Vissza
Egykoron pünkösd keddjén volt az Erdei kápolna búcsúnapja, de hosszú évtizedek óta ezt már pünkösdhétfőn ünnepeljük. Régen megannyi zarándokcsoport érkezett processzióban, ma már csak mi, helyiek tesszük ezt meg, méghozzá a Mariahilf-kápolnától indulva.
A Segítő Szűz Mária-kápolna idén 250. jubileumát ünnepli, jobban mondva biztosan az oltárképről mondhatjuk ezt el. Steinmillner Mátyás molnár és Magdolna nevű felesége felajánlásból állíttatta ezt a kápolnát, ami erre a jubileumra kívül-belül megszépült. A téglából épült oltár felett kis faragott faemelvény található két gyertyatartó angyallal, ezen nyugszik az a faragott díszekkel ellátott, üvegezett keretbe foglalt kegykép, amely Szűz Máriát ábrázolja, karján a Kisjézussal. Passaui mintára készült a kép a pestisjárvány idején, szép verssel ellátva. Szerencsénkre a dátum és a megbízó család neve is látható feljegyezve.
Csodás dolog, hogy ennyi év elmúltával is betérhetünk ebbe a kis ékszerdobozunkba, és Mária által Isten elé tehetjük örömünket és bánatunkat egyaránt. Így tehették ezt az érdeklődők az idei évben is a processzió indulása előtt. Zászlókkal, zarándokkereszttel, valamint Szaturi György kántor vezetésével indultunk ünnepi menetben a néhány évvel fiatalabb Erdei kápolna felé. A menetben a rózsafüzér titkait imádkoztuk, közben egy-egy énekkel emelve a processzió fényét. A kápolnához közelítve az évszázados hagyományokat követve harangszóval várták az ünnepi menetben vonulókat. A tizennégy segítő szentet, valamint a Fájdalmas Szűzanyát köszöntöttük a kápolnában, majd elfoglaltuk helyeinket a szabadtéri oltár körül.
Az ünnepi búcsúmisét Balla Sándor plébános celebrálta, a szentbeszédet pedig Verőcei Gábor egykori bányatelepi adminisztrátor tartotta. Az idei évben is találkozhattunk a szomszédos településekről érkezett testvéreinkkel. A búcsúünnep fényét a Fúvószenekar, a Vegyeskórus, valamint a Nagyboldogasszony Kórus tagjai emelték közreműködésükkel. A szentmise végeztével a kápolnában leróhattuk tiszteletünket a Szent Kereszt-ereklye előtt. Hazafelé indulva a vásározóktól búcsúfiát vihettünk az otthon maradott szeretteinknek. Néhány éve sajnos már nem látogatja a búcsút kegytárgyas és fakanálárus.
Az utcában lakó egyes családoknál talán még hagyomány, hogy e napon meghívják a búcsúból hazafelé tartó rokonaikat egy kis agapéra. Aki ilyen lehetőséggel nem tudott élni, az a Tájház udvarán meghallgathatta a Werischwarer Streichkapelle, valamint a Fúvószenekar kedves dallamait és megtekinthette az épületben a gyűjteményt. Aki még nem tette meg, mindezek után betérhetett néhány fohászra a Pfeiffer-kápolnába. Külön öröm volt azon pilisszántói asszonyok érkezése, akik imáikkal és énekeikkel köszöntötték a Segítő Szűz Máriát.
Bár kápolnáink nem mindig látogathatóak, de mellettük elhaladva jusson mindig eszünkbe, hogy régen több funkciót kaptak. Az a csoda, hogy ennyi idő után még mindig várnak bennünket egy-egy imára. Gondoljunk nehéz sorsú őseinkre is, akik gyakran idehozták terhüket és ezen helyeken bízva, imádkozva várták az Úristen segítségét. A Mariahilf-kápolna többek között úrnapkor, húsvétkor és pünkösdkor, az Erdei kápolna pedig jó időben minden szombat reggel várta az oda vágyódó híveket. Kövessük mi is példájukat, mélyítsük el hitünket napjainkban is szent helyeinken. Dicsértessék a Jézus Krisztus! Üdvöz légy, Mária!
Zsámboki Szabolcs
