Vissza
posztumusz
körorvos
Sírja: 2. parcella, 4. sor, 21. sírhely
Pilisvörösvár Város Díszpolgára
Dr. Réthy Zoltán 1895. október 20-án született Kolozsvárott. Nagyapja Csongrádon megyei főorvos volt, édesapja pedig a Kolozsvári Gazdasági Akadémia tanára. Az elemi iskolát, a középiskolát és az egyetemi tanulmányokat egyaránt Kolozsvárott végezte.
Az 1914-től 1915-ig medikusként a kolozsvári mentőállomáson és a Vöröskereszt hadikórházában teljesített szolgálatot, amiért a “Vöröskereszt hadiékítményes ezüstérem” kitüntetést kapta. 1916-tól 1918-ig a honvédségnél zászlóalj orvosfőnöki beosztásban tevékenykedett. 1918 augusztusától 1919 júniusáig, mint szigorló orvos a Kolozsvári Belgyógyászati Klinikán működött a román hadsereg bevonulásáig.
Orvosi diplomáját már a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen vehette át, 1920-ban. Diplomája megszerzését követően mint kórházi segédorvos a budapesti Szent István és Szent László kórházakban szerzett további orvosi praxist. 1921. augusztus 9-én elnyerte a pilisvörösvári körorvosi állást, s ennek átvételekor le is telepedett Pilisvörösváron. 1922-ben megszerezte a tisztiorvosi képesítést.
Feladatát Dr. Réthy Zoltán kezdetben mint a község egyetlen orvosa, később mint ügyvezető főorvos 48 éven át megszakítás nélkül látta el. Élete szorosan összenőtt a gondjaira bízott település sorsával. Itt nősült meg, házasságából 3 gyermeke született. Körorvosi teendői mellett haláláig ellátta a 100 ágyas Járási Szociális Betegotthon (ismertebb nevén a “Szociális Otthon” vagy “Szocó”) orvosi szolgálatát. Az orvosi pályát hivatásának tekintette, melynek minden körülmények között igyekezett lelkiismeretesen, becsületesen eleget tenni.
Szorosan vett orvosi munkáján túl az egészségügyi felvilágosítás és megelőzés terén is sokat tett. Küzdött az alkoholizmus ellen és a csecsemőhalandóság csökkentésében is komoly eredményeket ért el. 1926-ban megalakította az Országos Stefánia Szövetség Anya- és Csecsemővédelmi Szervezetét Pilisvörösváron, amiért Pest megye 1927-ben járási tisztiorvossá nevezte ki.
Megalakulása óta elnöke volt a Magyar Vöröskereszt helyi szervezetének, ennek keretében számos előadást és tanfolyamot tartott. Alapító tagja volt a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesületének. Orvosi tárgyú szakdolgozatai jelentek meg a Népegészségügy, az Egészségvédelem, az Anya- és Csecsemővédelem, az Egészségügyi Munka és a Medicus Universalis c. folyóiratokban.
A körzeti orvosok továbbképzésével foglalkozott az Orvosi Hetilap hasábjain. A Pest-megyei Orvosi Napokon rendszeresen tartott előadásokat, kedvenc szakága a klinikai pszichológia volt. Munkáit rendszeresen közölte a Magyar Pszichológiai Szemle, a Pszichológiai Közlemények, ahol orvoslélektani tanulmányai jelentek meg. “A lelki tevékenységek hajtóerői” címmel disszertációt írt.
Orvosi hivatása mellett a doktor úr a költészetnek is élt. A harmincas években létrehozója és szervezője volt az Ányos Körnek, melynek tagjai voltak rajta kívül többek között még Bartalis János, Erdei József, Ölbey Irén és Puszta Sándor. “Én így imádkozom” címmel 1938-ban saját verseskötete jelent meg. Verseiből hivatásának, betegeinek és a szép pilisi tájnak a szeretete csendül ki.
Az egészségügy terén ellátott feladatai és a költészet mellett Dr. Réthy Zoltán időt szakított a közéleti tevékenységre is. Élete nagy részét Pilisvörösváron töltötte, itt élt, tevékenykedett a település lakossága érdekében. 1950-ben községi tanácstaggá választották. Köztiszteletben álló hívő emberként és gyakorló katolikusként hosszú ideig tagja volt az egyházközségi képviselő-testületnek is.
Munkájának elismeréseként két ízben részesítették kitüntetésben. 1969. december 9-én a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend Ezüstfokozatát adományozta részére. 1975-ben Pilisvörösvár Nagyközség Tanácsa Emléklappal fejezte ki elismerését és köszönetét a nagyközség érdekében végzett kiemelkedő társadalmi tevékenységéért.
Dr. Réthy Zoltán 1977. október 2-án hunyt el Pilisvörösvárott.
Pilisvörösvár, 2007. október 23.
