Vissza
A szén-monoxid színtelen, szagtalan, íztelen gáz, ezért jelenlétét érzékszerveinkkel nem tudjuk felismerni. Már kis koncentrációban is rosszullétet okozhat, nagyobb mennyiségben pedig rövid idő alatt életveszélyessé válhat.
A mérgezések jelentős része megfelelő odafigyeléssel megelőzhető. Különösen fontos az óvatosság minden olyan otthonban, ahol nyílt égésterű gázkészülék, kazán, kandalló, cserépkályha vagy más tüzelőberendezés működik.
Mit tehetünk a biztonságért?
-Gondoskodjunk a tüzelő- és fűtőberendezések rendszeres, szakember által végzett ellenőrzéséről és karbantartásáról.
-Ne takarjuk le, ne zárjuk el a lakás szellőzőnyílásait. Az égéshez megfelelő levegő-utánpótlás szükséges.
-Különösen figyeljünk akkor, ha jól záródó, korszerű nyílászárók kerültek a lakásba, mert ezek jelentősen csökkenthetik a természetes légcserét.
-A kémények és égéstermék-elvezetők megfelelő állapota alapvető fontosságú.
-Szereltessünk fel megbízható szén-monoxid-érzékelőt, és rendszeresen ellenőrizzük annak működését, illetve az elem vagy az érzékelő élettartamát.
A szén-monoxid-mérgezés kezdeti tünetei könnyen összetéveszthetők más rosszulléttel. Fejfájás, szédülés, hányinger, gyengeség, zavartság és álmosság is figyelmeztető jel lehet. Különösen gyanús, ha egyszerre több, ugyanabban a helyiségben tartózkodó embernél jelentkeznek hasonló panaszok.
Ha megszólal a szén-monoxid-érzékelő, vagy felmerül a mérgezés gyanúja:
azonnal hagyják el az épületet, lehetőség szerint szellőztessenek és biztonságos helyről hívják a 112-es segélyhívó számot. A helyiségbe csak akkor térjenek vissza, ha azt a szakemberek biztonságosnak ítélték.
A szén-monoxid nemcsak a fűtési szezon veszélye: bizonyos körülmények között az év bármely szakában kialakulhat veszélyes koncentráció.
Vigyázzunk magunkra és egymásra – néhány egyszerű óvintézkedés életet menthet.
