Vissza
Ez az első ciklusa, meséljen egy kicsit magáról!
Születésemtől fogva Vörösváron élek. A Vásár térre jártam általános iskolába, Esztergomban, a Frankában érettségiztem, majd tanultam Gödöllőn, Pécsett és a mosonmagyaróvári egyetemen. Tiniként kézilabdáztam tizenegynéhány esztendeig Pándi Gábor keze alatt, majd ezt váltotta szépen lassan a tánc a Német Nemzetiségi Tánccsoportban. Az érettségi évében, a megszokotthoz képest viszonylag későn kezdtem el zenét tanulni, nem is ment könnyen, de a következő tíz évben nagyon sok szép élményt köszönhetek a fúvószenének, részint a vörösvári nagyfúvósban eltöltött évek miatt, részint pedig az akkori kiszenekarunknak, a Schwabenkraftnak köszönhetően. Nem elhanyagolható, hogy a feleségemmel, Bogival való ismeretségünkben is részben a fúvószene volt a katalizátor.
Az élet aztán úgy hozta, hogy a zenélés háttérbe szorult, így maradt főként a tánc, ekkor már a Heimatwerk keretein belül, bár az utóbbi egy-két évben elsősorban a munka miatt ezen a területen is csak módjával tudok részt venni.
Magánemberként mivel foglalkozik?
Mondhatni gyermekkoromtól kezdve részt veszek édesapám családi gazdaságának munkafolyamataiban, a gödöllői egyetemi évek után immár teljes állásban. 2021 óta egy mosonmagyaróvári vetőmag-előállító cég, a Pannon Mag Agrár kollegájaként is dolgozom mint értékesítő, szaktanácsadó és vetőmagfelügyelő.
Pilisvörösvári születésűként mit jelent „itthon élni és dolgozni”?
Szerencsésnek tartom magam, egyrészről mert helyben tudok dolgozni, és az itthoni munka kapcsán nem kell naponta messzebbre ingáznom. Ennek már csak azért is örülök, mert tavaly november óta van egy végtelenül aranyos kisleányunk. Másfelől szerencsés vagyok azért is, mert Vörösvár más agglomerációs településektől eltérően, és részben az elhelyezkedésének köszönhetően egy természetközeli és ezáltal igazán élhető helynek számít, legalábbis én annak tartom. Harmadrészt pedig itt él a családunk és a barátaink legnagyobb része, ami szintén sokat ad az ember mindennapi jóllétéhez.
Ön sváb családból származik, alapító tagja a Werischwarer Heimatwerk egyesületnek. Mit jelent Önnek a nemzetiségi közösségben végzett munka?
Véleményem szerint bármilyen közösségben, nemzetiségi jellegtől függetlenül, ha jó a hangulat, és jók a célok, akkor a közös munka összetartó erejű. Másrészről tekinthető egyfajta szolgálatnak is a hagyományőrzés vagy hagyományápolás – bár apósom szokta nagyon találóan mondani, hogy a hagyomány nem beteg, hogy ápolni kelljen, és nem is akarja senki ellopni, hogy őrizni kelljen. Egyszerűen meg kell élni. Nem nehéz ezt elképzelni, hiszen például egy májusfaállítás, annak mindek mozzanatával együtt, anélkül is nagyon jó dolog tud lenni, hogy az ember kifejezetten hagyományőrzésből csinálná.
Hogyan kapcsolódik össze az Ön életében a civil szerepvállalás és az önkormányzati képviselői munka?
Sok évvel ezelőtt, amikor Gromon István korábbi polgármester életre hívta a Vörösvárért Közéleti Egyesületet, volt egy elképzelése, hogy az akkori egyesület tagságának munkáját egy zömében idősebb emberekből álló testület is támogassa tapasztalataival, és emellett legyen egy fiatalokból álló kör is, akiknek a látásmódja frissítheti az akkori aktív kollektívát, illetve később belenövekedhetnek a helyi közéleti szerepvállalásba. Így kerültem még fiatalként a VKE tagjai közé. A legutóbbi választást megelőzően a vezetőség tagjai megtiszteltek bizalmukkal, és megkértek, hogy induljak képviselőjelöltként a 2024-es önkormányzati választásokon.
Hozzáteszem, ma sem kevésbé aktuális az elv, hogy a helyi fiatalok, ha lehetőségeik engedik, és fontosnak tartják a lakóhelyüket, ismerjék meg a helyi közéletet, és ha tehetik, türelemmel, alázattal és a tudásuk legjava szerint vállaljanak szerepet abban.
Mérnöki és szakmérnöki végzettségei igen sokrétűek. Hogyan tudja ezt a tudást hasznosítani képviselői munkájában?
Minden esetben fontos a széles látókör. Ez igaz a testületi munkára is, mivel a képviselők is különböző szakterületekről érkeztek, így egy-egy téma több szemszögből is megvilágítható. Szorosabban az agráriumhoz kapcsolódó téma ritkábban fordul elő, de például környezeti, környezetvédelmi vagy műszaki tematika időről időre előkerül.
Látja-e a mezőgazdaság jövőjét a térségben, és milyen irányban tartja azt fenntarthatónak?
Nem könnyű erre a kérdésre röviden válaszolni. Ebben a tekintetben talán fontosabb kérdés az, hogy napjainkban mi a mezőgazdaság szerepe a környezetben és a társadalomban.
