Flash Player -letöltése szükséges a megtekintéséhez.

XIII. évfolyam 9. szám 2013 szeptember
KezdőlapElőző oldal
Következő oldal

XXII. Vörösvári Napok

Nagyításhoz kattintson a képre!
Augusztus 16-án került sor az idei Vörösvári Napok megnyitó ünnepségére – immár 22. alkalommal. Ez a több napos rendezvény nemcsak arra nagyszerű alkalom, hogy együtt ünnepeljen a város, hanem arra is, hogy felelevenítsünk régi hagyományokat, megőrizzük azok emlékét.  Emellett kiváló lehetőség a testvérvárosi kapcsolatok ápolására is. Idén több testvérvárosból jött vendég az eseményre, a legnagyobb létszámmal a borszéki delegáció érkezett.

A Vörösvári Napok hivatalos megnyitó ünnepségére a Művészetek Háza színháztermében került sor. Elsőként Balasi Anikó, a Művészetek Háza igazgatónője köszöntötte a vendégeket. „Mi vörösváriak tudjuk, hogy a mai nappal számunkra nemcsak egy átlagos kulturális fesztivál nyitja meg a kapuit, hanem egy olyan kulturális programsorozat, amely a város közösségi életében különös jelentőséggel bír. Minden emberi társadalom alapja a különböző közösségek léte, azok egymásra épülése. Természetesen, elsődleges és kiemelkedő szerepe a családoknak van, de fontos a munkahely, az iskola, és ugyanilyen fontosak a lakóhelyi közösségek is, amelyeknek összetartó erejét senki nem vitathatja. Egy több napos kulturális programsorozat, amelyben helye van a vallásnak, a hitnek, az éneknek, a táncnak, a hagyományok megismertetésének és azok újbóli átélésnek, ragyogó eszköz arra, hogy erősítsünk egy közösséget.”

Nagyításhoz kattintson a képre!

Ezután a Német Nemzetiségi Tánccsoport színes műsora következett, majd a városvezetés nevében Gromon István polgármester mondott ünnepi beszédet, aki szintén az ilyen ünnepek fontosságára, közösségformáló erejére hívta fel a figyelmet. Beszélt arról is, hogy miért is fontos a testvérvárosi kapcsolatok ápolása. „A testvérvárosi kapcsolatok ápolásának célja a barátkozáson kívül az is, hogy tanuljunk egymástól. Borszéki barátainktól a vendéglátás mellett sokat tanulhatunk például a hagyományőrzés, ezen belül a népviselet nagyobb megbecsülése területén is.

Nagyításhoz kattintson a képre!

A tavalyi Borszéki Napokon fiatalokat és idősebb felnőtteket is jelentős számban láttam népviseletben. Ott, Borszéken erősödött meg bennem az gondolat, hogy nekünk, vörösváriaknak is elő kell vennünk a szekrényekből, sublótokból a régi ruhákat, ha pedig nincs, akkor a régiek mintájára újakat kell készítenünk, s közösségi ünnepeinken újra fel kell vennünk azokat. Ezzel tudjuk ugyanis külsőleg kifejezni, megjeleníteni az elődeink iránti tiszteletünket, a múltunkra való büszkeségünket, a hagyományainkhoz való ragaszkodásunkat. A múltunk ismerete, a hagyományainkhoz való ragaszkodás, őseink példájának követése pedig sokféle bajtól megvédhet minket, és segíthet az élet különböző nehézségeinek leküzdésében.”

A beszéd ezen részéhez remekül illeszkedett az a sváb népviseleti ruhabemutató, melyet a Művészetek Háza hagyományőrzéssel megbízott új munkatársának, Zsámboki Szabolcsnak a konferálásával nézhetett meg a közönség, a beszédeket követően. (A bemutatón látható ruháknak az újságban is szentelünk helyet a következő hónapokban.)

Nagyításhoz kattintson a képre!

Gromon István után Borszék polgármestere, Mik József is szólt néhány szót az egybegyűltekhez. Örömét fejezte ki, hogy ő, családja és a vele érkezett delegáció – összesen 38 fő – együtt ünnepelhet a vörösváriakkal a város legnagyobb rendezvényén. „El nem tudják képzelni, hogy mennyire felemelő érzés, amikor eljövök Pilisvörösvárra, megyek az utcán, és köszönnek, hogy: Jó napot, polgármester úr! vagy Szervusz, polgármester úr. És olyankor elgondolkodom, hogy mennyi ember ismer itt engem, minket, borszékieket, mennyi emberrel sikerült így megismerkedni. És ez is a lényege ezeknek a testvértelepülési kapcsolatoknak: hogy tartalommal töltsük meg. Hiszen így szövődhetnek a barátságok, idősek és fiatalok között. A fiatalok pedig azok, akik majd ezt a szellemiséget tovább tudják vinni, a kapcsolatot ápolják és fejlesztik.”

Nagyításhoz kattintson a képre!

A borszékiek képeslapokból, könyvekből, fotókból álló kis kiállítást is hoztak magukkal, mely a települést és a méltán híres borszéki vizet mutatta be. Ez utóbbit meg is lehetett kóstolni.

A megnyitó ünnepséget Mirk Szilvia és Júlia sváb népdalcsokor összeállítása zárta, ezzel pedig megkezdődött a XXII. Vörösvári Napok rendezvénysorozat, rengeteg programmal, sok zenével, tánccal, mulatsággal.

Palkovics Mária

Trachtenschau

Hosszú évek óta egyik álmom, hogy a tájházban és a még házaknál gondosan, szekrényekben őrzött ruhák bemutatásra kerüljenek a vörösvári és környékbeli érdeklődők számára. A népviseleti ruhabemutató, Trachtenschau megvalósítására a 2013-as Vörösvári Napok megnyitó ünnepségén kerülhetett sor, a Művészetek Háza dísztermében. Elsőként a kutatások szerinti legrégebbi darabokat láthattuk.
Nagyításhoz kattintson a képre!

