Vissza
Néhány évtizede nem kellett volna rákérdezni, kiről is van szó. Mindenki tudta, hogy Blazsek Vilmos mozigépészről, aki nemcsak a vörösvári és környékbeli mozikban vetített filmeket, de Budapesten is. A fiatalabbak már inkább úgy emlékeznek rá, mint az egyházi ünnepek állandó közreműködőjére. Mindkét tevékenységével a közösséget szolgálta, odaadással és példamutató alázattal. Ezúttal – egy nemrégiben megnyílt kiállítás kapcsán – elsősorban előbbiről ejtünk szót fia, Kozek Mátyás segítségével.
Blazsek Vilmos 1951. november 10-én született Pilisvörösváron. Amióta az eszét tudta, mozigépész szeretett volna lenni. Gyerekkorában a Piliscsabai utcában a keresztnél tartotta meg első vetítését a környékbeli gyerekeknek egy diavetítő és egy lepedő segítségével. 12 éves lehetett akkor. 14 éves korában a szülei lakatosinasnak adták, de őt az ipari iskolában is csak a mozizás érdekelte. „Egyszer az iskolában oktatófilmet vetítettek, ő háttal ült a vetítővászonnak, és a vetítőgépet figyelte – meséli Mátyás. – A tanár nagyot csapott vonalzójával a fejére és ráförmedt: »Ott a tananyag!« – mutatott a vetítővászonra. De apu bátran visszaszólt: »Engem a vetítőgép működése érdekel, nem a tananyag!«” A lakatosiskolát elvégezte, álmait azonban nem adta fel. 1970-ben bekopogott a Mozi utcai moziba, fel is vették mozigépész tanoncnak, sikeresen elvégezte a mozigépész tanfolyamot, majd a későbbiekben a moziüzem- vezetői vizsgát is letette.
„Ha már a vizsgáknál tartunk, kétszer is vizsgát tett Székesfehérvárott a püspökségen, hogy lelkipásztori kisegítőként szolgálhassa a vörösvári egyházközséget. Ez közel 30 év egyházi szolgálatot jelentett. »Amíg élek, addig szolgálni fogok…« – mondogatta mindig” – idézi a szavait Mátyás. 1977-től a MOKÉP-nál az ő feladata lett a budapesti és a 19 megyei moziüzemi vállalat részére a propagandaanyagok, filmes plakátok szétosztása. Ekkortájt kezdte gyűjteni a moziplakátokat, lassan létrehozva egy értékes archívumot.
2016-ban a MOKÉP „A mozis” leadta ezt a tevékenységet, ettől kezdve egyéni vállalkozóként folytatta tovább a munkát VILMAFILM név alatt. „2001-ben kerültem én is a MOKÉP-hoz apu mellé, sok éven át együtt dolgoztunk. Hihetetlen munkabírása volt, soha egyetlen napot sem hiányzott. Tavaly június 27-én még szolgált egy gyászmisén, másnap enyhe fáradtságra panaszkodott. Mondtam neki, maradj otthon, vegyél ki egy szabadnapot, én elvégzem a munkát helyetted is – emlékezik vissza nehéz szívvel Mátyás. – Dél körül jött a telefon, hogy meghalt… De hogy örömmel emlékezzünk rá, elmesélek róla egy vidám, kedves történetet. Egyszer megkérték őt, hogy legyen Mikulás a kultúrházban. Beöltöztették őt annak rendje-módja szerint: piros nagykabát, vattaszakáll, puttony, és kezdte a megszokott szöveget: »Szervusztok, gyerekek! Messziről jöttem. Jók voltatok? Hoztam nektek ajándékot!« Egyszer csak hallja, hogy az egyik gyerek odasúg a másiknak: »Ez nem is jött messziről, ez a mozis…«”
„A mozis” emléke előtt tiszteleg az a moziplakát-kiállítás, amely a Vörösvári Napok programsorozata keretében nyílt meg augusztus 11-én a Varázskő Galériában. A kiállítás ötlete Molnár Sándortól, a galéria tulajdonosától származik, aki annak idején szintén ott ült a Piliscsabai utcai keresztnél a nézők között. Kozek Mátyás örömmel mondott igent az ötletre, apja gyűjteményéből kiválasztott 30 plakátot az alábbi témákban: vallási filmek, magyar filmek, kommersz filmek, a szocialista blokk filmjei. Vili bácsinak nagyon sok tisztelője volt városszerte, nem csoda, hogy a kiállításra olyan sokan voltak kíváncsiak, hogy alig fértek el a galériában. A tárlatot prof. dr. Dévényi Ferenc atya nyitotta meg, az érdeklődők között ott volt dr. Fetter Ádám polgármester és Balla Sándor plébános is.
A kiállítás október végéig tekinthető meg a Varázskő Galériában munkanapokon 8 és 16 óra között. A belépés ingyenes.
Fogarasy Attila
