Pilisvörösvár
Miben segíthetünk?
Zsámboki Szabolcs 2021Hoós Sándor 2021Pilisi-Medence Egészségügyi Alapítvány (2020)Krizsán Pál (2020)Buzás Bálint (2019)Prohászka István és Guth Ferenc (2019)Breier Fogászat és Egészségközpont (2018)Tácsik Pékség és Cukrászda (2018)Manhertz István (2017)Oláhné Szabó Anita (2017)Manhercz Krisztián (2016)Nosztalgia Dalkör (2016)özv. Hoffer Károlyné [sz. Zs. Dobozy Erzsébet] (2015)Fogarasy Attila (2015)Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Táncegyüttes és Wenczl József (2014)„A Tempo” Koncertfúvós Zenekar (2014)Sax László (2013)Bányai József asztalosmester (2013)Neubrandt Ferenc és Neubrandt Ferencné (2012)Zelenai István bányamérnök (2012)Feldhoffer János (2011)Kovács László Kertbarát Kör (2011)Draxler Éva (2010)Német Nemzetiségi Vegyeskórus (2010)Andrusch-Fóti Mária és Müller Márta (2009)Schreck Róbertné és Víg Jánosné (2009)Rudolf Keszler (2008)Benkó Barbara és Benkó László (2008)Wenczl Mihály (2007)Fazekas Krisztina (2006)Margittai Csabáné (2006)Bokor Árpádné (2006)Német Nemzetiségi Fúvószenekar (2005)Gyurkó Lászlóné (2005)Kohlhoffer Mihály (2005)Majerczyk Waldemar (2004)Drávecz Ferenc (2004)Koós Ferenc (2004)Mátrai Mátyás (2004)Kapitány Györgyné Lieber Ida (2003)Péts József (2003)Dr. Harmat Attiláné (2003)Steckl János (2003)Németh János (2003)Dornbach Ferencné Szatura Anna (2002)Dr. Rajkai Sára (2002)Bravi Buam (2002)prof. Manhertz Károly (2002)Deák Vilmosné Löffler Józsa (2001)Oláh Imre (2001)id. Stifter Ferenc (2000)Dr. Kemény Cecília (1999)Mező Barna (1998)Denk Ferenc (1998)Dr. Hidas István (1998)Pilisvörösvári Önkéntes Tűzoltó Egyesület (1997)Dr. Váradi Monika Mária (1997)Dr. Franz Walper (1997)Gromon Andrásné (1997)Fetter Ottóné [Szontág Anna] (1996)Manhertz Mátyásné (1995)Albel Attiláné (1995)Zemplényi Józsefné [sz: Solnai Teréz] (1995)Pilisvörösvári Sport Club (1994)
Schreck Róbertné és Víg Jánosné
Schreck Róbertné és Víg Jánosné

a pilisvörösvári egyházközségi énekkar keretében, az egyházi ének terén kifejtett több évtizedes kiemelkedő közös munkájukért

Schreck Róbertné

Pilisvörösvárért emlékérem
megosztott díjként Víg Jánosnéval

Schreck Róbertné sz. Galambos/Gemela Borbála 1928. február 19-én született Pilisvörösváron. Édesapja, Gemela József a Hirmann Gyárban dolgozott, édesanyja, Hasenfratz Mária gyakran járt napszámba.

Általános iskolai tanulmányait Boris néni Pilisvörösváron végezte el. Az ő évfolyamuk volt a második, amely már a 8 évfolyamos általánosba járt. 1951-ben ment férjhez Schreck Róberthez. Házasságukból egy leánygyermek született. Két unokája és két dédunokája van. Férje 2000-ben hunyt el, azóta Boris néni egyedül él kis kertes házukban, a Lévai utcában. Családjára, különösen vejére nagyon büszke. Sokat segítenek neki, nagyon jó, harmonikus a kapcsolatuk.

Gyermekkorát Boris néni nagyon boldognak tartja – annak ellenére, hogy sok nehézséggel kellett megküzdeniük. Boldogan emlékszik vissza a régi kukoricafosztásokra, tollfosztásokra, szüretekre, a közös éneklésekre, beszélgetésekre, bálokra, melyet a mai világból hiányol.

Boris néni éppen hogy megkezdte a 8. osztályt, amikor egy napon megkérdezték az iskolában, hogy kinek lenne kedve délutánonként az óvó néninek segíteni. Négyen jelentkeztek az osztályukból. Ettől kezdve ők négyen délelőtt iskolába jártak, délután pedig Krystofori Erzsébet óvónő mellett dolgoztak a volt Templom Téri Óvodában. Nagyon szívesen végezte ezt a feladatot, úgyhogy az iskola befejezése után ott is maradt dolgozni, s évtizedekkel később onnan is vonult nyugdíjba, több mint 40 év egy helyben töltött munkaviszony után.

Az óvodában a gyermekek ragaszkodtak hozzá. Saját bevallása szerint mindig nyugodtan, higgadtan beszélt a gyermekekkel, s szeretetért szeretetet kapott cserében. A mai napig emlékszik volt óvodásaira, felismeri őket az utcán, szóba elegyedik velük, s elmeséli nekik apróbb óvodáskori csíntevéseiket.

A dajkai feladatok ellátása mellett nehéz fizikai munkát is kellett végeznie az óvodában: az ő feladata volt a fűtéshez szükséges fa és szén behordása az utcáról, lehordása a pincébe, onnan a nagy vaskályhák szénnel történő feltöltése, a napi begyújtás, a napközbeni utántöltés, a salak eltávolítása valamint a csoportszobák takarítása is. Ennek ellenére soha nem panaszkodott, s mindig lelkiismeretesen, becsületesen látta el munkáját.