Egy menyasszonyi viselet (prad­kwaund), ami mindig sötét anyagból készült, ebben a formában az 1920-as évekig hordták. Jellemző a spanglis cipő (spangel sua), ezek a cipők bőrből vagy bársonyból készültek, kissé megemelt sarkúak, bőrtalppal, faszegeléssel rögzítettek. Maga a „spangli” lehetett gombos, csatos vagy patentos. A harisnya (strimpf) lehetett fehér (wezn) vagy a Vörösvárra jellemző „létra harisnya”, a kék-fehér „latnstrimpf”. Régi képeken még látható, hogy az ünnepi viselet részeként szívesen hordták ezt a kötött harisnyát.  A fekete felsőszoknya (khitl) alatt 2-3, olykor 4 gondosan keményített szoknya van. Legtöbbször fehér vászon anyagból készült, olykor csipkedíszítéssel az alján. A szoknyák 2,5-3 méter anyagból készültek, mivel így bőven tudták ráncolni, ezáltal szebben elállt, nagyobb volt a szoknya. A soványabbak derékpárnát (wurst/hansl) viseltek, amit az asszonyok otthon készítettek maradék anyagokból. Ez arra szolgált, hogy a szoknyák szebben elálljanak a viselőjén. A menyasszonyi kötény (pradsiatsn) fehér anyagból készült (weispradsfiede), ami lehetett lenvászon, popelin vagy organza. Volt, amit harmonikába vasaltak, volt, amit nem. Ezek a kötények az oldalukon és alul csipkével (spitznpszoc) voltak díszítve. A felsőruha egy kabátka (jangel). Ezek a kabátkák bársonyból (samed) vagy selyemből (seden) készültek. Jellemző volt rájuk a zsinóros vagy csipkedíszítés. A ’20-as évekig csak ezt hordták, és a juppelt. Deréknál volt egy csipkedíszítés (säsl), amit a kabátka alá vettek. Ez lenvászonból készült, és a szélére csipke került, kissé kilógott a kabátka alól, ezáltal egy ékszere volt a viseletnek. Két oldalról szalagot varrtak rá, amit elöl megkötöttek. Ezt a kiegészítőt csak ünnepekkor, vasárnaponként és bálba vették fel, a hétköznapi kabátka alá nem vettek ilyet. A menyasszony fejére mirtuszkoszorú került, ami a tisztaságot jelképezi. Elöl egy „mirtuszág” lógott le a kabátkára, hátul pedig fehér masnit kötöttek rá, amiből két szalag lógott le derékig.

Nagyításhoz kattintson a képre!

A vőlegény viselete (prädigam-kwaund) fekete posztóból készült. A sváb férfiak keményszárú, egyenes peremű csizmát (stifü) hordtak. A csizmanadrágon (stifühouzn) két vízszintes zseb volt elöl és két oldalára 2-2, hátra szintén 2 gomb került, amire a nadrágtartót (houzntrogä) gombolták. Hátul esetleg volt rajta egy csatos szabályzó deréknál. Az ing (haimed) mindig fehér vászonból készült, kis lekerekített gallérja volt, mell alattig volt gombos, és ezt a gombos mellrészt sűrűn „bevették”, a gombok mellett mintásan kivarrták (schmissel) vagy csipkével díszítették. Középre a gombok közé hímezték a monogramot. Ezek az ingek kissé bő ujjúak voltak, de nem voltak buggyosak. A mellény (läwü) kezdetben dupla gombsoros nyakig begombolt volt, később egy gombsoros, galléros, legkésőbb pedig egysoros és gallér nélküli. Minden esetben szövetből volt a hátulja is, amit alul középen V-alakban bevágtak, és deréknál egy csatos pánt került rá. A mellényre vették a zakót (sakko), ami szintén kétsoros volt, kezdetben nagyon sűrű gombolással, később csak 6-8 gombbal. Ezen is vízszintes zsebek voltak. A vőlegény gallérjára vagy a zakó bal oldalára fehér virágot vagy mirtuszdíszt (reisäl) tűztek, amire került egy masni és a lelógó két fehér szalag. A fején hagyományos körkalapot (runde huad) látunk, amibe színes masnikkal díszített rozmaringot tűztek.

Zsámboki Szabolcs

 

Szeretnék köszönetet mondani Gromon Andrásné Mici néninek, aki az évek alatt megosztotta velem a tudását, megszerettette velem a hagyományőrzést, és amit lehetett, igyekezett átadni nekem, továbbörökíteni az utókornak. Köszönöm neki, hogy a tájház ruháit elhozhattuk a gyűjteményből, és bemutathattuk. Nem utolsó sorban köszönöm – úgy gondolom, mindnyájunk nevében –, hogy évtizedek alatt ennyire szívén viselte a hagyományokat, és ilyen gazdag gyűjteményt hozott létre. Ezek nélkül a néprajzi kiállítás és a népviseletbemutató is nagyon szegényes lett volna. Bízom benne, hogy még hosszú évekig tud majd segíteni a tudásával, támogatni a munkámban, hiányosságaimat kiküszöbölni és a tudástáramat bővíteni.

Köszönöm főnökömnek, Balasi Anikónak, hogy az ötletem, álmom megvalósulását támogatta, és helyszínt biztosított a népviseletek bemutatására.

 

Vörösvári zenekarok az Europeade fesztiválon

Július 17. és 21. között rendezték meg a németországi Gothában az 50. Europeade fesztivált. Az 5 napos fesztiválon a SchwabenKraft, a Die Adlersteiner és a Werischwarer Burschen zenekar is színpadra állhatott.
Nagyításhoz kattintson a képre!

Ami a sportolóknak az olimpia, az a táncosoknak, zenészeknek, énekeseknek az Europeade” – olvasható a németországi Gotha város honlapján az idén 50. alkalommal megrendezett Europeade fesztiválról, mely a legnagyobb európai népzenei találkozó. Ezen a rendezvényen Európa számos országából összegyűlnek a zenészek, hogy megmutassák saját nemzetük zenéjét, dalait, és persze hogy új barátságokat kössenek. Vörösvári zenekarok is már többször jártak a nagyszabású rendezvényen.

Korábban több alkalommal kísérte a Schwabenkraft a mányi és a pilisvörösvári tánccsoportokat, „körbezenélték” a belvárost a szombat délutáni felvonulás alatt, és játszottak az Európa-bálon szombat este. Idén azonban nemcsak kísérőzenekarként voltak jelen a fesztiválon.

Ez egy nagyszerű lehetőség a zenekaroknak, hiszen ilyenkor fél-fél órára megkapják a színpadot, és több ezer ember előtt mutathatják meg magukat és nemzetiségi zenéjüket. Az idei év azért is volt különleges, mert két pilisvörösvári zenekar is megmutathatta tudását itt. Este fél 8-tól a Die Adlersteiner alapozta meg a hangulatot, éjféltől pedig a SchwabenKraft zenekar állhatott a színpadra. A körülbelül 200 magyar résztvevő hangosan skandálta a zenekar nevét.

