Feldhoffer Johannes képzőművész kiállításmegnyitóját tartották a Művészetek Házában vasárnap délután. Az eseményen Lisányi Endre esztéta-képzőművész mondott beszédet, Bress Bálint gitárművész pedig a zenei előadást tartotta.
A megnyitón Feldhoffer Johannes életműkötetének második részét A tér hullámai című könyvét dedikálta. A művész két festményét a városnak ajándékozta, melyet Fetter Ádám polgármester vett át a megnyitón. A kiállítás november 17-ig tekinthető meg a Művészetek Háza színháztermében.
Felhoffer Johannes 1943. január 7-én született Pilisvörösváron. Édesanyja Schreck Erzsébet, édesapja Feldhoffer János.
Az általános iskolát Pilisvörösváron végezte el. Nyolcadik után pedig Budapestre került az Állami Kőfaragó Vállalat Várna utcai szakmunkásképzőjébe, ahol rövid időn belül a legmagasabb szintű kőfaragó tudás birtokába jutott. 1960-ban kitűnő eredménnyel végezte el a szakmunkásképzőt és kapott szakmunkás bizonyítványt mint kőfaragó. Ezután két éven át nyolc idősebb mesterrel együtt a budavári Mátyás templom restaurálásán dolgozott. A templom Mária-kapuját teljes egészében újrafaragták.
A kőfaragó mesterség elsajátítása után magasabb szinten folytatta tanulmányait: jelentkezett kőszobrászképzésre. Tanulmányait azonban egy időre meg kellett szakítania: 20 éves korában ugyanis behívták katonának. Leszerelése után folytatta tanulmányait a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat képzőművészeti és szobrász iskolájában és végül kitűnő eredménnyel szerezte meg a kőszobrász végzettséget.
A nagy méretű kőszobrok igen nagy tudást igénylő faragása után a Szépművészeti Múzeumba került restaurátornak, ahol három éven át dolgozott. Dr. Aggházy Mária művészettörténésszel együttműködve számos értékes kőszobor és -dombormű felújítását végezhette el. Ekkortájt lett a Művészeti Alap tagja.
1973-ban Svédországba emigrált, mivel teljesen reménytelennek látta Magyarország akkori helyzetét. „Úgy véltem, hogy az oroszok még legalább száz évig itt lesznek. Az akkori politikai helyzet fájdalmas és kibírhatatlan volt a számomra. Ezért határoztam el, hogy elhagyom az országot” – vallja a művész.
Svédországban kezdetben kőszobrász restaurátorként akart elhelyezkedni, de azt a választ kapta, hogy Svédországban nincs mit restaurálni; nem voltak háborúk és a műemlékek jó állapotban vannak. A harmadik héten kapott csak neki tetsző munkát egy fotólaborban.
1974-ben beiratkozott a stockholmi egyetem svéd nyelv szakára. A svédországi letelepedésben és beilleszkedésben jelentős segítséget nyújtott neki egy Stockholmban élő, kiváló magyar festőművész, Nemes Endre, aki művészi fejlődése szempontjából is fontos állást szerzett neki a stockholmi Liljevalchs Konsthallban, ami a budapesti Műcsarnok megfelelője. Néhány éven át itt dolgozott kiállításrendezőként.
A kiállításrendezői munkája mellett természetesen alkotott is. Kezdetben szobrokat is készített, ám az éveken át végzett kőszobrász és restauráló munka elnehezítette a kezét. Ezért ezután már legnagyobbrészt csak festéssel foglalkozott.
Nemes Endre műtermében annak jóbarátjával, Peter Weiss festő-író-drámaíróval is gyakran találkozott. E felemelő műtermi beszélgetések művészetről, esztétikáról, életszemléletről igen nagy hatással voltak rá.
1975-ben tagja lett a Svéd Művészek Szövetségének (Svenska Konstnärers Förening) és a Művészek Országos Szervezetének (Konstnärernas Riksorganisation). Meghívták őt pályázatokra, kiállításokra, megbízásokat kapott művészi alkotásokra.
2013-ban feleségével elhatározták, hogy Pilisvörösvárra költöznek. A szülővárosába visszatelepült művész hamarosan bekapcsolódott a város kulturális életébe. 2016-ban egyéni kiállítást rendeztek a helyi Művészetek Házában a festményeiből Számos műve díszíti vörösvári középületek falait (Városháza, Városi Könyvtár, Vásár téri iskola), amiket adományként nyújtott át.
Házának egyik helyiségében galériát rendezett be műveiből. A galériát kezdettől fogva civil szervezetek és iskolai csoportok keresték fel, és amolyan szellemi-kulturális műhellyé vált. 2020 januárjától pedig havonként két alkalommal rendszeresen nyitva tart a nagyközönség számára is.
2017-ben újra tagja lett a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, részt vesz pályázatokon és csoportos kiállításokon.
2021-ben decemberében jelent meg az életét és művészetét bemutató reprezentatív könyv „Az idő hullámai. Válogatás Feldhoffer Johannes műveiből” címmel.
Művészi sikerek
1976-tól vett részt csoportos és egyéni kiállításokon.
1983-ban tagjává választotta az UNESCO keretében működő Hivatásos Művészek Nemzetközi Szövetsége (International Association Of Art).
1985-ben a Művészek Országos Szervezete vezetőségi tagjává választották. A szervezet révén jutott hozzá egy több, mint 100 m2 alapterületű műteremhez, ahol sorra születtek alkotásai.
A Svéd Művészeti Alaptól számos ösztöndíjat nyert műalkotások készítésére és tanulmányutakra. A ’80-as években elismert művésszé és szaktekintéllyé vált Svédországban.
1984-től 1988-ig a Stockholm Megyei Tartomány (Stockholms Läns Landsting) és Nacka kerület (Nacka Kommun) hivatalos művészeti tanácsadójaként dolgozott.
A művészeti tanácsadói munkát befejezve a művészeti oktatásban adta tovább tudását és kreativitását. A stockholmi egyetemen tanári képesítést szerezve művésztanárként dolgozott különböző iskolákban.