Jó hallását és zenei tehetségét édesapja fedezte fel, aki gyári munkája mellett zenész is volt: jól játszott harmonikán, hegedűn és trombitán. Édesapja 14 évesen elvitte Vass Márton kántor úrhoz, aki meghallgatta őt, s mivel a próbaéneklés jól sikerült, tagja lehetett a templomi énekkarnak.

Vass Márton kántor úr nemcsak a latin, német és a magyar énekeket tanította neki, hanem a hangját is képezte. Először szoprán, majd második szoprán, végül alt szólamot énekelt. 14 éves korától 74 éves koráig, pontosan 60 éven át énekelt esküvőkön, temetéseken és a templomban. Az éneklést szolgálatnak tekintette, amelyhez elmondása szerint szív, lélek és elhivatottság kell. Boris néni szerint, aki nem érzi magát elkötelezve a feladat iránt, az nem is tudja jól csinálni. Ő a maga részéről szívvel-lélekkel, elhivatottan énekelt, együtt érzett az emberekkel örömben, bánatban egyaránt.

Az énekkarral gyakran megfordultak az ország különböző településein, így Székesfehérvárott és Biatorbágyon is.  Egyházzenei versenyeken is részt vettek, és szép eredményeket értek el. Vass Márton kántor sokszor mondta neki és az énekkar többi tagjának, hogy ők a falu nagy értékei. 

Boris néni a mai napig megőrizte jókedvét, nyugalmát. Úgy érzi: a gyermekek és szüleik szeretete az övé, s ezt már senki sem vehet el tőle. Nagyon szerette az óvodai munkát és az éneklést is, mindkettőt szívügyének tartotta. Annak különösen örül, hogy éneklése tetszett az embereknek.

Pilisvörösvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete Schreck Róbertnénak a pilisvörösvári egyházközségi énekkar keretében, az egyházi ének terén kifejtett több évtizedes kiemelkedő közös munkájuk elismeréseként, Víg Jánosnéval megosztott díjként Pilisvörösvárért emlékérmet adományoz.     

Pilisvörösvár, 2009. október 23.

 

Víg Jánosné

Pilisvörösvárért emlékérem
megosztott díjként Schreck Róbertnével

Víg Jánosné sz. Sereg Julianna 1932. szeptember 24-én született Pilisvörösváron, szülei második lányaként. Iskolai tanulmányait Pilisvörösváron végezte el, mely az akkori szokásoknak megfelelően már 8 osztályos volt.

Az ének igen hamar része lett Juliska néni életének. Már az iskolában is az énekkar tagja volt, az iskola elvégzése után pedig Vass Márton kántor megkérte, hogy énekeljen a templomi kórusban. A kérésnek szívesem tett eleget, s Vass Márton kántor vezetése alatt lehetősége volt továbbfejlődni az éneklésben. Saját bevallása szerint más kórustagokhoz hasonlóan ő is sokat köszönhet Vas kántor úrnak, sokat tanult tőle, az ő szakmai segítsége révén válhatott szólóénekessé.

1951 májusában ment férjhez. Házasságából két fiúgyermek született. Mindkét fia a műszaki pályát választotta: az idősebb gépészmérnök, a fiatalabb építészmérnök. Családi élete példaértékű, kiegyensúlyozott. Fiai mellett nagyon büszke a négy unokájára is.

Juliska néni fiatal korától Budapesten a Szolidaritás Házipari Szövetkezetben dolgozott, s nyugdíjba menetelét követően is még 5 évig. A véglegesen 1992-ben vonult nyugdíjba. A Szövetkezetben a bőrkesztyűk gyártásában vett részt, amelyeket exportra készítettek. A kézzel, géppel és díszítőgéppel való munka után végmeósként és varrodavezetőként is tevékenykedett. Munkáját több évtizeden keresztül tisztességgel, becsületesen látta el, példát mutatva a fiataloknak.

Az éneklés Juliska néni egész életét végigkísérte. Mint szólóénekes, és mint a kórus tagja egyaránt a közösségért tevékenykedett. Énekelt esküvőn, temetésen, hangversenyeken, egyházi rendezvényeken egyaránt. Igen sok esküvőn énekelte szólistaként Schubert, Gounod és Marchesi Ave Maria-ját és egyéb darabokat. Férje is hosszú időn keresztül az énekkar tagja volt, éveken keresztül ő szólaltatta meg a nagypénteki és virágvasárnapi passióban az evangélistát. Az egyházi kórussal sok helyen megfordultak, itthon és külföldön egyaránt.

A pilisvörösvári egyházközségi énekkar mellett munkahelye révén Juliska néni a budapesti Szent József kápolnában is rendszeresen énekelhetett. Neves ünnepeken rendezett egyházzenei áhítatokon országos hírű operaénekesekkel együtt szerepelt, amit nagy megtiszteltetésnek tartott. Életét a sok nehézség ellenére az éneklés töltötte meg sok színnel, vidámsággal és örömmel. Fontosnak tartotta, hogy azokat az értékeket, amit a szüleitől kapott továbbadja, közkincsé tegye.

Juliska néni hangjával, a zene és a helyi német nemzetiségi hagyományok iránti elkötelezettségével az elmúlt évtizedekben sok boldog pillanatot szerzett Pilisvörösvár lakosainak, az ének révén részese volt boldog és szomorú perceiknek egyaránt. Tette ezt önzetlenül, elkötelezetten, példamutatóan.

Pilisvörösvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete Víg Jánosnénak a pilisvörösvári egyházközségi énekkar keretében, az egyházi ének terén kifejtett több évtizedes kiemelkedő közös munkájuk elismeréseként, Schreck Róbertnével megosztott díjként Pilisvörösvárért emlékérmet adományoz.   

Pilisvörösvár, 2009. október 23.

Hírek []
Események []
Dokumentumok []
Aloldalak []