A vasárnap délutáni záróünnepségen egyszerre öt színpadon hat tánccsoport (a mányi, szári, dunaharaszti és pilisvörösvári csoportok közösen, egy színpadon) a Werischwarer Burschen zenéjére táncolta a Wenczl József által koreografált Vörösvári Rezgős polkát.

A fesztivál hivatalos része az Europeade zászlajának levonásával ért véget. A résztvevők azonban nem indultak azonnal haza, hanem óriási örömünnep vette kezdetét, zászlólengetéssel, és persze tánccal és zenével.

Palkovics Mária

Meseautó

Jubileumi színielőadás
Nagyításhoz kattintson a képre!

Úgy gondolom, fantasztikus és kihagyhatatlan lehetőség, ha színházi élményért nem kell a fővárosba buszozni, vagy autózni, és aggódni, hogy a forgalmi dugók és a parkolóhelyek hiánya miatt vajon kezdésre odaérünk-e egyáltalán, hanem kényelmesen sétálva közelíthetjük meg a színházat. Az előző évi bérlet lefutása után egy plusz lehetőség volt erre a Vörösvári Napok keretében, augusztus 16-án. A Körúti Színház Meseautó c. előadását hozta el számunkra. Az üdítő, friss és kacagtató darabot Tahi-Tóth László, Vándor Éva, Fila Balázs, Kovalik Ági előadásában élvezhettük. A taps után színpadra lépett a színház igazgatója, Galambos Zoltán, akitől megtudhattuk, hogy a Meseautó jubileumi, 50. előadását láthattuk, és biztosította a nézőközönséget, hogy a következő évben újra láthatjuk a Körúti Színház előadásait a Művészetek Háza színpadán. Éljünk a lehetőséggel!

Komáromi

Sváb Sarok

Június 17-én a Fő utca és az Iskola utca sarkán vidám harmonikaszó fogadta az arra járókat. A korábban elhanyagolt, gondozatlan udvar kővel szépen leszórva, az épületek fehérre lemeszelve, padok hívogatóan kitéve várták a látogatókat.
Nagyításhoz kattintson a képre!
Az épület sorsa eldől

Két évig tartó eredménytelen pályáztatás után eldőlt a Fő utca 104. sorsa: a Pilisvörösvári Járási Tankerület és a Csatornatársulat mellett helyet kapott benne egy helytörténeti kiállítás is.

A kiállítás-megnyitó Gromon István polgármester úr beszédével kezdődött, amelyben részletezte, hogyan jutott az önkormányzat a Fő utca 104-hez, és milyen tervek voltak vele kezdetben. 2010-ben vásárolta meg az épületet az önkormányzat. Sok ötlet felmerült, hogyan hasznosítsák (parkoló a Művészetek Háza számára, kifőzde, hentesüzlet, salátabár), de a pályázatokkal rendre problémák merültek fel, így két évig üresen állt az épület. A főépítész határozott álláspontja volt, hogy sem a főépületet, sem a gazdasági épületet nem szabad lebontani, a gazdasági épületben ugyanis értékes régi nép építészeti elemek vannak, mint az üstház, a füstölő, a tehénistálló vályúkkal, a nyitott fészer. Gromon Andrásné, a Hagyományőrző Egyesület elnöke is többször kérte, hogy használják az épületet hagyományőrző célokra.

Végül 2013 januárjában a testület úgy döntött, hogy az épület nagyobbik felébe a Pilisvörösvári Járási Tankerület és a Csatornatársulat kerül a felújítás után. A 2013. március 28-i ülésen pedig az dőlt el, hogy a megmaradt két kis helységet és az udvari melléképületet az önkormányzat a Hagyományőrző Egyesülettel való együttműködés keretében a Művészetek Háza részére időszaki helytörténeti kiállítások és hagyományőrző rendezvények megszervezésére biztosítja.

Nagyításhoz kattintson a képre! Nagyításhoz kattintson a képre!
Nagyításhoz kattintson a képre! Nagyításhoz kattintson a képre!
Nagyításhoz kattintson a képre! Nagyításhoz kattintson a képre!

 

Nemzetiségi „mindenes”

Az önkormányzat biztosított egy fél nemzetiségi referens státuszt is, mely feladatra a Művészetek Háza fél évre Zsámboki Szabolcsot bízta meg. Szabolcs jól ismeri a helyi hagyományokat és magát a helytörténeti gyűjteményt, mivel már öt éve rendszeresen részt vesz a gyűjtemény gondozásában. A Sváb Sarok felújításának, rendbetételének nemcsak szakmai irányítójaként vett részt – pl. hagyományos módszerrel készült a vakolat –, hanem a kétkezi munkában is oroszlánrészt vállalt, sőt, a megnyitó napján készült sváb bablevest is ő főzte.

Mivel a kiállítást ő szervezte, őt kérdeztük az új épülettel, a kiállítással és további tervekkel kapcsolatban.

• Tudjuk, mi működött itt korábban ezekben az épületekben?

Korábban hentesbolt működött itt. Először az első épületben, később a hátsóban. A melléképületben még most is látjuk a vágóhíd részét, van egy üstház bent, egy füstölő, a drénfa, ami itt már vasból van. Itt általában csak disznót vágtak, mert a ló- és marha-vágóhíd más részen volt a faluban, a disznókat általában ide hordták.

• Mi lehet látni most a kiállításon?

A kiállításunk egy néprajzi jellegű kiállítás, a kisebbik helységben egy konyhát láthatunk, a nagyobb helységben egy szobát próbáltunk berendezni, ami nem teljesen sikerült, mert ágynak nem találtunk helyet. A konyhában láthatunk vizespadot, egy régi kredencet, krumplinyomót, s más konyhai eszközöket, amik jó állapúak, ma is használhatóak. A másik szobában egy sarokpadot látunk régi asztallal, szentképeket a falon, feszületet. Sublótot sajnos nem sikerült elhelyezni, mert kicsi a hely, de egy kis asztalra sikerült egy pár szobrot, rózsafüzért, imakönyvet szereznünk, ahogy régen volt.

• Meddig és mikor látható ez a kiállítás?

