Vissza
r.k. esperes plébános
Boros Zoltán plébános úr 1961-ben született Várpalotán.
Általános iskolai tanulmányait Inotán, Várpalota III. kerületében végezte el, majd 1975-től a Pannonhalmi Bencés Gimnázium tanulója lett. Itt tett érettségi vizsgát 1979-ben.
Érettségi után egy évig a székesfehérvári Állami Nyomdában, majd 1980-től 1983-ig az Országos Széchenyi Könyvtárban dolgozott. Közben beiratkozott a Budapest-Újpalotai Nyomdaipari Szakmunkás- és Szakközépiskolába, ahol könyvkötő szakmunkás oklevelet szerzett.
Ezután két év katonaság következett Veszprémben.
Közben megérlelődött benne a papi hivatás gondolata, ezért 1985-ban felvételét kérte az Esztergomi Papnevelő Szemináriumba. A szeminárium elvégzése után 1990. június 24-én szentelte pappá dr. Takács Nándor székesfehérvári püspök.
Újmisés papként először Budakeszire került, ahol két évig volt káplán, majd 1992. augusztus 1-jén, 31 évesen került Pilisvörösvárra káplánnak, Labbant Lajos plébános úr mellé.
Természetes viselkedésével, szerénységével, szolgálatkészségével, nyitottságával, közvetlenségével, gyakorlatias hozzáállásával Zoltán atya hamar megszerettette magát. Annyira, hogy két és fél év múlva, 1995 elején, amikor Labbant Lajos plébános úr meghalt, Takács Nándor püspök úr – fiatal kora ellenére – Zoltán atyára bízta az egyházmegye egyik legnagyobb plébániáját: 1995. február 2-ától adminisztrátor, majd 1996-tól Pilisvörösvár plébánosa lett.
Plébánosként Zoltán atya igazolta a belé vetett bizalmat: sokat fáradozott az egyházközségért, sok maradandó eredményt tud felmutatni. Plébánosi kinevezésének első napjaitól kezdve nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy templomaink, kápolnáink kívül és belül szépek és ízlésesek legyenek, segítsék a hívek lelki elmélyülését. Szinte minden évre jutott egy nagyobb felújítási munka, néha több is. Ezek közül a legjelentősebbek a következők:
- 1995.: Nagyharang készítése a szabadság-ligeti Szent Család templomba,
- 1996.: Padok vásárlása a szabadság-ligeti Szent Család templomba,
- 1996-97.: A plébániatemplom külső tatarozása és tetőfelújítás,
- 1997.: Német énekeskönyv kiadása,
- 1998.: Az áldoztatórács eredeti helyére való visszatétele és a szentély rendezése a nagytemplomban,
- 1998.: Az Erdei kápolna felújítása,
- 1998-99.: A nagytemplom körüli térburkolat készítése, a templom melletti kereszt áthelyezése a mostani helyére,
- 1999.: A II. világháborúban elvitt nagyharang pótlása a nagytemplomban,
- 2000.: A Boldog Gizella szobor felállítása a nagytemplom mellett,
- 2000.: Egyházközségi évkönyv (kalendárium) kiadása,
- 2000.: A kálváriára új gravírozott stációképek készítése és a Kálvária kápolna külső tatarozása,
- 2000.: Millenniumi emlékmű készítése korpusszal a nagytemplom oldalába, amely egyben a szabadtéri misék háttérképe is,
- 2000.: A Szent Flórián kápolna felújítása,
- 2000.: A Vásár téri Segítő Szűz Mária kápolna felújítása,
- 2001-2002.: A plébániaépület felújítása,
- 2002.: A bányatelepi Szent Borbála templom felújítása,
- 2004.: A nagytemplom orgonájának felújítása,
- 2005.: A szabadságligeti Szent Család templomban a vatikáni relief másodpéldányának elhelyezése,
- 2007.: A Szabadságligeten templomtorony-építés és harangszentelés,
- 2008.: A nagytemplom belső felújításának előkészítése.
Zoltán atya lelki téren is sokat fáradozott a hívekért. Prédikációiban gyakran buzdított a józan emberi gondolkodásra, a megbocsátásra, a békességre-törekvésre, a szentségek vételére, az egyházi parancsok megtartására. Hangsúlyozta az imádság fontosságát, valamint a hit továbbadásának és a gyermekek vallásos életre nevelésének szükségességét.
Ugyanakkor Zoltán atya nemcsak hirdette, hanem maga is együtt járta híveivel keresztény ember küzdelmes életútját. Személyes példát adott szerénységből, emberségből, kitartásból, vallási-hitbeli kiegyensúlyozottságból, józanságból, a biztos de szűk ösvényen járásból. Feltűnés nélkül szolgált, a szó nemes értelmében. Nem erőltette rá senkire a nézeteit, nem ítélte el a másképp gondolkodókat, nem helyezte előtérbe a saját személyét.
Minden erejével igyekezett ezeknek a kihívásoknak megfelelni – emberként, papként, plébánosként és esperesként egyaránt. Ez nem volt könnyű, hiszen manapság a papoknak nagy elvárásoknak kell megfelelniük úgy a személyes papi élet, mint a hivatással járó gyakorlati feladatok terén. Sok embernek kell megfelelniük, nagy felelősséget kell hordozniuk, és sok kritikát kell elviselniük. Az egyre növekvő paphiány miatt napról napra több terhet kell vállalniuk a misézés, a hitoktatás, a szentségek kiszolgáltatása, az egyházközségi élet szervezése és irányítása területén.
Zoltán atya csendben, szerényen végezte mindennapi munkáját, olykor egyedül, máskor egy-egy kezdő káplánnal vagy nyugdíjas kisegítővel az oldalán. Munkája mellett tovább is képezte magát: 2008-ban a Semmelweis Egyetemen lelkigondozói szakán szerzett diplomát.
Összesen tizenhat évet töltött Pilisvörösváron a hívek szolgálatában, s olykor többet is vállalt, mint amit a szervezete elbírt. Egészsége megóvása és helyreállítása érdekében ezért Spányi Antal püspök úr bő két hónapja egy kisebb egyházközségbe küldte Zoltán atyát: 2008. augusztus 15-én Érd-Tusculánum plébánosává és Érd-Óváros adminisztrátorává nevezte ki.
Új helyén Zoltán atyának munkájához töretlen munkakedvet, erőt, egészséget, örömet, és a vörösvárihoz hasonlóan sok sikert kívánunk.
Pilisvörösvár, 2008. október 23.
