Vissza
Urbanics Lászlóné 1975-ben kezdte pályáját óvónőként a Hősök téri (Gradus) óvodában, és onnan is ment nyugdíjba 2007-ben. Edit néni eljuttatta hozzánk levelét, hogy ezzel köszöntse az első gyerekeket, akik a csoportjába jártak, és akik bizony már ötvenévesek. Köszönetet mondott nekik és egykori kollégáinak a szeretetteljes közegért, amelyben teltek a mindennapjai, és szülővárosának, Pilisvörösvárnak is. Nagy örömünkre a szívhez szóló sorok mellé képeket is kaptunk, amelyek visszarepítenek az intézmény korábbi évtizedeibe.
"Pályámat Pilisvörösváron, a Hősök téri óvodában kezdtem 1975. december 10-én. Eltelt sok hosszú év, az első csoportomba járt gyerekek ma már ötvenévesek. Képeiket nézegetve csak köszönet jár az én régi ovisaimnak, hisz mint képesítés nélküli óvó néni kezdtem köztük lenni, játszani, mesélni.
Köszönet azért is, mert sok szeretetett kaptam tőlük, hogy végül is 31 évet tölthettem ezen a pályán. Köszönet a szülőfalumnak, Pilisvörösvárnak, hogy itt érettségizhettem 1963-ban. Hiszen Peller János tanácselnök jóvoltából, akkor nyitotta meg kapuit Pilisvörösvár első Általános Gimnáziuma, sok-sok pilisi gyermek és szülő örömére. Úgy éreztem, hogy ez a kis kitekintő azért is ide tartozik, mert az akkori szülők a gyerekeiknek jövőjét is megalapozhatták egyúttal.
Olyan szeretetteljes közegben élhettem napjaimat, amelyben a gyerekeke segítettek egy-egy probléma megoldásában. Pl.: Tibikének nem voltak ujjai a kezén, körjátéknál mindig mellettem állt, hiszen az én tenyerembe elfért a kis keze. A példát kiragadtam, de köszönet jár a kis csoport közösségének, mert minden gyermek maga egyéniségénél fogva egy örömteli közegben lehetet, ahol minden nap énekeltünk, tornáztunk, barkácsoltunk, meséltünk és meséltünk.
Év végén rengeteg virággal köszönték meg a gyerekek és a szülők ezt a sok törődést. Én egy szál virággal köszöntöttem első óvodás csoportom gyermekeit, amikor elballagtak az általános iskolából.
Végezetül csak annyit, hogy ahol elkezdődött a pályám ott volt lehetőségem befejezni is, mely szép lezárása lett az életem egy részének.
Köszönet érte a gyerekeknek, a családomnak, a szülőfalumnak (hiszen Peller János jóvoltából pedagógus telekre, pedagógus kölcsönnel, sok-sok munkával) egészséges otthonba élhetem le az életem. Köszönet azoknak a pilisvörösvári pedagógusoknak, akik jóvoltából sport házi versenyeken, kézilabda, röplabda edzéseken, szavaló versenyeken, énekkaron, néptáncon vehettem részt, mellyel segítették a pályám fejlődését.
Nemes Nagy Ágnes idézetével zárom soraimat:
Pici madár vagyok én,
pici nótát tudok én, cipity
Lőrinc, meg egy pici tyaf,
tyaf, tyaf!
Köszönettel:
Urbanics Lászlóné
Edit óvó néni
Pilisszentkereszt díszpolgára"