Pontos időpont még nincsen, talán szüretig, és akkor átrendezzük, mert azt tervezzük, hogy időszakos kiállításaink lesznek: kézimunka-kiállítás, egyházi kiállítás, stb. A tájháznak óriási anyaga van, ezzel szeretnénk elérni, hogy ne csak a szekrényekben legyenek elzárva, hanem időnként jobban szemügyre is lehessen venni. Várhatóan hétfő – szerda – pénteken és esetleg hétvégén valamikor leszünk nyitva.

• A foglalkozások állandó jellegűen lesznek?

Egyelőre időszakosan, de szeretnénk rendszeresen programokat szervezni.

Szentelés és gyerekfoglalkozások

A polgármesteri beszéd után Balla Sándor plébános úr olvasta fel az evangéliumot, áldotta meg az épületeket és szobákat. Majd harmonikaszó csendült fel. A gyerekek barkácsolhattak, szőhettek, kipróbálhatták, milyen fáradtságos munkával mostak régen az asszonyok (a fiatalemberek sem voltak restek, hordták a vizet, szappanozták és mángorolták szorgosan a ruhákat). Amelyik gyermek épp nem szorgoskodott valahol, a libákat és az óriásnyulat nézte, hiszen ahol vágóhíd volt valaha, oda állatok is kellenek. Volt sör, málnaszörp, és déli harangszóra már mindenki a bablevest és a rétest kóstolgathatta.

Komáromi-B. Hajnalka

Ismét a Fa-szállítók vitték el a serleget

Ahogy minden évben, a Vörösvári Napok egyik legnagyobb tömeget vonzó eseménye idén is a tutajhúzó verseny volt a Kacsa-tónál. Tavaly a hőség nehezítette a szervezők és a versenyzők dolgát, idén pedig azon izgult mindenki, hogy a szürke felhőkből ne eredjen el az eső.

Már kora reggel gyülekeztek az emberek, hiszen a reggeli órákban kezdődött a horgászverseny, gyerekek részvételével. Idén a legtöbb augusztus 20-ai program a Kacsa-tónál zajlott. Itt állították fel a színpadot, ahol koncertek és táncos produkciók váltották egymást, és volt ugrálóvár, arcfestés, de ide hozták portékáikat a kézműves árusok is.

Nagyításhoz kattintson a képre! Nagyításhoz kattintson a képre!
Nagyításhoz kattintson a képre! Nagyításhoz kattintson a képre!
Nagyításhoz kattintson a képre!

 

11 órakor kezdődött a tutajhúzás. Idén 7 csapat szállt versenybe a vándorkupáért, és most először szomszédos településről, Szentivánról is érkeztek résztvevők. Húzott tehát a Fa-szállítók csapata, a tavalyi győztes Schwabenstube, a testvérváros, Borszék csapata, a Vörösvárért Közéleti Egyesület, a Handball Jr. csapat, a Pilisi Fitt SE és a Szentiványiak.

Végül az eső megkímélte a közönséget és a versenyzőket, és szoros küzdelemben a Rotburger söröző csapata, a Fa-szállítók nyerte meg a versenyt, megelőzve ezzel a Schwabenstube csapatát. Így idén – ahogy már a tavalyi évet megelőzően többször is – ők vihették haza a vándorserleget. A nyertesnek szánt egy hordó Rotburger sört pedig felajánlották a második helyezett Schwabenstube csapatának.

Gratulálunk a nyerteseknek és a versenyzőknek, reméljük, jövőre még többen mérik össze erejüket a tutajhúzó versenyen!

Palkovics Mária

Schwabenfest

A Vörösvári Napokon kétség kívül sok izgalmas program várja az érdeklődőket. A legkedveltebb programok között – színvonala, változatossága és látogatottsága okán – minden bizonnyal dobogós helyet ér el a már évtizedes tradícióra visszatekintő Schwabenfest. Az idei Schwabenfesten biatorbágyi, csolnoki, szigetújfalui és vörösvári csoportok léptek fel. A zenét sokak örömére a Werischwarer Burschen szolgáltatta, a zenekar ugyanis feszesen játszott, jól tartotta a ritmust. A Schwabenfest történetéről, az idei program kialakításáról és jövőbeli tervekről kérdeztük Wenczl József koreográfust, Molnárné Breier Anita egyesületi elnököt és Korycki Margaréta egyesületi tagot, a Schwabenfest egyik szervezőjét.
Nagyításhoz kattintson a képre!
• Hogy alakult ki a Schwabenfest, mint a Vörösvári Napok egyik sarkalatos programja?

W.J.: Úgy húsz évvel ezelőtt indultak a Vörösvári Napok. Már a kezdet kezdetén is szívesen vállaltunk egy ilyen sváb táncos-zenés rendezvényt. Maga az egyesület 2006-ban alakult decemberben, így ez a 7. Schwabenfest az egyesület szervezésében. Korábban is volt mindig zenés-táncos délután, melyet a Kultúrház szervezett. Az esemény elnevezése egy ötlet eredménye: ha svábok vagyunk, akkor legyen az ünnepünknek olyan neve, amiről kiderül, kik vagyunk. Az egyesület tagjai elfogadták az ötletet, így történt, hogy Schwabenfestre kereszteltük a programot.

• Ki állítja össze a fellépők listáját?

M.B.A.: A fellépők listáját Wenczl József állítja össze, utána egyeztetünk róla, és megbeszéljük az elnökséggel.

Nagyításhoz kattintson a képre!

K.M.: Ahogy összeáll a lista a fellépő csoportokról, elkezdődik velük az egyeztetés, a program, a tervezett fellépés előtti bemutatkozó szövegek bekérése. Vigyázni kell a szervezés során arra, hogy ne legyen a repertoárokban ismétlődés, ugyanazt a táncot két csoport ne adja elő. Tudnunk kell azt is, hogy zenekarral jön-e egy tánccsoport, vagy cd-n hozzák magukkal a zenéjüket. Annak természetesen jobban örülünk, ha zenekarral jönnek, mert akkor nagyobb a művészi élmény, a nézőket is jobban gyönyörködteti az élő zenére előadott tánc.

W.J.: Sok tánccsoporttal van nagyon jó kapcsolatunk – így minden évben tudunk ismerősöket üdvözölni Vörösváron. Ezen kívül törekszünk színesíteni a palettát, mindig hívunk új csoportokat is, hogy megismerjük egymást – emberileg és művészileg egyaránt. Úgy látom, hogy a meghívott csoportok szívesen jönnek Vörösvárra, mert a közönség mindig nagy lelkesedéssel fogadja őket.

Nagyításhoz kattintson a képre!
• Az idei programban egy magyar táncokból álló blokkot is láthattak a vendégek.

