Fazekas-Zur Krisztina

A kajakos világbajnok Fazekas Krisztinának amerikai férje adta vissza az álmát, miatta lehetett olimpiai bajnok Londonban. Későn érő típus, 32 évesen viszont teljes lett az élete, pedig az év elején még stresszben volt, a megélhetésén aggódott. A londoni győzelem után csak pár hetet töltött itthon, már szeptember másodikán visszatért Los Angelesbe. Hogyan fogadták? Akik ismertek, tudták, hogy benne voltam a győztes négyesben, és persze be is akartak mutatni az ismerősöknek, hogy én vagyok az, akinek az olimpián sikerült. A magyar ünneplés felejthetetlen volt, mert eltelt már vagy három óra is az eredményhirdetés után, amikor végre ki tudtam menni a szüleimhez. Azt hittem, már csak ők fognak elárvultan várni rám, de meglepetésemre még körülbelül száz magyar szurkoló is ott volt. Mindenki fotót akart vagy autogramot. Akkor futott át rajtam: Úristen, ez most tényleg valami egészen más, mint a korábbi sikerek. Világbajnokságot már nyertem korábban, ahhoz tudtam viszonyítani, és azt hittem, a fogadtatás is ennek megfelelő lesz. Hát nem az volt. Alig tudtam megkeresni a szüleimet. Az amerikai ünneplés ennél nyilván visszafogottabb volt, de azért ott is kinyíltak az emberek, a közösségemben nagyon megbecsülték már az Amerikának szerzett vb-ezüstöt, de egy olimpiai arany ott is egészen más, mert pontosan értékelik, milyen kevés embernek sikerül aranyat nyernie az egész világon. Már Kaliforniában volt, amikor jött a hír: a lengyelek óvnak, elvennék az aranyunkat, épp amiatt, mert amerikai színekben indult a 2011-es szegedi világbajnokságon. Mindvégig nyugodt volt? Igazából nem izgultam, mert előtte a férjemmel, a szintén kajakos Rami Zurral elmentünk egy ügyvédhez, és kikértük a tanácsát. Tudtam, hogy az ördög mindig az apró betűs részekben lakozik, és a szabályzat sem egyértelmű, mert nem fehér vagy nem fekete. Úgy tudnám érzékeltetni, hogy volt egy és/vagy kötőszó, ami számunkra megfelelő volt. Magam is többször végig olvastam az Olimpiai Chartát, másokat is megkértem, ha esetleg valamit nem értettem volna jól, és több szem egyébként is többet lát. Sokszorosan értelmeztük a leírtakat, így nem volt feszültség bennem. Kozák Danuta írt egyébként egy emailt, amikor meghallotta az óvást, hogy minden rendben lesz, ugye? Őt is nyugtattam, igen. És végül ki is derült, hogy jól értelmeztük a szabályt, de persze a lengyeleknek ezt meg kellett próbálniuk, nem lehet neheztelni rájuk. Rendszeresen tartja a kapcsolatait a társaival? Hetente nem beszélünk, általában emaileket váltunk, de azért tudok róluk, ahogy ők is rólam. Most, hogy az ünnepeket itthon töltöm, természetesen találkozni fogunk. Generációs hasadékban ülök amúgy a hajóban, mert Gabi és Dana fiatalabbak, Kati idősebb nálam. Nincs szükség rá, hogy én kössem össze őket, mert jó csapat vagyunk, de Kati és Dana, valamint Gabi között meglévő tízéves különbséget mégiscsak én felezem. Mit tanácsolt Kozák Danutának? Hiszen ön már kipróbálta azt, milyen, ha a férje készíti fel egy olimpiára vagy világversenyre. Rami nem értette, miért váltak külön, én csak annyit tudok erről, a személyiségeknek is nagyon passzolniuk kell egymáshoz, hogy sikeresek lehessenek. A példánk igazolja, az út nem járhatatlan, a kajakozásban máshol nem ördögtől való, hogy egy férj készíti fel a feleségét, rám kifejezetten jól is hatott Rami, mert megváltoztatott. Azzal egyáltalán nem túloztam, hogy engem a szerelem, ezzel együtt ő tett olimpiai bajnokká. Mert én már szép lassan 2008 után kezdtem lemondani a gyerekkori álmomról, az olimpiai bajnokságról, a férjem pedig ezt visszaadta nekem ezt az álmot. Mert amikor Kőbán Rita 96-os győzelmét láttam, természetes, hogy olimpiai bajnok akartam lenni. Érdekes viszont, hogy nem voltam kiemelkedő az itthoni mezőnyben, az első háromért is nagyon hajtanom és küzdenem kellett. Rám soha nem is mondták, hogy mennyire tehetséges vagyok. És amikor már ezt az első három helyezést sem értem el, akkor kezdtem elbizonytalanodni, mégsem vagyok annyira tehetséges. Rami viszont megváltoztatott. Mit változtatott meg? Hogyan lehet ezt érzékeltetni? Edzeni addig is szerettem, és ha nem fájt, nem is volt igazi az edzés. De valahogy gépiesen csináltam. Nem volt benne a szív és a lélek. Az előírt adagokat maradéktalanul és kifogástalanul teljesítettem, odaadó voltam, de Rami érkezésével teltek meg az edzések, a résztávok áhítattal. És mivel megvannak a szakedzői papírjaim, utána jöttem rá, hogy nem volt okosan felépítve az eddigi életem, nem volt meg mögötte a megfelelő tudományos háttér, de ami ennél fontosabb: a belső motivációm gépies volt, ennek megfelelően nem lehetett száz százalékos, vagy éppen afeletti. Megvolt bennem az alázat és a hit is, talán a tudás és a technika is, de a gépiesség miatt más volt a felfogásom, a szemléletem változását pedig kizárólag Raminak köszönhetem. Rend lett a fejemben, ami folyamatosan alakult ki. Későn érő típus vagyok, de szerencsére még időben értem meg. Ez a belső motiváció elég lesz ahhoz, hogy jövőre egyesben is aranyat nyerhessen? A célom más nem lehet, mert Londonban már elértem, amit szerettem volna. Kíváncsi vagyok önmagamra, a képességeim határaira, mert nem tart örökké, hogy kajakozni fogok. És most azért lényegesen könnyebb az életem, mint tavaly ilyenkor volt, mert akkor szinte lehetetlennek tűnt, hogy olimpiai bajnok legyek. Ramin kívül más nem is bízott benne. Most nincs nyomás rajtam, mert anyagilag sokkal könnyebb az életem, végre kapok állami ösztöndíjat, míg egy éve rendre azon kattogott az agyam: a hónap végéig hogyan tudom beosztani a pénzem, milyen pluszmunkát kell még vállalnom, hány embernek kell személyi edzést tartanom. Merthogy különben nem tudtam volna megélni, a hónap végéig kitartani, nem tudtuk volna kifizetni a lakás bérleti díját. Ez a stressz most szerencsére lement rólam, bár Raminak épp értem, a felkészülésért kell feláldoznia a munkáját, vagy legalábbis nem nyolc órában dolgoznia. Szilárd lábakon állok, bár kissé nehezíti a felkészülésemet, hogy nem tudom, melyik versenyeken és mikor kell elindulnom, és hogy Amerikában egyelőre nincs partnerem, és továbbra is egyedül kell készülnöm. Tény azonban, hogy ezt én választottam. A november pedig még szerencsém is volt, mert Kaliforniában edzőtáborozott a szlovák férfi kajaknégyes, így velük szinte versenykörülmények között edzhettem. Mit gondol a hazai kivándorlási hullámról? Nem értem az okokat. Huszonkét évig itthon kajakoztam, míg nem mentem férjhez 2010-ben. Semmi gondom nem volt. Nem tartoztam az elitkajakozókhoz, mégis volt kocsim, tudtam venni egy lakást magamnak, és nem azért, mert a szüleim segítettek. Burokban éltem, egy percet sem dolgoztam, mégis egy tisztességes színvonalon éltem. Ehhez képest Amerikában, ahogy mondtam, hirtelen anyagi gondjaim lettek, és hirtelen szembesülnöm kellett azzal, milyen nagyszerű is a magyar rendszer. Akik ennek ellenkezőjét állítják, nincsenek tisztában a sportág külföldi működésével. Nem tudják, mekkora kincs, ha Magyarországon élsportolók lehetnek. Nem tudják értékelni ezt a kivételes, a világban sem túl gyakori helyzetet, amit nagyon meg kell becsülni. Emiatt láthatjuk majd itthon többet? Egészen biztosan gyakran jövök, hiszen szeretnék aktív szerepet vállalni a sportág hazai népszerűsítésében. A mostani bő háromhetes itthoni tartózkodásom alatt két általános iskolában is voltam, hogy gyerekeknek meséljek az olimpiai és egyéb sportélményeimről, és felhívjam a figyelmüket a rendszeres mozgásra. Nagyon szeretem az élményeimet átadni, mert tudom, mennyire fontos motivációt adhat, ha személyesen találkozik sikeres sportolókkal, esetleg példaképeivel. A tehetséggondozásból is szeretném kivenni a részem, ezért a szigethalmi klub szakmai mentora is lettem, és a jövőben ez is kitölti a napjaimat.

