Vissza
A szüreti mulatsággal véget értek a nagy tömegeket megmozgató, nyári városi rendezvények. Mostani lapszámunkban arra kértük Varga Péter műszaki tanácsnokot – aki maga is aktívan részt vett a szervezésben –, hogy értékelje ezeket az eseményeket.
A 2023-as vörösvári rendezvényeket, mind a kisebbeket, mind a nagyobbakat abszolút pozitívan értékelem. Igazából az összes vágyunkat és álmunkat beteljesítette az idei rendezvénysorozat. Sok ember sok munkája van mögötte, de megérte.
A nagyrendezvények, bár már hagyományosnak mondhatóak, mégis mindig van bennük némi változás, újítás. Ez kifejezetten cél?
Tudatos döntés, igen. Anikor a TEVÖ átvette a város irányítását, célul tűzte ki a közösségi és kulturális rendezvények átformálását, természetesen úgy, hogy a hagyományokat megőrizzük, ne vegyük el a központi szerepüket, de vigyünk bele valami újat. A Stégek Éjszakája előtt lévő gyereknapot egy nyárindító rendezvénynek tartom. Tavaly új helyszínre vittük, a ligeti lovardák mellé, aminek már akkor is nagy sikere volt. Az idei évben még inkább kiforrott a rendezvény, megsokszorozódott a kilátogatók száma, és sok pozitív visszajelzést kaptunk. Én egész nap kint voltam a helyszínen, a sok mosolygós gyermekarc és a folyamatos nyüzsgés önmagáért beszélt. A Stégek Éjszakáját második alkalommal szerveztük meg, ez volt az idei első nagyrendezvény, a másik pedig a Hallo! Werischwar. Ezt a Trina miatt idén először a tavaknál rendeztünk meg, nagy sikerrel, hiszen közel 1000 fővel több kilátogató volt, mint az elmúlt években, így jövőre is biztosan marad ez a helyszín. A zenekarok részéről is egyre nagyobb az érdeklődés, ezért ezt már eleve kétnaposra tervezzük, még színesebb zenei kínálattal. A Vörösvári Napok és a szüreti bál pedig hagyományos, elhagyhatatlan vörösvári események. Alapvetően mindegyikkel van egy koncepciónk, tudjuk, hová szeretnénk eljutni, és efelé haladunk kisebb-nagyobb lépésekkel.
Említene ezekből néhányat?
Minden rendezvénynél van egy kiindulópont, ahonnan elindulunk. A legelső mindig a helyszín, majd a dátumok. Ezeket nagyon nehéz kiválasztani egy nyári szezonban, mivel sok a program ilyenkor mind a környéken, mind az országban, nem egyszerű a dátum meghatározása. Aztán ott van az időjárás, ami egy változó tényező, nem lehet előre számolni vele. A Stégek Éjszakája nem fedett rendezvény, ott például végig izgul az ember, hogy minden rendben legyen az idővel. A Vörösvári Napoknak és a szüretnek egy része sátorban zajlik, de például a nagy koncerteket csak a szabadtéri színpadon lehet megtartani. Ez a színpad szintén egy újítás volt három évvel ezelőtt.
Visszatérve a kérdésre, a lényege az egésznek az, hogy amikor elkezdtük ezek átreformálását, akkor nagyívű terveink voltak. Azonban be kellett látni, hogy a helyszín befogadóképessége eléggé keretek közé szorítja a rendezvényeink nagyságát, úgyhogy először ehhez kellett hozzányúlni. Egy-két változtatással nagyjából meg tudtuk duplázni a fő rendezvényhelyszínünk befogadóképességét, és innentől kezdve ez már lehetőséget biztosított arra, hogy színvonalasabb, trendibb, a fiatalok körében is ismert fellépőket hívjunk meg Vörösvárra. Ezek mellett mindvégig fontos szempont volt és maradt az a választási ígéretünk, hogy a Vörösvári Napok minden rendezvénye a vörösváriak számára ingyenes legyen. Persze vannak helyzetek, amelyekre nem tudunk előre felkészülni, és tudjuk, hogy melyek azok a dolgok, amiken javítani kell, de ezeket igyekszünk a jövőben megoldani.
A rendezvények színvonalával kapcsolatosan úgy gondolom, hogy jó irányba tartunk, és egyre jobb, egyre szélesebb körben látogatott eseményeket tudunk szervezni.
És itt a repohár. A frakciónk mindig elkötelezett volt a környezetvédelem iránt. A repohár használata egy pilisvörösvári rendezvényen nagy lépés volt ezen a téren. Nem állítom, hogy mindenkinek azonnal elnyerte a tetszését, de bízom abban, hogy közösen, a jövőnk érdekében mindenki képes áldozatot hozni. Többségében nyitottan fogadták az emberek, pozitívan álltak hozzá, és a szüreti mulatságon már nemcsak a hagyományos, Vörösvári Napok alatt megismert repoharat tudtuk használni, hanem boros repoharat is.