M.B.A.: A meghívott csoportok maguk dönthetik el, hogy a rendelkezésükre álló időt milyen táncok bemutatására fordítják. Idén kivételesen több teret hagytunk a vörösváriaknak. Ennek többek között az is az oka, hogy elkészültek az új magyar ruháink, és úgy gondoltuk, hogy ízelítőt adunk a magyar táncrepertoárunkból is.

W.J.: Mivel magyar svábok vagyunk, ezért a magyar tánckultúra is részét képezi az életünknek.

• Idén milyen táncokat táncoltak a vörösváriak?
Nagyításhoz kattintson a képre!

M.B.A.: Döngölős polkát, Farsangnyitót, az Ünnepnapot, Vörösvári Rezgős Polkát. A magyar blokkunkban volt Mikepércsi Csárdás, Karcsai csárdás, Regruták Tánca, Kalapos Verbunk. Utolsó műsorszámként Wenczl József legújabb koreográfiáját adták elő az ifjúsági és felnőtt táncosok. A Dorffest c. táncot a Schwabenkraft zenekar kísérte.

• Kik segítették az egyesületet az idei Schwabenfest létrehozásában?

M.B.A.: Az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Nemzeti Együttműködési Alap és a Mátrai Üveg-Tükör Kft – Mátrai Zsolt ajánlotta fel azokat az emléktárgyakat, amelyeket a fellépő csoportoknak átadtunk. A Schwabenstube söröző – Müller Edina és Áy Zsófia személyében – a táncegyüttes tagjainak péntekre biztosított ingyen belépőjegyet a bálra.

Nagyításhoz kattintson a képre!
• Mi kell ahhoz, hogy valaki jó táncos legyen?

K.M.: Szívvel-lélekkel kell táncolni. Ha szenvedéllyel viszonyul a tánchoz, a maga és mások munkájához, akkor még az esetleg botfülű táncosnak is kialakul a ritmusérzéke.

M.B.A.: Tapasztalatom szerint azokból is lehet jó táncos, aki elsőre nem bizonyul őstehetségnek. Sok olyan táncosom van az ifjúsági csoportban, akik sok gyakorlással mára a legügyesebbek közé tartoznak.

W.J.: Vörösváron erős gyökerei vannak a sváb tánckultúrának. Jó, hogy a gyerekek látják, hogy a szüleik, nagyszüleik is táncolnak – vagy ha az öregek már nem tudnak, akkor is kedvvel nézik meg mások táncát. Ez fogékonnyá teszi a fiataljainkat is. És hogyha ennek a fogékonyságnak a továbbfejlesztésében segíthetem őket, az borzasztó nagy élmény – nekem is.

• Miből tudja magát az egyesület fenntartani?
Nagyításhoz kattintson a képre!

K.M.: A tagok havonta tagdíjat fizetnek, bárki felajánlhatja az adója 1%-át, és eddig mindig sikerül támogatókat is szereznünk.

M.B.A.: A Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Önkormányzathoz pályázunk támogatásért. Eddig minden évben kaptunk is, sőt, a rendezvényeinket is szokták külön támogatni. Ezen kívül számos pályázati lehetőség van, melyek a bevételünk nagy részét kiteszik.

• Mit tegyen az a szülő, akinek a gyermeke kedvet érez a sváb néptánchoz?

K.M.: Az érdeklődőknek azt ajánljuk, hogy az egyesület elnökét, vagy az egyes korosztály-csoportok vezetőit keressék meg. Mindenkit szeretettel látunk.

Nagyításhoz kattintson a képre!
• Mit kívánnak jövőre?

W.J.: Hogy a Schwabenfest hosszú távon is meg tudjon maradni, és az egyesület is tudjon jövőre működni. A tánccsoport 2014-ben ünnepli megalakulásának 60. évfordulóját – reméljük, hogy ennek a kerek évszámnak megfelelő színvonalú programmal fogjuk jövőre a német és a magyar tánckultúra iránt érdeklődőket, többek között a Schwabenfest látogatóit is elkápráztatni.

M.B.A.: Az együttes 60 éves jubileumi műsora októberre lesz kitűzve, de természetesen Búcsúkor a Schwabenfestet is szokás szerint megtartjuk.

Müller Márta

FELHÍVÁS

VÁLLALKOZÓKAT KERESÜNK FŐZŐKONYHAI NYERSANYAGSZÁLLÍTÁSRA

Szeptember elejétől, a Sodexo 10 éves vállalkozási szerződésének lejárta után külsős szolgáltató helyett ismét közvetlenül az önkormányzat működteti a városi főzőkonyhát.

A feladat visszaszervezésével az önkormányzat célja a feladat gazdaságosabb, költségkímélőbb ellátása, az ételek minőségének javítása, valamint a helyi és környékbeli vállalkozásoknak, őstermelőknek a beszállítási folyamatba való bekapcsolása volt.

A heti étlapok alapján összeállított főzőkonyhai nyersanyagigényt rendszeres időközönként, árajánlat-kérési eljárás keretében versenyeztetjük meg. Ajánlatkéréseink általában a hét második felében jelennek meg a városi honlap (www.pilisvorosvar.hu) „Aktuális” c. fejezetének „Ajánlatkérések” c. menüpontjában. A Polgármesteri Hivatalnál korábban bejelentkezett szállítóknak e-mailben közvetlenül is megküldjük rendszeres ajánlatkéréseinket.

Az ajánlatokat írásban várjuk bármely pilisvörösvári vagy környékbeli termelőtől, vagy beszállítótól a Polgármesteri Hivatal vagy a főzőkonyha elérhetőségére megküldve (fax: 330-132, e-mail: peter.aniko@pilisvorosvar.hu, konyha@pilisvorosvar.hu), vagy személyesen benyújtva (Fő tér 1., hivatali iktató).

Az ajánlattétel során aktuális ajánlatkérésünk táblázatát kérjük kitölteni annak érdekében, hogy a pályázók ajánlatai részünkről összehasonlítók legyenek. Természetesen lehetőség van hosszabb időszakra is ajánlatot adni, amennyiben az árat, a mennyiséget és a minőséget tartani tudják.

Nagy örömünkre szolgált, hogy az első heti megrendelések között több pilisvörösvári, környékbeli beszállítótól is rendelhettünk, és hogy ezen vállalkozások rendszeres ajánlattétellel segítik az önkormányzati főzőkonyha munkáját.