Fotók: Hernádi Levente Haralamposz

(Forrás: www.sportgeza.hu)

Fazekas-Zur Krisztina: Sportolók vagyunk, csak utána jön a mez

Fazekas-Zur Krisztina (Fotó: MTI)
A londoni olimpián a női kajak négyes tagjaként aranyérmes, Kaliforniában élő Fazekas-Zur Krisztina szerint ideje lenne egy kicsit kinyitni a szemünket. Interjú.

Ahogyan arról írtunk, a magyar versenyző részt vett, és futamában hatodik lett a világ egyik legdinamikusabban fejlődő új sportágában, az “állva evezésben” a kaliforniai Dana Pointban, Doheny State Beachen.

A 25 ezer dollár összdíjazású viadal a sportág főversenye, több ezren érkeztek Kaliforniába, hogy részt vegyenek rajta. Fazekas-Zur Krisztina 2010 óta él az Egyesült Államokban, így neki ezúttal nem kellett utaznia. Dolgozni ment ki anno a tengerentúlra párja után, aztán folytatta a kajakozást, és nagyon jól tette.

A korszerű gondolkodás eredményre vezetett. Azt mondja, ha idehaza egy kicsit jobban biztosítanák a sportolóknak a szabadságot, nem lenne ekkora a feszültség és bizonytalanság. Persze szerinte is meg kell találni az egyensúlyt.