Mekkora csapatmunka van mindezen rendezvények mögött?
Gondolom, nem árulok el titkot azzal, hogy a következő Vörösvári Napok szervezése akkor indul meg, amikor véget ér az adott évi, legalábbis ami az ötletelést illeti. A Művészetek Háza rendezvényszervezésért felelős kolléganői már ekkor elkezdenek ezen dolgozni, olykor erőn felül is teljesítenek, így bátran kijelenthetem, hogy az ő munkájuk nélkül nem tartanánk itt. Tulajdonképpen ez egy egész éves szervezés, amelynek során folyamatosan egyeztetünk. Mindez egy nagyon összetett munka, amiben sok változó van. A legfőbb kérdés mindig az, hogy az emberek biztonságban és kulturáltan tudjanak szórakozni. Aztán folytathatnám a vendéglátósokkal. Az elmúlt évek során a vendéglátósokkal együtt hozzánőttünk a rendezvényhez. Ők is folyamatosan növelik a saját áruik minőségbeli és színvonalbeli kínálatát, bővítik a személyzetet. Itt meg kell említenem a főzőkonyhát, a városi büfét, akik harmadik éve vesznek részt a rendezvényeken, szintén folyamatosan fejlődve. És ha már csapatmunka, nem maradhat ki a Városgazda Kft., akik szintén nagy erőkkel dolgoznak velünk. Idéntől az UBM nagyon kedvező feltételek mellett biztosít az összes rendezvényünkön egy sátrat. Ennek a felállításában, a szükséges közművek kiépítésében és biztosításában a Városgazda Kft. oroszlánrészt vállal. És ott vannak a polgárőrök és a rendőrök, akik biztosítják az eseményt, hiszen a nagy koncerteken közel 4000 ember töltötte meg a koncerthelyszínt, a teljes rendezvényterületen pedig ennél sokkal többen voltak. Tehát közös a munka, és közös a siker.
És végül itt a nyár záró rendezvénye, a szüret. Itt is voltak változások…
A szüret teljes mértékben egy hagyományok köré épülő rendezvény, ettől nem akartunk eltérni, alappillére a hagyományőrzés, a népviselet, a népszokások felelevenítése. A helyszíneken viszont változtattunk, mind a felvonulást, mind a mulatságot illetően. A Búcsú tér – ahonnan eddig indult a menet – felújítás alatt van, és az eddigi érkező helyszínen, a gimnáziumnál is felújítási munkák zajlanak. Gondoltunk egy merészet, és megváltoztattuk az induló és az érkező helyszínt is. A Templom térről indultunk, majd egy ideig a hagyományos útvonalon haladva a Kacsa-tóhoz érkeztünk, ahol ismét felállítottuk a sátrat a színpaddal a műsorhoz és a bálhoz. Tökéletes időnk volt, és rengetegen eljöttek! És bár kicsit módosult az útvonal, az emberek ugyanúgy kint ültek a házak előtt, várták a felvonulást. Nagyon jó élmény volt, az összetartozás érzését adta. A Kacsa-tónál pedig folytatódott a program, hiszen az egyesületek – a TEVÖ, a kertbarátok, a táncegyüttes és a nyugdíjasklub – finomságokkal készültek, a nemzetiségi önkormányzat pedig a mustkészítés hagyományait elevenítette fel. Emellett külön színfolt volt, hogy több borászatot is sikerült meghívnunk, akik kóstolót hoztak a boraikból. Konkrét visszajelzéseket még nem kaptunk arra nézve, hogy mennyire váltak be az újítások, de nagyon sokan voltak, remek volt a hangulat, és ez már önmagában visszajelzés. Örülök, hogy megléptük ezeket.
Vannak még hasonló tervek a rendezvényekkel kapcsolatban a jövőre nézve?
Hogyne! Vannak a jövő évre és a következő évekre is terveink, ötleteink, de ezek sokszor nagyon komoly infrastruktúrát és szervezést igényelnek. Erről most még nem mondanék többet.
A választásokkor a TEVÖ koncepciójának egyik alappillére a közösségépítés volt. Most, pár év távlatából hogyan látja, mennyire sikerült ezt a rendezvényeken keresztül megvalósítani?
Azt gondolom, és a visszajelzések is arra utalnak, hogy jó irányba haladunk ezen a téren, de van még tennivaló. Lehet tovább fejlődni, lehet ezen még csavarni, és szeretnénk is megmutatni, hogy mire vagyunk képesek.
Van-e olyan, amire személy szerint a legbüszkébb?
Hogy el tudom hitetni emberekkel, hogy képesek vagyunk megoldani és elérni mindent, és teszünk is érte, hogy így legyen. Erre vagyok a legbüszkébb.
Palkovics Mária
