Vissza
Gromon Andrásné sz. Manhertz Mária 1928-ban született Pilisvörösváron, szegény családból. Édesapja, Manhertz Jakab péksegéd volt a Steckl péknél, de tüdőgyulladás következtében nagyon fiatalon meghalt. Édesanyja, Metzger Mária Dr. Réthy Zoltán háziorvos családjánál dolgozott cselédként, s huszonhat éves korában megözvegyülve egyedül nevelte fel két gyermekét: Máriát és Mártont.
Mici néni itthon, Pilisvörösváron végezte el az általános iskolai hat osztályt majd a négy polgárit – mindkettőt kitűnő eredménnyel. A polgári iskolát 1944-ben fejezte be, de előtte, 1943-ban az iskolai szünetben már dolgozott a Hazai Likőrgyárban, a telefonközpontban. 1945-ben a Ganz Villamossági Készülékgyárban helyezkedett el, mint betanított munkás, a műszerészeknél. Munka mellett elvégezte a gyors- és gépírói tanfolyamot, ezután anyagkönyvelői beosztást kapott.
1950-ben férjhez ment a solymári születésű Gromon Andráshoz, aki a Budapesti Helyközi Távbeszélő Igazgatóságon dolgozott, posta műszaki felügyelői beosztásban. Házasságukból négy fiúgyermekük született: András, Tamás, István és Imre. Mind a négyen a Budapesti Piarista Gimnáziumban érettségiztek, majd különböző főiskolákon szereztek diplomát.
Amikor a gyerekek már nagyobbak voltak, 1970-ben Mici néni a pilisvörösvári Szakorvosi Rendelőintézetben helyezkedett el, mint orvosírnok, majd munka mellett elvégezte az asszisztensképző tanfolyamot. Ettől kezdve évtizedeken át körzeti gyermekorvosi asszisztensként dolgozott, egészen 1995-ig, nyugdíjba vonulásáig. Közben, 1985 és 1988 között egyszerre végezte el a Római Katolikus Hittudományi Akadémia Levelező Tagozatát és a Pázmány Péter Hitoktatói Tanfolyamát. 1988-ban hitoktató oklevelet szerzett.
Gromon Andrásnét a faluban fiatal korától sokan ismerték és szerették, mivel mindig érdekelték a közösség ügyei, sokan tapasztalták önzetlen segítségét a legkülönbözőbb ügyekben. Érdeklődése elsősorban az egyházközség életére irányult, de jobbító igyekezete kiterjedt az utca, az iskola, a község problémáira, és nem utolsó sorban a vörösvári német nemzetiségi hagyományok és kultúra valamint Pilisvörösvár néprajzi értékeinek megmentésére.
1976-ban kezdte el módszeresen gyűjteni a régi Vörösvár tárgyi emlékeit. Kézben, tragacson, talicskán cipelte haza a mások által értéktelennek tekintett és eldobásra szánt ruhákat, használati tárgyakat, bútorokat. Gyűjtötte a régi fényképeket, dokumentumokat, s maga is sok fényképet, magnófelvételt, készített a község jeles napjairól ill. idős emberekről. Később a Hagyományőrző Egyesület számára vásárolt egy videokamerát, mellyel számtalan helyi ünnepet, jelentős eseményt örökített meg.
Az egyre gyűlő muzeális anyagot eleinte csak alkalmilag, ismerősöknek tudta bemutatni, ezért egyre erősödött benne egy falumúzeum létrehozásának gondolata. Néhány időszakos kiállítást rendezett az akkori kultúrházban ill. a könyvtárépület utcai szárnyában (a mai könyvesbolt helyén). Közben az Egyházközségnél, a Nagyközségi Tanácsnál és minden más lehetséges fórumon próbált támogatást szerezni egy falumúzeum létesítéséhez.
Erőfeszítéseit a rendszerváltozás éveiben siker koronázta. 1990-ben megalakította a Pilisvörösvári Hagyományőrző Egyesületet, melynek az óta is elnöke. Az egyesület, mint jogi személy már eredményesebben tudott küzdeni a falumúzeum létrehozásáért: 1992-ben az egyesület a Bonni Belügyminisztériumhoz benyújtott pályázaton 126.000 DM (német márka) támogatást nyert a Kápolna u. 10. sz. alatti ingatlan megvásárlására és az épület részbeni tatarozására. Az épület felújítását Mici néni az önkormányzat támogatásával maga szervezte, s a felújított épületben a múzeumot szinte egymaga rendezte be. A Falumúzeum felszentelése és ünnepélyes átadása 1993-ban volt.
*
Azóta több mint húsz év telt el, de a Falumúzeum fenntartását és működtetését a mai napig szinte teljes egészben Mici néni végezte és végzi, a Hagyományőrző Egyesület égisze alatt. Rendszeresen fogad hazai és külföldi csoportokat, iskolai osztályokat, magánszemélyeket. Pályázatokat ír, hogy a fenntartáshoz pénzt szerezzen, irányítja az önkéntes vagy fizetett segítőket, adminisztrál. Munkáját közben kiterjesztette a Kápolna u. 1. sz. alatti ingatlanra is, amelynek egy részét 2000-ben vásárolta meg a Hagyományőrző Egyesület, többi részét pedig az önkormányzattól 25 évi használatba kapta. Mici néni ezt az épületet is felújította, azzal a céllal, hogy „Élő múzeum”-ként népismereti órák színhelyéül, a régi népi élet gyakorlati bemutatóhelyéül szolgáljon. 2003-ban a Nagyboldogasszony plébániatemplom felszentelésének 300. évfordulójára megjelentette a saját maga által szerkesztett Kápolnák könyve c. kiadványt, mely a Pilisvörösváron álló öt régi kápolna történetét és berendezési tárgyait mutatja be, valamint azokat a német és magyar nyelvű imádságokat közli, amelyeket eleink ezeken a helyeken imádkoztak.
Mici néni életműve tehát a Falumúzeum és a Helytörténeti Gyűjtemény, azaz mindazoknak a szellemi, erkölcsi és tárgyi értékeknek az összegyűjtése és az utókor számára való megmentése, amelyek Vörösvár német nemzetiségi lakosságának eddigi 325 éves pilisvörösvári élete során felhalmozódott. Mici néni ma, túl a 87. életévén is fáradhatatlanul dolgozik a közösségért. Munkájának elismeréseként Pilisvörösvár Város Önkormányzata 1997-ben Pilisvörösvárért emlékérmet adományozott számára. 2001-ben, a Millenniumi zászlóátadáskor a zászlóanyai tisztség betöltésére kérték fel. 2009-ben a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata „Az északi régió németségéért” díjban részesítette (Für das Ungarndeutschtum der Region Nord).
Pilisvörösvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a 6/1993. (III. 04.) önkormányzati rendeletében biztosított jogkörében eljárva Gromon Andrásné részére a Helytörténeti Gyűjtemény anyagának összegyűjtése, a Falumúzeum (német nevén: Heimatmuseum) létrehozása, valamint a sváb hagyományok és tárgyi emlékek megőrzése érdekében kifejtett több évtizedes munkájának elismeréseképpen a Pilisvörösvár Város Díszpolgára címet adományozza.
Pilisvörösvár, 2015. október 23.
