Vissza
A vörösváriak kedves tava volt a mai Szent János tér mögött elhelyezkedett egykori Szent János-tó. Az Őr-hegy csapadékvizét régen ugyanis a Szent János-árok gyűjtötte össze és vezette el, és a Szent János-tó fogadta be. Ennek pontos keletkezési idejét nem ismerjük, de az 1783-as első katonai felmérés térképén már szerepel. A tavat a vörösváriak Klaa-Wee (Kis-tó) vagy egyszerűen Wee (tó) néven emlegették.
1864. január 2-án, Vörösvár falu leírásakor Eckhardt Géza főjegyző és Peller bíró az alábbiakat írta: „Tavai csak nagyobb esőzés idején vannak: a Nagy-Waiher (Nagy-tó – a mai Búcsú tér helyén) és a Kis-Waiher (Kis-tó – a későbbi Szent János-tó)”. Ez a két tó egy 1885-ös térképen már jelölve is van. Egy 1934-es képeslapon szintén szerepel a Szent János-tó, a partján álló Nepomuki Szent János-szoborral együtt. Az 1960-as, ’70-es években a gyerekek nyáron a Szent János-tóra jártak fürödni, pecázni, télen pedig korcsolyázni, hokizni. A környékbeliek ide hajtották a kacsákat, libákat, a fuvarosok itt itatták a lovakat.
Az 1980-as években mind a tavat, mind a szobrot egyre jobban körbeépítették, a tó eliszaposodott, elalgásodott, benőtte a nádas, a tó vízmélysége 60-80 cm-re csökkent. A magánterületen fekvő tavat a tulajdonosok 1992-ben feltöltötték.
És hogy ki volt Nepomuki Szent János, akiről a tavat elnevezték? Egy cseh pap, aki Wolfflin János néven 1350-ben született Dél-Csehországban, a kicsiny Pomuk (ma Napomuk) mezővároskában. Szegény szülőktől származott, ennek ellenére Prágában és Padovában folytatott jogi tanulmányainak befejezése után gyorsan haladt fölfelé az egyházi ranglétrán. 20 évesen a prágai bírósági irodán klerikus és jegyző, 27 évesen kancelláriai elöljáró.
30 évesen szentelték pappá, 39 évesen már a prágai érsekség vikáriusa és a prágai Szent Vid-templom kanonokja. Mint egyházi méltóságot és jelentős szónokot egész Prága ismerte és szerette. Életének tragikus fordulataként 43 éves korában, 1393. március 20-áról 21-ére virradó éjszaka IV. Vencel cseh király parancsára megkínozták és a Moldvába fojtották. 328 évvel később, 1721-ben boldoggá, majd újabb 8 év múlva, 1729-ben szentté avatták. Kultusza gyorsan elterjedt egész Közép-Európában. Halálának körülményei miatt a gyónási titok védőszentje, valamint a vízen járók és vízi emberek pártfogója lett. A néphit szerint János megvéd a vízi veszélyektől, valamint a megszólástól, a pletykáktól és a rágalmaktól. Magyarországon elsősorban a német nemzetiség által lakott területeken, illetve a jezsuita birtokok területén lévő falvakban terjedt el a tisztelete.
Pilisvörösvári Hagyományőrző Egyesület
