Vissza
Az ELTE Tanító- és Óvónőképző Karának logójával ellátott díszoklevél vöröses bársonnyal ellátott mappával bír, amelyet most én is a kezeimben foghatok, miközben az asztal túloldalán Csöpi néni foglal helyet velem szemben. Rég találkoztunk, így többek között arról is faggatom, hogy jól van-e, illetőleg mi volt az első gondolata, amikor jelezték neki, hogy közmegbecsülést érdemlő módon teljesített hivatásának elismeréséül újabb diplomával honorálják munkáját. Ő pedagógushoz illő módon tömören, de lényegre törően válaszol: „Hálát adok a Jóistennek, hogy megélhettem!”
Bokor Árpádné fontosnak érzi, hogy becsülettel dolgozott, és munkájába beleadta szívét-lelkét. Ahogy az ismételt elismerés is mutatja: eredményesen. Ő persze a díszes papír mellett még fontosabbnak gondolja, hogy azok az egykori gyermekek, akiket tanított, a mai napig – az immár felnőttéletük dolgos hétköznapjai során – sem feledik őt, és bár sokakat arcról már nem ismer fel, de ők mégis kitűnő örömmel fogadják, szeretettel üdvözlik. A régi tanítványok kedvessége meghatározó élmény az életében.
A szakmát 1991-ben hagyta abba, 54 évesen ment nyugdíjba, jelenleg 85 éves. Vörösváron számos általános iskolás tőle sajátította el a tanulmányokhoz szükséges alapismereteket, főként bányatelepi diákok. Sokan lettek közülük orvosok – például a városunkban praktizáló dr. Kárász Szabolcs –, vagy éppen Csöpi nénihez hasonlóan pedagógusok. Utóbbiak közé tartozik a Német Nemzetiségi Általános Iskola volt igazgatója, Mézinger Éva és a jelenlegi iskolavezető, Szontág Nándor, akitől Bokor Árpádné a vasdiplomát a nyár első heteiben átvehette.
Csöpi néni korát meghazudtoló energiával mesél életpályájáról, amelyet lapunk 2018. júliusi lapszámában már részletesen bemutattunk. Akkori cikkünket azzal fejeztük be, hogy megemlítettük: „Csöpi néni egyébiránt köszöni szépen, jól van! Nagyon sokat olvas, és van ideje a kézimunkázásra, valamint a keresztrejtvényfejtésre is.” Nos, az elmúlt öt esztendő során ezen a téren nem sok minden változott. Ahogy ő mondja: reggelente, miután fia, Árpi elmegy a munkába, nekiáll a keresztrejtvényfejtésnek, mert az észgyakorlás véleménye szerint különösen fontos. Azt hiszem, ez egy megszívlelendő tanács, látszik, hogy egy pedagógus nyugdíj után is példát mutat életével az elkövetkező generációk számára…
Kókai Márton
