa került. A közönségdíjat Angeliné Krizsek Erika és Jenő nevű kakasa vihette haza.

Gyereksír-emlékhely a temetőben

Még 2006-ban zárták le a köztemető 6-os parcelláját, ahol az 1920-as, -40-es években elhunyt gyermekek nyugodtak. A Pilisvörösvári Római Katolikus Egyházközség a Hagyományőrző Egyesület javaslatára kezdeményezte az emlékhely kialakítását a parcella szélén.

Nagyításhoz kattintson a képre!

A tervek a tavalyi év folyamán elkészültek, 2012 decemberében az egyházközség tulajdonosi hozzájárulást és 100 ezer forint támogatást kapott az önkormányzattól a kb. egymillió forintos költségekhez, az összeg nagy részét pedig az egyházközség és a hívek adománya fedezte. Az egyházközség kiválasztotta a megőrzésre érdemes síremlékeket, a sírköveket Sax László kőszobrász újította és állította fel. Az előkészítő munkákat a temető üzemeltetője, a Varázskő Kft. végezte, az emlékhely aljzatburkolatát Botzheim Mátyás kőműves mester, a műkő emléktáblát ifj. Manhertz Mátyás készítette.

Az emlékhelyet május 4-én, szombaton délután 4 órakor ünnepség keretében szentelte meg Balla Sándor plébános, Gromon István polgármester mondott beszédet. Az emlékhely nem csupán értékes tárgyi emlék – mondta –, hanem emlékeztet bennünket azokra az időkre, amikor még igen magas volt a gyermekhalandóság, és minden csecsemőre és kisgyermekre, aki egykor ebben a parcellában lett eltemetve.

Nagyításhoz kattintson a képre!

Az emléktábla felirata: „Az egykor itt található gyermeksírparcellában 1922-től 1965-ig itt eltemetett gyermekek emlékére az Úr 2013. esztendejében állíttatta a Pilisvörösvári Római Katolikus Egyházközség. Béke poraikra! Friede Ihrer Asche!”

 

 

 

KezdőlapElőző oldal
Következő oldal
Copyright © 2008 Pilisvörösvár Város Önkormányzata