Kérem, hogy ha az ajánlattétellel kapcsolatos kérdésük adódik, úgy azt a fenti e-mail címeken tegyék fel, vagy a 330-233/102. telefonszámon lépjenek kapcsolatba az önkormányzati főzőkonyha kapcsolattartójával, Péter Anikóval vagy Karácsony Lajosné élelmezésvezetővel. A beszerzési eljárásrendünket megtalálják a városi honlap „Főzőkonyha” c. részében (Vörösvári vagyok / Önkormányzat / Önkormányzati intézmények / Főzőkonyha), illetve az aktuális ajánlatkérések szöveges, polgármesteri kísérőlevelében.

Kérek minden potenciális helyi vagy környékbeli beszállítót, hogy olvassa el ajánlatkéréseinket, töltse ki a konkrét, egy-két adatot tartalmazó táblázatot, és adjon ajánlatot konyhai nyersanyagszállításra – a kölcsönös előnyök alapján, s egyúttal segítve az önkormányzatot abban, hogy a pilisvörösvári gyermekek helyi és környékbeli beszállítók friss termékeiből készült ételeket fogyaszthassanak.

Gromon István
polgármester

Deutsche Praktikantinnen im Gradus-Kindergarten

Der Gradus-Verein sowie der Gradus-Kindergarten blicken auf eine mehr als zwanzig Jahre alte Partnerschaft mit der – dieses Jahr ihr 100-jähriges Bestehen feiernden – Fachakademie für Sozialpädagogik in Dillingen (Deutschland) zurück. Während dieser zwei Jahrzehnte haben viele Studierende der Sozialpädagogik ihr Sommerpraktikum im Gradus-Kindergarten absolviert. Für ihren Aufenthalt und ihre Verpflegung kam jedes Mal, dank den Leiterinnen des Vereins, Frau Mária Matt und Frau Zsuzsanna Vass-Kremper, der Gradus-Verein auf.

Nagyításhoz kattintson a képre!
Frau Marisa Rehm und Frau Stefanie Kintzli

Auch dieses Jahr reisten zwei Studierende, Frau Stefanie Kintzli und Frau Marisa Rehm nach Werischwar, um zwischen Ende Mai und Ende Juni am Leben der Gradus-Kinder teilzunehmen. Durch die von ihnen veranstalteten deutschsprachigen Lernspiele und durch die ebenfalls in deutscher Sprache geführten Gespräche rund um den Tag, haben die Studierenden enorm dazu beigetragen, dass sich die authentische deutschsprachige Kompetenz der Gradus-Kinder weiterentwickelt. Für den fundierten pädagogischen und methodischen Hintergrund des Praktikums sorgten die Leiterin des Gradus-Kindergartens, Solti Tamásné, sowie die Minderheitenkindergärtnerinnen Frau Anita Peller-Kreiszl und Frau Szilvia Peller-Wohl.

• Wie sind Sie dazu gekommen, Ihr Praktikum in Werischwar zu absolvieren?

Wir hatten großes Interesse ins Ausland zu gehen. Unsere Schule hat seit über 20 Jahren Kontakt mit dem Kindergarten und daher wurde uns dies vorgeschlagen. Zudem kommt, dass wir von den Vorpraktikantinnen nur positive Rückmeldungen bekommen haben.

• Was hat Ihnen in Ungarn am besten gefallen?

Sehr gut fanden wir, dass wir sehr herzlich von den Werischwarer Kindern und den Erzieherinnen aufgenommen wurden. Zudem kommt, dass uns die Erzieherinnen bei allem unterstützt und geholfen haben. Außerdem war es gut, dass Budapest so nahe gelegen war und wir viele Sehenswürdigkeiten besichtigen konnten.

• Was fanden Sie in Ungarn am seltsamsten?

Wir hatten keine negativen Erfahrungen im Kindergarten gemacht, aber ungewohnt war für uns die feste Schlafenszeit für die Kinder.

• Gibt es Ihrer Ansicht nach Unterschiede im Erziehungsstil der Eltern und im Verhalten der Kinder – wenn man Deutschland und Ungarn vergleicht?

In dieser kurzen Zeit konnten wir keine großen Unterschiede feststellen, da wir kaum Kontakt zu den Eltern aufbauen konnten und über deren Erziehungsstil wenig erfahren konnten. Das Verhalten der Kinder konnten wir so einschätzen, dass sie einen strengeren Erziehungsstil im Gegensatz zu Deutschland haben. Dies zeigte sich z.B. beim Mittagessen oder Schlafengehen.

• Wie geht es mit Ihnen beruflich weiter?

Die Ausbildung zur Erzieherin dauert insgesamt fünf Jahre, davon haben wir bereits drei Jahre absolviert. Wir werden die Ausbildung zur Erzieherin absolvieren und möchten danach im Kindergartenbereich tätig sein.

• Gibt es noch Länder und/oder Institutionen, in denen Sie gerne Praktika leisten würden?

Da wir nur Erfahrungen im Krippen- und Kindergartenalter gemacht haben, möchten wir gerne noch im Behinderten- und Jugendbereich Erfahrungen machen. Es war schön, Erfahrungen aus einem anderen Land zu machen, aber wir haben es in den nächsten Jahren nicht vor, ein Auslandspraktikum zu tätigen.

• Vielen Dank für das Interview und wir wünschen Ihnen im Namen aller Werischwarer weitere Erfolge – sowohl im privaten wie auch beruflichen Bereich.

Márta Müller

Dillingen a.d. Donau

Nagyításhoz kattintson a képre!
Kneipp-Brunnen
in Dillingen an der Donau

Die offizielle Bezeichnung der bayerischen Stadt Dillingen heisst Dillingen an der Donau. Es gibt nämlich auch ein anderes Dillingen in Deutschland, und zwar die etwa genauso grosse Stadt Dillingen im Landkreis Saarlouis, in Saarland. (Von der ebenfalls Dillingen genannten Siedlung in Luxemburg ganz zu schweigen.)

Die grosse Kreisstadt Dillingen an der Donau zählt rund 18.000 Einwohner. Die Stadt liegt im Bundesland Bayern, etwa 15 Km entfernt zur Landesgrenze zu Baden-Württemberg sowie 50 Km von der Stadt Augsburg.