Itt amerikai színekben (Fotó: MTI)
Stand up paddle surfing. Ez a neve a sportágnak. Hogy lehet ezt magyarra fordítani? Elég hülyén hangzik, de nem tudom máshogy megfogalmazni: állva evezés. Nem kajakozás, nem kenuzás és nem is szörfözés. Nagyon fejlődik a sportág, ez volt a második alkalom, hogy ezen a versenyen elindultam. Lényegében ez a világbajnokság, nagyon népszerű kupa. Több kategória van: a pénzdíjas elit a profik mezőnye, elég magas nevezési költségekkel, és vannak nyílt versenyek, ahol leginkább a korosztály alapján osztják be az indulókat. Már vannak európai versenyek, például Németországban, a cégek is támadják Európát. Miféle cégek? Akik a deszkákat, a boardokat gyártják, ez komoly üzletággá nőtte ki magát. Sokfajta deszkát használnak, a hosszúság csak a kötött, annak 12,6 lábnak kell lennie, azaz majdnem négy méternek. Vannak stabilabb, gyorsabb deszkák, de tudni kell, minél stabilabb, annál lassabb is. Mindenki keresi a legjobbat, a legideálisabbat. Nem egyszerű, mert van, amikor sík vízen kell evezni, és van, amikor a hullámokat kell legyőzni.

Vagy éppen a kétkedőket, az értetlenkedőket. Akik azt mondják, egyszer amerikai színekben, aztán magyar színekben versenyzel, majd lehet, megint amerikai leszel.

2010-ben költöztem ki, tehát lassan két és fél éve, abban az évben és 2011-ben amerikai színekben sportoltam. Nem azért jöttem ki, hogy kajakozzak, hiszen akkor én már úgy éreztem, nem érdemes annyira erőltetni. Csak amolyan kezdeti kiindulópontnak gondoltam a sportot. Nem volt jó az angolom, zöld kártyára vágytam, melót akartam keresni, és be akartam illeszkedni, úgy éreztem, így könnyebb lehet. Aztán annyira jól ment, és jöttek az eredmények, hogy később komolyabban vettem. 2011-ben három világkupát nyertem, és a vb-n is második lettem egyéniben. Ekkor döntöttem úgy, hogy hazamegyek, hátha összejön a gyermekkori álmom. Hogy ismerkedtél meg a pároddal (Rami Zurral – a szerk.)? Kati néni csoportjával 2006-tól három éven keresztül ide, Kaliforniába jártunk edzőtáborozni. Ő is itt készült a 2008-as olimpiára, itt ismerkedtünk össze. Amikor visszatértél Magyarországra, hogyan fogadtak? Negatívumot nem tapasztaltam, maximum értetlenséget, hogy mit keresek én itt, talán páran azt gondolták, úgysem sikerül eredményesnek lennem. Magyarországon elég zárt a kör, a legtöbben azt hiszik, hogy csak otthon, az otthoni körülmények és edzések mellett lehet jól dolgozni. Bebizonyítottam, hogy ez nem így van. Nyitottabban kellene a világ felé fordulni, körül kell nézni, kinyílni, befogadni és tanulni abból, ami máshol zajlik. Természetesen én sem abban hiszek, hogy mindenkinek öntörvényűen kellene szanaszét edzenie, hiszen hozzá kell tennem, a Magyarországon lévő rendszer ezzel együtt nagyon sikeresen működött, működik. Nehéz úttörőnek lenni. Amikor kijöttem Amerikába, a klub és a szövetség is megvonta tőlem a fizetést, a támogatást. Ha nem így tesznek, akkor magyar színekben versenyeztem volna. Úgy érzem, kicsit nagyobb szabadságot kellene adni a magyar sportolóknak. Nekem ezt a szabadságot a győri klubom megadja, és hagyja, hogy eddzek itt Kaliforniában. Igaz, ehhez hozzátartozik, hogy én először sikereket értem el, és utána jött a támogatás. Attól, hogy valaki külföldre megy, nem szakad el az országtól. Egyébként nincs a terveim között, hogy újra amerikai színekben versenyezzek. Paksy Tímea azt mondta, szereti Magyarországot, de annyira nem, hogy éhen haljon. Ezt túlzásnak érzem. Mikor kijöttem, egy fillért nem kaptam az itteni klubtól. Dolgoztam, abból éltem.

Útban a londoni aranyérem felé (Fotó: MTI)
Mivel foglalkoztál? Személyi edző voltam, vagyok, van egy saját oktatóprogramom is egyébként: stand up fitness lényegében. Nem lehetetlen elérni semmit. Szerinted Magyarországon miből, hogyan él egy kajakozó? Egyrészt nagyszerű szponzorok támogatják a sportolókat, másrészt a klubok adnak fizetést a versenyzőknek, a szövetség pedig ösztöndíjakat nyújt. Természetesen ez eredményfüggő, legtöbbször az eredmények után jár pénz. Ha nincs, az nyilván kellemetlen, gondoljunk csak arra, hogy legutóbb a szövetség elfelejtett benevezni egy kenust az Eb-re. Ilyen apróságokon is múlik. Ugyanakkor szerintem el vagyunk kényeztetve. Hogyhogy? Azt gondolom, hogy egy sportolónak adott esetben beleférhet az, hogy dolgozzon a sport mellett. Magyarországon ez nem divat. Ha nem is nyolc, de négy órában lehetne a munka világával ismerkedni. Már csak azért is, mert sokan a pályafutásuk végén szembesülnek azzal, hogy nem csináltak semmit. A sport nem tart örökké. Azt hozzá kell tennem, hogy mivel nagyon nehéz ilyen jellegű részmunkaidős állást találni, talán kialakulhatna valamifajta kezdeményezés odahaza, amellyel a sportolók munkához jutását segítenék elő, ha szükségük van rá. Mit gondolsz Janics Natasa távozásáról?

