Vissza
2085 Pilisvörösvár, Kápolna u. 40.
Határozat: 134/1997.(IX.29.) Kt.
Pilisvörösvárért emlékérem (1997)
1928-ban született Pilisvörösváron. A családi örökség, a szülők életvitele, a nemzetiségi hagyományok korán ráhangolták a német nemzetiségi életforma szépségére. Életvitelét ebben a szellemiségben alakította ki, mert követni akarta nagyszüleinek és népes rokonságának szorgalmát, becsületesességét és morális értékrendjét.
Együtt él, együtt lélegzik népével, a pilisvörösvári német nemzetiséggel, mindenütt ott van, ahol a kisebbségi életforma megjelenik, akár szokásokban, hagyományőrzésben, a vallási ünnepekben, a római katolikus egyházi közösségben.
Ezer szállal kötődik Pilisvörösvárhoz. Férjével együtt mindenki számára követhető, vonzó példát mutatott abban is, hogy négy gyermeket neveltek és iskoláztattak, akik remélhetőleg továbbviszik szellemiségét, és azt gyermekeiknek örökül hagyják.
Két évtizedig dolgozott a helyi rendelőintézetben. Munkahelyén megbecsülés övezte, kedves egyéniségére ma is mindenki szeretettel emlékezik. Közéleti szerepénél fogva bárhol megjelenik, mindenütt tiszteletet parancsol törékeny alakja.
A hetvenes évek elején helytörténeti gyűjtőmunkájába kezdett, odaadó buzgósággal és szorgalommal mentette meg az enyészettől a nemzetiségi hagyományokat demonstráló tárgyi emlékeket, szeretettel rendezgette az általa összegyűjtött ruhadarabokat, berendezési tárgyakat, használati eszközöket, szerszámokat, fényképeket, könyveket, mert benne élt a falusi életforma tisztelete, a közösség ügyének alázatos szolgálata.
Faradhatatlan munkáját Pilisvörösvár lakói hamar megismerték és elismerték, mert egyre többen ajánlották fel a gyűjtemény számára féltett kincseiket. A gyűjteményt hamarosan meg is tekinthették az érdeklődők. Az összegyűjtött tárgyak ideiglenes jelleggel a könyvtár egyik épületszárnyában lettek elhelyezve.
Önképzéssel igyekezett felzárkózni a vállalt feladat szakszerű ellátásához. Részt vett pályázatokon, amelyek közül a leg-említésreméltóbb a Néprajzi Múzeumhoz benyújtott pályázat volt, amelyet a múzeum főigazgatója első díjjal ismert el.
1992-ben külföldi segítséggel sikerült megvenni a Kápolna utca 10. szám alatti ingatlant, ahol társadalmi összefogással tájházat létesítettek. Itt kapott méltó helyet Gromon Andrásné helytörténeti és néprajzi gyűjteménye mindannyiunk örömére és büszkeségére.
