Labbant Lajos (1994)

róm. kat. esperes-plébános

Sírja: 6a parcella, 3. sírhely

Pilisvörösvár díszpolgára (1994)

Önéletrajz

1925. november 21-én Abaújkérben születtem. Az általános iskolát szülő­falumban végeztem. Kőszegen és Esztergomban a bencés atyák gimnáziumában tanultam. Székesfehérváron végeztem teológiai tanulmányaimat.

1951. július 29.-én szenteltek pappá.

Káplánként működtem Szabadegyházán, Martonvásáron és Bicskén. 1955. szeptember elegén küldött a Püspök Pilisvörösvárra. A Bányatelepi kápolna és az odajáró hívek gondozását és a község iskoláiban a hitoktatást bízta rám. Ezen feladatok töltötték ki itt tartózkodásom első éveit. Az idő múlásával és a Bányatelepi kápolna körül szaporodó új családi házakat látva megérlelődött a gondolat bennem, hogy az eddig csak kihelyezett káplánsági joggal jelölt közösséget önálló egyházközséggé szervezzem. Ennek főbb állomásai: 1967-ben önálló anyakönyvezést kezdtünk, 1969-ben az egyházközség tulajdonába került a kápolna és a hozzátartozó lakás. 1974-ben az Egyházmegyei Hatóság önálló plébániává, egyházközséggé nyilvánította. Lelkipásztori szempontok megkívánták, hogy hittantermet építsünk. Ez meg is valósult, ugyanakkor állandó jellegű és egyéb célokat is szolgáló szerviz-épületet is emeltünk.

Mindez a hívek jószándékú, áldozatos támogatásának köszönhető.

1987-ben Püspök Atya a Pilisvörösvári Plébánia és Egyházközség vezetésével bízott meg. A pap köteles püspökének engedelmeskedni – és én ezzel a lelkülettel vállaltam s megtisztelő, de igen nehéz megbízatást. Őszinte jóakarattal és legjobb tudásom szerint igyekeztem feladataimat teljesíteni.
Ebben a megbízatásomban többször jártam a falunak az úgynevezett Szabad­ságliget-i részén. Végigjártam az utcákat és megszámoltam a házakat és lát­tam, hogy milyen sokan laknak ott. Azt is tudtam, hogy messze van a temp­lomtól. A reggeli és déli autóbuszok nagyszámú gyermeket hoztak és vittek haza az iskolából. Ezeket megtapasztalva született a gondolat, hogy templomot építsünk az ott lakók számára. Az elgondolás segítő társakra és bíztatókra is talált, sokan áldozatot vállaltak, hogy tervünk meg is valósuljon. 1990. május 17-én kezdődött az építkezés, 1992. húsvét hétfőjén felszenteltük és átadtuk a híveknek a Szent Család templomot.

Mindig szívesen szolgáltam Pilisvörösvár népét, ma is nagyra értékelem a sok-sok becsületes, tisztességesen élő embert és keresztény szellemben élő családokat.

Pilisvörösvár, 1994. október 4.

Labbant Lajos
esperes-plébános

“Köszönöm a megtiszteltetést, amelyre sohasem vártam. Bízom benne, hogy az átvételre el tudok menni, bár a jelenlegi állapotom azt kétségessé teszi.” (1994. október 8.)