A londoni olimpián a dobogó tetején (Fotó: MTI)
Mivel nem beszéltem vele, és csak a híreket olvastam, nem szeretnék ehhez hozzászólni. És Benedek Dalma esetéhez? Őt megértem, hiszen egy nagyszerű pályafutás az övé, mégis lemaradt három olimpiáról. Ő is szeretné az álmait megvalósítani, az ő döntése nem lepett meg. Tegyük fel, sikerül neki vagy másnak, aki elhagyja az országot. Nem lesz furcsa magyarként más nemzet képviselőjeként a dobogón állni? Mégiscsak különös. Sokan elfelejtik, egy sportoló mennyi mindenről mond le azért, hogy eredményes legyen. Ez egy pokoli munka. Mindannyiunk gyerekkori álma, hogy egy világbajnokságon, egy olimpián a dobogó tetején álljunk. Én borzasztóan örülök, hogy magyar színekben sikerült ezt elérnem, jobban, mintha amerikaiként értem volna el, de azt is látni kell, mi elsősorban sportolók vagyunk, és csak utána jön ránk a mez. A munka számít, rengeteg áldozatvállalás után látszódhat, hogy kifizetődött. Akkor vagyunk igazán boldogok, és akkor vagyunk igazán csalódottak, ha épp nem sikerül. Nem félsz attól, hogy meglepődnek ezen a véleményen? Magyarországon manapság a nemzet fogalmát, a hazafiságot sokszor erőszakosan próbálják manipulálni, belénk verni. Óvtak ettől, igen, de kicsit ki kéne nyitni a szemünket. Nagyon szeretek magyar lenni, imádom Magyarországot, de tudom azt is, hogy otthon a páromnak nem tudnám megadni azt, amire ő vágyik. Nem tudom őt elképzelni otthon, nem érezné jól magát, és ez fontosabb, mint pár szólam. Egyébként két csettintésre hazaköltöznék, szeretek otthon lenni. Úgy érzem, kicsit beszűkültünk, meg kellene látni, hogy a világ hatalmas, sok minden zajlik körülöttünk, sok minden értékes, követendő dolog. Mikor jössz legközelebb haza?December 2-ig van jelenésem itt, utána szabad vagyok, így a december 20-i sportgálán már biztosan otthon leszek. Három éve nem voltam otthon karácsonykor, most végre az is összejön.

Szerző: Dobos Sándor

Forrás: Sport24

Fazekas Krisztina olimpiai bajnok
A Szabó Gabriella, Kozák Danuta, Kovács Katalin, Fazekas Krisztina összeállítású női kajaknégyes nagyszerű versenyzéssel aranyérmet szerzett 500 méteren a londoni olimpia szerdai versenynapján, ezzel begyűjtötte a magyar küldöttség hatodik elsőségét. A magyar lányok nagyon jól kapták el a rajtot, féltávnál a fehéroroszok mögött a második helyen haladtak, de végül ők értek át elsőként a célvonalon. Az ezüstérmet Németország egysége, a bronzot pedig Fehéroroszország szerezte meg. A magyar női kajak-négyes 20 év után nyert újra olimpiai aranyat. Magyarország húsz év elteltével nyert ismét ebben a számban. Fazekas Krisztina Budapesten született 1980. augusztus 01-én. Tízéves korában kezdett kajakozni Dénes bátyja unszolására, aki kenuzott. 1993-ban került Pilisvörösvárra, amikor elhunyt nagybátyja, Jakab Dezső (Dodi bácsi) Görgey utcai házába költöztek. (Jakab Dezső tősgyökeres vörösvári, felesége évtizedeken át dolgozott az Ásványbányáknál, egészen halálig.) Középiskolai tanulmányait Krisztina az Ady Endre Gimnáziumban végezte, ahová Vörösvárról járt be. Érettségi után a Semmelweis Egyetem Testnevelés-tudományi kar sportmenedzser szakán folytatta tanulmányait, ott szerzett diplomát. A sportban elért eddigi eredményei:

1997-ben az évben az ifjúsági Európa-bajnokságon aranyérmes lett K4 500 méteren.
1999-ben egy ezüst- és egy bronzérmet nyert az országos bajnokságon.
2000-ben aranyérmes volt az U23-as Eb-n.
2001-ben szerezte első felnőtt bajnoki címét. Az Európa-bajnokságon K4 200 méteren (Dékány, Viski, Bóta) arany-, K2 1000 méteren (Szabó Ágnes) bronzérmes volt. A vébén a négyessel újra első, a párosban hetedik volt.
2002-ben Rasztótzky Eszterrel párban újra U23-as Európa-bajnok volt.
2003-ban ismét világbajnok volt, ezúttal K4 1000 méteren nem talált legyőzőre.
2004-ben nem tudott bekerülni az olimpiai csapatba.
2005-ben az Európa-bajnokságon második volt K4 200 méteren. Novembetől Sztaics István helyett Fábiánné Rozsnyói Katalin vette át az edzései irányítását.
2006-ban K4 500 méteren lett világ- és európabajnok. Kimagasló sikerei elismeréseként Pilisvörösvár Város Önkormányzata “Pilisvörösvárért” emlékéremmel tüntette ki.
2007-ben K4 1000 méteren szerezte meg az aranyérmet mindkét világversenyen. Emellett két-két ezüstérmet ért el.
2008-ban az EB-n két arany- (K4 200, K4 1000), valamint egy-egy ezüst- (K4 500) és bronzérmet (K2 200, Patyi Melinda) nyert. Az olimpiára nem került ki.
2009-ben K4 200 méteren védte meg Európa-bajnoki címét. A vébén két ezüstéremmel lett gazdagabb.
2010-ben összeházasodott Rami Zur amerikai kajakozóval és az Egyesült Államokban telepedett le. Az edzéseit Zur irányította tovább.
2011-ben amerikai színekben tűnt fel a szegedi vb-n, ahol második lett K1 1000 méteren.
2012-ben a Győri Graboplasthoz igazolt. A válogatók után bekerült a magyar K4-es csapatba, mellyel az Eb-n harmadik volt. A szövetségi kapitány beválogatta az olimpiai csapatba. 2012. augusztus 8-án olimpiai bajnok.
Fazekas Krisztina 2010 óta Kaliforniában él, de szülei, valamint Dénes bátyja a családjával ma is ott él a Görgey utcai házban. Ikertestvér húga, Dóri Taksonyban él, egy taksonyi fiúhoz ment feleségül. Pilisvörösvár büszke Fazekas Krisztinára, és sok szeretettel gratulál neki az olimpiai bajnoki címhez.

Gromon István
polgármester

Vörösváriak az olimpián
Két pilisvörösvári kötődésű, korábban Pilisvörösvárért emlékéremmel kitüntetett hölgy is versenyez Londonban az olimpián.

Augusztus 8-án (szerdán) Fazekas Krisztina kajakosnak szurkolhatunk, ezen a szerdai napon rendezik meg a női kajak négyes 500 méteres döntőjét.

 
Fazekas Krisztina 2012.
Ami nem sikerült négy éve Peking előtt, most összejött – bravúr ez a javából, nem is akármilyen!”
2009 óta nem írtunk Fazekas Krisztináról, a többszörös világ- és Európa-bajnok vörösvári kajakozóról. Az utolsó hír, amelyet közöltünk róla, az volt, hogy férjhez ment, és az Egyesült Államokba költözve lényegében elbúcsúzott a magyarországi kajak-kenu sportágtól. Idén azonban újra felbukkant, és nagy örömünkre, bekerült a londoni olimpián induló magyar női kajak négyesbe. A K-4 500 m-es olimpiai magyar négyes összeállítása: Szabó Gabriella, Kozák Danuta, Kovács Katalin, Fazekas-Zur Krisztina. Éremesélyes csapat – ebben az összeállításban alig két edzéssel a hátuk mögött harmadikok lettek a júniusi zágrábi Európa-bajnokságon.

Krisztinával készített vörösvári beszélgetésünk során nemcsak a közelmúlt eseményeit, hanem az elmúlt éveket is átfutottuk. Érdekes, talán kicsit meseszerű, és mindenképpen tanulságos történet az övé. – Boldog vagy? – Nagyon! Megvalósult az álmom, indulok az olimpián! – Pár éve még azt írtam Rólad, hogy Amerikába mentél férjhez, és gyakorlatilag befejezted az élsportot. Ezek szerint tévedtem – hála Istennek. – Nem tévedtél, mert amikor 2009 végén Kaliforniába költöztem, a legfontosabb célom nem az élsport, hanem a beilleszkedés volt. Munkát kerestem, meg kellett szoknom a környezetet, fejlesztenem az angoltudásomat – volt dolgom bőven. A kiutazás előtt még ezüstérmet nyertem magyar színekben K-1 200 méteren és váltóban a vb-n, de Amerikában már nem az élsport volt az elsődleges. A kajakozást azért nem hagytam abba, sőt belekezdtem más vizes sportágakba, például a szörf-ski-be és a stand up paddlingbe is. – Álljunk meg egy pillanatra. Tudom, hogy Amerikában a kajak-kenu majdhogynem ismeretlen sportág, itthon viszont a szörf-ski, meg a stand up paddling az. Miféle sportágak ezek? – A szörf-ski lényegében egy kajak, amellyel az óceánon szörfözni – azaz hullámokon lovagolni lehet. A stand up paddlingban egy nagy, a szörfnél nagyobb és stabilabb deszkán állva evezünk. Nagyon izgalmas és egyre jobban terjedő sportág – már Magyarországon is űzik!