Általánosságban azt lehet mondani, hogy a helyi mezőgazdaság szerepe manapság már messze túlmutat pusztán az élelmiszer vagy az élelmiszeralapanyag előállításán. Ennek stratégiai szerepe jelenleg egyáltalán nem tűnik jelentősnek, mert Magyarországon, ha jól tudom, a ’60-as évek óta nem volt éhínség. Ugyanakkor éppen a 2020–21-es esztendők járvánnyal terhelt időszaka mutatott rá, hogy az addig sziklaszilárdnak hitt ellátási láncolatok mégsem mindig sérthetetlenek.
Szintén ez az időszak mutatott rá arra, hogy az emberek, bár jelentős mértékben eltávolodtak a természettől, de amikor a modern társadalom városi vívmányai bezárják kapuikat, akkor az utolsó mentsvár mégiscsak a természeti környezet marad. Valószínűleg sokan emlékszünk arra, hogy a ’20-as és ’21-es évben, amikor az otthonok falai már elviselhetetlen mértékűre szűkültek, akkor soha nem látott embertömegek jelentek meg a természetben, így Vörösvár határában is.
Szakmaibb oldalról megközelítve a helyi mezőgazdaság kérdését, fontosnak tartom a helyben megtermelt élelmiszer és élelmiszer-alapanyag (pl. takarmány) előállítását. Szerencsére erre már több jó példát is láthatunk. Emellett kiemelten fontosnak tartom a talajvédelem kérdését, hiszen a talaj felső 50 cm-es rétege biztosítja az ember és szinte minden élőlény számára, hogy ma élőhelye lehet ez a bolygó.
Ön rendszeresen hangsúlyozza a környezet- és természetvédelem fontosságát. Melyek jelenleg a legnagyobb helyi kihívások és lehetőségek ezen a területen?
A mindennapok rohanásában az emberek gyakran megfeledkeznek arról, hogy ők maguk is a természetnek, a természeti rendszernek a részei. Nem feltűnően, de ezer szállal függünk a természettől. Ha ezt a rendszert elpusztítjuk, vajon milyen jövőt jósolhatunk magunk számára?
Csak néhányat említve: probléma a nádasok és egyéb vizes élőhelyek zsugorodás, feltöltése. Ezek a helyek az adott térség tüdeje és veséje. Vizet tárolnak, kiszűrik a szennyezőket, szenet kötnek meg, és a nyári 40 fokban hűtik a környezetüket.
Az is probléma, hogy a szilárd burkolatok növekedésével egyre kevesebb víz szikkad el helyben. Ez egy természetes folyamat. A telkek egyre kisebbek és burkoltabbak, így nincs hely a helyben történő szikkasztásra. Egy kiadósabb eső során lehulló víz ahelyett, hogy helyben maradna és táplálná az életet, egy fél órán belül már a Dunában van. Ez összességében a talajvízszint csökkenéséhez vezet, ami pedig mindenkinek lételeme, de kiváltképpen a növényeket veszélyezteti.
Aktívan részt vesz helyi szemétszedési akciókban. Miért tartja fontosnak ezeket a közösségi kezdeményezéseket?
Ezt nagyon jó kezdeményezésnek és óriási értéknek tartom Vörösvár életében. Nem csupán azért, mert a tiszta, szemétmentes környezet, legyen szó bel- vagy külterületről, alapvető igénye a jóérzésű embernek, hanem mert ez a környezeti nevelés egyik jó eszköze is. Aki mások után takarítja a mocskot, az valószínűleg nemigen fog szemetelni, és jobban meg is becsüli a tiszta környezetet. Fontosnak tartom méltatni mindenkinek a fáradságát, aki bármilyen módon részese ennek az eseménynek.
A 4-es választókerületben élők milyen ügyekkel, kérésekkel keresik meg Önt leggyakrabban?
A legtöbb esetben közlekedési, illetve parkolási problémákkal kapcsolatosan kerestek, keresnek meg. Itt meg is ragadnám az alkalmat, hogy megosszak ezzel kapcsolatban néhány gondolatot. Ez ugyanis nem könnyű ügy. A telkek egyre szűkösebbek, autóból pedig egyre több van, nem ritkán háztartásonként két-három. Ehhez párosul még sok esetben az emberek kényelmes hozzáállása, hogy ha lehetőségük volna, akkor sem állnak be az udvarra, hanem sokszor a gyalogosok, babakocsisok, idősek és mozgáskorlátozottak közlekedését ellehetetlenítve a járdán hagyják az autót, nem beszélve a tűzoltó, a mentő, a kukásautó és a hókotró akadályoztatásáról. Ez jelenleg Vörösváron még egy lazán szabályozott és ellenőrzött helyzet, ám ha a tendencia nem változik, akkor az önkormányzatnak be kell avatkoznia.
Mit jelent Önnek személyesen az a jelmondat, hogy „Vörösvár maradjon értékes és élhető hely”?
Azt, hogy egy településen jó vagy nem jó élni, nagy vonalakban két fő dolog határozza meg. Az egyik a helyi közösség, az emberi közeg, a másik pedig az embereket körülvevő, a természeti és az épített környezeti elemeket magába foglaló közeg, vagyis a környezet. Ha mind a kettő megfelelő minőségű, akkor az ember jól érezheti magát a lakóhelyén. Pilisvörösvár, hála Istennek, ilyen hely, és igyekszem azon dolgozni, hogy ilyen is maradhasson.
Ducza Kata