Die Stadt lässt sich auf eine alemannische Siedlung und eine ottonische Landesburg zurückführen. Aus dieser Landesburg entwickelte sich im Laufe des 10. Jahrhunderts das Zentrum einer Grafschaft mit einem Markt in seiner Nähe. Dillingen wurde im Jahre 1264 zum ersten Male als „Stadt“ urkundlich erwähnt. Die Siedlung ging im 13. Jahrhundert in den Besitz des Hochstifts Augsburg über, und war bis ins 19. Jahrhundert die Residenzstadt der Bischöfe von Augsburg.

Eine der berühmtesten Persönlichkeiten der Stadt Dillingen war Sebastian Anton Kneipp (1821–1897), der in Dillingen sowohl das Gymnasium absolviert als auch darauf folgend sein Theologiestudium in Dillingen begonnen hatte. Sebastian Kneipp ist in Bayern Pfarrer geworden und durch seine eigene Krankheit (Tuberkulose) sowie durch die Heilung dieser durch regelmässige Bäder in der eiskalten Donau ist er zum Begründer und zum Namensgeber der Kneipp-Kur geworden.

M. M. (Nach http://www.dillingen-donau.de)

Frau Marisa Rehm und Frau Stefanie Kintzli

20 éves a Donau Power

Idén ünnepli 20. évfordulóját a Donau Power zenekar. Az ünneplés része volt az a fergeteges koncert is, melyet a Vörösvári Napok keretében adtak a gimnázium udvarán felállított sátorban. A fiúk sikerét mi sem bizonyítja jobban, hogy gyerekek és felnőttek, idősek és fiatalok egyaránt táncoltak és buliztak a jubileumi koncerten. Lapunknak Kozek Balázs, a zenekar trombitása adott villáminterjút.
Nagyításhoz kattintson a képre!

A bál kezdetén még voltak üres helyek – ha nem is sok – a színpad előtti tánctéren, de néhány szám után zsúfolásig megtelt a sátor. Korra, nemre és ruházatra való tekintet nélkül – hiszen sokan népviseletben ropták – mindenki egyformán jól érezte magát. A fiúk a 20. születésnapra ajándékokat is kaptak, a Schwabenkraft „röviditalos” tortája és a rajta lévő elfújhatatlan gyertyák pedig fokozták a jó hangulatot.

• Másként készültetek erre a koncertre, mint a többire?

Nagyon büszkék vagyunk erre a 20 évre, de külön erre a koncertre nem készültünk másként, mint bármikor. Jelenleg évi több mint hatvan külföldi fellépésünk van, így a hosszú évek alatt szereztünk akkora rutint, hogy tudjuk, mire vágyik a közönség. Természetesen még mindig óriási örömmel játszunk Vörösváron. Szeretünk az itthoni közönségnek zenélni, különleges alkalom ez számunkra.

• Fiatalok, idősebbek együtt mulattak a jubileumi koncerten… Fontosnak tartjátok, hogy minden korosztályt elérjetek?
Nagyításhoz kattintson a képre!

Igen, ez számunkra nagyon fontos szempont, ezért is ennyire széleskörű a repertoárunk. Különösen nagy öröm számunkra látni, hogy Vörösváron a fiatalok is ismerik és szeretik a sváb zenét: táncolnak, és szívesen veszik fel a népviseletet is.

• Hogyan indultatok 20 évvel ezelőtt? Ki van most az alapítók közül a zenekarban, a többiek mióta játszanak veletek?

1993-ban baráti társaságból alakult a zenekarunk. Az alapító tagok közül – 20 év aktív zenélés után – hárman maradtunk. Jelenlegi hatfős felállásunk három éve dolgozik együtt. (Tönköl Tamás – klarinét, dob, Kozek Balázs – trombita, Gayer György – klarinét, Varga Norbert – harmonika, Pálinkás Ferenc – gitár, Bellovits Gergely – bariton.)

• Mit tartotok a legnagyobb sikereteknek, elismerésnek?

Nagy örömünkre Németországban és Ausztriában is nevet szereztünk: saját számainkat már naponta játsszák az osztrák és német rádiók. Többször szerepeltünk a magyar, osztrák és szlovén országos tévéműsorokban is. Több alkalommal szerepeltünk a legnagyobb oberkrainer fesztiválon, a Musikanten Sky WM-en. Gyakran játszunk egy színpadon a Grazer Spatzen, Alpenoberkrainer, Mooskirchner zenekarokkal, illetve tavaly előzenekara voltunk a Kastelruther Spatzen zenekarnak. Legbüszkébbek talán arra vagyunk, hogy évek óta rendszeres fellépői vagyunk több ezer fős rendezvényeknek is.

• Mik a terveitek az elkövetkező fél-egy évben?

A szezon még tart, ősszel is minden hétvégén fellépésünk van, de már készülünk a következő szezonra: bővítjük repertoárunkat, aktuális slágereket tanulunk. Télen rövid pihenőt tartunk, hogy tavasszal ugyanezzel a lendülettel és lelkesedéssel tudjuk folytatni a Donau Power-t.

• Ehhez mi is kívánunk sok sikert, és még legalább 20 évet!

Palkovics Mária

Kutyás nap

A hétfő idén is a Vörösvári Napok civil napja volt. Délelőtt a Szebb Környezetünkért Egyesület várta programokkal az érdeklődőket. Elsőként a kutyaszépségversenyre került sor, amire több mint 30 gazdi nevezte be kutyáját. A gimnázium udvarán álló rendezvénysátor megtelt kis- és nagy kutyákkal, fajtiszta és keverék ebekkel, volt köztük rövid és hosszú szőrű, bodros és masnis, fekete, fehér és tarka. Ki ölben, ki futkározva, hancúrozva, mások heverészve várták, hogy megmutathassák magukat a színpadon. A sok négylábúban közös volt viszont, hogy mindannyian tisztán, csinosan felkészítve érkeztek a megmérettetésre.

Nagyításhoz kattintson a képre!

A zsűri (dr. Bozsár Judit elnök, Batta Sándorné – Brave Dogs Kutyaiskola, Román Istvánné muditenyésztő, dr. Saufert Gyula állatorvos és Szöllőssy János önkormányzati képviselő) több kategóriában hirdetett győztest: A legszebb fajtiszta ebnek Molnár László Kagán nevű kutyáját találták, a keverékek között Straub Zsolt Mogyoró nevű ebe vitte el a pálmát. A legidősebb eb Simon György Rex kutyája, a legkisebb Karsai Regina Szikra nevű kutyája volt. A legügyesebb felvezetőnek a zsűri Varga Virágot találta, aki Molly kutyájával versenyzett. A közönségdíj pedig Fetter Beatrix Bodza nevű kutyájának jutott.