– Neked megy? – Jó eredményeim vannak – azért ne feledd, van némi vizes múltam. – S jelened, meg remélem jövőd is! De mondd csak, odakint hogyan fért bele az életedbe egyáltalán a kajakozás? – A férjem, aki háromszoros kajakos olimpikon, nagyon sokat segített. Együtt írtuk az edzéstervet, együtt edzettünk a tengeröbölben. S akadtak támogatóim is, akik annak ellenére, hogy kajakosként ott afféle csodabogárnak számítok, szintén segítettek, hogy edzhessek, és eljussak a versenyekre. De tény, sokkal szorosabb az időbeosztásunk. Személyi edzőként dolgozom, stand up paddling edzéseket is tartok, és próbálom magam bedolgozni a sportüzleti életbe. – Hm. És így is jobb kajakos lettél, mint amilyen Magyarországon voltál? – Az itthonról hozott alapokra építve, igen! Technikailag például nagyon sokat fejlődtem. Ennek is köszönhető, hogy tavaly három Világkupa aranyérmet is nyertem, egyet K-1 500 m-en, kettőt pedig K-1 1000 méteren. A szegedi világbajnokságon, amerikai színekben K-1 1000 méteren ezüstérmes, K-1 5000 méteren pedig negyedik lettem. S bár ezek nem olimpiai számok, a Világkupa érmekkel együtt ezek az eredmények nagy lökést adtak, és elhatároztam, hogy megpróbálok bekerülni az olimpiai csapatba. – Az amerikaiba, vagy a magyarba? – A magyarba. Magyar állampolgár vagyok, nincs amerikai útlevelem. A vb-n a férjem állampolgársága révén szerepelhettem az amerikai válogatottban, de csak nem olimpiai számokban indultam. Magyarként nem is versenyezhettem volna, hiszen Amerikában voltam igazolt sportoló. A vb-sikerek nyomán aztán leigazolt a Győri Vízi Sport Egyesület, az idei hazai válogatókon már az ő színeikben versenyeztem. Az edzésmunkát azonban továbbra is a férjem irányításával végzem. – Ezek szerint nemcsak itthon értenek a sportághoz. Érdekes dolog ez. Hogy valaki ilyen hosszú távollét után, Amerikából visszatérve be tudja magát verekedni a magyar csapatba. nos, ez merőben szokatlan. Sőt, ha nem tévedek, példátlan! – Nem is sokan hitték el, hogy meg tudom csinálni. De a válogatóversenyeken elért eredményeim alapján beverekedtem magam a csapatba. el sem tudom mondani, hogy mennyire örülök! Pekingről még lemaradtam, de Londonról már nem! – Szerinted milyen lesz a mostani négyes? – Jó! Hat hetünk van rá, hogy utolérjük a németeket. – Miért a németeket?– Az Eb-n ők nyertek. – Elég ennyi idő? – Elég lesz! – Így legyen!

Várhegyi Ferenc (Vörösvári Újság, 2012. július)

Fazekas Krisztina 2010-2011.
Fazekas: “Amerikában otthonra leltem”
Tavaly ilyentájt érkezett egy levél a Magyar Kajak-kenu Szövetséghez Kaliforniából, amelyben az MTK négyszeres világbajnok kajakozója, Fazekas Krisztina megköszönve az eddigi támogatást lemondott a további válogatottságról. Amint arról korábban a kajak.hu is beszámolt: fő indoka nem volt más, mint a szerelem, hiszen házasságot kötött Rami Zur amerikai kajakossal, és közös életüket már az Egyesült Államokban képzelték el. “Ideköltözésemkor nem gondoltam volna, hogy még kajakozni fogok, de nem vállalhattam rögtön munkát és addig arra gondoltam, azt csinálom, amit igazán szeretek – nyilatkozta a kajak.hu-nak Fazekas Krisztina. – A sok új hatás és teendő miatt a felkészülésem nem volt százszázalékos, mert nem igazán tudtam mindig erre összpontosítani. Ráadásul a körülmények messze nem olyanok, mint Magyarországon. Edző és csapat nélkül, a férjemmel készültem, aki már három olimpiát is megjárt és nagyban tud motiválni a profizmusa.” “Ami a legjobb Kaliforniában, az az örökös napfény, így itt mindig versenyszezon van. Tavaly télen is versenyeztem az úgynevezett surfskiben. Ez is kajakozás, csak a tengeren. Ez számomra sokkal nagyobb élmény. A nyílt vízen meglovagolni a hullámokat egyszerűen leírhatatlan. Ezt a kategóriát tavaly megnyertem, de most új sportba lettem szerelmes, ez nevezetesen pedig a stand up paddle boarding, amit úgy fordíthatnánk le, hogy kajakozás szörfdeszkán állva. Ez a világon jelenleg a legdinamikusabban fejlődő sportág, így idén már mind a kettő versenyre beneveztem, ami nem bizonyult rossz ötletnek, mert még senki nem tudott legyőzni egyikben sem. Itt Kaliforniában ezek sokkal népszerűbb sportágak, mint a síkvízi kajakozás.”
“Azért most már próbálok a felkészülésemmel is foglalkozni. A cél számomra nem is lehet más, mint a londoni olimpia, immár amerikai színekben.” Szerző: Varga Máté
Forrás: kajak.hu (Vörösvári Újság, 2011. február)

Fazekas Krisztina 2008-2010.
Kajak-kenu
Fazekas elköszön
Az Egyesült Államokban telepedik le Fazekas Krisztina. Amerikai férjével Kaliforniába költözik, és a jövőben az amerikai válogatott színeiben fog versenyezni. A háromszoros világ- és hatszoros Európa-bajnok pilisvörösvári kajakos minderről a Magyar Kajak-kenu Szövetség honlapján közzétett levelében tájékoztatta a közvéleményt.

“Rengeteg hálával tartozom, megadtak minden támogatást és lehetőséget, hogy megvalósítsam álmaimat, és kimagasló eredményeket érjek el. Büszkeséggel tölt el, hogy képviselhettem hazámat nemzetközi versenyeken. Szeretném megköszönni mindenkinek, edzőknek, technikai és irodai munkatársaknak, szponzoroknak és versenyzőtársaimnak, hogy a tízéves kislányból világbajnok kajakos válhatott. Életem a kajaksporttal fonódott össze, szeretnék továbbra is versenyezni és az új otthonomat képviselni. Magyarország mindig is az első otthonom lesz, szívemből kívánok további sok sikert!” – írja.

