özv. HOFFER KÁROLYNÉ [sz. Zs. Dobozy Erzsébet] (2015)

Lakcím: 2085 Pilisvörösvár, Mátyás király u. 37. 
Határozat: 143/2015. (IX. 03.) Kt.

Több évtizedes, helytörténeti értékű költői és írói munkájának elismeréseképpen

Pilisvörösvárért emlékérem

Zs. Dobozy Erzsébet, vagy ahogyan városunkban mindenki ismeri: Tuti néni, nagy múltú nemesi család sarjaként látta meg a napvilágot Pilisvörösváron, 1923. október 25-én, egy bányatelepi szolgálati lakásban. Tuti néni édesapja, Zs. Dobozy Gyula a Budapestvidéki Kőszénbánya főkertésze volt, a Bányatelep gesztenyefáit is ő ültette.

Zs. Dobozy Erzsébet Pilisvörösváron végezte el az általános iskolát és a polgári középiskolát is. Már elemista korától szívesen szavalt, s írt saját, ritmikus kis verseket. Éppen elvégezte a polgári iskolát, amikor bezárt a bánya, s ezzel nehéz idők jöttek a Dobozy családra. A diplomás édesapa B-listára került, nem kapott munkát. Az édesanya és négy lánya varrásból tartotta fenn a családot. Komiszruhát: katonaingeket varrtak, darabját 25 fillérért. Ekkoriban már a város szélén, a vasút mellett laktak saját házukban, amelyet ma mindenki így emleget Vörösváron: a Dobozy-ház.

1940-ben, amikor Észak-Erdélyt visszacsatolták Magyarországhoz, Dobozyék szerencsecsillaga is felragyogott: gróf Bánffy Miklós jól képzett szakembert keresett bonchidai birtokára, a park újjávarázsolására. Tuti néni édesapja elnyerte az állást, így decemberben az egész család átköltözött Bonchidára.

Ez a sorsforduló a fiatal lány egész életére nézve meghatározó jelentőségű volt. Bánffy gróf, az ekkor már elismert író-polihisztor, az Erdélyi Helikon c. folyóirat szerkesztője, hamar észrevette Erzsébet irodalom iránti fogékonyságát, s lehetővé tette számára, hogy megismerje a kastély több száz éves könyvtárát, segítve ezzel a lány tanulását, írói-költői szárnypróbálgatásait.

Tuti néni tizenhat évesen kezdett el dolgozni. Először a bonchidai községházán, majd a kolozsvári vármegyeházán volt gép- és gyorsíró. A második világháború végén családjával együtt visszakerült Pilisvörösvárra, saját régi otthonukba. Menekült erdélyi tisztviselőként tovább dolgozott a vörösvári községházán, majd a tanácsok megalakulása után Orosházára került – ahová időközben nővére férjhez ment – a Járási Főszolgabíróságra.

Orosházán ismerkedett meg későbbi férjével, Hoffer Károllyal, aki Budapesten dolgozott a Láng Gépgyárban, de edzősködni hazajárt szülővárosába. 1951-ben házasságot kötöttek, s visszaköltöztek Pilisvörösvárra. Két fiuk született, Károly és Gábor.

Visszaköltözésétől kezdve Tuti néni a Pilisi Szénbányák pilisszentiváni bányaüzeménél dolgozott: először titkárnőként, majd munkásellátási előadóként. A bánya megszűnésekor a solymári PEMÜ-be került, ahol a munkaügyi, majd az igazgatási és jogi főosztályon dolgozott.

Közben alap- és középfokú könyvtárosi képesítést szerzett. Társadalmi munkában, szakszervezeti segítséggel 6000 kötetes könyvtárat létesített a gyár területén. Mivel minden egyes kötetet maga válogatott be a könyvállományba, mindig tudott olvasóinak ízlésüknek és érdeklődésüknek megfelelő könyveket ajánlani. Nyugdíjazása után még 23 éven át dolgozott a PEMÜ könyvtárában, ahol hosszú éveken át rendszeresen szervezett nagysikerű irodalmi délutánokat, könyvnapokat, Költészet-napi rendezvényeket, író-olvasó találkozókat és előadói esteket. Kortárs magyar írókat és jó nevű színészeket hívott meg, akik közvetlen emberi hangot, jókedvet s egyben irodalmi műveltséget hoztak a gyár dolgozóinak.

Írásait, melyeknek túlnyomó része költemény, tizenhat éves kora óta gyűjti. Szerelmes és istenes verseinek bőven adott témát saját magának és családjának küzdelmes sorsa, a XX. század hányattatásokkal teli magyar történelme. Élettapasztalataiból, élményeiből asszonykorában novellák is sarjadni kezdtek. Ezeknek a többnyire visszaemlékező elbeszéléseknek a témái a gyermekkor, az iskola, a bonchidai Bánffy-birtokon és a pilisszentiváni bányában szerzett emlékek. Tuti néni hosszú életének irodalmi gyöngyszemei Fogarasy Attila tanár úr szerkesztésében, Pilisvörösvár Város Önkormányzatának kiadásában, 2015 júniusában, könyv formájában is megjelentek.

Pilisvörösvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a 6/1993. (III. 4.) önkormányzati rendeletében biztosított jogkörében eljárva Zs. Dobozy Erzsébet részére több évtizedes, helytörténeti értékű költői és írói munkájának elismeréseképpen Pilisvörösvárért emlékérmet adományoz.

Pilisvörösvár, 2015. október 23.