A verseny után dr. Saufert Gyula kvízjátékából tanulhattak az érdeklődők fontos ebtartási és egészséggel kapcsolatos dolgokat, majd a Brave Dogs Kutyaiskola szófogadó kutyáinak bemutatóját nézhette meg a közönség. A rendezvény célja a szórakozás mellett az is volt, hogy segítsék a felelős kutyatartást – mondta el Temesvári Anna, a szervező SZKE elnöke.

63. bányásznap
80 éve volt a Solymár-aknai vízbetörés

Nagyításhoz kattintson a képre!

A 63. magyar bányásznap megünneplésére 2013. augusztus 30-án, az utóbbi évek szokásának megfelelően a Bányász emlékparkban került sor. A megemlékezésre sokan jöttek el: egykori bányászok és családtagjaik, vörösváriak, szentivániak és más környékbeli településeinek lakói. Tiszteletét tette Pilisszentiván polgármestere, Pénzes Gábor, a Bányász Szakszervezeti Szövetség Pilisi Nyugdíjas Alapszervezetének új elnöke, Radosai Györgyné, valamint a Dorogi medence bányászszervezeteinek néhány képviselője is.

Az ünnepség a Himnusz hangjaival kezdődött. Az 1928-as bányászsztrájk emlékműve mellett két fiatal állt őrséget: Posztós Ákos és Csikós Tamás, bányászlámpával és -szerszámokkal a kezükben, fejükön sisakkal. Elsőként Gromon István polgármester mondott rövid beszédet. Köszöntötte a jelenlévőket, majd arról beszélt, miért is időszerű még megemlékezni a bányászatról és bányászokról, mikor már több idő telt el az utolsó vörösvári bánya bezárása óta, mint ahány évig egyáltalán bányászat folyt a városban. Ma is élnek köztünk olyanok – emlékeztetett –, akik a bányákban dolgoztak. Ők egy erős közösséget alkotnak, amelynek fenntartásában kötelességünk segíteni őket. Másrészt a bányászat része közös múltunknak, hagyományainknak.

Nagyításhoz kattintson a képre!

Arra, hogy milyen nyomot hagyott a bányászat Vörösvár történetében, példa egy idei évforduló, ugyanis 90 éve annak, hogy – a bányának köszönhetően – bevezették az elektromos áramot a településen. Ezek mellett a polgármester fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a bányásznemzedék munkája és hozzáállása példaértékű a mai fiatalság számára: ők nem a könnyű boldogulást választották, hanem nehéz és becsületes kétkezi munkával keresték kenyerüket.

Gromon István beszédében köszöntötte az idén 81 éves Székely Józsefet, a Bányász Szakszervezeti Szövetség Pilisi Nyugdíjas Alapszervezetének leköszönő elnökét, aki kisebb balesete miatt nem tudott jelen lenni a megemlékezésen, de köszönetet és elismerést érdemel 23 éves elnöki szolgálatáért.

Nagyításhoz kattintson a képre!

Jó szerencsét! – a bányászköszöntéssel kezdte beszédét Zelenai István bányamérnök, a pilisi bányász szakszervezet vörösvári alelnöke, aki a 80 évvel ezelőtti solymári bányaszerencsétlenségről emlékezett meg. Az 1933. június 28-ai Solymár-aknai vízbetörésben két bányász vesztette életét: a 28 éves Besendorfer Ferenc  és az 56 éves Cserni Ignác , kilenc bányász viszont megmenekült a halál torkából: Albrecht Mihály (46), Drevenka Pál (25), Maráczi István (45), Marlok István (34), Patta Ottó (26), Riholm János (25), Szlávik Mihály (21), Szőcs János (32) és Triznya Gáspár (20).  Az, hogy életben maradtak, két dolognak köszönhető: emberfeletti kitartásuknak és annak, hogy a mentőcsapatok (Löffler Nándor és Triznya Ágoston főaknász kérésére) nem adták fel a reményt, és a mélyben rekedt bányászok mentését három nap után is folytatták.

Nagyításhoz kattintson a képre!

A 11 bányász a víz betörésekor egy olyan rakodószintre szorult, ami a felső 40 cm híján teljesen el volt öntve sáros-iszapos vízzel – folytatta a történtek felidézését Zelenai István. A férfiak két napon át felváltva merültek a víz alá, és vasrudakkal próbálták elbontani a torlaszt, ami menekülésük útját állta. A fulladásveszélyt elhárították, de a harmadik napra a kevés oxigén, az élelem, az ivóvíz hiánya és a kimerültség miatt teljesen legyengültek. A bányamentők eközben kívülről igyekeztek kiszabadítani a bent rekedteket, és folyamatosan szivattyúzták a vizet a járatokból. A negyedik napon találtak rá a végletekig elcsigázott túlélőkre. A mentés sikerének örömére megszólaltak a pilisi harangok, de az esetnek nemcsak a környéken, hanem az országos sajtóban is nagy visszhangja volt.

A 80 éve történtek izgalmas beszámolója után, az ünnepség zárásaként a Nosztalgia Dalkör segítségével elénekelték a jelenlévők a bányászhimnuszt, és elhelyezték a koszorúkat a bányászcsille előtt és a bányászsztrájk emlékművénél. Az ünnepség után a Napos Oldal Szociális Központban tartottak fogadást a meghívott vendégek és a szereplők részére. A vendégeknek és az érdeklődőknek lehetőségük nyílt a központ könyvtárában berendezett bányász emlékszoba megtekintésére is.

Sólyom Ágnes

 

Koszorúzók: Radosai Györgyné, a Bányász Szakszervezeti Szövetség Pilisi Nyugdíjas Alapszervezetének elnöke, Kovács József szentiváni alelnök és Nánai István, a Bányász Szakszervezeti Szövetség Sárisápi Nyugdíjas Alapszervezetének elnöke. – Zelenai István, a Bányász Szakszervezeti Szövetség Pilisi Nyugdíjas Alapszervezetének pilisvörösvári alelnöke, Oroszi Antal főaknász és Kovács Géza bánya-villanyszerelő. – Pilisvörösvár Önkormányzata nevében Gromon István polgármester és Kimmelné Sziva Mária alpolgármester

Nagyításhoz kattintson a képre! Nagyításhoz kattintson a képre!

 

KezdőlapElőző oldal
Következő oldal
Copyright © 2008 Pilisvörösvár Város Önkormányzata