Ezzel kapcsolatban szerettünk volna egy interjút készíteni Fazekas Krisztinával, de a lapzártáig nem sikerült őt utolérnünk. Amennyiben sikerül felvenni vele a kapcsolatot, a későbbiekben is szívesen helyt adunk a sportpályafutásával kapcsolatos híreknek. Új hazájában is sok sikert kívánunk!

Várhegyi Ferenc (Vörösvári Újság, 2010. március)

Kajak-kenu Vb-ezüstök
Laknerné Fazekas Krisztina két ezüstérmet nyert a kajak-kenu világbajnokságon Kanadában. A 200 m-es négyesben mindössze 0.026 mp-cel maradt le a magyar hajó Németország mögött. Ebben a versenyszámban a Paksy, Kovács, Janics, Fazekas összeállításban szerepelt a magyar csapat. A 4×200-as váltóban szintén Németország lett az első, a Hegyi, Paksy, Fazekas, Janics összeállítású magyar egység előtt. Az augusztus közepén, Dartmouthban rendezett világbajnokság pontversenyét Magyarország nyerte meg.

V. F. (Vörösvári Újság, 2009. augusztus)

Kajak-kenu
Laknerné Fazekas Krisztina EB-aranyat szerzett Brandenburgban Laknerné Fazekas Krisztina aranyérmes lett a június végén Brandenburgban megrendezett kajak-kenu Európa-bajnokságon. A pilis-vörösvári sportoló a 200 méteren győztes négyes tagjaként, Paksy Tímea, Janics Natasa és Kovács Katalin társaságában nyert újra kontinensbajnokságot. – Milyen volt a pálya Brandenburgban? Kajak-kenusok nagyon régen nem versenyeztek itt, inkább az evezősök használták ezt a helyszínt. – Nem volt az igazi, amikor megérkeztünk, olyan hullámos volt a víz, hogy alig lehetett evezni. Szerencsére a versenyre elállt a szél, így ezzel végül nem volt problémánk. – Úgy látom, idén inkább a rövid távra koncentráltál. Miért? – Valóban, ebben az esztendőben elsősorban a 200 méteres távra készültem. A szegedi válogatóversenyen egyéniben a hatodik, Paksy Tímeával párban a második lettem, így kerültem az EB-n induló 200-as négyesbe. Nagyon örülök, hogy Németországban is sikerült bizonyítanunk. – Az olimpiai távon, 500 méteren egyáltalán nem versenyeztél? – Kísérletképpen Medveczky Erikával és Paksy Tímeával is mentem párban – ez utóbbi nem is volt rossz, hiszen első próbálkozásra másodikak lettünk a következő szegedi válogatón – de idén a 200 méterre helyeztem a fő hangsúlyt. Ennek egyik oka, hogy olimpia után vagyunk, a londoni részvétel nem most fog eldőlni. Másrészt a nőknél a VB-n törölték az 1000 méteres távot, így ez is arra késztetett, hogy sprinttávon menjek. A kanadai világbajnokságon lesz például egy 4×200 méteres váltóverseny is, amely nagyon izgalmasnak ígérkezik. Ebben a versenyszámban a második válogatón egyesben elért harmadik helyemmel szereztem meg az indulási jogot, remélem, a normál négyes mellett itt is sikeres leszek. – Mikor versenyzel Halifaxban? – Augusztus 13-16-ika között rendezik meg a VB-t. A kiutazásig Szolnokon, az ottani edzőtáborban készülünk a versenyre. – Sok sikert kívánok! – Köszönöm, bízom benne, hogy aranyéremmel térek majd haza! Nemcsak magamnak, hanem a szurkolóknak és a támogatómnak, a Butorg Kft.-nek is szeretnék örömet okozni.

Várhegyi Ferenc (Vörösvári Újság, 2009. július)

Hullámok
Laknerné Fazekas Krisztina öt számban indult, és négyben győzött a szegedi kajak-kenu válogatóversenyen. Az 500 méteres kajak egyesben nem sikerült meglepetést okoznia, Kovács Katalin, Benedek Dalma és Janics Natasa mögött a negyedik lett. – Bejött a papírforma, hiszen az edzéseken látszott, hogy Kovács Katiék valamivel jobbak. Ezért nem vagyok csalódott, de elégedett sem, mert szerettem volna előrébb végezni. Meg is próbáltam mindent, edzőm Fábiánné Rozsnyói Katalin kérésére keményen bekezdtem, és vezettem is versenyben. A végére azonban sajnos elfáradtam, így nem tudtam a legjobb háromba kerülni – mondja.

– A 200, 500 és 1000 méteres négyesben, valamint a 200 méteres kettesben viszont győztél. Jelent-e ez valamilyen biztosítékot az olimpiai szereplésedre? – Nagyon remélem, hogy igen, de az 500 négyes körül kialakult hercehurca miatt a milánói Európa-bajnokságon is óriási rajtunk a nyomás. Ha nem nyerünk, sokan szinte biztosra veszik, hogy szétszedik a négyesünket, hogy valamiképpen helyet szorítsanak Kovács Katalinnak és Janics Natasának. Ebben a kérdésben szakmai ellentét van Fábiánné Rozsnyói Katalin és Angyal Zoltán szövetségi kapitány között. Kovács Kati a szegedi, még nem olimpiai válogatóversenyen nem indult el négyesben, Janics négyesét viszont Paksy Tímeával, Kozák Danuziával és Benedek Dalmával megvertük. De a java még csak ezután következik. A válogatási elvek alapján két olimpiai válogató versenyt meg kell nyernie annak a négyesnek, amelyik elindulhat Pekingben. Ezért nagyon fontos lesz az Európa-bajnokság és a június elején megrendezendő szegedi világkupa verseny.

