Vissza
A karácsonyra való készülődés szüretkor megkezdődött, hisz a legszebb otellófürtöket már akkor spárgákra kötve felakasztották a speizban vagy a tisztaszobában. Ezek is díszei lettek a borókafának, ezáltal a gyerekek ajándékként kapták meg karácsonykor.
Roráték
Advent első vasárnapja után kezdődtek a roráte szentmisék, ekkor mindenki igyekezett elmenni a templomba nap mint nap. A „Tauet Himmel” énekkel kezdték a misét.
Szent Borbála napja
Szent Borbála ünnepén munkaszüneti nap volt a bányában, hiszen ez a bányatelepi templom búcsúnapja. Ezen a napon az eladósorban lévő lányok gyümölcsfahajtásokat hoztak a házba és egy váza vízbe állították. A karácsonyra kivirágzott ág azt jelképezte, hogy a lány a következő évben férjhez fog menni, valamint jó gyümölcstermésre számíthatnak.
Szent Miklós és Luca napja
Szent Miklós napján nem volt jellemző a Mikulás „házalása”, azonban volt egy alakoskodó ember, aki láncot csörgetve járt az utcákon, figyelmeztetve a gyerekeket, hogy jók legyenek. Szent Luca napján különböző technikákkal jósolták meg a lányok leendő férjük nevét. Emellett a vallásos hagyományban is fontos ez a nap. Szokás volt, hogy aznap búzát ültettek kis tálkákba. Ha karácsonyra szép dúsan kizöldellt, jó termésre számíthattak a következő évben. A cserépbe gyertyát beleállítva, szalaggal körbekötve a frissen kinőtt búza a fa alá vagy az ünnepi asztalra került.
Szállást keres a Szent Család
December 15-én megkezdődött a Herbergsuche, azaz a Szent Család szálláskeresése. Ekkor kilenc napon át minden nap más családhoz vitték el a szentképet, ott végezte el minden család közösen az ájtatosságot, majd a következő estéig náluk maradt a kép, és onnan vitték tovább. A karácsony környéki napokon betlehemező fiúk és lányok indultak útnak, és általuk készített papírbetlehemessel, magyar énekek és imák kíséretében adták elő a Megváltó születésének történetét.
Christkindlspiel
December 24-én délután a lányok fehér népviseletbe öltözve, négyes csoportokban járták a települést, német nyelven előadva a Christkindlspielt. Házról házra jártak, és ahol fogadták őket, ott elénekelték Jézus születésének történetét, valamint meghozták a gyümölcsökkel, házi díszekkel, esetleg házilag főzött szaloncukorral ékesített borókafát.
Karácsony napján
Szent karácsony ünnepén minden munka tilos volt, így már előre bekészítették a fát, a vizet, és a jószágokat is még éjfél előtt ellátták gazdagon takarmánnyal és vízzel. Bár az éjféli misére szinte mindenki ment, a tízórai ünnepi nagymisén újra ott volt a falu apraja-nagyja. Ezen kívül máshova nem mentek, a rokonlátogatást csak másnap kezdték meg.
A három „kis ünnepnap”
A következő három napot kis ünnepnapoknak nevezték. Szent István vértanú napján útra keltek meglátogatni rokonaikat és barátaikat, megkóstolni az ünnepi süteményeket, valamint megtekinteni a karácsonyfákat. Szent János napján ismét a templomba igyekeztek, ugyanis ekkor volt a borszentelés, ahova minden vallásos férfi vitt egy flaska bort. Aprószentek ünnepén az édesanyák virgáccsal vagy borókaággal finoman megvesszőzték gyermekeiket „Frisch und ksund” felkiáltással. A legények felöltöztek szép ruhába és bejárták a rokonságba, baráti körbe tartozó lányos házakat, ugyanezt a szokást tartva.
A karácsonyi ünnepkör zárása
Vízkeresztkor „Háromkirályok” járták ismét a falu utcáit: három fiú megidézte a napkeleti bölcsek imádatát a Megváltó felé, német és később magyar énekeket is énekelve. A karácsonyi ünnepkör egészen Gyertyaszentelő Boldogasszonyig tartott, akkor bontották le a karácsonyfát is.
Zsámboki Szabolcs
