Vissza
„Tanárok, az új generáció lesz a ti remekművetek!” – mondta Mustafa Kemal Atatürk, aki száz éve alapította meg a Török Köztársaságot. Az esemény napra pontosan századik évfordulóján érkeztünk meg Kappadókiába az Erasmus+ program keretében, ahol lehetőségünk nyílt nemcsak az iskolarendszer megismerésére, hanem a helyi nevezetességek felfedezésére is.
A török általános iskolák felépítése néhány éve még megegyezett a magyarral, azonban egy azóta hozott reformnak köszönhetően az alsó és felső tagozat ma már külön intézményként működik. Az igazgató elmondása szerint örülnek a változásnak, hiszen ezáltal korban közelebb állnak egymáshoz a tanulók, így kevesebb a konfliktus, továbbá az alacsonyabb létszám miatt könnyebb az intézmény igazgatása is. Ezután náluk is négyéves középiskolába, majd egyetemre jelentkezhetnek a diákok.
Ami először feltűnt, hogy a tanulók egyenruhát hordanak. Ez segít egyenlőséget teremteni az eltérő társadalmi helyzetből érkező diákok között, illetve identitásképző szerepe is van. Nem ez az egyetlen különbség, az értékelési rendszerük is más. Náluk, a mi témazáróinktól eltérően, a gyerekek negyedévente vizsgáznak, ami az év végi jegyük felét teszi ki. Az értékelés másik felét az órákon tanúsított szorgalmukra, aktivitásukra kapják, illetve nagy hangsúlyt fektetnek a szóbeli visszajelzésre is.
A fogadóintézményben egy osztályban kaptak helyet azok a sajátos nevelési igényű tanulók, akiknek az integrálása egy normál osztályban már komolyan megnehezítené az oktatást. A nyolc diákkal két pedagógus foglalkozik minden nap, minden tantárgyat ők tanítanak számukra, tanulási nehézségeiket figyelembe véve.
Az iskolákban tanuló hátrányos helyzetű gyermekeknek lehetősége van ingyenebédre az iskolában, illetve a tankönyveket, tanszereket is díjmentesen kapják. Továbbá, feltehetően a közlekedési nehézségek miatt is, ők minden nap iskolabusszal érkeznek az iskolába.
Az osztálytermekben interaktív tábla segíti a pedagógusok munkáját. Tabletekkel nem rendelkezik az iskola, de nagyon szeretnének úgy dolgozni, hogy minden gyereknek jusson egy-egy digitális eszköz az órán. A tanulók nem vihetnek mobiltelefont az iskolába. Az iskola mindennapjai viszont nyomon követhetők az Instagramon, Twitteren, de hagyományos, nyomtatott formában is.
Nagyon tetszett az igazgató modern szemlélete. Megmutatta az iskola gyerekpólóját, melyen ez állt: „Happy school, happy children”. A pozitív légkört éreztük a tantermekben, folyosókon éppúgy, mint a tanári szobában.
Az óralátogatások és a szakmai programok mellett lehetőségünk volt felfedezni Kappadókia nevezetességeit is, mely 1985 óta az UNESCO világörökség része. A régió jelképe a hőlégballonból való városnézés, amelyen mi is részt vettünk. 2300 méter magasból csodálhattuk meg az úgynevezett tündérkéményeket, vagyis az égbe nyúló sziklaformációkat, melyeket a természeti erők formáltak. Másnap az egyik legnagyobb feltárt, föld alatti város lépcsőin ereszkedtünk hét emelet mélyre, és ámultunk el azon, hogy akár húszezer embert is képes volt elrejteni veszélyes időkben.
Az utazás során sokat tanultunk nem csupán a törökországi oktatómunkáról, de a török kultúráról is. Kóstoltunk helyi ínyencségeket, elsajátítottunk néhány török kifejezést. Igyekszünk majd új tapasztalatainkat hatékonyan beépíteni az iskolai munkánkba, és reméljük, egyszer mi is vendégül láthatjuk a fogadóiskolánkat.
Somogyi Katalin