Várhegyi Ferenc (Vörösvári Újság, 2008. május)

LAKNERNÉ FAZEKAS KRISZTINA
sportoló, kajakozó Pilisvörösvárért emlékérem (2006) Budapesten született 1980. augusztus 01-én.

Az Ady Endre Gimnáziumban tett érettségi vizsgát, majd a Semmelweis Egyetem Testnevelés-tudományi kar sportmenedzser szakán folytatta tanulmányait, szerzett diplomát.

A világbajnok sportolónő a bátyja unszolására kezdett el foglalkozni a sporttal, aki kenuzott. Elment vele, kipróbálta a vizet, és mivel meleg nyár volt, megtetszett neki a dolog. Nem bánta meg, hogy ezt a sportágat választotta, bár megesik, hogy a monoton edzésektől gyötörten nem szívesen gondol a kajakozásra.

Kitartó, céltudatos, igazi küzdő egyéniség. Elhivatott a választott sportággal. Felvállalta, felvállalja az edzésekkel járó fáradságot, nehézségeket, melyek gyakran komoly áldozatokkal, lemondással jártak, járnak együtt. Akkor is küzdött, edzett, amikor az egyesület nem tudta kiemelkedő eredményeihez méltóan támogatni, a versenyekre való felkészüléshez szükséges feltételeket biztosítani. Kiváló csapattag, hisz és bízik társaiban. Sportegyesületei:

1990-1997 BSE
1997-2002 UTE
2002-2008 MTK
Kiemelkedő eredményei:

1997 ifi. Világbajnokság Lahti Kajak 4-es 500 m I.
2000 U23 Európa Bajnokság Bologne sur Mer Kajak 4-es 500 m I.
2001 Európa Bajnokság Milánó Kajak 2-es 1000 m III.
2001 Európa Bajnokság Milánó Kajak 4-es 200 m I.
2001 Világbajnokság Poznan Kajak 4-es 200 m I.
2002 Világkupa Duisburg Kajak 2-es 1000 m III.
2002 Világkupa Duisburg Kajak 4-es 500 m III.
2002 Világkupa Duisburg Kajak 4-es 200 m II.
2002 Világkupa Duisburg Kajak 4-es 1000 m I.
2003 Világbajnokság Gainesville Kajak 4-es 1000 m I.
2005 Európa Bajnokság Poznan Kajak 4-es 200 m II.
2006 Európa Bajnokság Racice Kajak 4-es 500 m I.
2006 Világbajnokság Szeged Kajak 4-es 500 m I. Kovács Katalinnal, Janics Natasával, és Paksy Tímeával.
Kitartóan edzett, fáradhatatlanul készült a szegedi világbajnokságra, bízott abban, hogy a kajak 4-esben aranyérmet szerez. A versenyre már több pilisvörösvári sportkedvelő is elkísérte, szurkolt honfitársának, együtt örült győzelmének, bravúros sikerének.

A győzelem után a következőket nyilatkozta:

“Én még mindig nem ocsúdtam fel, teljesen a világbajnokság hatása alatt állok. Hihetetlen volt a hazai közönség, a hangorkán az utolsó kétszáz méteren szinte repítette a magyar hajókat. Az 1998-as világbajnokságon szurkolóként én is ott voltam, de teljesen másként éltem meg azt a versenyt, mint a mostanit.”

Pilisvörösváron is hatalmas ováció, üdvrivalgás fogadta a győzelem hírét, melyet a “VÖRÖSVÁRI NAPOK” rendezvényén jelentettek be.

Továbbra is kitartóan dolgozik, edz, céltudatosan készül a versenyekre. Az elmúlt évek eredményei önmagukért beszélnek. Célja, hogy 2008-ban indulhasson az Olimpián.

Pilisvörösvár, 2006. október 23.

Fazekas Krisztina

www.kajaksport.net
Cím: 2085 Pilisvörösvár Görgey u. 14
Email: krisztal@netposta.net Tel: 06 70 3154259

Születtem: 1980. augusztus 1.
Iskoláim: Ady Endre Gimnázium: érettségi
Semmelweis Egyetem
Testneveléstudományi kar
Sportmenedzser szak : végzős

Sportág: kajak

Egyesületeim: 1990-1997 BSE
1997-2002 UTE
2002-2008 MTK Legjobb eredményeim: 2003. Világbajnokság Gainesville K4 1000m I.
2002 Világkupa Duisburg K4 1000m I.
2002 Világkupa Duisburg K4 200m II.
2002 Világkupa Duisburg K4 500m III.
2002 Világkupa Duisburg K2 1000m III.
2001 Világbajnokság Poznan K4 200m I.
2001 Európa Bajnokság Milánó K4 200m I.
2001 Európa Bajnokság Milánó K2 1000m III.
2000 U23 Európa Bajnokság Bologne sur Mer K4 500m I.
1997 ifi. Világbajnokság Lahti K4 500m I.

Céljaim:

2005-ben indulni a Világbajnokságon és az Európa Bajnokságon
2008-ban indulni az Olimpián