Vissza
A vörösváriak mérlege a párizsi olimpián: Manhercz Krisztián játszott a negyedik helyezett férfi vízilabdacsapatban, Benkó László pedig csapatvezetőként segítette a mountain bike-ban induló és végül tizedik helyezést szerző Vas Kata Blankát. Benkó Lászlóval az olimpiai élményeiről és a feladatairól beszélgetett a Vörösvári Újság.
Az olimpia idején hol tartózkodtak a kerékpárosok?
Valójában a mi élményeink nem a központhoz kötődnek, az olimpiai faluban csak annyi időt töltöttem, amíg felvettem az akkreditációmat. A mountain bike-osok többségéhez hasonlóan mi is a belvárostól egy-másfél óra buszozásra lévő pálya mellett foglaltunk szállást, mert így kerékpárral és autóval is csak néhány percre voltunk a helyszíntől, így jobban be tudtuk osztani az időnket.
Merre volt pontosan a pálya?
A Saint-Quentin kerületben, Versailles közelében. Itt rendezték meg a golfversenyeket, és a kerékpárban a BMX crosst, a pályakerékpárt és a mountain bike-ot. A pálya egyébként nagyon tetszett, bár nem volt kétségünk afelől, hogy a franciák ezt jól megcsinálják. Sok jó pálya van a világban, ez most attól volt érdekes, hogy jórészt épített pálya volt, de nem annyira az utóbbi időben elterjedt extrém nehézségű, amelyet – főleg esős, saras időben veszélyes – technikai elemekkel és ugrásokkal raknak tele, hanem inkább nehéz, de a legjobbak számára jól teljesíthető helyszín lett.
Előzetesen nem ismertétek a pályát?
Lényegében az egész mezőnynek új volt, tavaly ősszel rendeztek rajta egy tesztversenyt, idén tavasszal pedig egy kétnapos edzéslehetőséget szerveztek, amelyekre azokat a versenyzőket hívták meg, akik nagy valószínűséggel indultak az olimpián. Több helyről is jól belátható, nézőbarát helyszín lett, amelyet most már bárki használhat, a szabadidősportnak is teret adtak vele. Arra figyelnünk kellett, hogy az edzéseken elég sok volt a defekt, és a pálya az edzések alatt folyamatosan gyorsult, kialakultak nyomvonalak, megváltozott a talaj állapota, így oda kellett figyelnünk a guminyomásra, de szerencsére ezt jól eltaláltuk.
Mi volt a konkrét feladatod az olimpián?
Még előzetesen az összes versennyel kapcsolatos dolog leszervezése, az akkreditációtól kezdve a szállásfoglalás, az étkezések biztosítása – a szállodában csak reggelit kaptunk, napközben a pályán étkeztünk, amelyhez meg kellett szervezni még a vacsorát. Meg kellett tervezni az edzésidőket is a rendezők erre vonatkozó időablakaiban. Egy nappal a kezdés előtt még be lehetett menni a területre autóval, ezzel kivittük a felszerelést, utána már nem lehetett volna ezt megtenni. És persze figyeltem a pályát, ki hogy megy rajta az edzéseken, ezekről is beszéltünk egymással.
A vetélytársak is a közelben szállásolták el magukat?
A németek mountain bike-os csapata is itt volt, sőt az amerikaiak a teljes kerékpáros csapatukat idehozták, pedig az országútisok versenyeit nem itt rendezték meg, de számukra fontos volt, hogy együtt legyenek. Ők amúgy sem nagyon szeretnek az olimpiai faluban táborozni, oda csak azokat viszik, akiknek tényleg a közelben vannak a versenyeik.
Vas Kata Blanka az előző olimpián a negyedik, most a tizedik helyen végzett – mit gondolsz, kihozta ebből a versenyből, amit lehetett?
Abszolút! Ez egy nagyon jó eredmény, mivel Blanka országútizik is, így nem csak a mountain bike-ra készült, és nem csak ebben a szakágban versenyzett az elmúlt években. Ne felejtsük el, hogy az olimpiára mindenki ki van hegyezve. Ám nemcsak azt nehéz megjósolni, hogy kik nyerhetnek érmet, hanem azt is, hogy mely kontinens képviseletében – erről beszélgettünk kint a kollégákkal is. A dél-afrikaiak például erősek voltak, Európa hagyományosan jó, Amerikának is volt érmese, egyedül talán az óceániai és az ázsiai térséggel nem számoltunk annyira, bár ott is vannak nagyszerű versenyzők.
A szervezés mellett kellett-e konkrét edzői feladatokat is ellátnod Blanka mellett?
Nem. Mehettem volna a pályán, hogy belülről is átéljem, milyen, de egyrészt benne vagyok már a korban, másrészt Blanka csúcsversenyző, nagyon jól tudja, hogyan kell készülni a versenyre. Nem hiszem, hogy az én pályaélményeim segítették volna őt. Ettől függetlenül ott voltam és segítettem, ahol csak tudtam, meg ahol igény volt rá.
Mi a feladatod most, az olimpia után?
Lassan el kell kezdeni a Los Angeles-i olimpia előkészítését, bár lehet, hogy ezzel csak jövőre kell komolyabban dolgoznunk.
Neked a 2012-es londoni után ez volt a második olimpiád. Hogy érezted magad összességében?
Jól. Nem voltunk egyedül, a versenyre kijött az orvosunk, Tállay doktor, és a MOB képviseletében is voltak ott szurkolni. Azt éreztük, hogy mi is a magyar olimpiai csapat részei vagyunk.
Várhegyi Ferenc
