Vissza
nyugdíjas pedagógus
2085 Pilisvörösvár, Kálvária u. 21/2.
Határozat:180/2006.(VIII.22.) Kt.
kiemelkedő pedagógiai, kulturális és hagyományőrző munkájának elismeréseként
Pilisvörösvárért emlékérem (2006)
1938. december 26-án született Pilisvörösváron.
Édesapja hivatásos katona volt századosi rangban. Négyéves korában lett árva, édesapja a II. világháborúban hősi halált halt. Óvodába és általános iskolába is szülőfalujában járt, majd a cinkotai Tanítóképzőt végezte el, mint bentlakó diák.
1957-ben férjhez ment. Férje, Bokor Árpád szintén pedagógus volt. Két fiúgyermeknek adott életet. Idősebb fia 1979-ben autóbaleset áldozata lett.
Pedagógusi pályafutását szülőfalujában, Pilisvörösváron a Vásár téri Általános Iskolában kezdte meg 1957-ben, ahonnan 1992-ig, nyugdíjba vonulásáig dolgozott. Kezdetben csak első osztályos fiúkat tanított 45 fős osztálylétszámmal, majd első és másodikos vegyes osztályok tanítását végezte.
Szerette a választott pályáját, hivatásnak tekintette, szívesen foglalkozott a kisgyermekeket. Fontosnak tartotta nevelő-oktató munkája során azt, hogy kialakuljon a gyermekekben a megfelelő szokásrend, kiemelt feladatának tekintette a rendszeres és önálló munkára nevelést. Céljának tartotta azt, hogy növendékei képesek legyen az önálló tanulásra, a felelősségvállalásra, és hogy megalapozott tudással kerüljenek ki a kezei közül.
Munkáját mindig magas szaktudással, igényesen végezte. Határozott egyénisége, következetessége, rendkívüli munkabírása elősegítette azt, hogy a gyermekek egyéni képességei kibontakozhattak, sikeresen teljesíthették a követelményeket. Oktató-nevelő munkája során fontosnak tartotta, hogy a gyermekek minden nap sikerélményhez jussanak.
Célja az volt, hogy a szülőkkel közösen következetes munkával minden gyermekből az adottságainak megfelelő maximumot hozhassa ki. Jó alapokat teremtett ahhoz, hogy a gyermekek további tanulmányaikat eredményesen végezhessék. Az idő múlásával a volt tanítványok gyermekeit nevelhette, ami segítette pedagógusi munkáját.
Mint céltudatos pedagógus hitvallása az volt, hogy a reá bízott gyermekek megfelelő oktatása és nevelése érdekében a szülői házzal közösen végzett rendszeres munka alakítja, formálja megfelelően a gyermeket. Ennek érdekében a szülőkkel folyamatosan jó kapcsolatot alakított ki.
Sok fiatal kollégát vezetett be a pedagógus pálya rejtelmeibe. 1985-től alsó tagozatos munkaközösség-vezetőként segítette kollégái oktató-nevelő munkáját. Bátran vállalta az új módszerek bevezetését. Gyakran tartott helyi és térségi bemutató órákat.
Munkájának elismeréseként 1985-ben Kiváló Munkáért kitüntetést, 1992-ben Szolgálati Emlékérmet kapott.
Pilisvörösvár, 2006. október 23.
