Vissza
Darts, egy olyan sportág, amellyel a családi vagy baráti összejöveteleken az ember előbb vagy utóbb, de találkozik, és akkor már csak a társaságon múlik, mennyire érzi jól magát. Ám vannak olyanok, akik ezt a sportot profin űzik. Ilyen Strbik Péter is, aki idén áprilistól immár világbajnokként is bemutatkozhat.
E havi portrénk alanya, Strbik Péter Csehországban született, majd három hónapos korában a család az édesapja szülőfalujába, Pilisszántóra költözött, végül 2017-ben vörösvári feleségének köszönhetően városunkban „horgonyzott le”.
A darts a ’90-es évek elején került az életébe. Unokabátyja fűzte meg, hogy kísérje el Szántó akkori pizzériájába, ahol volt már egy úgynevezett soft dartsgép. Ez egy műanyag hegyű nyilakkal működő masina volt, amely már villogott is, ez pedig felkeltette gyermeki érdeklődését, hiszen akkoriban az ilyen gépek nem voltak még elterjedtek az országban. A pizzériában aztán meghallották, hogy hamarosan versenyt rendeznek serdülőkorú fiatalok részére, amire be is neveztek. Kitalálhatják, mi következik: Péter megnyerte a megmérettetést, ami természetesen azt eredményezte, hogy nagyon megtetszett neki a sportág.
1993-tól egészen 1997-ig játszott aktívan. Az akkori szántói No Smoking Darts Klubba járt és már serdülőként megmutatta tudását a felnőttek között is. Olyannyira jó eredményeket hozott, hogy beválasztották az első osztályú csapatba, amellyel bajnoki címet szerzett. Emellett a felnőttek között több harmadik helyezést ért el, pedig ahogy ő mondja: akkoriban a környékben – Pilisvörösváron vagy éppen Solymáron – nagyon jó versenyzők voltak, ezért ezek a dobogós eredmények számára kiváltképp kedvesek.
1997-ben az év ifjúsági játékosa címet kaparintotta meg, ám meglepő fordulat következett életében: abbahagyta a dartsozást. „Mindenki tudja, mi történik akkor, amikor az ember ebbe a korba lép: fiatalság – bolondság… Jobban érdekeltek a barátok és a közös időtöltés, mint a sport” – meséli lapunknak a világbajnok, aki hozzáteszi: ha valaki egyszer komolyan belefog a dartsozásba, lehet, hogy tart egyszer majd egy kis szünetet, de ezt a sportot igazából nem lehet abbahagyni…
Péter esetében az első visszatérés 2005-ben történt meg, de akkor édesanyja elvesztése okán újfent abbahagyta a sportot. Majd egy évtizeddel később, 2015 decemberében, immár családja – felesége, lánya és fia – társaságában láttak egy dartsversenyt a televízióban. Végül gyermekei vették rá arra, hogy ismét nyilakat ragadjon. Két hét felkészülés után benevezett egy amatőr versenyre, ahol 512 ember közül a 17. helyen végzett. Innentől pedig tisztán látta az utat, hogy újra kell kezdenie.
„Nem akartam amatőrök között erősödni, mert azt vallom, hogy profik között lehet a legtöbbet tanulni, fejlődni – magyarázza Péter. – Leigazoltam a Sports Darts Clubba, amelynek a mai napig is tagja vagyok. 2016-ban mindjárt szép eredménnyel kezdtem, sikerült az Országos Magyar Kupán egyéniben győzedelmeskednem, majd ugyanezen év novemberében Prágában, egy nemzetközi mezőnyben Mészáros Zsolt csapattársammal harmadikok lettünk 250 páros közül. Ekkor sok világbajnokkal játszottunk, sikerült őket megvernünk. A klub színeiben csapatunk már öt alkalommal lett bajnok idehaza, ebből négyszer stabil, kezdőtagként vettem részt a megmérettetéseken.”
2021-ben először rendeztek European Tour (ez egy elismert és közismert profi dartsverseny a kontinensünkön) válogatóversenyt idehaza, Hungarian Darts Trophy néven, amelyet azóta minden esztendőben megtartanak. Az első évben Péternek sikerült kvalifikálnia magát a legjobbak közé, ahol végül Ron Smithtől – aki akkor a világranglista 35. legjobbja volt (jelenleg a 14.) – kikapott, ráadásul úgy, hogy aznap ellenfele dobott mindenki közül a legjobban. De emiatt sem bánkódik, ment tovább az úton, és mint kiderült, megérte!
A világbajnoki cím története ugyanis azzal vette kezdetét, hogy a Gamecenter nevű cég – akik idehaza az egyik legnagyobb dartsfelszereléseket áruló vállalkozás – felkereste, utazzon el velük április 11–14. között Spanyolországba, ahol egy Radikal Soft nevű, online működő gépet próbálnának ki. Ennek a lényege, hogy a játékos bárhonnan be tud kapcsolódni a játékba, nem kell elutaznia egy külföldi versenyre, megdobhatja a köreit például Budapestről is, hiszen a gép rendszere online összesít, sőt be is sorolja a használóit három kategóriába. Utóbbi miatt Péternek a La Nucíába való utazása előtt többször kellett a fővárosban ilyen gépen kipróbálnia magát. A második osztályba sorolták be, ami azóta természetesen elsőre változott.
„Ez lényegében egy nagyon jó hangulatú, de kisebb világbajnokság volt, körülbelül 150 géppel. Azért mondom, hogy kisebb, mert korábban ezen a rendezvényen előfordult már 450 gép is – magyarázza a versenyző. – A megmérettetés négy napon át zajlott. Az elsőn, az úgynevezett krikett bemelegítő versenyen, ahol nincs kategória, a harmadik helyen fejeztem be. Másnap a páros ütközeten első osztályban éppen hogy csak lecsúsztunk a dobogóról… A harmadik nap csapatban a hetedik helyet sikerült megfognunk, míg zárásként 256 emberből sikerült első helyen végeznem.”
Amikor arról faggatom, mi kell ahhoz, hogy az ember belevágjon ebbe a spotba, Péter lelkesen meséli: komoly anyagi befektetésre nincs szükség. Persze itt is sok pénzt el lehet költeni, ahogy más sportágakban is, de ő úgy gondolja, egy kezdőszett 20-30 ezer forintból már összeállítható. Ahogy mondja, a legfőbb tényező, hogy nem szabad elkedvetlenedni, mert mindenkinek vannak hullámvölgyei, még a profiknak is. Viszont a stagnáló időszakok nem kerülhetőek ki, ekkor pedig szükség van a kitartásra! Ő volt, hogy napi 4-5 órát is gyakorolt egy-egy megmérettetés előtt, vagy csak azért, hogy éppen a dupláit javítsa, de véleménye szerint napi 20 perc is elég lehet, ha az ember nem adja fel.
Gyermekei – 15 éves fia és 17 éves lánya – is gyakran dobálnak, sőt sok esetben meg is öröklik a felszerelését. Vörösváron többször járnak az Aranyló Étteremben működő klubba, ahol a fia korábban egy felnőttversenyen harmadik helyen végzett, egy másik megmérettetésen pedig párosban kilencedikek lettek. Ám ahogy ő fogalmaz: ezt nem szabad erőltetni, mindenkinek magának kell ráéreznie az ízére…
Kókai Márton
