Ha a saját kertünkben, udvarunkban minden rendben van, és marad még erőnk, időnk, miért ne fordíthatnánk figyelmünket a közterületekre is?
Néhány egyszerű, mégis sokat érő példa:
-Nagy hőségben 1-2 kanna vízzel megitatni a fiatal, új ültetésű fákat.
-„Örökbe fogadni” pár négyzetméter közterületet, és gondozni azt: ültetni, öntözni, rendben tartani.
-Közösségi kertet kezdeményezni.
A városokban komoly kihívást jelent, hogy a sűrűn beépített infrastruktúra miatt sok helyen nem lehet új fákat ültetni a régi, kipusztult fák helyére. Ez a jelenség az ún. „zöldinfrastruktúra-konfliktus”, amikor az utak, kábelek, vezetékek miatt egyre kevesebb hely marad a zöldnek. Pedig mindannyian szeretnénk, ha a jövő generációi is árnyas utcákon sétálhatnának.
Erre ad választ a gerilla kertészet: erőszakmentes civil kezdeményezés, amikor jó szándékkal ültetünk virágokat, fákat közterületen. Sok helyen már elfogadják, sőt értékelik is ezeket a törekvéseket – hiszen minden apró zöldítés közös kincs.
Bécsben például már közlekedési táblák oszlopai köré is ültetnek virágokat, nálunk pedig sokan a saját utcájukat gondozzák így. A végeredmény: tisztább, zöldebb, barátságosabb környezet mindannyiunknak.
Köszönjük az inspiráló cikket az Energiaklubnak!